Az alomban eltöltött első hetek.  kutyanevelési tanácsok palettáján, a kölyökkutya alomban eltöltött időszakáról kevés szó esett, pedig ez egy nagyon meghatározó időszak a kölyök életében. Az első hetek adják az alapot, amire építkezni lehet. 

Aki tőlünk vett kutyát

Részletes leírást, segítséget kapott, bármikor hozzánk fordulhatott tanácsért. A gazdik kérdeztek, ha szükségét érezték, hogy problémájukat megosszák velünk. Ritkábban, de az örömteli dolgokról is beszámoltak. 

2008-tól készítettem az alomról videókat. 

Azért, hogy bemutassam, mi zajlik a kennelben, mi történik a kölykök születésétől. Úgy éreztem, ez a terület egy fehér folt a kutyanevelésben, sok téveszme kapcsolódik hozzá és mindenki a kölyök megváltoztatására törekszik, megismerés helyett.

Pici tesztek készültek először, hogy az ösztönös képességek, eltérő viselkedésjegyek láthatóvá váljanak más számára is.

Ezután  minden alomnál készült videó

Elsősorban a kiskutyák leendő gazdáinak, na meg azért, mert érdekes számomra, hogyan alakulnak a kutyák, milyen képességek rejlenek bennük. Nem én alakítottam az eseményeket, nem megszerkesztettem a videókat, csak készítettem a felvételeket, tömörítettem, daraboltam, filmszerűvé tettem. 

Később is jó visszanézni, összehasonlítani, felnőve mivé cseperedtek a pici kutyák. Régen se volt másként, figyeltem, követtem, kritikusan szemléltem, összehasonlítottam, jegyzeteltem, gyűjtöttem az adatokat. Most a számítógép adta lehetőségekkel megosztom, más számára is elérhetővé teszem.

Elviszik a kölyköket.

Amikor új családba kerülve, némileg átrendezik a család eddigi, megszokott életét, rendre jönnek a kérdések is. Megválaszoljuk, segítünk eligazodni.

A kérdések mellett elhangzik a mástól kapott tanács is, ki mit mondott a fajtáról, milyen javaslatot tett a felvetett probléma megoldására. Van, amivel egyetértünk, de sokszor nagyon blőd tanács hangzik el. Az ostobaságból, mára hegyet lehetne emelni, a sok hasznos tanács mellett. Rengeteg könyv, írás, TV adás is van kutyás témában.  

El is lehet tévedni az erdőben rendesen.

Ezért születtek az írásaim.

A magam számára és más számára is megfogalmazzam, mit is gondolok én erről, mit ír a szakirodalom, milyen új, hasznos módszerekre leltem rá.

2011.májusában Fiona gazdájának, összegyűjtöttem a legfontosabbakat linkek formájában, amiről már írtam a honlapon vagy kigyűjtöttem, mint témát.

Tematikusan felsoroltam, hogyan készüljön fel, miként nevelje, tanítsa a kutyát. Fél évvel később, blog formájában is feldolgoztam. Arra gondoltam talán másoknak is hasznos lesz. Ez lett a blog címe:

Amit a kutyanevelésről tudni érdemes.  

Folyamatosan bővítettem, szerkesztettem, aktualizáltam, mindig kicsit más megközelítésben, mert a kutya gazdik másként teszik fel a kérdéseiket, más részletnél akadnak el.  Ami állandó, minden időben fontos:

Bátran neveld, tanítsd! Ismerd meg a kutyák tanulási képességét!  

Kezdetben úgy általában írtam a fajtáról, aztán minden alomnál részletesebben a kölykökről. Kisebb részletekre bontva, egy-egy témára fókuszálva tettem fel a videót, a képet hozzá. Mindig adódtak témák, amik nem szorosan vett nevelés, de azzal összefüggő kérdés. Ezeket egy másik blogban kezdtem leírni.

A kölyökkutya

Itt mutattam meg a konkrét alom fejlődését hétről-hétre. Magyarázatot is fűztem hozzá, mert rájöttem” más nem azt látja, amit én, más részlet kelti fel az érdeklődését, mint nekem. Szóval leírtam, mi az, ami érdekes számomra az eseményekből, miként értékelem a kölyök viselkedését.

Mi ösztönös kutya viselkedés és miként lesz ebből a tanult viselkedés. Mik azok az ösztönös képességek, amire a tanítást, a nevelést alapozhatjuk. Mindig bemutattam a jót, középpontba a pozitív megerősítés elvét helyezve.

A jutalom, a motiváció, a dicséret fontosságát hangsúlyoztam végig. 

Hiszen egy kölyökkutyáról beszéltünk, aki új családba, új környezetbe került.  Sok számára idegen és értelmezhetetlen emberi szabályt kellett megtanulnia.

Soha nem mondtam, hogy nem kell büntetni, arra is kitértem szóban, de persze azt nem videóztam. Azt lerendezem és spongyát rá. Én magam, nem hordozom a sérelmeimet a kutyával szemben. Az ilyen irányú kérdésekre is megadom a választ, gyakorlatban is megmutatom, ha kell, de írni erről nem írtam részletesen a blogokban.

Eljött az idő, hogy erről is írni kellett. 

Mi van akkor, ha nem „úgy”működik, valamit „elrontottunk” vagy a kutya egészen másként reagál, mint ahogyan szeretnénk?  Az alomban ez a feladat a mama kutyára és a többi felnőtt kutyára hárul, de bizony később az ember szerepe lesz meghatározó, ő veszi át az irányítást! Ez nem állhat csak tiltásból és büntetésből! Ám korlátokat, szabályokat felállítani kell és egy meghatározott keretre, rendre, rendszerességre szükség van a kiskutya életében .

Hibázik és büntetnünk kell.

Mert vannak cselekedetek, amit büntetnünk kell! A pozitív megerősítés elvéből sem hiányzik a büntetés fogalma, csak más megközelítésben tárgyalja.

Szóval a büntetést el nem kerülhetjük, a kutya belátó képességében hiába bízunk, olyan neki nincs! Az csak álmodozás, mese kategória, hogy belátja „rossz kutya vagyok „ezzel szomorúságot és gondot okozok a gazdinak és nem teszem többé! Dőreség lenne azt gondolni, hogy hálás szívvel, a sok jóért, amit teszünk érte „jó kutya lesz”!

Értelmes, érzelmes lény, okos és tanulékony, de azért kutya-azaz állat. A jó és rossz fogalma mást jelent neki, mint nekünk!

Mielőtt a konkrét büntetési tippekre térnék, teszek egy újabb kis kitérőt!

Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól, mint ahogy nem idegen az sem, hogy valami fájdalom révén szerez tapasztalatot. Vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család védelme során.

A rottweiler fajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult

Évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel és döntően sikerült is megvalósítani a tenyésztési célt. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész munka kutya vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba rendőrségi szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is helyt állt.

Mára jelentősen megváltozott az élet és durva, kérlelhetetlen kutyákra nincs szükség, sőt a zsúfolt városokban kifejezett őrző-védő hajlamra sem, már ami a mindennapokat érinti. Azért még ma is elvárás, hogy az őrző-védő kutyák a védőszolgálatban, vagy a házőrző funkcióban, munkakutya sportban helyt álljanak. Mivel a fajta tenyésztése során, nagy hangsúlyt fektettek a fajta fizikai és mentális egészségére, munkaképességének megőrzésére, még ma is sok ösztönerős, jó munka kutyát találhatunk közöttük.

Képességekről

Ezek meghatározott és jól körülírt képességek, amit az őrző-védő munka kutyáktól elvárunk. Magabiztosság, határozottság, tettrekészség, erő, dominancia, keménység, harckészség, kitartás, kézben tarthatóság, irányíthatóság.  

Ezek a meghatározások hétköznapi nyelven megfogalmazva, nem jelentenek mást, mint okos, az emberi irányítást elfogadó, családba beilleszthető, de ha kell, értünk harcba szállni képes kutya kell.

Ezt képviseli a rottweiler, mit fajta. Ám ez nem jelenti, hogy minden egyede ilyen!

Sok félreismert, félrenevelt rottweiler okozott balesetet, ez ártott a fajta hírnevének és komoly kampány, indult a fajta ellen, ami a mai napig tart. A híresen jó őrző-védő képesség az, amiért a kívülállók, mumusként tekintenek a fajtára és a harapás, gyilkolási szándék rémképével, agyon ijesztik a kezdő tulajdonosokat.

Össznépi butítás

Össznépi, népbutítás nyomán, eljutottunk odáig, hogy hatalmas energiákat fektetnek bele, hogy a 7-8-10 hetes kölyökkutyát leszoktassák a morgásról és a harapásról.

Ahogyan puhulnak, ahogyan veszítik el, természetes „jó kutya, jó őrző-védő kutya ” képességeiket a rottweilerek, úgy sikerül ezt, egyre nagyobb számban kivitelezni! Elégedetten hátra is dőlnek, na, ugye! Csak, nevelés kérdése az egész.

Csak részben az.

Határozott, domináns, magabiztos, vezető típusú kutyáknál nagyobb feladat a helyes egyensúly megtalálása. Könnyebb, kényelmesebb a gyámoltalan, lassúbb, megadó típusú kutyákkal eleinte, hiszen elég csak egy kicsit emeltebb hangon rájuk szólni, vagy egy kicsit odacsapni, és máris megadják magukat.

Később ez határozott hátrány lesz, ha valaki többet szeretne a rottweilertől, mint hogy plüss kutya legyen és a fajta legendája alapján féljenek tőle. Ez egy későbbi téma, volt róla szó és még lesz is.

Most térjünk vissza a kölyökkori morgásra és harapásra.

Sok kutya még ma is tartja a frontot és igyekszik kutya maradni, használni a természetes kommunikációra való képességét, morog, és harap, ha kell! A mi kutyáink mindenféleképpen, hiszen mi ebben támogatjuk és ilyennek szeretjük, ilyennek neveljük! Ilyen kutyát választunk tenyész kutyának, AMELYIK HATÁROZOTT, DOMINÁNS.

A kölyökkutya fejlődési üteme szerint, kialakul a gátolt harapás és az értelmes kutya megtanulja az ember szabályait is! Ám ehhez időre van szüksége!

Ne csak hallgasd, de nézd a kutya testjeleit, viselkedését. Hörög, morog, harapdál, de az agressziónak, a bizonytalanságnak nyoma nincs. Valamiért mégis “beszél”.

Fontos tudni, hogy nem csak dominanciából, de bizonytalanságból, védekezés képen is, moroghat és haraphat! Az esetek nagy százalékában erről van szó, ha a kutya fenyegetve érzi magát! Főleg kölyök korban! Valóban domináns és uralkodni vágyó kutya kevés van. Gondoljuk csak végig, hogy a természetben, ha már egy falka az összehasonlítási alap, számszerűen is többen vannak a falkatagok, mint a vezetők!

Nem győzöm elégszer elmondani, hogy kár előre rettegni!

Minden helyzetben irányítani kell a kutyát. Bizony sokszor fizikai és mentális erőre is szükség van! Gyors, erős, határozott, kitartó kutyánál nem elég egy, ejnye-, ejnye. Elkél néha az a Makarenkói pofon.

Gyors, határozott, céltudatos, hiszti nélküli büntetés, amit a kutya össze tud kapcsolni a „bűnnel”. Azonnal, és ott, lehet, kell korrigálni vagy büntetni, de duzzogni és a sérelmeket hordozni felesleges! Ezt csak akkor tehetjük meg igazságosan, ha egy sor dolgot már megtanítottunk a kutyának, nem csak felnőtt, mint a gomba!

A városban igen nagy gond a szemét felszedése.

Ami csak nekünk gond, a jó orrú kutyának lépésenként viszont egy kihívás. Akarom, megszerzem, megszagolom, lenyelem! Lakótelepen, belvárosban, de még itt a kertes övezetben, parkban, erdőben, a szemét hegyekben áll. Baj, betegség is lehet belőle, ha egyik másikat lenyeli.

Vigyázni kell, de a szemét nem lehet központi esemény!

A szimatolást, az érdeklődést nem tiltom, hiszen szimatolni, felfedezni, tájékozódni, megkóstolni ösztönös és természetes, a kutyának nincs keze, a fogával fogja meg a tárgyakat. Később a nyomkövető vizsgafeladat tanításánál, ezekre a képességre nagy szükség lesz.

A szemét felszedése a földről a TILOS cselekedett! Másik ilyen mindig tilos dolog, a szarban hempergés, a szar megevése! A séták során nem súlyozom, hogy ez a szemét nem veszélyes, ez a szemét most nem érdekes, nem baj, ha megeszi! Egyértelmű szabályt állítok fel! Nálam a tilos, a minden körülmények között tilos dologhoz, a „fúj rossz” vezényszó kapcsolódik! Az elsők között tanítom meg a kicsi kutyának.

Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcászkodon, meg huzakodok a kutyával! Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm úgy, hogy időben alkalmazom a tiltó szót! Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum!

Nem veheted fel, mert én megtiltom és slussz –passz!

Amikor figyelmetlen vagyok és ő a gyorsabb, bizony szívom a fogam, mérgemben legalább fenéken billentem, hogy nem köpte ki!  Ma már könnyedén ki tudnám venni a szájából, de a kezdeteknél nem, így másként próbálkoztam. Anno úgy tanultuk, hogy fel kell emelni a nyakörvénél fogva két lábra, aztán amikor elfogy az ellenállás, a levegő, már kiköpi a kutya, ami a szájában van. Vagy lenyeli, de akkor bízunk abban, hogy nem lesz komolyabb baj. Ma már állatorvosi segítséggel, a meghánytatás segíthet, ha nagy a baj, így raktározzuk el a fejünkbe ezt a lehetőséget pánik helyett!

Résen vagyok, figyelem a kutyát séta közben.

Meglátja a szemetet, de leginkább a szagát érzi a kutya, mit teszek? Mit nem teszek, ez a helyes kérdés inkább! Nem kezdem el a ki a gyorsabb, ki tud ügyesebb cseleket kieszelni játékot a kutyával, hogy kié legyen a „kincs”!

Ezek a dolgok csak az embernek undorítóak, vagy veszélyesek. A kutya nem tudja, hogy az számára nem jó és beteg lehet tőle. Én tudom, ezért nem engedem, hogy megegye! Nem kell „megmagyarázni” a kutyának, hogy miért döntöttem így! Tilos és kész! Fúj rossz! Nem bírálhatja felül a döntésemet!

Ha már megtanult beledőlni, erőszakosan húzni pórázon, a csábító dolog irányába, azaz egyáltalán nem tanulta meg a vezényszót, bizony kell a kényszer.

Ráolvasással, szóbeli meggyőzéssel nem megy.  

Már elfordítani sem egyszerű! A torkánál, nyakánál való fojtogatás, rángatás mit sem ér, ha erős az izomzata, meg sem érzi. Talán néhány hetesen még igen, de kamaszon, felnőtten biztosan nem! Felesleges is a durvaság, erőszak!

Az egysoros fojtólánc helyes felcsatolásával kicsi kényszer kell. A láncot visszacsatolva, szorosan a fültőhöz felhúzva beigazítjuk, és egy cakk-cakk rántással adjuk a negatív ingert. (büntetés) Ily módon viszonylag kicsi erőkifejtéssel érjük el a hatást, el tudjuk fordítani, vagy tovább vinni a kutyát. 

Ennek ellenére elérte a tárgyat, megszerezte, mert lassú voltam, nem lökdösöm, nem fogom meg a szájában levő holmit és nem akarom kitépni onnan!

Az tuti, hogy morogni fog, és ha nagyon erőlködök, akkor meg is harap! Mennél inkább kényszeríteni akarom, ő annál vehemensebben és dühösebben támad! Na, én a dühös támadásig sose jutok el, mert sem a morgásért, sem a védelmező oda kapásért nem haragszom, hiszen tudom ez is egy ösztönös cselekedet.

Hogyan képzeli el bárki is, hogy a morgásról le kell szoktatni a kutyát, mert az bűnös cselekedet? Hogyan lehet egy morgást tiltani, amikor az a kutyának egy kommunikációs jelzés, ösztönös tevékenység?

A morgás szerepe, figyelmeztetés -„ne gyere közelebb” ez az enyém zsákmányom, ennivalóm! Én vagyok az erősebb, hidd el, ha közelebb jössz, harapok!

Mi is az ember válaszreakciója erre? Szintén „morog” válaszul, nem, nem mondja mérgesen! Ugyanolyan jelzéseket ad a kutyának, mint amit a kutya tesz. „Közelebb megyek, mert én vagyok az erősebb, kell a te zsákmányod!”

Aztán hisztizni kezd, bizonytalanságot árul el.

Beszél, csak beszél izgatottan hadonászik, mérges arcot vág, de eközben igen gyengének és határozatlannak mutatkozik. A kutya látja, azaz kiszagolja, hogy fél, bizonytalan!

Büntetni a kutyát „bűnért” helytelen viselkedésért kell és lehet. Dominanciát büntetni nem érdemes, csak akkor, ha valóban végig tudjuk játszani a meccset! Azaz helyes rangsort beállítani csak az tud, aki maga is erős domináns jellem, vagy ezt el tudja hitetni a kutyával!

Ki képes rá? 

Egy nő, de gyenge férfi sem, a fizikai fölényét nem tudja bizonyítani a kutyának, kölyök korban is nehezen, de felnőtt korban egy 40-50 kg-os, erős jellemű rottweilerrel szemben szinte lehetetlen. Marad a mentális erő, az ész, a vezető szerep biztosítása. Na, ez nem megy csak úgy magától, ehhez tanulni kell, elsajátítani a kiképzés elméleti és gyakorlati anyagát.

Hogyan? 

Bizony tréningezni kell, és hatásos büntetési technikákat elsajátítani. Egy jól irányzott pofonnak is van helye, de csak egy cselekvés megtorlásaként. Ha nem tisztel eléggé és nem fogadja el, hogy én vagyok a vezető, helyre kell rakni. Megmutatni neki, hol a helye, meddig mehet el! Rangsor beállításként használhatjuk a fizikai kényszert. (eltolom, elsodrom, fölé tornyosulva fenyegetem mély , dörgő hang kíséretében, pl. én mérgemben megrázom )  Végső esetben a sok hatástalan „figyelmeztetés” után, a kutyák is alkalmazzák, de sokkal ritkábban, mint az a közbeszédben elterjedt! Ezért gondoljuk, végig mikor van szükség rá! Minden dühből alkalmazott verés csak árt! Ami használ az engedelmes, alárendelő feladatok , gyakorlatok , amit vezényszóra azonnal , gyorsan végrehajt a kutya.Ezzel kizökkentjük a kutyát egy hangulatból és átvesszük az irányító szerepet!

Fontos 

Makarenkói – nevelő szándékú – pofont én ritkán adok, mert ha lassú vagyok, így oda kaphat a kezemre, ami megijeszthet. Ezzel viszont a gyengeségemet árulnám el, ezért mást teszek!  Kiemelem, megrázom, vagy fenéken billentem, vagy más módon okozok hirtelen és váratlan, de hatásos büntetést. Elsodrom, hozzávágom a láncot vagy egyéb tárgyat, ha olyan messze van, hogy nem érem el. Nem beszélek feleslegesen, de őszintén és belülről, kívülről láthatóan dühös vagyok, nem hisztis, de őszintén mérges.

Fontos, hogy a bizonytalanságból, félelemből eredő morgásért fenyíteni a kutyát csak olaj a tűzre! A kutya még idegesebb, még nyugtalanabb lesz, teljesen összezavarodik!

Másik rendszeresen felbukkanó kérdés, hogy miért morog felemelve ölben a kicsi kutya, miért ellenséges, ha szorongatom, szeretgetem, ha visszafogom, korlátozom? Válasz: nem szeret a kutya bizonytalan szituációban lenni, ölben és magasan nem természetes póz a kutyának.

„Ne kényszeríts ilyenre”, morogja!

Ilyenkor a rottweilerek azt sem szeretik, ha átkarolják, beszorítják, alárendelt pózba kényszerítik őket.

Hol van ebben alárendelt póz, kényszerítés?

A legtöbb ember, amikor ölbe veszi, a kutyát fölé hajol, a fejét a „marjára teszi”, vagyis a kicsi kutya feje fölé teszi a saját fejét. Pont úgy, mint amikor az egyik kutya dominálni akar a másik felett. Eközben szorongatja, ölelgeti. Ilyenkor van a morgás, ami azt jelenti, „ne fenyegess, mert én erős vagyok!”

Megfigyelés után a magyarázat is egyszerűvé vált.

Két erős kutya találkozásánál, aki nem vonul vissza az kész a harcra és azon nyomban kezdődik a verekedés egyenrangú felek közt.  Nincs ez másként a pici kutyáknál sem, a rangsor beállítás ott is jelen van már, csak finomabb formában.  A rangsor kialakítása fontos és szintén mélyen kódolt a kutyában. A harcban is erősebb kutya lesz a főnök, a vezető, a másik az alárendelt követő!

Ne rettegj, ne láss rémeket !

Fogadjuk el ösztönös cselekvés és nem tudatos ellenállás ez a kutyáknál. Mi szeretünk küzdeni a kutyával?  Akarunk egyáltalán küzdeni vele?

Nem, nem akarunk és nem is tudunk!

Szóval, ha nem akarunk vesztes pozícióba kerülni, csak olyan szituba menjünk bele, amit jól tudunk megoldani. Pl. Nem kell emelgetni, szorongatni a kutyát! Főleg nem, ha csak rosszul tudjuk kivitelezni.

Amikor korlátozni akarom, akkor korlátozom, ilyen eset pl. az állatorvosi vizsgálat. Póráz, nyakörv, ha kell, szájkosár segítségével, és nem kérek elnézést tőle! Az ő érdekében teszem és nem ellene. Én csak azért, mert nekem kellemes és én úgy gondolom, a kutyának tűrnie kell az én szeretetrohamomat, sose tréningezem a kutyát. Tisztelem az igényeit, cserébe én is tiszteletet várok tőle. Hogyan? Jutalmazom, tanítom, nevelem, szabályokat állítok fel neki.

Simogatás vagy jutalomfalat?

A simogatás kezdetben semmit nem jelent a kutyának. Az anyja nem simogat, és a testvérei sem. Ezért én kölyök korban ritkán simogatok, inkább dögönyözöm, masszírozom, kedvesen megdöngetem, huzakodós játékot, azaz zsákmány játékot játszok velük. Úgy nevelem, úgy irányítom, ahogyan az anyja, vagy a másik kutya tenné. Figyelek a kutyanyelvre, a kutyával való helyes kommunikációra!

Majd idővel azt is megtanulja, hogy az ember simogatása dicséret, jutalom, mint ahogyan a hangom is lehet simogató, kedves elégedett, na meg határozott, tiltó és büntető!

Végül egy rövid jó tanács.

Megfelelő módon és időben korrigáld, helyesen neveld, majd egy éves kora körül ne hanyagold el a kiképzést sem! Akkor felnőtt korára egy szuper, problémamentes kutyád lehet, aki “ír, olvas, és majdnem beszél”.

Ám sose lesz ember, mindig kutya marad.

A testjeleivel, a hangjával kommunikál, és a fogait használja. Soha nem ellened, ha meg van a kölcsönös bizalom, helyes rangsor, tiszta és világos szabályok, amit jól megtanítottunk a kutyának.

Írás dátuma: 2013. 01.11.  Most csak szerkesztettem, picit módosítottam a szövegen, hogy mobil barát legyen.  2018.