A házőrző kutya fogalma a köztudatban egészen más, mint ahogyan a fajtaleírás meghatározza a rottweilert. A rottweiler őrző védő fajta, de vajon hogyan határozhatjuk meg, mint házőrző kutya? Mert, mint ilyen kutya, a hétköznapi életben le van állítva, nem lehet az emberekkel ellenséges. Nem támadhatja meg, nem haraphatja meg élesben az embert! De! PONT EZÉRT VAN AZ ŐRZŐ-VÉDŐ MUNKA ellenőrzött keretek között, hogy a kutya vezényszóra, azaz szóra is harckészültségbe jöjjön, ha a helyzet úgy kívánja! A kezed, a póráz, a csendesen kimondott, izgalommal teli, biztató hangsúlyú szó, az, ami közvetíti a kutyának, mit vársz abban a helyzetben.

A kutya nem gondolatolvasó

Nem tudja, hogy te engednéd akár a harapást is, mert rossz embernek gondolod, azt, aki megjelenik! Pont ezért, mi, akik régóta tartunk őrző-védő fajtát, tudjuk miként kell jelezni a kutyának, hogy akcióba léphet. Úgy vezetjük, hogy a kutyának egyértelmű legyen, hogy őrzés-védés a cél! Így lesz egy nem hamis, de megbízható, jól kezelhető, védeni képes, fegyelmezett rottweilerünk. Aki, ha kell, aktívan intézkedik az oldalunkon! Segít a bajban, segít, ha támadás ér, vagy csak kétes a szituáció, amibe bele kerültünk.

Hamis vagy valódi

A hamis kutya ugatva támad mindenkire, nagy zajjal van és a dühös acsargása riaszt el mindenkit. A valódi védőkutya meg csendben van, de bizton számíthatunk rá a veszélyhelyzetben, mert képes harcolni, akcióba lépni, hiszen ezeket a szituációkat gyakoroljuk az őrző-védő munka során. Ám ahhoz, hogy mondhassuk neki, felismerje a harci jelet meg kell tanulnia a vezényszavakat, meg kell tanulnia mikor lehet harcba szállni! Ezeket az éles helyzeteket modellezzük az őrző-védő munka során. Lehetőséget adunk a kutyának, hogy használhassa a fogát haraphasson, harcolhasson, egy imitált küzdelemben.

Nem mi tanítjuk

Nem mi tanítjuk meg, hogy hogyan kell őrizni és védeni, de lehetőséget adunk neki, hogy képességeit mellettünk, értünk használhassa! Területvédelem, önmaga védelme, a családja védelme ösztönösen jelen van(lehet), a tanulás pusztán rásegít erre.

Miként és hogyan

Régen, a 70-es években alap elvárás volt a kutyától, hogy bátor legyen, mutassa egy magabiztos, tettre kész eb jellem vonásait. Egy éves kor alatt nem volt fejlesztés, fogás biztonságra törekvés, sőt őrző-védő felkészítés sem, vizsgára. A képesség próba igen egyszerű volt, megfenyegették a kutyát neki előre kellett mozdulnia, ki kellett támadnia. A rotweilereink tanítás és fejlesztés nélkül kart fogtak, ritka alkalmakkor éles fogásra is lehetőségük volt. Ez volt az alap, innen indult a felkészítésük, hogy szituációkban bevethető kutyák legyenek.

Bemutatókon láthattunk csibésszel őrző-védő munkát, hiszen a kezdetekkor széles körben, laikus kézben, célzott kiképzésen még csak rendőrségi kutyának szánt ebek estek át.  Annak hatására alakultak a kutyakiképző iskolák anno, mert a tenyésztés – őrző-védő fajtákban – szorosan kapcsolódott még a szolgálati kutya felvevő piac igényeihez.

Ezzel párhuzamosan

Már létezett vizsgára való felkészítés, mert a vizsgával rendelkező kutyák ebadó kedvezményt kaptak. Másik terület amiért a vizsgázás kitűzött cél lett, a tenyészértéket növelő Hungária Champion cím elérése. 14 fajta volt érintett ebben, nekik a Champion cím eléréséhez kötelező ma is a munkavizsga.

Változások

A 80-as évek végére jelentős szemléletváltáshoz értünk. A munkakutya versenysport széles körben előre tört, népszerű lett. Sürgetően meg fogalmazott egy igényt, ráadásul felhívta a figyelmet egy sor anomáliára, ami a kutyák  képességbeli hiányosságait érintette.

Ehhez jött a világútlevél bevezetése

Tágult a világ, erős minta és lehetőség került a középpontba, komoly szakemberek által közvetítve. Tanfolyamok, világversenyek, a fajtaadó ország tenyésztési szabályainak megismerése. Új kiképzési technikák, metodikák bevezetése kezdődött el. Segédképzés, kiképzésvezető képzés ekkortól indult széles körben. Mindeközben persze továbbra is elvárás volt, hogy a rottweiler jó házőrző legyen.

Versenyhelyzet és a ADRK másolásásának igénye

Azt eredményezte, hogy a 90-es évek végére a címek, minősítések kerültek középpontba és mindenki ehhez igazította a kutya felkészítését. Kezdetben ez nem igazán sikerült, hiszen a kutyák képességbeli hiánya megmutatkozott. Viszont a küllemük látványos javuláson ment át, így a CH címhez meg a 10 éve kötelezően bevezetett tenyészszemléhez továbbra is szükség volt a munkaképesség bizonyítása. Ez bizony sokaknak csak nyögvenyelősen sikerült! Viszont mindig volt jelentkező, aki pénzért beletette a kutyába, a minimum formai elemeket.

Ezzel, most ma, eljutottunk odáig, hogy nincs más cél az őrző-védő munkával, mint a tenyésztéshez, versenyzéshez, vizsgára való felkészüléshez szükséges formai elemek elsajátítása. Kezdik mindezt kölyök kortól, fejlesztéssel. Aki mindezt nem szeretné, kénytelen beérni a fajta legendájával és elhinni azt, hogy a rottweiler, mint fajta őriz és véd. Sok esetben így is van, de sok esetben nem. Viszont a hit sokat segít. Számtalan fajta van, amelyikről elhisszük próba nélkül is, hogy őriz és véd. Ma már nem kivétel ez alól a rottweiler sem.

Pontot is tehetnénk, az írás végére, de ide kívánkozik egy saját vélemény

Ami elindította az egész gondolatsort. Civil képzésben, tenyész, sport, vizsga, versenyszintű képzés van, előírt forma gyakorlatokkal. Különböző vizsgaszintek vannak hasonló követelményekkel. Tanult, képzett segéd ezekhez a vizsgákhoz igazodva építi fel az őrző-védő munkát. A felépített őrző-védő munka tanítása, egy jó ideje hasonló tematikával zajlik. Avagy a videó felvételeken azt látjuk, hogy első és legfontosabb elem a hosszan tartó ugatás. Ezzel pici korától arra tanítjuk a kutyát, ha meglát egy védőfelszerelésben levő embert ugatni kell. A harc előfeltétele az ugatás, ami tulajdonképpen bekapcsolja a kutyát! Nyilván minden új helyzetben ösztönösen reagál, de hamar tanult módon fog viselkedni ezért, azonnal ugat. A sokat gyakorolt elem lép életbe, hiszen a spontán, ösztönös reagálást szinte sose engedjük a kutyának!

Róka fogta csuka esete

Hiszen mi pont azt szerettük mindig, hogy a rottweiler nem ugatós! Akkor örültünk, ha domináns őrzéssel, kihívó nézéssel várja, mikor kap engedélyt a fogásra. Amikor stabilan és jól fogott, akkor tanítottuk a felugatást, hiszen az kevés pontszámot érő gyakorlat, az összes többi őrző-védő elem lényegesen értékesebb pontszámokban. Ráadásul a szakszerű módszerek megismerésekor, látható, hogy az első elem tanítása, a fogás minősége, a kutya magabiztos fellépése a munka kezdetekor elengedhetetlen feltétel, amire építkezni lehet. Ezzel szemben itthon, egy hosszantartó ugatást várnak el, az egészen fiatal, kezdő kutyától! Ezért nem szeretem, hogy felugatással kezdődik az őrző-védő munka tanítása.

Egyéni döntés, hogy ebben a picit a régi módi tematikát követtük szívesebben

Mi nem csak azt várjuk el a kutyától, hogy sport kutya legyen, remek kürt mutasson be, nálunk alapelvárás, hogy kísérő, védő kutya legyen. Ezért úgy választunk, olyan képességeket veszünk figyelembe a kiválasztásnál, ami több, minthogy jó sport kutya legyen. Ezt a különbséget elmondani nem lehet, ezt az ember a felnevelt kutyáin keresztül tanulja meg. Nem minden kutya rendelkezik azzal a plusszal, amitől kivételes kutyaként emlékezünk rá.

Rutinnal választunk

Telnek az évek és egy idő után az elméletet már magabiztosan alkalmazzuk, és elkezdjük látni a különbözéseket. Tudjuk, hogy nincs univerzális kutya, amelyik minden területen egyformán helyt áll! A kutya nem gép, amit beprogramozunk, és gombok nyomogatásával működtetünk! Mi a házőrzőnket úgy neveljük, hogy annak a feladatnak is megfeleljen!  Ők nem mindenki kutyái, rajtam és a Győzőn kívül senki nem parancsol a kutyának és nem is barátkozik velük felnőtt korban. Ez nem jelenti azt, hogy utcán, idegen társaságban ne tudnának viselkedni. Ez csak annyit jelent, hogy másként kezeljük a helyzeteket, mint ahogy az emberek általában teszik. A mi kezünkben nyugodt, fegyelmezett a kutya, távolságtartóan barátságos, nem ugrik mindenki ölébe bezsebelni egy kis simogatást! Nem is őrjöng dühösen, nem ellenséges, sokkal inkább közömbös kutya látszatát kelti.

Saját területén

Itthon a saját területén a védő viselkedésére mindig dicséretet kap! Nincs olyan, hogy leállítjuk az idegen kedvéért, nem gyömöszölheti, simogathatja. Netán fenyegeti, amire a kutya kitámad, mi nem szidjuk, de az irányításunk alatt marad a kutya! Mivel a kutyáink fellépése mindig olyan volt, ezt a szabályt mindenki tudomásul vette. A kutyáknak saját kert része van, ahova idegen egyedül nem mehet be! Ezt kombinálva az őrző-védő munkával, néhány szituációs gyakorlattal, felnőtt korára azt eredményezi, hogy fenyegetésre bátran harap (na). Felismeri, mikor kell, mikor olyan a helyzet, hogy ténylegesen védeni kell.

Megtanultam az évek alatt

Régota tudom, hogy  a vizsgaszerű, sport képzéssel tanult őrző-védő, nem ad tiszta képet az örökletes képességekről. Főleg nem, ha csak a kar megfogására koncentrálunk. Minden egyéb kitételnek ott kell lenni, ami a vizsgaleírásban kifejezett ÖMT-ösztönös magabiztosság terhelhetőség-ként szerepel! Az életszerű helyzetben való helytállás egyészen más téma, mint az IGP sportképzésben való eredményesség. Civil kutya élesben, az utcán, csak a móka kedvéért, nem foghatja, haraphatja meg az embert! Éles helyzetben a bátorságnak, az önállóságnak sokkal nagyobb szerepe van! Viszont a kézbentarthatóság elemi érdek!

Élesben

Az esetleg támadó ember, nem a segéd mozdulataival hívja fogásra a kutyát! Ott a kutya fellépésének olyannak kell lenni, hogy ne merjen támadni az ember, de ha mégis megteszi, a kutya egy pillanat törtrésze alatt reagáljon, lépjen akcióba! A bátor rottweiler ezt meg is teszi különösebb felkészítés nélkül. Őket hívjuk ösztönerős kutyáknak egy ideje.  Viszont a tényleges harcra fel kell készíteni a kutyát, mert nem csak támadni, de a harcot befejezni képes kutya kell! Szituációs gyakorlatokon keresztül van mód erre is.

Őrző-védő gyakorlatokról 

Mikor kezdjük ?

Házőrző kutya