Miként jutottunk el odáig, hogy sokan elégedetlenek az őrző-védő fajták teljesítményével? Milyen a jó őrző-védő kutya témában a folytatás, mert a túl hosszú szöveg elrettent mindenkit, ezért egy újabb bejegyzésként folytatom a régi gondolatmenetemet 2007 időszakában és -picit kiegészítve-napjainkig. Magyarországon a viselkedés vizsgálata jó ideje csak szóbeszéd tárgya, vagy a kiállításokon zajlik. (20 év) Minden fajtában ugyan az a követelmény. Legyen könnyen irányítható, legyen figyelmes, de csak olyan mértékben, ami nem fárasztja el nagyon a gazdit, és nem ijeszti halálra szegény bíró sporttársakat. Sőt, kötelező elvárás mára, hogy legalább úgy szeresse a bírót, mint saját gazdáját, vagy még annál is jobban! A nemtetszését határozottan kinyilvánító kutya, üldözendő! Mindegy, hogy határozottságból, vagy gyávaságból teszi! Az elbírálás ugyan az!

Tenyész szemle

Néhány fajtában kötelező tenyész szemlén is felvezetni a kutyákat, ám itt se sokkal jobb a helyzet. Amit ilyen címen, hogy vézen vizsgálat, végrehajtanak, az köszönő viszonyban sincs a kutyák felmérésével, viselkedésének leírásával. Ugyan olyan egy kaptafa, mint a kiállítási bírálat. Így a tenyésztésben sem ad támpontot. A szakszerűen lebonyolított tenyészszemle véletlenszerűen, az adott csapat, közösség akaratából jön létre, de nem általános és nem a fajta teljes populációját öleli át. Hatása a fajta egészét tekintve elenyésző.

A fajta legendája

Sokáig nem derül ki, hogy a legenda hamis és félrevezető, mert mindig vannak remek kutyák, akik éltetik, tovább viszik a fajta jó hírét. Minél nagyobb létszámú egy fajta, annál több az elégedett és az elégedetlen emberek száma is. Aztán ahogyan a fajta mindenki számára elérhető lesz, ez a tömegtermelés hatására az olcsó kutyák tömegét jelenti, láthatóvá válik, hogy mit is ér a fajta. A sikertelenség hamar parkoló pályára teszi a fajtát.

A fajta leírás szerinti viselkedésről kiderül, hogy

Egyre több kutya, csak nyomokban teljesíti a fajtaleírás szerinti viselkedést. 15 év amíg állomány szinten meglátszik a baj. Akkor mindeki számonkéri miért nem a fajteleírás szerint értékelik a kutyákat a bírók. Ezt a küllemen a legegyszerűbb számonkérni, hiszen az hamarabb tudja bárki meglátni, mint a jellem tulajdonságokat. Tudomásul kell venni, hogy a standarban leírtak egy  ideális fajtaképet vázolnak fel,  ami felé törekedni kell. Soha senki nem írta le, hogy csak olyan lehet a fajta és az minden megszületett kutya sajátja. Az egyedek, az állomány nagyon változatos képet mutathat és minden kutyatulajdonos az ideális képet látja a saját kutyáján. Kezdetben mindenki hiszi is a különleges képességeket, mert hibát nem lát, míg el nem mondják neki. Kezdetben nehéz elhinni, hogy a felturbózott legenda nem a fajta maga! Ennek ellenére makacsul ragaszkodik mindenki a saját igazságához! Pedig komoly szakanyag van mára már a kutya viselkedéséről, idegrendszeréről, de ezt alig olvassák, tanulják a kutyások. Az üzletből kutyázók inkább leírják fajtát, és keresnek egy újabb legendát. Eszükbe sem jut, elgondolkozni azon, hogy miért is alakult ez így.

Azt a romboló hatást, amit, mi itt Magyarországon tenyésztésnek hívunk, kevés fajta éli túl.

Csak a nagyon kiválóak, akiknek akad egy-két elhivatott tenyésztőjük is. Figyelem a fent említett ennyire negatív tendencia nem csak Magyarországon érvényes, a nagyvilágban országonként, kontinensenként változó. Van olyan is ahol  mindenki a saját fajtájában tevékenykedik, azon fáradozik, hogy ott eredményes lehessen. Nem azzal akar előnyt szerezni, hogy a másik fajtát ledegradálja, rossz hírét kelti! Sőt, vannak szakembereik, akik elmélyültek a fajtában, tudják mi is a tenyésztés és a tenyésztésirányítás. Azon munkálkodnak, hogy tudásukkal segítségére lehessenek a fajtabarátoknak, tenyésztőknek. Így zajlik ez ideális esetben sok-sok évtizedeig, egymás munkájára építkezve. Rottweilerben itthon sose volt ilyen!

Vissza kanyarodva hazai viszonyokhoz

Ezt bárki megtapasztalhatja, ha egy kicsit több időt tölt el a kutyázásban, és véletlenül komolyan veszi a tenyésztést. Ne adj isten, komoly szándékkal céltudatosan keres kölyökkutyát. Elég, ha csak a magyarfajta kutyákat szemügyre vesszük milyen gondokkal küzködnek. Nekik nincs lehetőségük folyamatos importtal, frissíteni és feljavítani az állományt, mint teszik ezt a külföldi fajtákkal. Mindezen eszmefuttatás, végén, kanyarodjunk vissza a rottweilerhez, mert folyamatosan hallom a kritikát, kérdéseket, miért lett ilyen gyenge az állomány? Sőt, az újkori rottweileresek oldaláról is csalódás tapasztalható.

A rottweiler valóban egy remek kutyafajta volt Magyarországon, sokáig tudta a legendát.

Felsorakozott a német juhászkutya, dobermann, boxer mellé. Hiszen az átlag kutyásnak, egy erős, jó képességű házőrzőre volt szüksége, amely képzés, és különösebb felkészítés nélkül is tudta a dolgát. Okos, nyugodt, a családban nagyon kedves, viszonylag problémamentesen tartható fajta volt. A kutyaiskolai képzésben eredményesen vett részt, nem kis irigységet keltve más fajtások körében. Előszeretettel figurázták ki a lassúságát, amely a temperamentumából és a tömeges, zömök testalkatából is adódott. Erre a rottweiler tulajdonosok zöme megvonta a vállát, mert pont így szerette a kutyát. Na, meg pont a lassúságáért! Nem volt hektikus, nem ugatott sokat, nem igényelt sok-sok órás elfoglaltságot a nevelése. Észrevétlenül jó kutyává cseperedett. Határozott viselkedése okozott ugyan egy kis kalamajkát a kutya közösségekben, de fegyelemmel ez is kontrollálható volt. Természetes módon szaporodott és nagy létszámú almokat produkált, kereslett volt rá, komolynak mondható pénzért.

Mindezt miért írom múlt időben?

Hát nem is tudom, talán azért, mert látom mennyire, nem felelnek meg a mai kutyák ennek az ideálképnek. Sem formában, sem viselkedésében. Ez leginkább a fejekben okoz zűr-zavart. Miért nem olyan, mint régen és mitől lesz az? Kell- e, olyannak lenni?  Szerintem nem lehet, hiszen a világ más, más kutyákra van igény. Mégis azt gondolom, ha pont olyan nem lehet, azért nem árt, ha nem lesz másik fajta belőle.

Nézzük miként módosult a rottweiler helye és szerepe az elmúlt évtizedek alatt.

A régi ajánlás szerint a rottweiler természete (1971): Mindig segíti gazdáját, és együttműködik vele. Természetét a munka fejlesztette ki és nemesítette. A rottweiler odaadó, hűséges, szófogadó kutya, amelynek vérmérséklete közepes, és közepes az élessége. Bátor, sokáig meg tudja tartani nyugalmát, de azután villámgyorsan és tekintet nélkül támad. Harci készségét a harcban lelt örömmel párosítja, azonban hamarosan nyugalmi állapotba megy át. Az idegrendszer erősségét mutatja minden helyzetben, de se nem láncos, se nem ól kutya! A fogság rontja a természetét. Mindezeket a tulajdonságokat szem előtt kell tartanunk, ha rottweilert akarunk tenyészteni.

Tenyésztési cél

Erőteljes, arányos felépítésű legyen, vörösbarna, vagy világosbarna jegyekkel. Erős alkata ellenére sem nehézkes, de a világért sem magasra állított, levegős. Zömök, erős alkatú. Intelligens, rendkívül ragaszkodó, nagy munkakedvvel párosult tanulékonyság jellemzi. Megvesztegethetetlen és igen kitartó. Megjelenése bátorságot, nyugodt tekintete jóindulatot, hűséget sugároz. Az izgága, túl heves temperamentum túl távol áll tőle. Sohasem alattomos vagy hamis.

A rottweiler helye ott van, ahol nem csak a külső és az elegancia számít.

A rottweiler tulajdonságai élesen elhatároltak. A bizalmatlanság (úgy, mint más fajtánál) nincs nála erősen kifejlődve. Figyelemmel, de fenntartással viselkedik minden iránt, ami idegen. Igen tanulékony és jól alkalmazkodik a környezetéhez. A munkabírásra tenyésztették ki, és fejlődésének minden szakaszában tulajdonképpen szolgált. Feltűnő vonása, tekintettel, arra hogy nagy kutyáról van szó- az összeférhetőség, mely nagy türelemmel párosul. A rottweiler kemény kutya. 

Ne hagyjuk ki a keménység meghatározását sem, mert ezt sokszor tévesen, vagy más értelemben használják. Keménynek azokat a kutyákat nevezzük, melyek hamar elfelejtik a kellemetlen és fájdalmas élményeket és további fejlődésüket az előbb említett élmények, nem befolyásolják.

Ezzel szemben, már ezt hangsúlyozták 2000-ben

A rottweiler tenyésztés arra törekszik, hogy egy olyan, erőtől duzzadó kutya fejlődjön ki, amely súlyos egyéniséget tükröző összmegjelenésében ne legyen híján nemes vonásoknak, és különösen alkalmas legyen kísérő, őrző-védő és munka kutya feladatok ellátására. Nemzetközi Kynologiai Szövetségnél (FCI) letétbe helyezett rottweiler-standard a 147/ 19.06.2000 / D sorszám. 

A kutya általános megjelenése: A rottweiler zömök, közép nagy, -nagy kutya, sem elnehezült, sem könnyű, nem magasra állított és nem levegős. Helyes arányaiból, enyhén nyújtott zömök és erőteljes alakjából nagy erőre, mozgékonyságra és kitartásra lehet következtetni.

Viselkedés és jellem:

Barátságos és békés alaptermészetéből eredően a rottweiler gyerekszerető, nagyon ragaszkodó, szófogadó, engedelmes és szívesen végez feladatokat. Megjelenése őserőt sugároz: viselkedése magabiztos, erős idegzetű és rettenthetetlen. Nagy figyelemmel reagál környezetére. Barátságos és békés alaptermészetéből eredően a rottweiler gyerekszerető, nagyon ragaszkodó, szófogadó, engedelmes és szívesen végez feladatokat. A rottweiler tenyésztés arra törekszik, hogy egy olyan, erőtől duzzadó kutya fejlődjön ki, amely súlyos egyéniséget tükröző megjelenésében ne legyen híján nemes vonásoknak, és különösen alkalmas legyen kísérő, őrző-védő és munka kutya feladatok ellátására.

Szóval, olyan, mint régen, nem is lehet

Megváltozott az élet, de még a fajtaleírás szerinti kívánalom is. Látszólag alig van eltérés, pedig néhány lényeges elem megváltoztatja a fajta helyét és szerepét a családban, a kutyatársadalomban. A barátságosság  igazolására, fotók tömkelege mutatta be a rottweilert gyerekkel, a családban. Ami nem baj, mert eddig is megállta a helyét ebben a szerepkörben, csak a propaganda nem erről szólt. Leginkább az őrző-védőben nyújtott teljesítménye kapott hangsúlyt. Az a képessége, ami eltérővé tette más fajtákkal szemben. Olyan fajtákkal szemben akiknek az őrző-védő képessége, már nem tündökölt régi fényében. Később felzárkozott a rottweiler is a nagy csapathoz, már nem kiemelkedő a munkakéessége őrző-védőben sem. Sőt!

2018-ban egy újabb standard módosítás született 

A rottweiler tenyésztés egy  erőteljes, fekete színű, világosan elhatárolt vörösesbarna jegyekkel rendelkező kutyára törekszik, amely súlyos, egyéniséget tükröző általános megjelenéssel sem nélkülözi a nemességet, és különösen alkalmas kísérő, szolgálati, mentő, nyomkövető, családi és munkakutyának.

Általános megjelenés: A rottweiler egy közép nagy-nagy, zömök kutya, se nem nehézkes, se nem könnyű, nem magasra állított vagy levegős. Arányos, zömök és erőteljes alakja nagy erőre, fordulékonyságra és kitartásra enged következtetni. Fontos méretarányok: A törzs hossza, a szegycsonttól az ülőgumóig mérve, legfeljebb 15 százalékkal haladhatja meg a marmagasságot.

Új megfogalmazásban : Viselkedés / karakter

A Rottweiler barátságos és békés, nagyon szeretetteljes, engedelmes, szófogadó és örömmel dolgozik. Megjelenése őserőt sugároz, viselkedése magabiztos, erős idegzetű és félelem nélküli. Nagy figyelemmel ugyanakkor nyugodtan reagál a környezetére.

Gondolkodjunk el,vajon mitől  lett régen nagyon  jó őrző-védő ?

Véletlenszerűen? Tervszerű tenyésztéssel? Szerintem az utóbbi, tervszerű tenyésztéssel. Na, de hogyan? A kérdés jogos és a rövid válasz -szelekcióval. Így a fajtaadó ország tenyésztési szabályzatát, vizsgarendszerét megismerve, évek óta meg van az a törekvés, hogy itthon is ugyan úgy történjen a rottweiler tenyésztése, mint az ADRK berkein belül. Csakhogy van ennek egy igen komoly akadálya! (a technikai hiányosságokon túl) Itthon, a fizetőképes kereslet, nem igényel ilyen kutyát!

Milyen kutyát is?

Tettre kész, aktív, munkára termett kutyát, amelyik olyan képességekkel rendelkezik, hogy a mai vizsgán, versenyen felállított követelményeket teljesíteni tudja! Nem a gyakorlatok végrehajtására képtelen, hanem a bírálat elvárásait nem tudja teljesíteni. Ami olyan végrehajtást kíván, hogy: pörög, szökken, lendületes, majd azonnal egy feszült, látszólagos nyugalomba megy át. Lehet ilyen kutyát tenyészteni, van is, de gyakorlatból tudjuk, hogy az átlag kutyatartó felkészültsége ehhez kevés, sem szabadidőben, sem fejben nem képes azokat a feladatokat elvégezni, ami az ilyen kutya felneveléséhez, tartásához szükséges. A segítségére levő szakembergárda is hiányzik. Persze erre mindenki azt mondja, hogy ez nincs így, mert csak akarat kérdése az egész. Valóban, több akarat is kellene, de mi is motiválná a tenyésztőket?

A megváltozott igény?

Na, az, végképp nem, mert ilyen igény nem abból a körből jön, akivel ő találkozik. Amíg a vevők, nem keresik, azokat a más típusú kutyákat, a tenyésztő nem is törekszik változtatni. Kevés tenyésztő van. Abban is ritka aki eltudja mesélni, miért és miben más az ő rottweilere, milyen tenyésztési koncepció alapján tenyészt. A vevők részéről pedig az igény ma, erre van: Egyrészről legyen egy barátságos maci, másrészről legyen a régi rettenhetetlen, harcos, kemény rottweiler! Ne kelljen szakember segítségét igénybe venni ahhoz, hogy a kutya tudja a feladatát! Illeszkedjen jól be a családba, legyen jó házőrző! Egészséges legyen és probléma mentesen illeszkedjen be a tágabb környezetbe is. 

Tudomásul kell venni, hogy itthon egy igen pici és szűk réteg az, aki munkakutyaként tekint a rottweilerre!

Na ők azok, akik nem a fizetőképes kereslet kategóriába tartoznak! Hiszen a plusz költségeket, ami az ilyen kutya tenyésztéséhez kell, nem akarják, és nem tudják kifizetni! Nem rendelkeznek azzal a tudással sem, ami az ilyen kutya kiválasztásához kell. Követik a német juhászkutya fajtában évtizedek óta változatlan formában bevált gyakorlatot. Kissé gunyorosan és leegyszerűsítve, ezt így fogalmazhatjuk meg: Fedeztessünk német import kannal, aminek sok vizsgája van, majd tartsunk meg egy kölyköt. Jelentsük ki, hogy mi versenyzőnek készülünk és mi nagyon komolyan, vesszük a munkát. Ezért nagyon szakszerűen és látványosan, a leteendő vizsgákra tréningezünk. El nem készülünk sosem, mert nekünk a 100 pontos gyakorlat az egyedüli cél, addig nem is lépünk nyilvános vizsgán pályára, amíg ez össze nem jön.

Ezzel párhuzamosan

Megcsináljuk a tenyészthetőséghez szükséges minden feltételt (tenyészszemle, HD, ED röntgen, ma már szűrő vizsgálatok), lazán vagy nehezen, de könnyített vizsgálatokon, mint bárki más és nincs akadálya a fedeztetésnek és a tenyésztésnek. Ezzel a hangoztatott munkakutyás vagyok szlogennel, aztán mindenki úgy tudja, hogy mi munkakutyások és lelkiismeretes tenyésztők vagyunk! Tényleg? Nem. Ez sem más, mint kutyaszaporítás, ugyan olyan, mint, ami a kiállítási eredményeken alapszik. Az ilyen kutyák küllemükben csak nyomokban hasonlítanak ideális alkatú rottweilerre. No persze, ezt sem látja más, csak aki gyakorlott kutyás és egy kicsit tovább is lát az orra hegyénél. A két tábor, aztán jókat vitatkozik egymással. Teszi ezt évtizedek óta töretlenül. Az egyik úgy néz ki, mintha az a fajta lenne, a másik meg úgy dolgozik, de nem úgy néz ki!

Civódások a kiállítás, a munka és a fajta körül.

Most kell munka vizsga a tenyésztéshez vagy sem? Attól lesz egy kutya tenyész kutya, ha vizsgával rendelkezik? Vagy még sem? Melyik utat kövessük? Nehéz kérdések. Mindenkinek magának kellene megtalálni a választ és a szerint menni előre. Eközben nem a másik tenyésztőt kellene árgus szemekkel figyelni mit, csinál rosszul. Azt majd az idő eldönti. Senki nem lesz jobb tenyésztő attól, ha a másikról azt akarja folyamatosan bebizonyítani, hogy rossz úton jár!

Hiszen evidens, hogy nem kell azonos utakat bejárni!

Van választási lehetőség! Van az ADRK-nál is, csak ezt erősen tagadják, sarkítva tálalják az itthoni szakembereink. A kevésbé jó őrző-védő képességekkel rendelkező kutyával is van sok sport tevékenység, de a hétköznapokban szintén fejben és testben egészséges kutya kell. Igen nehéz faladat áll a tenyésztők előtt, változtatni kell, mert az eddig követett gyakorlatuk nem vált be. Azaz bezárult a kör. A rottweiler állomány mára már nem tudja, sem ezt, sem azt a feladatát, mondják a fajtát kívülről szemlélő szakemberek. Jószerivel azok, akik ezt a helyzetet előállították, szakmai irányításukkal ide juttatták a fajtát. (fajtákat) Bizony, így van ez, állomány szinten, mert igen nagy bajban van, aki itthon fedező kant, kölyköt keres.

Mit találhatunk?

CACIB, CAC, HCH, kiállításon eredményes, tuti import ősökkel, jó HD, ED esetenként vizsga eredménnyel, egy nagyon hervadt, éppen hogy megfelelő munkával. (tenyészszemlén bemutatott) A munkaképességet, sehol nem is láthatjuk.

Essen szó a versenyeken üdítő színfoltként megjelenő rottweilerekről is

Néhányuk esetenként kitűnő munkát mutat be. Nagy öröm! Csak hogy ők sem tenyészkutyák! Vagy azért, mert tenyésztésből kizáró hibával rendelkeznek, vagy azért mert a vonaluk, eredetük ellenőrizhetetlen, bizonytalan, kinézetük meg sem közelíti kívánt formát! Pont, mint a német juhászkutya fajtában. Az egyik úgy néz ki, mintha az a fajta lenne, a másik meg úgy dolgozik, de nem úgy néz ki, ráadásul még az eredete is bizonytalan! Bár az utóbbi időben, azért egymás macerálása miatt, erre több esetben videó felvétel nyilvánosságra került. (2002- 2012)

Ki is merne tenyészkutyaként tekinteni rájuk?

Én biztosan nem. Így az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök a jól dolgozó rottweilereknek, de használni nem merem a sok hiba miatt ami látszik vagy ott rejtőzködik a kutya genetikájában.

Mit tehetünk? Más mit, tesz nem tudom. Azt tudom, hogy mi mit tettünk. Tenyésztési cél volt, a jó, egészséges, szép rottweiler. Rendelkezett azokkal a képességekkel, ami jó munkakutyává tette. Milyen az ilyen kutya? Magabiztos, bátor, rettenhetetlen, okos, születetten jó ösztönös képességekkel rendelkezik, mert ez egyszerűbbé, élvezetesebbé teszi a vele való munkát. Határozott, vezető típusú, erős, nagy. Jó társ, jó barát tud lenni, kísérő kutya, megbízható testőr.

Miként értük ezt el? 

Igyekeztünk jó tenyészpárokat találni, az alomból, biztos szemmel választani. Majd felneveltük és bíztunk abban, hogy minden a várakozásunknak megfelelően alakul. Sok évvel a hátunk mögött, már határozott elképzeléssel rendelkeztünk arról, hogy mi milyen kutyát szeretnénk. A tenyésztési törekvésünk is az ilyen kutya volt, az tartott velünk aki ilyent szeretett volna. Na, és honnan láttuk, hogy milyenek a kölykök?

Több éves gyakorlatból! Megtanultuk figyelni, értékelni, a kölyökkori viselkedést.

A napi játékból, a falkában elfoglalt helyéből, a kezdeményező készségéből, idegen helyen való viselkedéséből, és még egy sor másik tesztből ami segítségünkre volt. Nem lehetett bizonytalan, gyáva, zajfélő, vihar fóbiás, hisztisen örjöngő sem. Nem tudott volna olyan szép lenni, hogy ezen átnéztünk volna! Korának megfelelően foglalkoztunk a kutyákkal és mindenki egyenként megkapta a nevelést, tanítást, kiképzést, ami a nagyvárosi léthez kötelező alap és felsőfok! Viszont jövőbe látók mi sem vagyunk, ezért mindenre nem tudjuk a pontos választ. Az majd csak hónapok, évek múlva derülhet ki, az elvégzett munka után, hogy milyen felnőtt kutya lesz. 

Addig csak azt gondoljuk, hogy lesz egy jó kutyánk. Majd van egy jó kutyánk. Majd a végén, volt egy nagyon jó kutyánk. Amikor az- az ideális helyzet áll elő, hogy jó volt, szép is volt, és nagyon eredményes is volt, minden adott volt az életünkben, azt a munkát elvégezni.

Milyen is a jó őrzővédő kutya?

Eredeti írás 2007. októbere, mely időszak az MEOE Magyar Rottweiler Klub eseményeire, történéseire való reagálásom volt.  2023-ban egy kicsit kiegészítettem. Mindenki döntse el, hogy 16 évvel később jobb vagy rosszabb a helyzet! Kné Tünde

Miként jutottunk el idáig