Az én unokahúgom szereti tudni, mi miért történik és érteni is akarja a gyakorlatok célját és értelmét. Amikor belevágtak az őrző-védő munkába, a cél az volt, hogy érezze jól magát a kutya, ne legyen a munkában agresszív és maradjon továbbra is könnyen kezelhető, barátságos kutya. Legyen formába öntve a tréning, de legyen kényszermentes. Rolandot javasoltam, mert bíztam benne, hogy ketten szót értenek majd.

Így is lett

Roland maximálisan partner volt és mindig megbeszéltük a tréning menetét, majd végén értékeltük az aznapi eseményeket. Az első gyakorlások után, jött az írásos elmélet, mert kutyával a kézben nehéz koncentrálni az utasításokra. Főleg úgy, hogy fogalmad sincs, mi zajlik a pályán, hogyan kellene jól kezelni a kutyát. A videó felvételek segítettek vissza idézni a pályán zajló eseményeket. 

Így írtam le neki

Egy link a jól felépített őrző-védőről. – Kényszermentes eresztéssel 

https://siroccorottweiler.hu/dildei-modszer-szerinti-orzo-vedo/

A hosszú- hosszú szövegből kiemeltem néhányat, ami a ti gyakorlásotok részleteire ráillik. Azért nem ez zajlik pontosan a videótokon, ami itt le van írva, mert Rolandban keveredik egy másik módszer és ennek a módszernek néhány eleme. Tanult máshol egy másikat, ennek részelemeit meg Viktortól. Meg támaszkodik a saját tapasztalataira, tudására, amit az évek alatt szerzett. Lassan kiismeri Zamit és jobban tudtok majd közösen együtt dolgozni.

Fogás erősség, fogás biztonság az első lépés, amire minden segéd törekszik kezdetben.

Mielőtt a videón látott részhez érnénk

Néhány tréningen túl vagyunk már. Azok a tréningek a fogás minőségéről szóltak, így lehetne pontokba szedni. 

  1. A kutyának lehetőséget kell adni, hogy szabadon eljusson a fogásig
  2. Megtanulja a helyes mozdulatsort, hogy a frontális megragadást teljes lendülettel futva teli fogással végrehajtsa, és végül el kell érnünk azt is, hogy
  3. a kutya habozás nélkül fogjon.
A leírást idézve 

„Ezt a frontális fogást, segítség nélkül, nagyon rövid távolságon gyakoroljuk. Úgy, hogy a kutya 1-2 ugrással elérje a kart.”

„Az a pillanat, amikor a kutyát meg kell jutalmazni, a megragadás maga. Ebben a pillanatban a legerősebb a kutya és éppen itt kell megerősítenünk a kar átadásával.

A gyakorlatok nagy többségében a fogások extrém rövidek.

A frontális megragadást alkalmanként 4-szer gyakoroljuk. Néhány hét gyakorlás után a kutya energikus és erős megragadást mutat, habozás nélkül.

Eljött az ideje az őrzés, felugatás gyakorlásának.

„A kutyát a vezető pórázon tartja. A segéd kicsit felingerli és fenyegeti a kutyát. A védőkar oldalt a test mellett, vagy a háta mögött van. A túlzott idegességet kerülni kell.

Ha a segéd a kutyán a helyes viselkedést látja, bólint, így jelzést ad a fogásra. A vezető elengedi a kutyát. A segéd nem mozdul el a helyéről, az utolsó pillanatig fenyegető testhelyzetben marad, csak közvetlenül a fogás előtt viszi előre a kart. A segéd a fogás után azonnal megjutalmazza a kutyát a kar átengedésével.

A segéd csak akkor tér vissza a kutyához, ha az a szokásos módon magától eresztett. Nagyon fontos ennél a gyakorlatnál a kutya és a segéd közti helyes távolság megválasztása, hogy a kutya erőteljesen el tudjon rugaszkodni és megragadni a kart.”

Közös trénigen velem 

Én kezeltem a hosszú pórázt , én irányítottam Nikit és Zamit is , lévén hamarabb megértettem mi a feladat. Nem kellett gondolkoznom a mozdulatokon, hogy hogyan reagáljak a segéd munkájára. Így hamar szintet léptünk. Közben kiderült, hogy én mást várok el a kutyától, a rottweilertől, mint Niki, de aztán megállapodtunk egy kompromisszumos megoldásban. 

Önállóan

Niki segítség nélkül is jól tudta irányítani Zamit, megértette a feladatokat , összecsiszolódtak Rolanddal is. Tovább léptek, a vizsgaszerű formagyakorlatokra koncentrálva.  

Fegyelmezés az őrző-védő alatt

“Akkor kezdjük el, ha a felugatást már olyan távolságból indítjuk, hogy a segéd nem látható a palánkban. Mielőtt küldjük a kutyát, megkövetelünk tőle egy ültetést szemkontaktussal. Ha megteszi a kutya, jutalmazásként odaküldjük felugatni.

Ha nem mutat szemkontaktust, lábhoz vezényszót adunk a kutyának és eltávolodunk a segédtől. Ha a kutya ezután szemkontaktusba kerül, csinálunk egy 180 fokos fordulatot. Ez a fordulat a megjutalmazása annak, hogy felnézett.

Visszatérünk a kiindulási pontra és Ül parancsot adunk. Ha ránk néz, lábhoz vezényszóval, 90 fokos fordulattal a palánk felé fordulunk, és ismét leültetjük. Ha felfelé néz, elküldjük a palánkba. Ezáltal a kutya figyelmesebb és könnyebben kontrolálható lesz.

Ha ez a gyakorlat már jól megy, hasonlóan gyakorolhatunk látszódó segéd mellett. Szükséges lehet a kutyát póráz segítségével korrigálni, de anélkül, hogy felidegesítenénk.”

Mint látod a videókon, nem pontosan ez zajlik.

Minden segéd a saját elképzelése szerint, a kutyához és gazdához igazítva  építi fel a gyakorlatokat. Így változik a felkészülés tematikája, alakul ahogyan Roland, segédként a legjobb megoldásra törekszik a kutyával.

Végül két példa videó, részlet Gottfried Dildei módszerét bemutató DVD-ből