Egy kis történelem 2. Innen kezdtem el építkezni. Azért én, mert azt gondoltam, fog ez menni nekem. Van elképzelésem, ismerem a fajtát, ismerem a meghatározó embereket a fajtában, és majd támogatni is fognak, ha látják, hogy értük, és nem ellenük akarok dolgozni. Nem így lett.

Az alulmaradt vezetők, hangadók, megalakították a MÁRK-ot, csatlakozva az MNJK-hoz, MKSZ-hez, akik továbbra is a MEOE-t támadták.

Hosszan tartó pereskedés vette kezdetét (figyelem: 1989-et írunk!). A MÁRK vezetője, Haás Gábor hamar felismerte, hogy a nemzetközi elismertség sokkal fontosabb, mint a háború, így együttműködési szerződést írt alá a MEOE-val. Nagyon érdekes helyzet állt elő. Ők kijelentették, hogy ezentúl az ADRK szabályzata alapján működnek. Az anyaország tenyésztési szabályzatát egy az egyben átvették, és kötelezően előírták a tagjaik számára. Önálló klubként a fajta világszervezetébe (IFR ) is be tudtak lépni. később ez a tagság behozhatatlan előnyt jelentett nekik a nemzetközi elismertségben. Ki is használták.

Honnan érdemes építkezni? 

Én, illetve mi, egy az egyben átvett tenyésztési szabályzat bevezetését nem támogattuk, mert ismertük a hazai helyzetet és a lehetőségeket. Tisztában voltunk azzal, hogy előbb szakembergárda kell, anyagi háttér, majd utána lehet fokozatosan szigorítani. Nagyságrendekkel más volt a német kutyaár, a gazdaság, a szabályzatokhoz hozzátartozó, kiépült kutyaiskolai hálózat, a tenyésztést segítő szakirodalom, a szakembergárda.

Szokásos harcainkkal, egymás győzködésével, áskálódással, barátkozással, gyűlölködéssel, versengéssel telt az idő, kinek-kinek habitusa szerint. Milyen kutyája volt éppen a sporttársaknak, annak megfelelő klubtagjai voltak, és úgy tenyésztettek. Amikor a magasabb szintet ugrani tudták, MÁRK-ADRK, amikor nem, jó volt nekik a szakmaiatlan MEOE-szabály is. Sőt, még azt sem tartották be maradéktalanul.

Felfutóban lévő fajta, népszerű, keresik, lehet vele pénzt keresni. Nagyon sokan kezdtek el üzletszerűen foglalkozni a fajtával. A módszerek ugyanazok, mint ma: ki tud nagyobbat mondani, hangzatos címek és legendák terjesztésével a másik elé kerülni. A két klub szembenállása csak erősítette a fajtát. Egymást túllicitálva hívták a szakembereket. Eközben a hihetetlenül igénytelen “piaci termelés” is elindult. Az olasz kereskedők adták a keresletet, és a magyar kutyások a kínálatot. Szóval, a rottweiler igen piacképes áru lett!

Az igazi ellenfél 

Én mindig szabálykövető és a törvényeket betartani igyekező ember voltam, így az akkori lehetőségek és a törvényes keretek betartása mellett vezettem a szakosztályt. Sikerült komoly szakmai rendezvényekkel, kiadványokkal, kutyaiskolás tevékenységgel segíteni a Rottweiler Fajtaszakosztály tagjait.

Három év alatt 100 főről 350 főre nőtt a létszám, és 100000 Ft volt a kasszában, szakbírók, munkakutyás szakemberek segítettek a rottweiler jobb megismerésében. Nagyon sok ember lelkes, önzetlen munkája is benne volt ebben az eredményben. Majd jött a választás .

 

1992. 

Az akkor szokásos hároméves ciklus után tisztújító közgyűlés. Ma is azt gondolom, hogy jó munkát végezhettem, ha az ellenzék, az ellenlábas szervezet tagjai nem kezdtek szervezkedésbe, és nem akartak leváltani. Nem baj, teljesen váratlanul megtették helyette a barátaink. Gondolom, csalódás érte őket, amikor nekik is be kellett tartani azokat a minimumszabályokat, amelyeket meggyőződésből felállítottunk, vagy csak egyszerűen a hiúságokat sértette, hogy kimaradtak néhány dologból. Kapóra jött nekik , hogy Győző beteg volt, kórházba került , így nem tudott eljönni a közgyűlésre. Az eltervezett akciót, végre tudták hajtani. Voltunk összesen 30-an a 350-ből. 16:14 lett a szavazás végeredménye.

Igaz, hogy az addig felépített szakmai munkánkat lenullázták, a tenyészszemle-követelményeket módosították, ám a munkakutyázást nem hagyták el teljesen. Fél évig dolgoztak közösen, majd Szolnoki Gábor egyedül maradt az eredeti vezetőségből. Kitartó, ügyes és lelkes volt, mert talpon maradt, és nagyon sikeres időszakot produkált. Ám a gazdálkodásban egy idő után elszaladt vele a szekér. Több milliós bevétel évente, és a szakosztály vagyona évről évre kevesebb.

750-tag, ám a szakosztály tagjainak csak egy szűk rétege kap reklámot, elismertséget, az, aki fizet! A reklám, szponzori pénz nemcsak a szervezetet gazdagította, de a szimpatizánsokat, barátokat is előretolta.

Így egyre elégedetlenebbek azok az emberek, akik úgy érezték, nem tartoznak az elit körbe. Na, meg az örökös bajkeverők sem tétlenkedtek… 1996: a tisztújító közgyűlés, ahová a háttérben összemelegített két tábor érkezik. Botrány, kiabálás, sárdobálás. Nem tartozik a kedvenc emlékeim közé.

Akkor Szolnoki lett ismét az elnök, de az eseményeket rosszul értékelve hadjáratot indított ellenünk, és mindenki ellen, aki ellene szólalt fel a közgyűlésen. Sok barátra támaszkodott. Tanácsadói, támogatói növelték az önérzetét, és eljutott odáig, hogy a MEOE felsőbb szintű vezetését, szakmaiságát kezdte támadni.

dr Várszegi Zsolt,  MEOE elnök, Gogolák Ferenc MEOE jogtanácsos , maximálisan támogatták,  haláluk után, új szelek fújdogáltak a MEOE-ban. A gazdálkodás, pénzkezelés ellenőrzése nagyobb hangsúlyt kapott. Ekkorra derült ki, hogy bizony súlyos hiányosságok vannak, és bár a szándékosságot nem sikerült bizonyítani, sok pénz hiányzik a szervezet kasszájából.

Leszálló ágban

1997. A fajta igen ismert, de bizony a képességek már nem olyanok, mint régen. Egyre többen látják, hangoztatják, hogy a rottweiler elveszítette a legendás őrző-védő képességét. Mégis ez az időszak az, amikor hazai rottweileresek munkakutya-világversenyen indulnak. Felerősödik a hang, hogy a rottweiler munkakutya.

Addigra a kutyaiskolákról szinte eltűnnek a rottweilerek. Az a kevés, amelyik mégis ott van, súlyos képességbeli hiányokat mutat. Bár még így is a rottweiler áll e téren a legjobban, mégis mindenki a rottweilerek gyengeségéről beszél, hiszen ott a leglátványosabb a romlás. A nagyon-nagyon jóból csúszott lejjebb, majdnem a többi őrző-védő fajta szintjére.

Minden fajtában általánossá válik, hogy tenni kell valamit a wesen gyengeség ellen. Kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a küllemre tenyésztés komoly károkat okozott a fajtákban. Elkezdődik az egymásra mutogatás.

A MEOE egyetlen megmaradt “ellenlábasa”, az MNJK komoly háborúba kezd. Látja az esélyt, hogy most végre győzhet. Nemcsak a saját fajtájában akar rendet tenni, az egész hazai kynológia irányítására törekszik. A szakma hangoztatásával szeretne rákényszeríteni mindenkit, hogy olyan helyes úton járjanak, mint a német juhászkutya világszövetség. Mára már az is kiderült, hogy ez nem is olyan helyes és hibátlan út, de ki emlékszik már erre?

Picit térjünk vissza a szakosztályhoz. 1998 a felfüggesztés éve. A Rottweiler Fajtaszakosztály élére Volyka Jánost nevezik ki, mint felügyelőbiztost. Hamar feladta.  Erről az időszakról ITT 

Őt követi Hajdú Sándor l999-ben, megbízott elnökként, 2000-től választott tisztségviselőként. Jellemző az egész kutyás világra, és a MEOE egészére, hogy addigra a kezdő, kiállításon sikeres kutyások veszik át az irányítást. Azaz azt hiszik, hogy ők irányítanak – valójában a MEOE bírói testülete.

Botrányok, harcok, sunyiság, szarkeverés, rossz hangulat, hazugságok, teljes pénzügyi káosz, átláthatatlanság. Végül újabb felfüggesztés. Indoka: 2003-ban 900.000 Ft hiány! Persze, nem ezért történt. Hajdú Sándor a feje felett összecsapó hullámokat úgy próbálja kivédeni, hogy a MEOE puccsal leváltott vezetői mellé állva, a szakmaiság látszatát keltve harcos ellenzék lesz. ITT 

Ma már a kutyázás közelében sincs. Azóta sem sikerült talpra állítani a szervezetet, remény sem látszik rá. Igaz a MEOE-t sem. (2007)

Innen kezdtem építkezni