Cesar és Vaith  volt a másik két ADRK fedező kan akit kiválasztottunk, kiutaztunk hozzájuk. Alom lett, kölyköt megtartottunk, felneveltünk tőlük. Meg kell említeni, hogy + egy alkalommal volt szervezés, volt utazás, de nem történt fedeztetés. Ez egy érdekes sztori, de még nem említettem egy írásomban sem. Kiutaztunk, a kan tulajdonosa nem volt otthon a megbeszélt időben. Mire a fedezésre került volna sor, a kan nem érdeklődött a szuka iránt. Megszagolta, tovább ment és annyi. Vandával utaztunk jó sokat, de csak egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak. 

Casar és Vaith előtt még röviden 

Noris von Grüntenblicktől három alom született. Ez 5 alkalmat 5 X 1600 km utazást jelentet. 1992.Első alkalommal a szuka még nem állt meg, ezért egy hetet várni kellett, így lett egy plusz utazás. 1993.Utána elsőre sikeres fedeztetés és alom. Harmadik alkalommal üres maradt, így fél év múlva megismételt fedeztetésből született a harmadik alom 1994 -ben. Így lett öt út, a három helyett!

Rövid bevezető után Casar 

1995. A következő alomnál, gondoltuk eltoljuk egy kicsit az arányt a sport kutya felé, ezért egy szép, körungos, sok versenyen, vizsgán részt vevő kutyát választottunk. Casar von der Weilerei-t 

Kerestem, bogarásztam, ellenőriztem, végeztem a családkutatást, az ADRK törzskönyvét tüzetesen átlapozva, több évre visszamenőleg. Majd a tippeket közösen néztük meg Győzővel. Amikor mindkettőnknek egyformán tetszik a kutya, nagy baj nem lehet.
Ezt a tippet eredetileg Horváth Zoli adta, körbejártuk Caser családfáját, megnéztük a körungját és döntöttünk. Legyen ő a következő alom apja. A végső döntést az adta meg, hogy Meixner úr is fedeztetett vele. 

Szervezés, levelezés, majd indulás 

Somogyi Janival indultunk útnak, hiszen én ilyen sokat nem vezetek, na meg autónk se volt, ami alkalmas ilyen útra. 1200 km oda-vissza = 2400 km, nem kis távolság. Jani nélkül, mindezt nem tudtuk volna megvalósítani. Sokszoros nehézségek, anyagiak árán nem mertem volna belevágni. 

Megérkeztünk 

Nagyon kedves családnál, szeretetteljes fogadtatásban volt részünk. Sikeresnek mondható fedeztetés után kifizettük a fedezési díjat, kitöltöttük a papírokat, majd hazajöttünk. Nagyon bíztunk benne, hogy alom is lesz. Nem ragadtak össze, de Casar gazdája rutinosan összefogta a kutyákat. Én tartottam Ritát, ő meg nem engedte leszállni, kifordulni a kant.

Született 4 kan és 4 szuka

1995. október 18. Siroccó Z-alom A linkre kattintva picit részletesebben az alomról. 

Fedező kan 

Családfa ITT

Casar von der Weilerei 1995. Körung ADRK

Szép lassan a fajta hírneve is hatalmas csorbát szenvedett, egyre több hír jelent meg, ahol a rottweiler, mint harapós vadállat volt a főszereplő. Ezzel párhuzamosan itthon, a tenyésztők folyamatosan egymást szapulták, és a kutyák minőségének romlásáról lehetett hallani mindenhol. Mire a köztudatba a rottweiler, mint harapós, veszélyes kutya bekerült, már nem is volt az, amiért mindenki félt tőle. A többség nem volt bátor, magabiztos, rettenthetetlen, kiváló őrző-védő!

Addigra a tenyésztők nagy része, azt sem tudta, milyen a bátor, rettenthetetlen, magabiztos kutya! Régen volt, ha volt valaha, ilyen társuk. Azt viszont jól megtanulták, hogy a CAC, CACIB, ADRK szlogenekkel előre lehet jutni, némi előnyre tehetnek szert, más tenyésztőkkel szemben.

Másként képzeltük el

Na, ebben a versengésben, mi nem szerettünk volna részt venni, így inkább a kutyára koncentráltunk. Ismét Németországba utaztunk fedeztetni. 1997. 1998. E, G-betűs alom Vaith von Schwaiger Wappen-Siroccó Rita fedeztetése

Miért őrá esett a választás?

Frissíteni kellett, eltávolodni a másik vonal felé, hogy a szoros rokontenyésztést elkerüljük. Igaz ugyan, hogy ezt az ágat puhának gondoltuk, de mivel láttam élőben körungon, láttam a DM mesterbajnokságon nyújtott teljesítményét videón. Tudtam, hogy Meixner úr Vaith előtt még nem vezetett fel kutyát mesterbajnokságon, így rá esett a választásom.

Nem versenyeztünk egyik tenyésztővel sem, nem hagytuk magunkat beszállítani egy ringlispílbe, ami a kiállításokon való pontgyűjtő akcióban csúcsosodott ki. Továbbra is azt tettük, amit szerettünk, kutyaiskolába jártunk. A tenyésztésben kritikusan szemléltük a vézent, küllemet, de bizony a küllemben mindig nagyobb engedményt tettünk.

Ami csak annyit jelent, hogy a kicsi hibának számító szépségelemeket, nem értékeltük túlzóan rossznak, mint tette azt környezetünk. Kicsit világosabb szem, picit világosabb rajzolat, foltos száj pigment, picit lefutott rajzolat, vagy kissé laposabb stop nem voltak üldözendő tulajdonság.

Középpontban a viselkedés, ösztönös adottságok

A bátorság, a magabiztosság, az ész, a munka készség, ehhez a jó temperamentum, viszont mindig első helyen álltak. Az évek alatt megtanultuk korán felismerni, a jó képességeket.

1997 augusztusában, ismét Somogyi Janival indultunk útnak.

Kedves barátságos fogadtatás, sikeres fedeztetés, pici beszélgetés, a kutyák megnézése is belefért az időnkbe, mielőtt haza indultunk volna.

Magyar nyelvű, saját formanyomtatványt is kitöltöttünk, de azt értelemszerűen leadtam az alombejelentővel együtt. 

Siroccó E-alom – öt kutya született.

Hiányos az adminisztrációm abból az időből, nem találtam meg a tetoválási jegyzőkönyvet. Elkeveredett volna? Bizonyára. Eddy és Enzo van a fejemben és néhány fotón, de több kutyának nyoma sincs. Viktor választott egy kant magának, Eddyt. 15 hónaposan eladta, nem volt versenykutyának való, bár ígéretes ebnek indult.

Az alom jónak volt mondható, bár jelentősen lágyított a kutyákon ez a fedeztetés, de összességében elégedettek voltunk, hiszen ismételtük a párosítást.

Folyamatosan szerettünk volna durvább, keményebb, de legalább ilyen jó eszű kutyákat továbbra is, csak éppen kiveszőfélben voltak. 1-2 év múlva pedig siralmas lett a látvány is, amit körungokról készült  videó felvételeken láthattunk.  Eddy Viktorral első kép, második kép,  az újságban Enzo. 

Még ott tartunk, hogy ismételtük a fedeztetést

1998 februárjában, Viktorral vágtunk bele az útba, ő vezetett és ő tolmácsolt.  Első alkalom, hogy valóban beszélgetni tudtam a fedező kan tulajdonosával, persze csak Viktor tolmácsolásában. Egy erdei séta volt az első találkozás, majd úgy mentünk a fedezés helyszínére.

Vaith-ról, akkor az volt a benyomásom, hogy felépítése, megjelenése, nagyon hasonlít Gigi kutyánkra és ezt Meixner úrral is megosztottam, amíg álltunk az összeragadt kutyák mellett. Jó hangulatú, eredményes fedeztetés után, reggeli, frissítő várt minket. Papírok kitöltése, fizetés, pici pihenés és indulás haza. 7 kutya született. 4 kan és három szuka

Vaith von Schwaiger Wappen

Születési idő: 15.10.1992 Magasság / Súly: 66 cm / 52 kg Törzskönyv száma: ADRK 082633 Gek.b.EzA Kiállítási eredmények: INT./DT.VDH-CH Képzetségi fokozat: BH, AD, IPO 3, VPG 3, FH 1 Egészségügyi eredmények:HD Frei Tulajdonos:Xaver Meixner Teny.: Claudia Meixner

KÖRUNG EZA 14.09.97 in Metzingen (Apel/Radtke) KÖRUNG 18.05.96 in Nürnberg (Willi Hedtke/Apel) ZTP 29.05.94 in Nürnberg (Altpeter) – SchH/VPG III FH I AD BH IPO III forrás: https://hu.working-dog.com/dogs-details/39481/Vaith-vom-Schwaiger-Wappen

Amikor fedeztetni voltunk nála először, éppen az ADRK Klubkiállítás előtt voltunk. Kérdeztem, nevezett e a Klubra?

Igen három kutyát, de Vait-ot nem, mert neki nincs esélye a Klubbon. Őt Ausztriába viszi a CACIB-ra. A Klub kiállításra, lánya viszi a benevezett kutyákat. Nyelvismeret hiányában, nem tudtam részletesen kikérdezni, de nem volt nehéz kitalálni miért. Később az eredménylisták alapján meg is találtam a biztos választ.

Szóval, nagyon jól tudta, hogyan néz ki Vaith és az akkori mezőnyhöz képest milyen esélye van. Egy kitűnő minősítés helyett, a CACIB győztességet választotta és az ICH címet.  Sikerült, elérte azt, amit szeretett volna! CACIB várományt kapott Ausztriában és ezzel megszerezte az ICH címet is.

Összegzés  

Nos. Meixner úr sem a bíróknak tenyészt. Nem azért megy kiállításra, hogy ott megtudja, milyen kutyája van. Felépít valamit, ami az ő elképzelése és nyilvános rendezvényeken felvezeti a kutyáit. Mi meg választunk és követhetjük az általa képviselt utat, de akár saját elképzeléssel, lehetőséggel rendelkezve munkálkodhatunk a saját tenyésztésű sikerekért. Mindenféleképpen nyoma marad ezeknek a kutyáknak, ha építkezel tovább, látni is fogod a hatást. 

Gracie- Koxi néven a következő kutyám.

Nem versenyeztünk egyik tenyésztővel sem, nem hagytuk magunkat beszállítani egy ringlispílbe, ami a kiállításokon való pontgyűjtő akcióban csúcsosodott ki. Továbbra is azt csináltuk amit szerettünk, kutyaiskolába jártunk. A tenyésztésben kritikusan szemléltük a kutyák vézenét és küllemét, de bizony a küllemben mindig nagyobb engedményt tettünk. Ami csak annyit jelent, hogy a „lényegtelen” szépségelemeket, nem értékeltük akkora hibának, mint a környezetünk. Kicsit világosabb szem, picit világosabb rajzolat, foltos száj pigment, picit lefutott rajzolat, vagy kissé laposabb stop nem voltak üldözendő tulajdonság. A bátorság, a magabiztosság, az ész, a munka készség,,ehhez a jó temperamentum, viszont mindig első helyen álltak. Az évek alatt megtanultuk korán felismerni, a jó képességeket. 

Casar és Vaith