Időben kell reagálni, késlekedés nélkül, és mindig! Nagy figyelem kell a kutya felé, ha formálni, alakítani akarjuk.

Aki nem, az hat, hét hónapos, egy éves korban próbálta kiképzéssel elérni a jól nevelt kutyához vezető utat! Fárasztó és izzasztó dolog, egy addigra már erős, nehéz rottweilerrel, aki megszokta, hogy kedve szerint cselekedhet!

A pozitív megerősítés, a játékos tanulás már most segít, mert nem töri meg a kutyát és jó alapokat ad! Ehhez az embernek kell, egy szemléletet elsajátítani, neki kell tanulni, hogy tanítani tudja a kutyát!

Tanítsd, neveld

Formáld, hogy felnőve örömed és ne bosszúságod forrása legyen!

Azt kell megtanulnia mit, tehet, mi az elvárt viselkedés, amiért én elégedett vagyok! Amiért én jutalmazom. Ezt csináld, így várom el tőled! Nem arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy jaj, ezt ne csináld.

Otthon, a lakásban tanulja meg a csattanó hangon elhangzó fújjjj rossz szót! Hiszen a kertben még nincs tilos dolog, de a lakásban a féltett tárgyak, berendezések, a függöny, a szőnyeg, a párna cibálása nem támogatott tevékenység!

Természetesen fogalma sincs, először mi az a fújj rossz, a csattanó, dörennő, büntető hang – ami a kutya rövid, mély, fenyegető morgására hasonlít ritmusában! Az első ilyennél kézzel is adok jelet. Elsodrom, elfordítom. Amit a kölyök habitusa megkíván.

DE abban a pillanatban, ahogy elengedte a tárgyat már jutalmazom is! Okos, jóóó, kap falatot, gurítom a labdát, vagy a másik tárgyat, amivel játszhat! Tenyésztőként, nekem elég lenne a dicsérő hangom, mert születésétől közünk van egymáshoz, amióta hall, három hetes korától, volt ideje megismerni.  Megtapasztalta és tudja, mit jelent a hangsúlyom! Ennek ellenére, kap falatot, másik játékot, mert hosszú távú tanulásra és stabil “szófogadásra ” koncentrálok!

A megerősítés, a jó viselkedésre kötelező!

Így tudja a kutya megtanulni a szabályokat és így lesz később egy jól nevelt kutya.  Így érti meg az emberi nyelvet!”

Ösztönösen rányúl, szájába vette. Messze voltam tőle, nem láttam mi az, de feltételeztem, hogy “szemét”, így indultam és közelebb érve elhangzott a tiltó szó.  Csattant a hangom fújj rossz! A hangsúly, a szó, már nem újdonság.

Fel is kapja a fejét, elengedi, amit rágcsál, rám néz. Odaérek, megjutalmazom egy falattal, hiszen elengedte a tárgyat!   “Végre hajtotta” a feladatot, vezényszóra abbahagyta a tevékenységet! A jóra dicsértem késlekedés nélkül, majd tovább hívtam és ismét jutalmaztam, mert elindult velem. “

Idézem egy írásomból, ezt a részletet. Egy teljes blogot készítettem a nevelés, alap képzés témának. Kné Tünde  ITT 

Fúújjj rossz !