A védőkutya

Körülbelül 150.000-en képeznek kutyát Németországban a különböző kutyás sportegyesületekben védőkutyává. Ez a kis brosúra segít betekinteni, mely ösztönös adottságokat alkalmaznak a kiképzés közben és magyarázatot ad arra, hogy a konfliktushelyzetekben miért mutatnak a képzett kutyák nagyobb önuralmat.

Szöveg: Antje Grzeschizek, Johanna Murawski, Ursula Zabel, Dr. Helmut Raiser,Dr. Franz Killmann, Uwe Junker, Dieter Klein, Hans-Heinrich Lohmann, Reinhard Wißmann,Werner Zabel und Jürgen Rixen. Fordította és szerkesztette: Simó Gergely Azonos címen videofilm/DVD is készült erről.

Megrendelhető: www.der-gebrauchshund.de

A használati kutya egy teljesítményekre képes munkakutya. Ösztönös adottságai és felépítése alkalmassá teszik a kutyát arra, hogy az ember kiképezze, és különböző területeken használja. A használati kutya önmagában is érték, ugyanakkor génbank is mely része megőrzendő kulturális értékeinknek.

Az engedelmességi gyakorlatokban a magas szintű teljesítmény nem csak az ültetés, fektetés, állítás, vagy apporthozás kifogástalan végrehajtása vezényszóra, hanem mindenek előtt teljes harmónia a szabadon követés közben.

Ágazatok

A védőkutya kiképzés három ágazata a nyomkövetés, az engedelmes és az őrző-védő gyakorlatok különösen alkalmasak arra, hogy a kiképzéssel, a rostálással, a szelekcióval és a tenyésztéssel, olyan kutyatípust lehessen megtartani, mely rendelkezik a használati kutya összes fontos tulajdonságával.

Olyan kutyákat, melyek szocializáltságuk, intelligenciájuk, erős idegzetük és a kívánatos ösztönös tulajdonságaik révén alkalmasak sport, vagy szolgálati kutyának.

A személyes szórakozáson túl kutyával való foglalkozás folytatása a több ezer éves hagyománynak. A kutya és az ember között létrejött szimbiózis is hasznos értelmet ad, a védőkutya vizsgának. Amikor egy személy nyomát követi a kutya, a szaglószervének teljesítménye és a koncentrációképessége is vizsgázik. Az engedelmességi ágazatban a kutya és vezetője bemutatják kettőjük között meglévő harmóniát és csapatszellemet. Ennél az ágazatnál a kutyától tanulékonyságot, intelligenciát, koncentrálóképességet, valamint fejlett szociális viselkedést várunk el. Eddigiekben csupa pozitív élményt kapott.

Csakhogy itt van a harmadik ágazat, az úgynevezett őrző-védő. Ebben megharap a kutya egy embert! Az ilyet – ha Önt most kérdeznénk -, azonnal meg kell tiltani! A kutya fogait használja szociális pajtása ellen, tehát agresszív! El kell tehát altatni és a gazdáját meg kell büntetni?

Kérem, nézze meg a kutya testfelépítését.

Mozgásra a kutyának négy láb áll a rendelkezésére, ez eddig világos. Az is világos, hogy a kutyának nincs karja és keze, mint a főemlősöknek és az embernek. A kutyának csak az állkapcsa és a fogai állnak rendelkezésére. Ezzel harapja el a köldökzsinórt, gondosan ápolja a kölyköket, élelmet hoz nekik és biztonságos helyre cipeli őket, ha veszély fenyeget. A fogaival kapja el és öli meg a zsákmányát, védi meg az utódait az ellenségeitől.

Amennyiben ítélkezni akarunk a kutyáról és a fogakról, mérlegelnünk kell, hogy mi zajlik le a fejében előtte és az akció alatt.

A kutya, vagy akár az ember legtöbb viselkedését négy motivációkörbe lehet rendezni, amik a klasszikus ösztönöknek felelnek meg. Ezek: A táplálkozási ösztönkör, a fajfenntartási ösztönök, a támadás és a menekülés.

A védőkutyás körben más fogalmak honosodtak meg:

A táplálékfelvétel (ide tartozik természetesen a vadászat is) = zsákmányszerzés

Támadás = agresszióviselkedés

Menekülés = kitérő viselkedés

A fajfenntartás funkciókörébe tartozó ösztönöket nem használjuk. Mind a négy ösztönkörnek speciális kiváltó ingere, viselkedés menete és ösztöncélja van. A fajfenntartási ösztönt kivéve, ezeket célozzuk meg, irányítjuk és elégítjük ki az őrző-védő során.

A zsákmányszerző viselkedés speciális kiváltó ingerének megértésére, a menekülő nyúlra kell zsákmányolás tárgya a nyúl, a labda, az apportozott bot, vagy az úgynevezett védőkar. A menekülő objektumot üldözni kell! Ez a kutya viselkedésrepertoárjába előre be van programozva. A kutya számára a természetes viselkedésrepertoár része, ha így tesz, ha ezt a viselkedést gyakorolja. Ha ezt nem teheti, tehát az ösztönös vágyát nem elégítheti ki, hiányozni fog a kutyafaj elvárt szakszerű tartásának egy lényeges eleme.

Ez a felismerés kényszerűen meghatározott tréning módozatokhoz vezetett.

A védőkar a védőkutya zsákmánya, játéka, amit a segéd rendszeresen átenged. A gyakorlás végén, a kutya szájában a védőkarral hagyhatja el a pályát.

Az előbbiekből természetesen azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a zsákmányszerzésre alapozott munka veszélyes, mert a kutya megtanulja, hogy minden mozgó objektumot üldözőbe vegyen. Sok laikus attól tart, hogy a kutya üldözőbe vehet egy kocogót, vagy elszaladó gyermeket. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy ez a félelem alaptalan.

Az őrző-védő gyakorlatokat tréningezve a viselkedést nagyon speciális ingerek váltják ki. Ezek az ingerek ilyen formában sehol máshol nem lelhetők fel. Különösen a védőkar egy olyan tárgy, amely a zsákmány illúzióját kelti a hétköznapokban soha nem találkozik vele a kutya. A vele trenírozott erős wesenű kutya még akkor sem harap, ha egy gyermek elszalad, vagy ellenkezőleg vidáman integet a karjával A zsákmányszerző viselkedés használata nem helyezi hatályon kívül a kutya természetéből fakadó gátolt harapást.

A jól szocializált kutya normális esetben még a heves nézeteltérések közben sem sebesíti meg a fajtársát.

A vizsgán a kutyának az ellenállást le kell küzdenie.

Az üldözés, a megragadás, és a megállítás zsákmányoló viselkedés.

Ahogy már említettük a fiatal kutyát is így tanítottuk. A vizsgán viszont nem engedi át a segéd a védőkart, azt a kutyának kell elengednie. Teljesen természetes biológiai reakció, ha erre a frusztrációra, illetve konfliktusszituációra agresszivitással reagál. Az ember esetében azt mondanánk, hogy bosszús, frusztrált és keserű lesz. A biológiában ésszerű és hasznos agressziónak nem célja az ellenfél, illetve a konkurens – jelen esetben a védőkart tartó segéd -, megsebesítése, sőt elpusztítása.

Minden élőlény rendelkezik az öröklött viselkedési sémák egész tárházával, amelyek úgy szabályozzák, az agresszív ellentéteket, hogy az összetűző ellenfelek egyike se sérüljön. Így lehetőséget kap a gyengébb a visszavonulásra, vagy a menekülésre. A legyőzött félnek lehetősége van megnyugtató viselkedésre és alávetettséget mutatni. Minden kutyavezető ismeri, ahogy ez, egy egészséges ösztönéletű kutyában kiváltja a legyőzöttel szemben a harapás gátlását.

Mindenek előtt a természet megtanítja nekünk a rituális párharc formáit. Nyilvánvaló evolúciós előny, ha a szelekció olyan irányba hat, hogy a sérüléssel járó küzdelmeket megakadályozza. Sérüléssel járó harcban a győztes is megsérülhet, ami túlélési esélyeit csökkent.

A győztes fenyegető viselkedéssel, imponáló magatartással, és ha feltétlenül szükséges szigorúan szabályozott küzdelemmel vívja ki győzelmét. Őrző- védő gyakorlatok közben is megfigyelhetjük a fenyegető és az imponáló viselkedést. Például a segéd felugatása is egy nagyon szabályozott agresszió viselkedés.

A felugatás egy szabályozott agresszió viselkedés.

A mentőkutyák vezetői, vagy a kábítószert kutyákkal kereső rendőrök is a zsákmányszerző ösztönt használják. Sokan leegyszerűsítve játszó ösztönnek nevezik. A kábítószer kereső kutya a zsákmány tárgyát keresi, ami a gyakorlások alatt kábítószerrel volt töltve és ezért kábítószer szagát árasztotta.

Amikor a kutya megtalálja a kereset tárgyat, jutalomfalattal, vagy játékkal jutalmazzák. Az őrző-védő munka végig nem más, mint a védőkarért folytatott ritualizált küzdelem kutya és ember között.

Az ember kulturális evolúciója során lemásolta a biológiait és kifejlesztette a ritualizált küzdősport formákat. Azoknál az embereknél, akik a szabadidejükben különösen magas agressziószintű páros sportot művelnek (mint például a boksz és a karate, vagy akár a tenisz), nem csak az tapasztalható, hogy a hétköznapokban jól tudják kontrolálni az agresszív energiáikat, hanem feltűnően békés természetükkel tűnnek ki.

A kontrolált védőkutya kiképzés ugyan erre az eredményre vezet.

A kiképzés további követelményeket is támaszt. A már említett három motivációkörök közül eddig még nem esett szó a harmadik ösztönkörről, a kitérő viselkedésről.

A vizsga során a kutyavezetőnek be kell lépnie az ugató kutyája mellé. A kutyája egyetlen hangjelére az agresszív viselkedésből, elkerülő viselkedésbe (engedelmességbe) vált. A kutyás zsargonban meghonosodott elkerülő viselkedés, fogalmilag megegyezik a meneküléssel.

A kutyás ezen nem a szó szerinti jelentést érti, vagyis hogy a kutya elmenekül. A kitérő, vagy elkerülő viselkedésen azt értjük, hogy a kutya egy kevéssé kellemes viselkedésért egy számára kellemes viselkedést abbahagy. Ebben az esetben a kutyától megköveteljük, hogy a kedvelt agresszív viselkedésből a kevésbé kedvelt engedelmességbe váltson. A kutya engedelmeskedik, még ebben a konfliktushelyzetben is.

Összefoglalva a védő kutya kiképzéséről mondottakat

le kell szögeznünk, hogy az őrző-védő kiképzés túlnyomó részét arra használjuk, hogy megtanítsuk a kutyát a különböző ösztönkörök között váltani, tehát a zsákmányszerző, az agresszió és a kitérőösztön között.

Ugyanakkor a védőkutya vizsga megmutatja azt is, hogy mennyire fejlett a zsákmányszerző és az agresszív viselkedés ösztönköre.

A bíró feladata

A bíró elsősorban mégis az engedelmességet, a kontrolálhatóságot, az idegrendszer szilárdságát, vagyis az önuralmat vizsgálja a terhelési és konfliktushelyzetekben.

A védőkutya vizsga elé kapcsolódió úgynevezett kísérőkutya vizsga (a BH) biztosítja, hogy csak olyan kutyával lehessen megkezdeni az őrző-védő kiképzést, amelyik bizonyítja, hogy normális szociális viselkedésű, stabil idegzetű, valamint engedelmes.

A kísérőkutya vizsga egy engedelmességi és egy forgalombiztossági vizsgából áll. A forgalombiztossági részben az autókkal, kerékpározókkal, és a kocogókkal szemben közömbösséget kell mutatnia. Ez is oka annak, amiért kiképzett őrző-védő kutyák nem tűnnek fel a harapásos bűnügyekben. Kontrolálhatatlan kutyáknak nincs esélyük a vizsgakövetelmények teljesítésére. Mivel nincs munkavizsgájuk – és így zárul be a kör -, nem kerülhetnek be a tenyésztésbe.

Mi a haszna

A védőkutya vizsgát sikeresen teljesítő szülők utódai sok feladatra használhatók, tehát valódi használati és munkakutyák. Eredményesen kiképezhetők és az ember kívánsága szerint alkalmazhatók mentőkutya-, kábítószer kereső-, lavinamentő-, hullakereső-, vagy rendőr kutyaként.

Egyébként a „védőkutya” kifejezés egy túlélője a körülbelül 100 évvel ezelőtti kezdeteknek. Manapság már civilek nem képeznek a szó valódi jelentése szerinti védőkutyát.

Azért, hogy a kutyának esélye legyen eredményes kísérő-, illetve védőkutya vizsgát tenni, a kutyás sportot űzőknek a munkát a tervszerű tenyésztéssel és a kölykök, illetve növendékek felelősségteljes szocializálásával kell kezdeni! “Amit Jancsika nem tanult meg azt János se fogja tudni!”

Erről is találtam egy másik fordítást , 3 évvel később. Itt őriztem meg. 

Der Schutzhund – A védőkutya