A kutya támadás elkerülhető, legyünk a rottweiler ügyvédje !
Párvy Tivadar, az MTI munkatársa írja: (MTI-Press)
– A közelmúltban látott napvilágot az a hír, amely szerint Szegeden egy hazafelé tartó férfit két kölcsön adott és a házból kiszabadult rottweiler megtámadott.
Az egyébként sértetlen maradt férfi értesítette a rendőröket, akik a helyi gyepmester segítségével igyekeztek az állatokat befogni. Miután kísérleteik nem jártak sikerrel, vadászt hívtak, aki a kutyákat kilőtte.
A kutya támadásokról szóló híradások nem gyakoriak, hiszen nem mindegyik éri el a média ingerküszöbét. Viszont ha rottweilerekről van szó, akkor már csak puszta említésével vagy fotójának megjelentetésével is biztos olvasószám-emelkedést remélhet a hírt közlő szerkesztőség. Az MTI-Press megkereste Krausz Győzőt, a rottweilerek, ezüst koszorús mester tenyésztőjét, hogy segítsen objektív képet alkotni erről a római kortól létező fajtáról.
– Ön mikor találkozott először ezzel a kutyafajtával?
– Gyerekkorom óta foglalkozom kutyákkal, ha úgy tetszik, munkakutyások között nőttem fel, de igazából egyik sem dobogtatta meg igazán a szívemet. A hatvanas évek végén egy régi barátom, aki hosszú éveken keresztül a vakvezető kutyák kiképzését vezette, hívta fel a figyelmemet a rottweilerre. Ő a volt NDK-ban látott ilyeneket, így az első jellemzést és fajtaismertetőt is tőle kaptam.A hetvenes évek elején már vettem egy rotit, és valamivel később el kezdtem tenyészteni őket, amit feleségemmel az óta is folytatok.
– Tartana egy rövid fajtajellemzést?
– Mindenek előtt hangsúlyoznom kell, hogy ezt a fajtát nem támadásra, hanem védelemre tenyésztették ki. A családot, ahol él, és ahova beillesztették, a falkájának tekinti, akiket nagy bátorsággal és önfeláldozással véd. Idegrendszere nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott, kiváló emlékezőtehetséggel és szaglással rendelkezik. Mindezekért családi és sportkutyának egyaránt alkalmas.
Egyéniség, ezért sok foglakozást, kiképzést igényel egy olyan gazdától, akire felnéz, és akit falkavezérként elfogad. Amennyiben szabad egy, az atlétikából vett példát mondanom, akkor a rottweiler gerelyhajítóhoz vagy diszkoszvetőhöz hasonlítható, nagy munkabírással rendelkező alkat. Nagyon szereti és igényli is az emberek társaságát. Amikor valamelyik kutyám kölykezik, akkor általában mindig ott vagyok vele, amiért nagyon hálás, sőt igényli is ezt a fajta gondoskodást.
– Az ön által elmondottak csupa kiváló tulajdonságot árulnak el. Mégis, mi lehet a negatív hírek oka?
– Életemben sok kutyatámadásról hallottam, és volt, amelyet saját szememmel is láttam. Tény, hogy a támadások java részét kis vagy közepes termetű kutyák intézik. Ezekről nem vagy csak ritkán hallani. Nevetséges is lenne az újságokban egy tacskó harapásáról olvasni, amikor az áldozatot a kisujján harapta meg, és a nyomát gyors tapasszal ragasztották be.
Korábban más, például terrier fajtákat kiáltottak ki a sátán kutyájának, amelyet ki kell irtani. Nos, ezekből már nagyon kevés van, ezért a média rátalált a rotira. Még ha keverék fajták támadtak meg valakit, akkor is a bulvárlapok címoldalán egy, lehetőleg vicsorgó rottweiler képét találja az olvasó. Egy biztos: a roti nagyot tud harapni, aminek igen csak meg vannak a nyomai. A jellemzésekor beszéltem a kitűnő memóriájáról: azt sem felejti el, ki volt hozzá rossz, ki ingerelte vagy esetleg bántotta valamikor. Ezért aki valami ilyet tett vele, az jobb, ha egy életre nagyon messze elkerüli.
– Bizonyára unalomig ismételt kérdés, de ön mit javasol egy kutyatámadás elkerülésére?
– Aki fél, az tegyen egy kitérőt, ne keresztezze a kutya útját. Gondolom, néhány perc vagy valamivel hosszabb séta nem lehet probléma.
Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor ne tegyünk félreérthető mozdulatot, például a nők ne kezdjenek el vadul a bevásárló szatyorral hadonászni. A rottweilerek erre különösen érzékenyek, védekezésre, a másik oldalról nézve támadásra ingerli őket. A velünk szemben álló kutya lehet kíváncsi, akár éhes vagy szomjas is, ezért ha közelebb jön, hagyjuk, hogy megszagoljon, és közben igyekezzünk a tekintetünket elfordítani. Ezt követően nem futva, hanem nyugodt léptekkel folytassuk utunkat.
– Gondolt már arra, hogy kisiskolások számára hasznos lenne egy órát beiktatni a környezetismeret tantárgyába?
– Igen, olyannyira, hogy én már beszéltem a kis unokám tanító nénijével, és felajánlottam, hogy bármikor állok a rendelkezésükre. Ez idáig felkérésre még nem került sor. A kutya nem tud beszélni
– Akkor ez a történetben szereplő szegedi férfi nem tudta, hogy mit kell tennie?
– Nekem az egész történettel gondom van, és igazság szerint a rövid híradásból sok minden nem is derül ki. A kutyák, így a rottweilerek sem támadnak csak úgy kedvtelésből. Nem hiszem, hogy volt ott egy velős csont, amiért meg kellett volna küzdeni az illetővel. De azt sem tudni, hogy az egyik nem egy tüzelő szuka volt-e, amelynek a kan védelmére kelt. Magyarul azt akarom mondani: valami kiváltó oknak kellett lennie, amelyről nem tudunk, a kutyák pedig nem tudnak beszélni.
– Állítólag kölcsönbe adott kutyák támadtak. Erről mi a véleménye?
– Nem akarom minősíteni a kutyák gazdájának viselkedését, de az egyszerűen nem is érthető. Olyan nincs, hogy Buksi kutya, most kölcsönadlak, és egy hétig Jóska bácsi házát, utána meg egy hétig Géza bácsiét fogod őrizni. Én régebben vettem egy felnőtt kan rottit, és megfigyelésem szerint legalább fél évnek kellett eltelnie, hogy megszokja és sajátjának tekintse az új környezetét.
– Ön mit tett volna abban a helyzetben?
– Nem ismerve az összes részletet, ezért csupán elképzeléseim vannak, de nagyon valószínűnek tartom, hogy meg tudtam volna nyugtatni a két kutyát, és elkerülhető lett volna a lelövetésük.
– Még egy utolsó kérdés. Önről azt lehet hallani, kényes arra, hogy kinek ad el kutyát. Igaz ez?
– Még a kezdeti időkben többektől kaptam a kérdést, amely úgy szólt: “hogyan mögy a roti?” Én, mint aki mit sem ért, azt válaszoltam, hogy: “jól mögy, mert van neki négy lába.” Ők a szaporítók, akiknek teljesen mindegy, hogyan lesz, csak dagadjon a pénztárca.
Tőlem nem lehet telefonon kutyát venni, ahhoz több alkalommal kell találkoznom a vásárlóval, és tudnom kell, hova, milyen körülmények közé, és milyen feladatra szánja. Nemrégiben járt nálam egy úriember, aki vágott farkú rottweilert szeretett volna, mert neki régebben ilyen volt. Elmondtam neki, hogy az ilyen kutya nem más, mint egy csonkolt eb, amelyet már hosszú évek óta tiltanak is. Soha nem felejtem el, amikor Magyar Zoltán, a volt kiváló tornász a kerületünkben volt kezdő állatorvos. Ültünk egymással szemben, és én remegő kézzel tartottam egy ilyen, fájdalmasan nyüszítő kis állatot a kezemben, azért, hogy ő meg tudja csinálni a varratot. Hála Istennek, ennek egyszer és mindenkorra vége.
Egy másik esetet is elmondanék.
Talán egy éve keresett meg egy úriember azzal, hogy telkeket vásárolt, amelyeket a bekerítés után őriztetni akar. Ezt úgy képzelte, hogy naponta kimegy a kutyákhoz, lök valami kaját meg vizet nekik. Elmondtam neki, hogy ilyen célra vegyen kuvaszt, komondort vagy kaukázusi juhászt, azoknak nem kell az ember közelsége. Meglepetésemre később felhívott, és megköszönte a tanácsomat. No, de holnapig tudnék beszélni… 2010.
Természetesen rottweileres írta a cikket, hiszen ő tudta, amit minden rottweiler tulajdonos, hogy fele sem igaz amit a fajtáról állítanak.
Megismered, megszereted, mert megtanulod irányítani. Tudnod kell kezelni a természetes őrző-védő képességet, ami nem a kutya “harapósságát” jelenti, de társadalmilag elfogadható viselkedést, emberek és kutyák között is !
