A tenyész engedély megszerzése bonyolult, szinte elérhetetlen látszik , ha bele csöppen valaki a tenyésztők világába.

Évtizedeken át iszap birkóztunk a téma körül, hogy milyen tartalmú, tesztek, vizsgák legyenek, amivel bizonyítani lehet, hogy a kutya tenyésztésre alkalmas. Mára lecsendesedett ez a vita, nyilvánosan nem sok szó esik erről.

Miért ?

Talán csak azért, mert érdektelenné vált a téma, oly  kevesen akarnak tenyészteni. Aki nagyon akar, az készen kap egy megoldást, ami nem annyira szakmai, mint emberi tényezőkön alapszik. Van két klub és annak külön külön meg vannak a bírói, segédei, felkészítői, akikre számítani lehet. Van egy kötelező minimum, amit teljesíteni kell, ez azonos mindkét klubnál. 

Ez a kötelező minimum a közbeszédben sokszor kiveri a biztosítékot, kígyót-békát kiabálnak egymásra a sportban elkötelezett szakemberek. Engem is állandóan foglalkoztatott a téma, hiszen tenyésztőként, a szervezet tisztségviselőjeként , kutyaiskolán csoport vezetőként is érintett.  Napi szinten győzködtük egymást a “helyes” követelmény kidolgozásáról.
Egy ilyen ezredszer is elhangzó beszélgetés kapcsán, sokadszorra is nekem címeztek egy állítást, hogy nem értek hozzá, nem látom át azt a hatalmas szakmai tudást ami egyesek mögött van. (2016.)
A téma, a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlata volt. Ez hivatott tesztelni a kutya bátorságát, őrző-védő képességét a tenyészszemléken.
Miért pont ez?
Ma már azt gondolom , hogy nosztalgiából. Viccesen hangzik, de nem vicc, csak némi irónia van a mondat mögött.

Ez a gyakorlat régen benne volt az “MK” “SCH”, egyéb vizsgaszabályzatokban , a fürkészés, állás – felugatás gyakorlata után következett. Kezdő szinten, az engedelmes vizsga anyaga is tartalmazta. Képesség felmérés gyanánt 1 éves korban lehetett ilyen vizsgát tenni. Ezt a gyakorlatot tették be a tenyész szemle anyagába, mint minimum feltételt az őrző-védő részből,1989- ben , tehát  27 éve !   

Miért csak ilyen könnyített követelmény volt, a tenyész engedély megszerzéséhez? 

Azért, mert 1 évesen a kutya felvezethető volt  tenyészszemlén, és nem akartak ugorhatatlan akadályt gördíteni a kutyások elé. Azt tartották, hogy úgyis csak az ösztönös képességek számítanak, a kutya képzettségére nem voltak kíváncsiak. 
A szándék az volt, hogy a kiállítási eredmények ne legyenek elégségesek a tenyésztéshez, mert ott csak a kutyák küllemét bírálják , a vézenét nem.

A champion címhez előírt munkavizsga  megléte, nem volt elégséges bizonyíték , mert erős kétely merült fel a vizsgák valódiságát illetően. Mindenki a “másikat” figyelte, azt feltételezte és terjesztette, csalt vizsgája van. No, meg a Champion cím megszerzésére kevesebben törekedtek. Tenyészteni viszont annál többen szerettek volna.

Sok őrző-védő fajtánál, további könnyítésként, nem kellett megfogni a védőkart, de legalább bátran előre kellett mozdulni a támadásnál. Ez elégséges bizonyíték volt az ösztönös képességek meglétére. Nem menekül, tehát bátor, így védelemre kész. Az ösztönös védőkészség benne van, ergo tenyészthető.  

A váratlan támadás , ha az valóban váratlan, meglepetésszerű , tényleg ösztönös reagálásra készteti a kutyát, nincs ideje latolgatni az esélyeket. Az idő tört része alatt további ingerek érik , mert legalább ekkora a meglepetés ereje, idegen segéd “láttán” is. Egy ember, aki másként mozdul, másként reagál, mint amit, addig megszokott, ráadásul mély tónusú fenyegető hanggal támad a kutyára. Az lehet egy valódi teszt,HA NEM CSAK ÁLCÁZZÁK VÁRATLANNAK ÉS TÁMADÁSNAK! 

A természeténél fogva bátortalan kutya, azonnal menekülőre fogja, elkerüli a harcot, nem mer szembeszállni a segéddel! Ez nagyon egyértelmű mozdulat. Mindenki felismeri. Akkor meg is születik az ítélet , hogy nem tenyészthető.  

Ezt senki nem szeretné !

Ugye nem kell magyaráznom, hogy ezt mindenki szerette volna elkerülni ! Ez nagyon ciki és a kárörvendő arcok ott ugrálnak mindenki szeme előtt. 

A tenyészszemlék rendszerében, ez az őrző-védő rész volt a legfontosabb. Aki itt bukott, hiába teljesített küllemben, mérés felvételnél, lövésnél, csoportba zárásnál viszonylag jól , tenyésztésre nem alkalmas minősítést kapott! 

Úgy is lehetett tenyészteni, de dupla díjszabása lett a törzskönyvezésnek és egy hatalmas pecsét díszelgett a származási lapon. Ez hívták felülbélyegzett törzskönyvnek

“Nem alkalmas”, az egy örök érvényű, végleges, de minimum egy évre szóló megállapítás volt. Természetesen az ilyen minősítést, nem fogadták megnyugvással, örömmel a kutyások, volt háborgás, tiltakozás ezerrel. 

Kicsi kapuk ezrei nyíltak, hogy élét vegyék ennek a kényelmetlen szembenézésnek, hogy az őrző-védő kutya nem őriz és véd!  Nem bátor!  

Idő kellett, amíg megtalálták a kibúvókat , de addig “ölték” egymást , szekér tábor szerű harcok jellemezték a tenyésztés háza táját.

Mindenki köpködött mindenkire. Azt ugyan még ma sem értem, hogy miért nem az okot kutatták miért nem bátor a kutya, vajon miért nem sikerült teljesíteni ?! Sokkal nagyobb energiákkal a bírókat  győzködték, hogy jónak lássa azt is , ami nem az ! Saját segéd, saját bíró így honosodott meg később. 

Az egyik kibúvó hamar meglett, a “visszarendelve”, minősítés formájában. ADRK ZTP-ken is használták a bírók, így tuti szakmai , ezért zöld utat kapott. Ezzel kapott haladékot a gazdi, esélyt a gyakorlásra, hogy a kutya kiképzési hiányosságait pótolja. Hiszen addig a  tenyészszemlén  csak három opció volt lehetséges, kiváló, megfelelt, nem felelt meg. A visszarendelve minősítéssel kibővült négyre.

Ettől kezdve nem haragudtak olyan nagyon a bíróra, amikor az elégedetlenül csóválta a fejét, a kutya teljesítményét látva. Esély volt újból felvezetni a kutyát , egy másik rendezvényen. Csökkent a vita, de csak a tenyészszemlék helyszínein.

Nem így az egyéb fórumokon .

Egymásra licitálva bizonygatták, hogy kinek a rendezvénye szakmaibb, ki tudja jobban, hogyan is kell tenyész engedélyt adni. A kutyások eközben meg megtanultak sakkozni, hova, kihez érdemes nevezni.

Egy idő után nem arról folyt a beszélgetés, hogy hogyan  is lesz jobb képességű egy  kutya , hanem arról, hogy milyen feltételek legyenek, melyik bíró ad tenyész engedélyt és melyik miért nem ad. A kutyások már nem jó képességű, jól kiképzett kutyát akartak , hanem csak biztosan átmenni egy tenyészszemlén!

Rossz irány 

Így lett cél a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat megtanítása a kutyának, mert itt mutatkoztak a legnagyobb képességbeli hiányok. A nagy megoldandó feladat során, pedig elveszett a szakma!

Egy idő után a vizsgaszabályzat követelménye már senkit nem érdekelt! Az sem, hogy a pontszámok jelzik  a gyakorlatok erősségét , “fontosságát “, a kivitelezés módja és az értékelés is kidolgozott, a valósághoz közelítő képesség felmérés az eredeti célja, minden vizsgának.

A vizsga szabályzat teljes gyakorlatsora mutathatja a tényleges képességeket. 

Vannak néhányan akik még emlékeznek, hogy a kiképzési hiányosságot valóban lehet pótolni, de egyéb, öröklött, születésnél még nem látható, de jelenlevő ösztönös képességek nem pótolhatók. Dominanciát, határozottságot, harckészséget, keménységet, utólag nem lehet  bele tenni a rottweilerbe sem, hiába tartja magát a legenda, hogy a fajta ilyen.  

Viszont itt jön  a kérdés !

Kinek is lehet fogalma a született képességektől? A tulajdonos elfogult, a tenyésztő szintén. 22-es csapdája, vajon kitől tudhatjuk meg a tutit?

A mi rendszerünkben a bírótól sem, mert ő is csak az aznapi látványra hagyatkozik.  A kutyát nem ismeri , talán először látja életében. Amit a segéd, a felvezető neki bemutat, az alapján kell értékelnie a kutyát.  Gyakorlatilag, csak annyit dönthet el, hogy a kutya megkaphatja e a tenyésztésre alkalmas minősítést, avagy dicséretes teljesítményt bemutatva kiemelheti a kutya értékeit. Tudása, emberi jóindulata/rosszindulata vezérli döntően.

Szóval ki mondhatja meg, hogy a kutya tenyésztésre alkalmas e? Tudja bárki a tutit? Valójában senki. Előre nem lehet megjósolni, azt csak az idő dönti el.

Miként? 

Nézve, ismerve a kutyát, mérlegelve a tenyészszemlén látottakat, hallottakat, összerakhatjuk fejben és tippelhetünk mi is történik a tenyésztésben, milyen hatással lesznek a kutyák az itthoni állomány egészére. Ám a tényleges tenyésztéshez, kevés  a tenyész engedély lapja, a legfontosabb még hátra van!

Utódok kellenek! Kan aki fedez, szuka amelyik fedeztethető, ellik és kölyköt nevel! Olyan kölykök kellenek, akik a felnőttkori utódellenőrzés során , szintén fent maradnak a rostán. Hiszen így lehet generációról, generációra fajtát nemesíteni, megtartani vagy jobbítani.

Itthon és a világban

A mindenkori  állomány megmutatja, hol is tartunk ebben a munkában. Céltudatos tenyésztés hiányában, a véletlenszerű párosításokkal, vagy céltudatosan rossz iránnyal a tenyésztésben, egyáltalán  nem véletlenszerűen, minden hiba láthatóvá válik. Láthatja az aki látni akarja, mert elmerül a témában és igyekszik megtanulni, a megtanulhatót. Keveseknek sikerül ez, hiszen ma sem publikus az értékelés, mint ahogy nem szokásos az elfogulatlan, tárgyilagos szemlélődés sem.

Évtizedek múltán is rácsodálkozom , újból és újból.

Vissza idézem a múltat, elgondolkozom, hogy miért is iszap birkózunk egy életen át, és még azon is túl feleslegesen! Mindenki azt csinálja , ami az elképzelése, amit jónak tart. Amit akkor és ott, abban az időszakban jónak gondol, arra alapoz, amire képes a kutyája. 

Egy évtizednél is több, hogy a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat kikerült az IPO 1 szintű vizsga szabályzatból.

A rottweileres szakembereink, pedig makacsul ragaszkodnak ehhez, de még 25 év után se képesek egyességre jutni. Egymást túl licitálva bizonygatják a saját szakmai elhivatottságukat, hozzáértésüket. 

Én meg csak visszaemlékezem, hogy vajon mire is alapozhatják a saját tudásukat. Én láttam és látom ma is a kutyájukat. Van némi ismeretem a fajtában is. Követtem és követem ma is a sportkutyázás történéseit, szolgálati kutyás ismerősöm is van , így az a terület sem teljesen ismeretlen számomra.

Így régen tudom, hogy  

Az iskolán látott és gyakorolt őrző-védő munka egy” kűr”, ahol bemutatnak sok mindent, ott tulajdonképpen egy felkészítés folyik. Tanulása olyan feladatoknak, amit majd egy vizsgán kell bemutatni. Ilyen vizsgán, majd magasabb szinten versenyen, szakemberek értékelik a munkát, azt a kutyát, akit kiképeztek erre a vizsgaszintre.

A kutya teljesítményében a felvezető, kiképző csapat teljesítménye is benne van. A felvezető és a kutya összhangja, tudása adja a végleges pontszámot. Az értékelő bíró a látottak alapján, pontszámokban fejezik ki a kutya aznapi teljesítményét.

Feladata a bírónak, hogy a tanult viselkedés mögött meglássa a kutya ösztönös képességeit is. Nem kell találgatnia, hiszen pontosan le van írva a vizsga szabályzatban, a szakirodalmakban, milyen teljesítmény az, ami ösztönös képességekre utal.  

Azt feltételeztük régen, hogy magas pontszámot, csak kiváló kutya kaphat, hiszen jó ösztönös képességek nélkül, nem lehet eredményesen, megbízható teljesítményt nyújtva felvezetni a kiképezett kutyát. Ma már tudjuk, hogy a pontszámok, csalókák és nagy szórást mutatnak.

Miért?

Bizony elméleti tudás nélkül ez nehezen érthető meg. Szomorú tény, hogy soha nem akarták a kutyások megérteni, csak folyamatosan tiltakoztak, elkerültek, sumákoltak. Mindenki arra haladt, amit a kutyázása, kutyája képviselt, amit akkor és ott, abban az időszakban jónak gondolt, amire lehetősége volt. 

Az én fejemben összeállt a kép, hiszen a kutyák megmutatták milyen értékek , milyen gyengeségek számítanak a tenyésztésben. Azzal is mindig szembesülök, hogy más fejében sose áll össze a kép, egy tapodtat nem mozdul előre, csak a szöveg árnyalódik kicsit!

Így vicces amikor megpróbálnak sarokba szorítani, hogy bezzeg régen semmilyen követelmény nem volt, meg egyébként is könnyebb volt , no meg nem is tudod, mert nem csinálod !

Pont az hangoztatja a legharsányabban, aki a régi, ma gyengének tartottat elkerülte, lappangott , éveket sumákolt, hogy tenyészthető minősítést szerezzen a kutyája. Annyira erősen akarta ezt, hogy minden eszközt bevetett. Lett is elismerés, bár egy évtized kellett hozzá. Nincs ez másként a rejtőzködő, lövészárkot folyamatosan ásóknál sem. Az ő szorgalmuk és kitartásuk a megfelelő segítség megtalálásához példa értékű lehetne, ha ez érték lenne, de nem az !

Nekem semmiképp!

Ettől függetlenül, engem nem zavar, ha ő és bárki más örvendezik. Csak nekem ne legyen kötelező, ugyan olyan kutyát tartani, tenyészteni, amit ezzel a szakmaisággal tenyésztenek. Nekik se kell az enyémet!  Csak hagyjuk egymást békén, mosolyogjunk, legyünk jó kedélyűek.

Ebben a blogomban, a keresőbe beírva Ztp további “ezer és egy” találat van a témában. Ezeket a régi videókat a tárhelyről le kellett venni, mert az oldal nem támogatja a formátumot, így áttettem a YouTube csatornára. Az időszakra visszaemlékezve, sok régi videóval így tettem. Ez hozta elő az emlékeket ! NÉZD ITT  

Beszámoló a tenyészszemléről és az eredmények. ITT

Változás
Miért kellene előre lépni és más gyakorlatot kérni a tenyész szemléken? Ami régen is bevált miért ne lehetne jó most is ? -teheti fel bárki a kérdést.
Az ok egyszerű és nagyon gyakorlatias. Egészen más az iskolákon folyó őrző-védő képzés tematikája, mint 27 évvel ezelőtt !
A segéd oktatás is változott. Egész fiatal korban kezdik el a kutya majdani őrző-védő munkájának a felépítését. Mivel ez a gyakorlat nincs benne az elterjedt vizsgaszabályzatban nem is tréningeznek rá. Külön felkészítésben lehet kérni a kutyaiskolákon. Nemzetközi szabályzat tartalmazza, de az a formátumú vizsga nálunk nem honosodott meg. Hiába nemzetközi és elismert vizsgarend, hazai bíróink nem tekintik iránymutatónak. Saját, bevált rutinjuk szerint bírálnak. 
Mi motivál? 
A külön felkészítést kérik a kutyások, ha sikeres kiállításon a kutya. Több győztesség, jó eredmény után szeretnék felvezetni a kutyát tenyészszemlén. Már rendszeresen járnak kutyaiskolába vagy keresnek egyet ahol felkészülhetnek. Eljő az idő és próbából beállítják a gyakorlatot, majd jön a meglepetés, majd a csodálkozás, mi történt? Eddig olyan jó volt a kutya, most meg teljesen bizonytalan! Jön a hideg zuhany, pedig addig se volt “olyan jó”, csak nem volt annyira nyilvánvaló a látvány, mert a segéd kiszolgálta a kutyát.
Rutintalanul, laikusként 
Kevésbé rutinosak, vagy hibás meggyőződéstől vezérelve, sokan csak élesben szembesülnek a ténnyel, hogy nem sima menet “átmenni” egy tenyészszemlén. A kutya idegen pályán, idegen segéddel nem teljesíti még a minimumot sem.

Ma már azért ilyen ritkán fordul elő, van megoldás erre is. Akár egy két évet rááldozva, meg lesz az a papír!

Jó időben, jó helyen kell felkészíteni és felvezetni a kutyát.
  • Saját klub.
  • Saját pálya, saját segéd.
  • Idegen pálya saját segéd.
  • Idegen pálya saját bíró, saját segéd.
  • Saját bíró, saját segéd, saját felvezető. 

Amikor így sem sikerül,  ennek ellenére sem teljesíti a követelményeket a kutya, még mindig lehet külföldön törzskönyveztetni az almot, ahol nincs kötelező tenyészszemle, mint itthon. Régen ilyen lehetőség egyáltalán nem volt, de  ma már ez is egy törvényes és szabályos lehetőség lett.