Szeretettel üdvözöljük honlapunkon!
Ezek szerint önt érdekli a mi kedves kutyafajtánk, és ezen belül a Siroccó kennel kutyái.
Minket már több, mint 40 éve rabul ejtett a csodálatos ROTTWEILER.
Évekig, mint munka és sport kutyát tartottuk.
Mígnem 1980-ban megalapítottuk a kennelünket.

A Tenyésztés évtizedei több szakaszra bontva olvasható.

Ismerkedésünk a fajtával 1970-1980 +5 év 

A hosszú tenyésztésben eltöltött idő alatt, bármilyen irányzat is uralkodott, soha nem felejtettük el, hogy az a rottweiler amelyik, úgy is viselkedik. Kedvenc kutyafajtánk maradt örökre a rottweiler.

Siroccó rottweiler kennel 1980-1992-ig 

Hatodik generációs saját tenyésztésű kutyáink is éppen úgy megállják a helyüket a kiképzőpályákon, a napi életben és a kiállításon, mint az első hasban importált állományunk.

Siroccó rottweiler kennel 1992-2005-ig

Amire a sok-sok éves munkánk után a legbüszkébbek vagyunk és szerintünk a tenyésztő legnagyobb elismerése, hogy akinek tőlünk volt az első rottija, a másodikat, sőt van aki már a harmadikat is tőlünk vitte haza.

Siroccó rottweiler kennel 2006 – 2016 -ig

A tenyésztés kezdete, elképzelés, irány.

ROTTWEILER

Rottweil am Neckar-nak a régi sváb városnak, kedvező fekvése folytán a múlt század elején fellendült az állatkereskedelme. Mészárosok, marhakereskedők virágzó piaca volt itt. Mind a terelésben, mind az állatok őrzésében kutyák segítették az állatkereskedőket, sőt őket is védték, hiszen pénz is volt náluk.

Rottweil-i mészároskutyaként kezdték emlegetni a kutyákat, amelyek hamarosan a környező városokban is népszerűvé váltak. Eredetileg nyájőrző, hajtó és harci kutyák voltak az ősei. A fajtát évszázadok során megőrizte a dél-német parasztság. Fokozatosan kiküszöbölték a gyengébb egyedeket és létrehozták az erős idegzetű, erőteljes, szükség esetén jól fogó Rottweilert.

A múlt század második felében lassanként feleslegessé vált, “vásári-terelő” kutya, a mészárosok inkább, mint házőrző kutyát tartották. Messzi híressé vált őrző-védő hajlamával.

Ma már szigorú elvek alapján tenyésztik. Németországban elterjedt, de a tenyésztő központja ma is dél-Németország. Kísérőkutyaként, igazi barátként tartják.

MEGJELENÉS: Kitűnő őrző, kísérő, szolgálati kutya.

Tenyésztési cél: Erőteljes, arányos felépítésű legyen, vörösbarna, vagy világosbarna jegyekkel. Erős alkata ellenére sem nehézkes, de a világért sem magasra állított, levegős. Zömök, erős alkatú.

Intelligens, rendkívül ragaszkodó, nagy munkakedvvel párosult tanulékonyság jellemzi. Megvesztegethetetlen és igen kitartó. Megjelenése bátorságot, nyugodt tekintete jóindulatot, hűséget sugároz. Az izgága, túl heves temperamentum távol áll tőle. Sohasem alattomos vagy hamis.

Részlet, abból a tájékoztatóból, ami Magyarországra, tenyésztőtől vásárolt két rottweiler szukával érkezett. A kiskutyákkal három oldalas ismertető, standard, és etetési útmutató érkezett. Írógéppel legépelt szöveg. Ezen a három oldalas ismertetőn kívül, nem volt más szakanyag a rottweilerről akkor. (1970-71.)

Eligazodást, a kutyás tudományban, az akkori kinológusok, gyakorlott kutyások adták. Mind a kiképzéshez, mind a tenyésztéshez.

Egyetlen könyv volt ebben a témában. Sárkány Pál szerkesztette: A kutya. 1975-ös kiadás. A következő kutyás könyv 1986-ban jelent meg. Dr. Kovács Zsolt: Kutyaiskola.

A MEOE folyóirata, “a Kutya “ közölt még kinológiai tárgyú cikkeket. A többi tudomány szájhagyomány útján terjedt. Azaz nem igazán terjedt, mert mindenki titkolózva őrizte a tapasztalatait, főleg a tenyésztésben.

Már akkor is a kiállítás volt az a fő hely, ahol szakbírálatot adtak a kutyáról.  Hittük, hogy szakemberek akik bírálnak, miért is kételkedtünk volna? Kezdetben az ember csak lelkesen belevág, hiszi, hogy sikerülni fog.

További iránymutatást az első szukák és utódaik adták, akik ezt a fajtaleírást, ismertetőt viselkedésükben, és formájukban is bizonyították. Úgy a kiképző pályán, mint a napi életben, és a kutyakiállításon.

Majd az ő utódaik is.

Mi ez alapján tenyésztettünk, ez volt a tenyésztési cél.

Akkor se változtattunk ezen, amikor szembesültünk vele, hogy bizony nem minden rottweiler ilyen!

Pedig mennyi mindenki próbált meggyőzni minket, arról, hogy másmilyen a rottweiler. Na meg arról, hogy a fejlesztett, tanult képességek előbbre valóak, mint az ösztönös, született képességek. Arról is folyt a vita, mi a fontosabb. A szépség vagy a belbecs?

Legyen sokszoros győztes, vagy legyen jó kutya? Legyen néhány embernek elérhető, vagy mindenki számára legyen megfizethető. Azaz, legyen kevés, de minőségi, vagy legyen tömeggyártás? A „nagymami” is tenyészthesse, tarthassa a legeldugottabb faluban is, lehetőleg úgy, hogy olcsón jusson hozzá?

Hajaj! Vérre menő vitákat folytattunk, az akkori „tenyésztőkkel”. Nem sikerült meggyőzni senkit, semmilyen ész érv nem hatott.

Kitartóan képviseltük. Ép testben, ép lélek, EZ A FONTOS, nem a kiállítási címek hajszolása a fő cél, se nem a minél nagyobb profit szerzés.

ÁM EZ NEM JELENTHETI, hogy olcsón, tömegben eladott kutyák jelentik a megoldást, amiknek egyetlen erényük, hogy rottweilernek látszanak és legendát mesélhetnek róluk. Sőt, ajándék kutyát sem jelent. Komoly tenyésztést jelent, aminek sokféle útja létezik. Elhatároztuk, magunknak csinálunk kutyát. Így, biztosan olyan kutyánk lesz, MINDIG, amilyent mi szeretnénk.

1970-ben leírás érkezett a fajtáról, az importált két szukával, akiket Süli Attila és Győző közösen nevelt. Győző kiképezte, kiállításon felvezette az egyik szukát.

1974-ben lett saját kutyája, az egyik szuka, első almából.

1980-ban kezdtünk tenyészteni. Nem sikerült, tarolt a Parvo.

1985-ben az első almunk után öt év múlva, lett a második.

1988-ban a világútlevél bevezetésével kitágult a világ. Rottweilerbe mentünk.

Az addig is sikeresnek mondható tenyésztést, picit más szemlélettel folytattuk. Nem harminc és húsz éve bejáratott úton haladtunk, de a tudással, lehetőségekkel változtattunk. Generációkban gondolkoztunk és úgy építkeztünk, használva az elért tenyésztési eredményeinket. Fedeztettünk a saját tenyésztésű kutyáinkkal, akik más tulajdonosok kezében voltak. Pont úgy, mint a megtartott, minősített kutyáinkat is fedeztettük egymással, hiszen idegen kutya bevitele , csak a kombináció, a tovább lépés miatt kellett. Így jutottunk el a hatodik generációs , saját tenyésztésű kutyához , majd Úzóhoz , akire építkezve folytatni tudtuk a tenyésztést. Minden őse ott volt formájában, viselkedésében, hiszen a sokszor csak szlogenként, reklámfogásként emlegetett genetikai bázis ezt jelenti. Látható, ellenőrizhető ősök, testvérek, konkrét eredményekkel.

2008-ban ha nem is könnyen, de sikerült folytatni a tenyésztést.

2010-ben két remek kis szukát, megtartottunk, akiknek a nevelése ránk várt. „Szeretném, ha olyan kutyákká cseperednének, mint ahogyan elképzeltük, az alom tervezésekor.” Fogalmaztam meg a távlati célokat, anno.

2018 – ban elmondhatom, hogy olyan kutyává cseperedtek, ahogy elképzeltük. Olyan utódaik is lettek. Viszont végérvényesen bezárult a kör, a még szorosabb rokontenyésztést már nem vállaltuk be, új vonalat nem építünk fel. Nincs hova nyúlni. Sem anyagiakban, sem egyebekben nincs rá fedezett.