Liluval öröm a séta, nagyobb területek bejárása nem maradhat el. Sétálunk, Lilu szimatol én nézelődöm , majd jön a “közös akció”.  Ami nem más, mint örömet adó feladat mindkettőnknek. Nekem kitalálni, neki jól teljesíteni , majd együtt örülni.

Videóra vettem egy ilyen alkalmat.

Kíváncsiságból, egy új helyzet elé állítottam Lilut. Tárgy keresést variáltam. Nagyrészt látta, amit csinálok, de a fa takarta hol teszem le a tárgyat.

Lefektettem. Ez maga az első feladat- helyben maradás.

Oda mentem szemből a baloldali fához, a fa másik oldalán matattam, majd átmentem a jobboldali fához és ott a fa tövében, a talajtól 20-cm-re levő kis odúba, tettem egy piros kislabdát. Visszamentem a másik fához, időztem egy kicsit, majd Liluhoz mentem.

Ismeretlen tárgyat tettem le.

Ez egy további nehezítés, a helyben maradás után. Sose látta Lilu a labdát, nem játszott vele, új szerzemény volt. Annyi történt, hogy az autóból a zsebembe tettem, mielőtt sétálni indultunk volna, de végül nem vettem elő, csak a haranggal játszottunk.

Keresd, biztattam Lilut, aki azonnal keresésbe kezdet. Légszimattal, szemmel, „emlékezetből”, szemre keres.  Azért keresgél fent is, mert szoktam a magas fák ágai közé rejteni a labdát, tárgyakat, arra asszociál, hátha ott meg leli.

Nincs, nem találja.

Így visszajön hozzám, a szagnyomomon, de én ismét keresésre biztatom. Másodszor már jobban használja az orrát, talajon keres. Bele is botlik a szag nyomomba és a reagálásából azt feltételezem, hogy a gumilabda szaga is eljut hozzá! Akkor már céltudatosan orral keres és meg is leli a labdát!

Boldogan hozza hozzám. Együtt örülünk a sikeres találatnak.

A séta végén

A parkolóban még egy kicsit játszunk. Ez az engedelmes rész. Megkerüli a fákat balra is, és jobbra is. Aranyos kis eminens, hogy elsőre önállóan balra és jobbra kerül rögtön. A jobbra kerülés nem látszik a videón, mert a földön állt a fényképezőgép, de nem igazán jó szöget választottam amikor letettem. Víz ivás, beszállás az autóba, aztán irány haza! (2016. 03. 30.)