Elmélkedés a rottweilerről, mint őrző-védő fajtáról. 2020. Az írás 17 éves! Vajon aktuális még? Kérdeztem ezt már többször, több helyen. 2011-ben, 2016-ban. ITT A hivatkozott oldal nem mobilbarát, ezért másolom ide is a szöveget. Pici szerkesztéssel, a jobb olvashatóság érdekében.

Mindenkinek szeretném figyelmébe ajánlani azokat a sorokat, amelyek a fajtatörténet összefoglalóban így szólt: “Fokozatosan kiküszöbölték a gyengébb egyedeket és létrehozták az erős idegzetű, erőteljes, szükség esetén jól fogó rottweilert. Messzi híressé vált őrző-védő hajlamával. Ma már szigorú elvek szerint tenyésztik”.

Miért pont ezt emelem ki?

Talán érdemes ezt a gondolatsort is végigjárni, főleg azoknak, akik még mindig nem értik miért kell a rottweilert wesene alapján is megítélni. Miért nem elég, hogy kiállításon sok győztességet szerzett a kutya? A válasz egyszerű. Azért mert az elődeink ezt így találták ki, és mint, a gyakorlat mutatta ez bevált.

A rottweilerfajta fenn maradt, népszerű, széles körben elterjedt lett

Mi és sokan, azt a jó rottweilert szeretnénk ma is tartani, amit megismertünk és megszerettünk jó tulajdonságai miatt. Ehhez viszont tenyészteni kell, a jó és kívánatos tulajdonságokra szelektálni. Csak így lehet megtartani és fejleszteni. Ennyire egyszerű és talán nem is érdemes ezt tovább ragozni.

Ezt a gondolatsort tovább folytatva reagálnék az egyéb véleményekre.

Mivel a testi és karakter szerinti tulajdonságok széles skálán mozognak, különböző felhasználási területeken a rottweiler jól használható. Persze ehhez mindenkinek tudni illene legalább alapfokon, hogy milyen idegrendszer kell bizonyos feladatok ellátására. Lehet tenyész cél a vakvezető rottweiler, a mindenkihez barátságos házi cica, miért ne? Csak ne akarja senki megváltoztatni a fajtát. Ráadásul úgy, hogy a gyenge tenyésztési eredményére talál ki ideológiákat. Vagy azt hirdeti, hogy a fejlesztett, tanított viselkedés mindennél előbbre való.

Nem a vizsgák számától, vagy annak hiányától lesz jó vagy rossz egy kutya.

Az egy plusz, amikor egy kutya sokoldalúságát, a gazdi, a kiképzők ügyességét, szorgalmát is értékeljük. Saját tudatlansága, lustasága senkinek nem ad felmentést, nem lehet meghatározó egy fajta sorsában. Még akkor sem, ha ehhez “szakemberektől” kap támogatást. Hiszen sok teljesítménybírónak köze nincs a tenyésztéshez. Nincs tényleges tenyésztési tapasztalata, vagy valódi, megalapozott, tudományosan is helytálló kutyás tudása ehhez. Többségük csak autodidakta módon elsajátított kiképzői, versenyzői tudásra, vagy más által kiképzett kutyájának teljesítményére támaszkodik. 

Az alapján bírál.

A tenyész szemlék követelménye ráadásul egy összetett feladat lenne a bírók számára. Nem kevesebb, de még több területen levő jártasságot igényel. Lássuk meg, hogy a tenyész szemléken nem a kutyák tenyész értékét bírálják, hanem azt, hogy a kívánatos tulajdonságok milyen fokon vannak jelen az adott kutyában. Az elbírált kutya mennyire felel meg a standard követelményeinek. Így a kutya, kiváló tulajdonságai által, a  tenyésztésben majd jó, avagy kevésbé jól használható lesz e!?

A tenyész értéket számtalan más érték mellett, az utódok adják, első, második és sokadik generációban is! Hiszen a tenyésztés, nem egy, két év! Az bizony évtizedekben mérhető.

Fontos a nyilvánosság

Nyilvánosságra hozott, valós értékek alapján könnyebb tenyész párokat találni. Valós értékek azok, amik a teljes rottweiler állományt láthatóvá teszik. Kritizálás és kommentár nélkül, tényekkel. A jó és a rossz tulajdonságok teljes felsorolásával. Olyan formában, hogy a kutya igazi képe jelenjen meg, ne egy ideologizált, felturbózott leírás. Ez igaz a küllemre és a természetre is.

Láthatjuk, hogy az  eddigi évek gyakorlata nem vált be.

Aki akarja, láthatja, hogy hova vezetett. Tömeges méretű szelekció nélküli szaporítás, ami egyértelműen a fajta kárára vált. Pont az hiányzik, amiért annyira népszerű lett, ami nem más, mint az őrző-védő képesség.  Negatív megítélés erős, csalódott vevők vannak szép számmal. Viszont még mindig maradtak hívei a fajtának és igény lenne, csak a hiábavaló napi harcokban elfáradt tenyésztők, a tulajdonosok. Ezért nem tudnak együtt gondolkodni, nincs klubélet. Nincs rottweileres közösség, nincsenek jó hangulatú rendezvények.

Mára már tenyésztési kedv sincs.

Itt kell elmondani, hogy a szelekció, nem jelenti az adott kutya halálát, csak annyit jelent, hogy nem kell tenyésztésbe vonni! Sem egyszer és sem egészségügyi okokból! A súlyos hibákkal rendelkező kutyáknál, az ivartalanítás lehet a teljes megoldás. A kutya lélek, nem éli meg tragédiának, hiszen ilyen érzelmi kombinációra nem képes. “nem vagyok nő, nem vagyok férfi, csökkent értékű vagyok”

A megoldás nagyon “egyszerű

Bár ehhez túl kell lépni azon a szemléleten, hogy mindenki máson kéri számon a hibákat. Felmentése mindenkinek van, a leggyakrabban elhangzó érvek a legveszélyesebbek.  “Én nem vagyok tenyésztő, én nem üzletből csinálom, én nem érek rá, nekem nem is olyan fontos, még kezdő vagyok. Ez nem jelent mást, mint hogy – “Csak okoskodom, de tenni tegyen más, a tenyésztő, nekik kötelező”.

Miért, kinek, meddig?

Bízom benne, hogy senki nem veszi személyes támadásnak e sorokat. Senkinek nem szól, és mégis szól mindenkinek. Gondolkozzon el, de legfőképp mindenki tegyen is valamit. AMI LEGINKÁBB HIÁNYZIK AZ A BIZTOS ALAPOKON NYUGVÓ TUDÁS, A FAJTA ÉS A SZAKMA ISMERETE.

Hiányoznak még

Azok a képzett szakemberek, akik a fajtáért akarnak tenni, nem csak önmaguk sztárolásával vannak elfoglalva. A kinológia, egy szerteágazó tudományág, magába öleli mindazt, amit a kutyákkal kapcsolatban tudni lehet. Vannak elméletek és a gyakorlatban is bizonyított törvényszerűségek, ami megtanulható, csak utána kellene nézni. Akkor nem kellene minden kutyatartóval megvívni, győzködni egymást kinek van igaza.

Sok feszültségtől megkímélnénk magunkat.

Nem kell világmegváltó terveket szövögetni csak egyszerűen szeretni, kell a rottweilert és nem csak a sajátunkat. Némi felelősségérzet a fajtáért sem ártana. Mikor mindez megvan, időt, pénzt, fáradtságot nem sajnálva lehet tenni is, nemcsak mesélni és számon kérni! Ma a döntő többség csak pletykaszinten foglalkozik a témával. A napi gyakorlatban mindenki visszavonul, amikor úgy érzi, hogy hátránya származhat abból, hogy nyíltan elmondja a véleményét. A sanda gyanúsítgatások sokkal nagyobb teret nyernek, mint az őszinte párbeszédek.

A fajtaleírásban

A standardban az ideális rottweiler képe van rögzítve, amire a tenyésztésben törekedni kell. A fő irányvonal, amely azért tág határok között mozog. Nem egyféle rottweiler van. Különböző felhasználási területen más-más idegtípusú kutyák a legideálisabbak. Mást várunk el egy szolgálati, sport, családi, kísérő és vakvezető kutyától.

Nem tenyésztési cél az egyet  jól fogó rottweiler

A tenyésztési cél az a rottweiler amelyik, TERMÉSZETÉNÉL fogva alkalmas mindarra a feladatra, melyre használni akarjuk. Ehhez párosul az a küllem mely ezt a munkát a legjobban, szolgálja. Sem, a munkát sem a formát nem szabad külön választani. Úgy egész, ahogy le van írva! Van olyanfajta leírás, ahol ezt részletesebben tárgyalja a bírálati szempontokat is kiemelve. Minden használati hiba súlyosabb elbírálás alá esik, mint a “csak” szépséget befolyásoló tényező.

Részletesen ezt most nem taglalnám

Ehelyett visszakanyarodnék az előzőekben leírtakhoz: kérlek benneteket, hogy nézzetek utána a szakirodalomban. Tudás birtokában sokkal eredményesebb és hasznosabb párbeszédet folytathatnánk.

Mindenki olyan tenyésztési célt tűz ki amilyet akar.

Az idő és a vevők majd eldöntik jó úton jár-e. Mindenki bebizonyíthatja, hogy jobban és sokkal különbül tudja csinálni. Ha olyan rottweilert tenyésztetek, amelyik sok-sok ember számára örömet jelent már tesztek valamit a fajtáért. Krausz Győzőné (2003.)