Egy kis történelem 4.

Hátam mögött a történelem, sok dicsőség és tengernyi szenny.Sokat beszélnek mostanában kutyás berkekben a széthúzásról, a sporttársiatlanságról, az elüzletiesedésről, a fajták valódi értékei helyett egyéb érdekek előretöréséről. A kívülálló talán néha nem is tudja elképzelni, miről van ilyenkor szó, hogy kell elképzelni mindezt a gyakorlatban. Az alább következő, leplezetlen keserűségről árulkodó, szubjektív, de roppant tanulságos beszámoló a Rottweiler Fajtaszakosztály történetén keresztül próbál meg képet adni minderről.

Milyen, feltételek szükségesek egy szervezet (klub) zökkenőmentes, hatékony működéséhez?

Mindenekelőtt az, hogy legyenek kutyások, akik együtt és egy célért, közösen akarnak dolgozni. Ismerjék egymást, elismerjék egymás munkáját, és találják meg azokat a közös pontokat, ahol együtt tudnak működni.

Ehhez választanak egy szervezeti formát – egyesület, klub -, írásban is lefektetik, megerősítik a főbb irányelveket (alapszabály), és akkor hivatalosan is közösség lesznek. A klub tényleges működéséhez elengedhetetlen a biztos anyagi háttér, ezért kezdetben sokat kell tenni a tagoknak önzetlenül, hogy megteremtsék a közös munkához szükséges alapokat!

Mivel a tagok a városban és az országban egymástól távol élnek, kell néhány ember, aki a munkájukat összefogja, koordinálja, az összerakott pénzeket kezeli. Ők a vezetők.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jó vezetőnek? 

A jó vezető határozott, kommunikatív, intelligens; példamutató, segítőkész. Minden téren legyen felkészült, naprakész, ha lehetséges. Legyen tárgyilagos, és sohasem elfogult. Tisztesség, tolerancia, szakmailag megalapozott hozzáértés, szociális érzék. És ha mellette a vezetősége is ilyen, szerintem ennyi elég.

Milyen viszonyban kell lennie e jó vezetőnek a tagokkal ahhoz, hogy gyümölcsöző legyen a közös munka?

Jó, ha a tagokkal bizalmi viszonyban van. Ami kölcsönösségen kell alapuljon, hiszen közös eredményeket (mindannyiunk közös ügye ugyanis a magyar rottweilerállomány) csak közösen lehet elérni. Míg a diktatórikus módszerek elkedvetlenítik az embereket, a demokratikus hozzáállás által mindenki jól jár, hiszen mindenki nyíltan elmondhatja tapasztalatait. Ha összerakjuk, amink van, az akár még tanulságos is lehet. Mivel a célok és a cél elérésében végzett tevékenység sok-sok ember figyelmét a klubra irányítja, arra gondol, hogy ő is ehhez a közösséghez akar tartozni.

Az újonnan jövőknek az eredeti közösség által lefektetett szabályok szerint van lehetősége a klub munkájába bekapcsolódni. Tehát az új klubtag megismeri, elfogadja a szabályokat, és a klub teljes jogú tagjává válik. Ha a klubtagok a vezetők irányításával olyan jól dolgoztak, hogy a szervezetnek több száz, több ezer tagja van, célszerű a szervezeti formát átalakítani úgy, hogy kicsi egységek, helyi közösségek alakuljanak.

Az ő munkájukat fogja egybe a felsőbb szintű vezetés. És itt kanyarodunk vissza az első két kérdéshez.

Miért csak másutt működik? 

Ennek az előzőekben felvázolt klubnak a vezetői, a tagok bizalmából és egyetértéséből, a közösségért dolgoznak. Erre nagyon sok jó példát láthatunk: a saját fajtánknak van egy ilyen szervezete, az ADRK. Minden új kutyás felveti ezeket a kérdéseket, amikor szembesül vele, hogy itthon ez másként működik.

Vajon miért?

Kevesen jutnak el odáig, hogy ezt valóban meg akarják érteni. Jól hangzó magyarázatok tömegét kapják készen az éppen elégedetlen kutyásoktól. Nem kell törniük a fejüket sem. Nem tekintenek vissza, nem hasonlítják össze a különböző klubok, fajták nemzetközi szervezetének munkáját a hazaival, csak felszínesen ítélkeznek. Majd arra a meggyőződésre jutnak nagyon hamar, hogy nincs más tennivaló, mint másolni: egy az egyben át kell venni az anyaország tenyésztési szabályzatát, és akkor működni fog a dolog. Kötelezően előírt tenyésztési szabályok, és csak hibátlan kutyák születnek.

Ő megtalálja a számítását, és ettől mindenki elégedett lesz. Az új kutyás még arra sem veszi a fáradságot, hogy a kritizált szervezet felépítését, működését megértse, a felszínes dolgok mögé nézzen. Vajon miért? Talán azért, mert nem is érdekli őket a közösség, a közös kutyázás?

Sőt, a szervezet vezetői sem szeretik a tájékozott, felvilágosult tagokat? Nem szeretik a tenyésztői szemléletet, mert az komoly szakmai elvárást támaszt feléjük? Nem olyan látványos és azonnali az egyéni siker? Nem hozza, csak viszi a pénzt? Sok munkával jár? Tudást, toleranciát, emberséget, intelligenciát kíván?

Szerintem itt kell a bajok gyökerét keresni. Valójában minden kutyás csak az önnön szemüvegén át látja és akarja látni a kutyás világot. Éppen, ahogyan a saját érdekei diktálják. Mivel minden kutyás máshol tart ebben a történetben, sosem értik meg egymást. Ezt remekül ki tudják használni azok, akik a kutyázásból, a kutyásokból akarnak élni.

Könnyű összehergelni és szembeállítani a kutyásokat, akik aztán már nem látják a fától az erdőt. Mindig lesznek, akiket az érzelmeiken, a kutyaszereteten keresztül csatába lehet küldeni. Többször nekirugaszkodtam, hogy ezt megértsem. Meg is fogalmaztam különböző formában.

Például úgy, ahogy az alábbiakban következik. folytatás  ITT  Krauszné Tünde  |  2007. november 07. A kutyaszövetség újságban megjelent írásban, ez az első rész. Tíz évvel ezelőtt is , még mindig és folyamatosan tart a per, a MEOE és az MNJK között. Tárgya az FVM 1998-as rendelet, az ETSZ-ek…….

MEOE – MRK háza táján az élet pedig megy tovább…..

      

2004-2009-ig  Albumba tettem fel a tenyészszemlén készült videókat, ami akkor még simán megnyitható volt. Közben a technika fejlődött, de nincs jelentősége már , hogy bármi látható is legyen. Bár letöltve a gépre, megnézhető még most is. 

2009-2011-ig  Morzsák a klub életéből. “2011. augusztus 31. A közgyűlés a szervezet megszűnése mellett döntött!!! A szervezet hiánya 4.000.000 Ft-nyi összeg! A MAI NAPIG NINCS RENDEZVE! Sem a felelősök nincsenek számon kérve. ”  Bővebben ITT , ahol leírtam 1985-től 2011-ig a szervezet vezetőit, akik irányítottak, szervezkedtek, befolyásolták a rottweileres életet, képviselték a fajtát a MEOE döntés hozó testülete előtt, a széles nyilvánosság előtt is. 

2012. Tárgyalások, döntések sorozata, aminek a vonzata a teljes bizonytalanság lett.  A kutyások széles köre kimaradt a tárgyalásokból, az őket érintő kérdéseket nélkülük tárgyalták, a kötelező szabályokat előírták, a döntés  a fejük felett született  meg.

2013. “A MEOE átalakult, ismét állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Egyéni tagsági viszonyom megszűnt. (dec. vége)  Beleegyezésem és tiltakozásom ellenére kijelöltek egy tenyésztő szervezetet, mely a tenyésztést irányítja a továbbiakban. Pat helyzet. Működésképtelen megoldás. Tisztességtelen és követhetetlen. Hazugság az egész. Szemfényvesztés , csalás.”

2014. Az eddig fennálló rendszert átalakították, állami irányítás és felügyelet alá került, a kutyatenyésztés. Civil hobbiból, gazdasági célú köztenyésztés lett. Hivatal által kijelölt, elismert tenyésztő szervezetek vették át, az eddig kedvtelésből űzött sport tenyésztés irányítását és a hozzá kapcsolódó törzskönyvezést. Egy tollvonással eltörölték az elmúlt harminc évet , a tenyésztők által létrehozott “értéket” lazán államosították.

2016.  Szerintem, egyéni ötletek hiányában csak sárdagasztás, ismétlés folyik rottweileres körökben. Sokan vannak, akik csak rombolni tudnak, építeni nem. Több formában megfogalmaztam már , és több lehetséges alternatívát felvázoltam az évek alatt. Mára elfogyott a lendületem, és csak ez a kis összefoglaló maradt. Nem érdemes ragozni és ismételni sem.

Ami nem valósult meg.