A tenyész engedély megszerzése bonyolult, szinte elérhetetlen látszik , ha bele csöppen valaki a tenyésztők világába.

Évtizedeken át iszap birkóztunk a téma körül, hogy milyen tartalmú, tesztek, vizsgák legyenek, amivel bizonyítani lehet, hogy a kutya tenyésztésre alkalmas. Mára lecsendesedett ez a vita, nyilvánosan nem sok szó esik erről.

Miért ?

Talán csak azért, mert érdektelenné vált a téma, oly  kevesen akarnak tenyészteni. Aki nagyon akar, az készen kap egy megoldást, ami nem annyira szakmai, mint emberi tényezőkön alapszik. Van két klub és annak külön külön meg vannak a bírói, segédei, felkészítői, akikre számítani lehet. Van egy kötelező minimum, amit teljesíteni kell, ez azonos mindkét klubnál. Az elnevezés , a fogalmazás tér el , de a tartalom ugyanaz. Van az alacsony és van a magasabb követelmény. 

Ez a kötelező minimum a közbeszédben sokszor kiveri a biztosítékot, kígyót-békát kiabálnak egymásra a sportban elkötelezett szakemberek. Az alacsony követelményt mindenki használja, ám a magasabbnak van rangja. Engem is állandóan foglalkoztatott a téma, hiszen tenyésztőként, szervezeti tisztségviselőként , csoportvezetőként kutyaiskolán , kérdéseket tettek fel. Szinte napi szinten vita volt, a “helyes” követelmény kidolgozásáról.
Egy ilyen ezredszer is elhangzó beszélgetés kapcsán, sokadszorra is nekem címeztek egy állítást, hogy nem értek hozzá, nem látom át azt a hatalmas szakmai tudást ami egyesek mögött van. (2016.)
A téma, a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlata volt. Ez hivatott tesztelni a kutya bátorságát, őrző-védő képességét a tenyészszemléken.
Miért pont ez?
Ma már azt gondolom , hogy nosztalgiából. Viccesen hangzik, de nem vicc, csak némi irónia van a mondat mögött.

Ez a gyakorlat régen benne volt az “MK” “SCH”, egyéb vizsgaszabályzatokban , a fürkészés, állás – felugatás gyakorlata után következett. Kezdő szinten, az engedelmes vizsga anyaga is tartalmazta. Képesség felmérés gyanánt 1 éves korban lehetett ilyen vizsgát tenni. Ezt a gyakorlatot tették be a tenyész szemle anyagába, mint minimum feltételt az őrző-védő részből,1989- ben , tehát  27 éve !   

Miért csak ilyen könnyített követelmény volt, a tenyész engedély megszerzéséhez? 

Azért, mert 1 évesen a kutya felvezethető volt  tenyészszemlén, és nem akartak ugorhatatlan akadályt gördíteni a kutyások elé. Azt tartották, hogy úgyis csak az ösztönös képességek számítanak, a kutya képzettségére nem voltak kíváncsiak. 
A szándék az volt, hogy a kiállítási eredmények ne legyenek elégségesek a tenyésztéshez, mert ott csak a kutyák küllemét bírálják , a vézenét nem.

A champion címhez előírt munkavizsga  megléte, nem volt elégséges bizonyíték , mert erős kétely merült fel a vizsgák valódiságát illetően. Mindenki a “másikat” figyelte, azt feltételezte és terjesztette, csalt vizsgája van. No, meg a Champion cím megszerzésére kevesebben törekedtek. Tenyészteni viszont annál többen szerettek volna.

Sok őrző-védő fajtánál, további könnyítésként, nem kellett megfogni a védőkart, de legalább bátran előre kellett mozdulni a támadásnál. Ez elégséges bizonyíték volt az ösztönös képességek meglétére. Nem menekül, tehát bátor, így védelemre kész. Az ösztönös védőkészség benne van, ergo tenyészthető.  

A váratlan támadás , ha az valóban váratlan, meglepetésszerű , tényleg ösztönös reagálásra készteti a kutyát, nincs ideje latolgatni az esélyeket. Az idő tört része alatt további ingerek érik , mert legalább ekkora a meglepetés ereje, idegen segéd “láttán” is. Egy ember, aki másként mozdul, másként reagál, mint amit, addig megszokott, ráadásul mély tónusú fenyegető hanggal támad a kutyára. Az lehet egy valódi teszt, HA NEM CSAK ÁLCÁZZÁK VÁRATLANNAK ÉS TÁMADÁSNAK! 

A természeténél fogva bátortalan kutya, azonnal menekülőre fogja, elkerüli a harcot, nem mer szembeszállni a segéddel! Ez nagyon egyértelmű mozdulat. Mindenki felismeri. Akkor meg is születik az ítélet , hogy nem tenyészthető.  

Ezt senki nem szeretné !

Ugye nem kell magyaráznom, hogy ezt mindenki szerette volna elkerülni ! Ez nagyon ciki és a kárörvendő arcok ott ugrálnak mindenki szeme előtt. 

A tenyészszemlék rendszerében, ez az őrző-védő rész volt a legfontosabb. Aki itt bukott, hiába teljesített küllemben, mérés felvételnél, lövésnél, csoportba zárásnál viszonylag jól , tenyésztésre nem alkalmas minősítést kapott! 

Úgy is lehetett tenyészteni, de dupla díjszabása lett a törzskönyvezésnek és egy hatalmas pecsét díszelgett a származási lapon. Ez hívták felülbélyegzett törzskönyvnek

“Nem alkalmas”, az egy örök érvényű, végleges, de minimum egy évre szóló megállapítás volt. Természetesen az ilyen minősítést, nem fogadták megnyugvással, örömmel a kutyások, volt háborgás, tiltakozás ezerrel. 

Kicsi kapuk ezrei nyíltak, hogy élét vegyék ennek a kényelmetlen szembenézésnek, hogy az őrző-védő kutya nem őriz és véd!  Nem bátor!  

Idő kellett, amíg megtalálták a kibúvókat , de addig “ölték” egymást , szekér tábor szerű harcok jellemezték a tenyésztés háza táját.

Mindenki köpködött mindenkire. Azt ugyan még ma sem értem, hogy miért nem az okot kutatták miért nem bátor a kutya, vajon miért nem sikerült teljesíteni ?! Sokkal nagyobb energiákkal a bírókat  győzködték, hogy jónak lássa azt is , ami nem az ! Saját segéd, saját bíró így honosodott meg később. 

Az egyik kibúvó hamar meglett, a “visszarendelve”, minősítés formájában. ADRK ZTP-ken is használták a bírók, így tuti szakmai , ezért zöld utat kapott. Ezzel kapott haladékot a gazdi, esélyt a gyakorlásra, hogy a kutya kiképzési hiányosságait pótolja. Hiszen addig a  tenyészszemlén  csak három opció volt lehetséges, kiváló, megfelelt, nem felelt meg. A visszarendelve minősítéssel kibővült négyre.

Ettől kezdve nem haragudtak olyan nagyon a bíróra, amikor az elégedetlenül csóválta a fejét, a kutya teljesítményét látva. Esély volt újból felvezetni a kutyát , egy másik rendezvényen. Csökkent a vita, de csak a tenyészszemlék helyszínein.

Nem így az egyéb fórumokon .

Egymásra licitálva bizonygatták, hogy kinek a rendezvénye szakmaibb, ki tudja jobban, hogyan is kell tenyész engedélyt adni. A kutyások eközben meg megtanultak sakkozni, hova, kihez érdemes nevezni.

Egy idő után nem arról folyt a beszélgetés, hogy hogyan  is lesz jobb képességű egy  kutya , hanem arról, hogy milyen feltételek legyenek, melyik bíró ad tenyész engedélyt és melyik miért nem ad. A kutyások már nem jó képességű, jól kiképzett kutyát akartak , hanem csak biztosan átmenni egy tenyészszemlén!

Rossz irány 

Így lett cél a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat megtanítása a kutyának, mert itt mutatkoztak a legnagyobb képességbeli hiányok. A nagy megoldandó feladat során, pedig elveszett a szakma!

Egy idő után a vizsgaszabályzat követelménye már senkit nem érdekelt! Az sem, hogy a pontszámok jelzik  a gyakorlatok erősségét , “fontosságát “, a kivitelezés módja és az értékelés is kidolgozott, a valósághoz közelítő képesség felmérés az eredeti célja, minden vizsgának.

A vizsga szabályzat teljes gyakorlatsora mutathatja a tényleges képességeket. Ezek is csak árnyaltan és szakmai tudás kell a teljesítmény helyes megítéléséhez. 

Vannak néhányan akik még emlékeznek, hogy a kiképzési hiányosságot valóban lehet pótolni, de egyéb, öröklött, születésnél még nem látható, de jelenlévő ösztönös képességek nem pótolhatók.

Dominanciát, határozottságot, harckészséget, keménységet, utólag nem lehet  bele tenni a “rottweiler” fajtába sem, hiába tartja magát a legenda, hogy a fajta ilyen.  

Viszont itt jön  a kérdés !

Kinek is lehet fogalma a született képességektől? A tulajdonos elfogult, a tenyésztő szintén. 22-es csapdája, vajon kitől tudhatjuk meg a tutit?

A mi rendszerünkben a bírótól sem, mert ő is csak az aznapi látványra hagyatkozik.  A kutyát nem ismeri , talán először látja életében. Amit a segéd, a felvezető neki bemutat, az alapján kell értékelnie a kutyát.  Gyakorlatilag, csak annyit dönthet el, hogy a kutya megkaphatja e a tenyésztésre alkalmas minősítést, avagy dicséretes teljesítményt bemutatva kiemelheti a kutya értékeit. Tudása, emberi jóindulata/rosszindulata vezérli döntően.

Szóval ki mondhatja meg, hogy a kutya tenyésztésre alkalmas e? Tudja bárki a tutit? Valójában senki.

Ráadásul ezt előre nem lehet megjósolni, azt csak az idő dönti el. Látható eredmény, az utód ellenőrzéssel. Ami egészséges, szép, azaz súlyos anatómiai hibáktól mentes, jó képességű, teljesítményre képes állomány.  

Hogyan lesz ilyen? 

Nézve, ismerve a kutyát, mérlegelve a tenyészszemlén látottakat, hallottakat, össze rakhatjuk fejben és tippelhetünk vajon mi fog történni a tenyésztésben, milyen hatással lesznek a kutyák az itthoni állomány egészére. Ám a tényleges tenyésztéshez, kevés  a tenyész engedély lapja, a legfontosabb még hátra van!

Utódok kellenek

Kan aki fedez, szuka amelyik fedeztethető, ellik és kölyköt nevel! Olyan kölykök kellenek, akik a felnőttkori utódellenőrzés során , szintén fent maradnak a rostán. Hiszen így lehet generációról, generációra fajtát nemesíteni, megtartani vagy jobbítani.

Itthon és a világban

A mindenkori  állomány megmutatja, hol is tartunk ebben a munkában. Céltudatos tenyésztés hiányában, a véletlenszerű párosításokkal, vagy céltudatosan rossz iránnyal a tenyésztésben, egyáltalán  nem véletlenszerűen, minden hiba láthatóvá válik.

Láthatja az aki látni akarja, mert elmerül a témában és igyekszik megtanulni, ami nem elvont tudomány, több ezer éve létezik. Állattenyésztés. Keveseknek sikerül ez, hiszen ma sem publikus az értékelés, mint ahogy nem szokásos az elfogulatlan, tárgyilagos szemlélődés sem.

Évtizedek múltán is rácsodálkozom , újból és újból.

Vissza idézem a múltat, elgondolkozom, hogy miért is iszapbirkózunk egy életen át, és még azon is túl feleslegesen! Mindenki azt csinálja , ami az elképzelése, amit jónak tart. Amit akkor és ott, abban az időszakban jónak gondol, arra alapoz, amire képes a kutyája. 

Egy évtizednél is több, hogy a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat kikerült az IPO 1 szintű vizsga szabályzatból.

A rottweileres szakembereink, pedig makacsul ragaszkodnak ehhez, de még 25 év után se képesek megegyezni. Egymást túl licitálva bizonygatják a saját szakmai elhivatottságukat, hozzáértésüket. 

Én meg csak visszaemlékezem, hogy vajon mire is alapozhatják a saját tudásukat. Én láttam és látom ma is a kutyájukat. Van némi ismeretem a fajtában is. Benne voltam és követem ma is a sportkutyázás történéseit, szolgálati kutyás ismerősöm is van , így az a terület sem teljesen ismeretlen számomra.

Így régen tudom, hogy  

Az iskolán látott és gyakorolt őrző-védő munka egy” kűr”, ahol bemutatnak sok mindent, ott tulajdonképpen egy felkészítés folyik. Tanulása olyan feladatoknak, amit majd egy vizsgán kell bemutatni. Ilyen vizsgán, majd magasabb szinten versenyen, szakemberek értékelik a munkát, azt a kutyát, akit kiképeztek erre a vizsga szintre.

A kutya teljesítményében a felvezető, kiképző csapat teljesítménye is benne van. A felvezető és a kutya összhangja, tudása adja a végleges pontszámot. Az értékelő bíró a látottak alapján, pontszámokban fejezik ki a kutya aznapi teljesítményét.

Feladata a bírónak, hogy a tanult viselkedés mögött meglássa a kutya ösztönös képességeit is. Nem kell találgatnia, hiszen pontosan le van írva a vizsga szabályzatban, a szakirodalmakban, milyen teljesítmény az, ami ösztönös képességekre utal.  

Kezdetben

Azt mondta a szakma, erről szólt a közbeszéd, hogy magas pontszámot, csak kiváló kutya kaphat. Jó alapok, ösztönös képességek nélkül, nem lehet eredményesen, megbízható teljesítményt nyújtva felvezetni vizsgán, versenyen,  a kiképzett kutyát. Így az ilyen kutya hasznos a tenyésztés számára. Szelekciós szempontként funkcionált a vizsga eredmény.

Ma már tudjuk, hogy a pontszámok, csalókák és nagy szórást mutatnak. A kiképzési technikák lehetővé teszik, hogy bizonyos fokú hiányosságok elfedhetők legyenek, ráadásul a bírói szemlélet is állandó változásban van. 

Miért csalókák a pontszámok? 

Bizony elméleti tudás nélkül ez nehezen érthető meg. Szomorú tény, hogy soha nem akarták a kutyások megérteni, csak folyamatosan tiltakoztak, elkerültek, sumákoltak. Mindenki arra haladt, amit a kutyázása, kutyája képviselt, amit akkor és ott, abban az időszakban jónak gondolt, amire lehetősége volt. Összegezve : A bírálatok szakmaiatlanok, hiányos tudással , korszerűtlen követelményekkel folyik a szembekötősdi. 

Honnan tudom?

Az én fejemben összeállt a kép, hiszen a kutyáink megmutatták milyen értékek , milyen gyengeségek számítanak a tenyésztésben. A hétköznapi életben, a pályán dolgozva, készülve erre-arra, mindig volt kutya, aki másként volt rottweiler, mint az elődje.

Mai napig szembesülök vele, hogy más fejében sose állt össze a kép, egy tapodtat nem mozdul előre, csak a szövege árnyalódik kicsit!

Így vicces amikor megpróbálnak sarokba szorítani, hogy bezzeg régen semmilyen követelmény nem volt, meg egyébként is könnyebb volt , no meg nem is tudod, mert nem csinálod !

Pont az hangoztatja a legharsányabban, aki a régi, ma gyengének tartottat elkerülte, lappangott, éveket sumákolt, hogy tenyészthető minősítést kapjon a kutyája. Annyira erősen akarta ezt, ő is, többekkel karöltve, hogy minden eszközt igénybe vett. Kapott is állami elismerést, bár egy évtized kellett ehhez is.

Nincs ez másként a rejtőzködő, lövészárkot folyamatosan mélyítőkkel sem! Az ő szorgalmuk és kitartásuk a “megfelelő” segítség megtalálásához példaértékű lenne, ha ez érték lenne, de nem az !

Nekem semmiképp!

Ettől függetlenül, engem nem zavar, ha ő és bárki más örvendezik. Csak nekem ne legyen kötelező, ugyan olyan kutyát tartani, tenyészteni, amit ezzel a szakmaisággal tenyésztenek.

Nekik se kell az enyémet!  

Csak hagyjuk egymást békén, legyünk jó kedélyűek.

Ebben a blogomban, a keresőbe beírva Ztp további “ezer és egy” találat van a témában. Ezeket a régi videókat a tárhelyről le kellett venni, mert az oldal nem támogatja a formátumot, így áttettem a YouTube csatornára. Az időszakra visszaemlékezve, sok régi videóval így tettem. Ez hozta elő az emlékeket ! NÉZD ITT  

 Lejátszási lista MRK tenyészszemle 2007. 

Beszámoló a tenyészszemléről és az eredmények. ITT

Változás
Miért kellene előre lépni és más gyakorlatot kérni a tenyész szemléken? Ami régen is bevált miért ne lehetne jó most is ? -teheti fel bárki a kérdést.
Az ok egyszerű és nagyon gyakorlatias. Egészen más az iskolákon folyó őrző-védő képzés tematikája, mint 27 évvel ezelőtt !
A segéd oktatás is változott. Egész fiatal korban kezdik el a kutya majdani őrző-védő munkájának a felépítését. Mivel a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat nincs benne a leginkább köztudatban lévő, verseny és a HCH címhez kötelező vizsgaszabályzatban, nem is tréningeznek rá. Külön felkészítésben lehet kérni a kutya iskolákon.
Nemzetközi IGP szabályzatban van egy ilyen gyakorlatot tartalmazó vizsga, de az a vizsga formátum nálunk nem honosodott meg. Hiába nemzetközi és elismert vizsgarend, hazai bíróink nem tekintik irány mutatónak. Saját, bevált rutinjuk szerint bírálnak.
Sőt, van egy könnyített követelményű Elővizsga is , de irigységből azt sem használják. “Nehogymár” könnyebb legyen megszerezni a champion címet, “nekik”, mint nekem volt ! 
Gyakorlatiasan
A külön felkészítést akkor kérik a kutyások, ha sikeres a kiállításon a kutya. Több győztesség, jó eredmény után szeretnék felvezetni a kutyát tenyészszemlén.
Vagy járnak már rendszeresen kutyaiskolába vagy keresnek egy helyett, ahol készülhetnek. 
Itt szembesülnek néhány dologgal, amiről eddig fogalmuk sem volt, de talán sejtettek valamit. A segéd ebben a kulcsfigura, hiszen neki van módja rávilágítani, hogy eredményesek lehetnek e, egy tenyészszemlén. Elkezdődik a felkészülés. Majd eljő az idő és próbából beállítják a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlatot. 
Amikor jön a meglepetés
Eddig olyan jó volt a kutya, most meg teljesen bizonytalan, megíjedt, nem fogta meg a kart! Nagy csodálkozás, mi történt? Ez egy igazi hideg zuhany!  Pedig addig se volt “olyan jó”, csak nem volt annyira nyilvánvaló a látvány, mert a segéd kiszolgálta a kutyát.
Rutintalanul, laikusként 
Kevésbé rutinosak, vagy hibás tudástól vezérelve, sokan csak élesben szembesülnek a ténnyel, hogy nem sima menet “átmenni” egy tenyészszemlén. A kutya idegen pályán, idegen segéddel nem teljesíti még a minimumot sem.

Ma már azért ilyen ritkán fordul elő, van megoldás erre is. Akár egy -két évet rááldozva, meg lesz az a papír!

Jó időben, jó helyen kell felkészíteni és felvezetni a kutyát. Variációk 
  1. Saját klub.
  2. Saját pálya, saját segéd.
  3. Idegen pálya, saját segéd.
  4. Idegen pálya saját bíró, saját segéd.
  5. Saját bíró, saját segéd, saját felvezető.

Amikor így sem sikerül,  ennek ellenére sem teljesíti a követelményeket a kutya, még mindig lehet külföldön törzskönyveztetni az almot, ahol nincs kötelező tenyészszemle, mint itthon.

Régen ilyen lehetőség egyáltalán nem volt, de  ma már ez is egy törvényes és szabályos lehetőség lett.

Összegzés

Tenyésztőn múlik az állomány, olyan emberek munkája nyomán alakul a fajta, akik hajlandóak részt venni egy hazug rendszerben. Naivan, lelkesedésből, más által befolyásolva, sokszor hiúságból, leginkább egyéni érdekből, számításból. Ők, akik szavaznak és támogatják, majd döntés helyzetbe hozzák a vezetőket, de leginkább a bírót, aki hajlandó bírálni egy tenyészszemlén pl. Azért van a klub, hogy ezeket az embereket kiszolgálja, hiszen erre van kereslet!

Ez a többségi akarat!

Mivel a meghatározó kör „baráti” szálai változnak, ezért változás is van, de nem a kutyák érdekében, hanem az üzleti érdek mentén. Pontosan kinek az érdeke ezt a helyzetet fenntartani nem tudom, de a legtöbb ember könnyen befolyásolható. Kevés az okos, önálló gondolkodó. A többséget az érzelmei vezérlik. A jóra ugyan úgy lehet használni bárkit, mint a gyűlölködésre, ellenségeskedésre. Aki folyamatosan duruzsol a fülbe, a felé hajlanak.

Minden vezetőség választásnál ez történik. Az erővonalak átrendeződnek, vagy nem, de a szándék mindig jelen van.

A köztes időben meg mindenki leszarja, a klubot, csak az a fontos, hogy az ő előnye meglegyen.