Ami a jó őrző kutya meghatározása, egy igen sok vitát kiváltó, nagyon eltérő vélekedéssel kommunikált szöveg. Talán a legtöbb téveszme kapcsolódik ehhez. Kinek meggyőződése, kinek “porhintése” amit a témáról mond, vagy terjeszt. Milyen is a jó őrző-védő kutya?

Nem mindenkinek ugyan az!

Az őrző-védő fajták feladata sokrétű, mint ahogyan a felkészítésük is más más. Viszont vannak fajták amelyek az IGP vizsga, versenysportban elkötelezettek. Ők egy egységes keretrendszer-vizsgarend szerint mutatkoznak be, tesznek tenyész alkalmassági vizsgát, így az összehasonlítás alapja ezen a vizsgán való bemutatkozás.

Nincs azzal semmi gond, amikor egy szolgálati kutyát látunk dolgozni. Ott természetes, hogy a kutya használja a fogát! Hiszen a kiképzése erről szól! Tudja megállítani és leszerelni a bűnözőt! Ám harapni, marcangolni, már ott sem szabad! Szájkosárban kell dolgoznia, és csak igen éles helyzetben kerülhet le róla ez a védőfelszerelés. Csak úgy, ha minden helyzetben irányítható, kontrollálható!

Ugyan ezt a civil életben nem teheti meg.

A kutyának gyakorlatilag ma már csak visszatartó ereje van. A látvány, a gondolat, hogy a kutya képes harapni, már elrettenti a rosszban sántikálókat. Ám ehhez a látványnak is olyannak kell lenni! A gyakorlott kutyások, már tudják, hogy az ilyen kutya miként viselkedik. Magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott, minden félelem nélküli. A fenyegetésre nem hátrál meg, még akkor sem, ha nem kapott kiképzést, őrző-védő felkészítést.
Önmaga, a falka, a területe védelme, ösztönös képesség, melyet évszázadok alakították ki a kutyában. Ám a falkában a vezető, irányító szerep, csak a legkiválóbbaknak járt! Ha gyenge volt, elnyomták, a sor végére került. A deviáns viselkedést nem tolerálták, elűzték, vagy megölték!
Kutyáink már rég nem élnek falkában, de a hierarchikus rendet, az ösztönös viselkedés jegyeket érdemes megtanulni.

Van ami máig nem változott. 


Az iskolán látott és gyakorolt őrző-védő munka egy” kűr”, ahol bemutatnak sok mindent, ott tulajdonképpen egy felkészítés folyik. Tanulása olyan feladatoknak, amit majd egy vizsgán kell bemutatni. Azon a vizsgán, majd magasabb szinten, egy versenyen, aztán szakemberek értékelik a kutyák, a felvezetők, kiképző csapat teljesítményét. Ők jó esetben a tanult viselkedés mögött, meglátják a kutyák ösztönös képességét is. Hiszen ők tudják, hogy ilyen szintű vizsgára csak jó képességű kutya juthat el. Evidens, hogy csak akkor lehet eredményes, ha rendelkezik az alap képességekkel.

Nézzünk néhány meghatározást, mi kell ehhez az őrző-védő munkához. 

Bátorság

Ez egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság, ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson.

A nem igazi bátor kutya, már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges.

Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében /de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.

Ingerküszöb

A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől.

Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani.

Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, amelyiknek alacsony az ingerküszöbe.
Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető.

Ez megmutatja nekünk, hogy a tanulással szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van. 

Oké

Ez több évtizeddel ezelőtti megállapítás, vélemény. Csak a megfogalmazás változott, vagy más is?

Ezeket a megállapításokat, kár lenne vitatni és tagadni, de hogyan tudhatjuk meg, hogy egy kutya mit örökölt és mit tanult? Milyen, amikor bátor és milyen, amikor fél. Mi az, ami jó és mi az, amit kerülni kell? Szerettem volna bemutatni, fellelni milyen egy bátor kutya, de arról nem igazán találtam leírást. Az valahogy természetes ha, egy kutya rendben van.

Arról azt gondoljuk, hogy jól nevelt, jól képzett, na és “iskolába is járt” .Vagy azokat látjuk a filmeken. Ezzel egy olyan mintát adva, ami megint sok félreértésre adhat okot.

A kutya

Van egy általános, minden kutyára érvényes viselkedésrepertoár, ami a kutyára, mint fajra jellemző. Ezt aztán a fajták tenyésztésével módosították, úgy, hogy szelektáltak, megerősítettek vagy elnyomtak bizonyos tulajdonságokat. Ezzel párhuzamosan, a formát is alakították, hogy külsejében is, a kívánatos feladatra alkalmas legyen.

Az idegrendszert, viselkedést fajtánként a standardban rögzítik, az első helyen, majd ezt követi a forma leírása. Azt, hogy az adott kutya mennyire közelíti meg ezt a leírást, országonként, fajtánként, eltérően vizsgálják. A német őrző-védő fajták vizsgálata, komoly, kidolgozott rendszer keretében történik. Adott fajtaként kicsit eltérő lehet, de a fő irány azonos.

Minden fajtának, amelyik rendőrkutyaként elismerést kapott, hasonló feladatokban kellett helytállni. Ezért a tenyésztésük is hasonló szisztéma szerint történt. Ami eltérő, a kutyák temperamentuma, élessége, fizikai és szellemi képességeik alapján a bevethetőségük.

Később, azaz napjainkban ez a szerep jelentősen megváltozott, mint ahogyan a viselkedéstudomány is előrébb lépett, nagyobb jelentőséggel és fontossággal bír. Tovább, bonyolítja a helyzetet, ez a megállapítás: A környezet befolyása, az örökölt hajlamra 80%-ban meghatározó, ezért a kutyák elbírálása komoly szakértelmet igényel. 

Szóval

A szolgálati képzést, felváltotta a civil életben a sport kiképzés, a munkakutya versenyek, vizsgák. Komoly felkészültséget igényel, mind a kutyavezető, mind a kutyák részéről. “Kötelező” tanulni, hogy eredményes a “standardnak” megfelelő kutyák legyenek. Ezek a kutyák aztán több, kevesebb sikerrel a “házőrző” funkciót is jól ellátják. Hiszen magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott kutyák, akik tanulják is, hogyan kell helyt állni a harcban.

E mellett vannak az angol és egyéb nemzet, na, meg a magyar őrző-védő kutyák, akik szeretnének ezeknek a fajtáknak a konkurenciái lenni. Sokszor nem is akarnak konkurálni, csak összehasonlítási alapként hivatkoznak ezekre a fajtákra, hogy az ő fajtájuk miért nem olyan. Szóbeszéd tárgyát képezik rendkívüli képességeik, amit valójában nem tudnak bemutatni. Több száz, ezer éves legendákra hivatkoznak és ezeket a tulajdonságokat a mai kutyákban is, meglevőnek tartják, felfedezni vélik.

Hogy hogyan? Azt nem tudom.

Hiszen soha bemutatni nem merik, sőt egyenesen tiltják ennek gyakorlását. Minden kinológiai tudomány által rögzített viselkedés repertoár más elbírálás alá esik, bizonyított törvényszerűséget cáfolnak, érdekes magyarázatot kap, legdöntőbb érv, hogy az X fajta ilyen, ez fajtajellegzetesség. Kifejezetten tilos, a nagytestű őrző-védő kutyák kipróbálása, ezen feladatban, mert veszélyessé válhat! Majd tudja az a kutya éles helyzetben, hogy mit kell tennie. Érdekes módon, ilyen éles helyzetben ezeknek a kutyáknak a döntő többsége csődöt mond. Azaz mégse, ez nem csőd, mert ha teheti fel sem veszi a harcot. Ez soha nem kap nyilvánosságot, ám a mese átalakul kissé.

Gyerek szerető

Akkor jön az a jól hangzó érv, hogy jobb is hogy ilyen, legalább nem bánja a gyerekeket. Úgy csinálnak, mintha a gyerek kedvéért akartak volna őrző kutyát, nem, pedig önmaguk és a család, a ház védelmében. Rögtön a legfőbb érték a gyerek szlogen kap erőteljes propagandát részükről. Persze azért a kutya eladásakor tovább hangsúlyozzák házőrző voltát, mert számítanak arra, hogy a vevők legalább olyan tudatlanok ebben a kérdésben, mint hajdan ők maguk. Majd később, ha már megszerették a kutyát, ráérnek megtudni a valóságot, hogy egyáltalán nem őriz és véd. Azért, ha mázlijuk van, pont az igényeiknek megfelelő kutyává cseperedik.  Valójában az emberek zöme nem várja el a kutyától a valódi védelmet, csak  a hit élteti, hogy képes lenne rá! Elég, hogy jelezzen, ugasson, elrettentő magatartást produkáljon.

Egyforma elvárások

Magyarországon, a viselkedés vizsgálata jó ideje csak szóbeszéd tárgya, vagy a kiállításokon zajlik. (20 év) Minden fajtában ugyan az. Legyen könnyen irányítható, legyen figyelmes, de csak olyan mértékben, ami nem fárasztja el nagyon a gazdit, és nem ijeszti halálra szegény bíró sporttársat. Sőt, kötelező elvárás mára, hogy legalább úgy szeresse a bírót, mint saját gazdáját, vagy még annál is jobban! A nemtetszését határozottan kinyilvánító kutya, üldözendő! Mindegy, hogy dominanciából, vagy gyávaságból teszi! Az elbírálás ugyan az! 

Tenyész szemle

Néhány fajtában kötelező tenyészszemlén is felvezetni a kutyákat, ám itt se sokkal jobb a helyzet. Amit ilyen címen, hogy vézen vizsgálat, végrehajtanak, az, köszönő viszonyban sincs a kutyák felmérésével, viselkedésének leírásával. Ugyan olyan egy kaptafa, mint a kiállítási bírálat. Így a tenyésztésben sem ad támpontot. A szakszerűen lebonyolított tenyészszemle véletlenszerűen, az adott csapat, közösség akaratából jön létre, de nem általános és nem a fajta teljes populációját öleli át. Hatása a fajta egészét tekintve elenyésző.

A fajta legendája

Sokáig nem derül ki, hogy a legenda hamis és félrevezető, mert mindig vannak remek kutyák, akik éltetik, tovább viszik a fajta jó hírét. Minél nagyobb létszámú egy fajta, annál több az elégedett és az elégedetlen emberek száma is. Aztán ahogyan a fajta mindenki számára elérhető lesz, ez a tömegtermelés hatására az olcsó kutyák tömegét jelenti, láthatóvá válik, hogy mit is ér a fajta.

A fajta leírás szerinti viselkedés

Többnyire egészen nyilvánvalóvá válik, hogy nyomokban sem teljesíti, az adott kutya, a fajtaleírás szerinti viselkedést. Na akkor az üzletből kutyázók leírják fajtát, és keresnek egy újabb legendát. Eszükbe sem jut, elgondolkozni azon, hogy miért is alakult ez így. Azt a romboló hatást, amit, mi itt Magyarországon tenyésztésnek hívunk, kevés fajta éli túl. Csak a nagyon kiválóak, akiknek akad egy-két elhivatott tenyésztőjük is.

Figyelem a fenn említett negatív tendencia csak Magyarországon érvényes, a “világban” másképp zajlik. Mindenki a saját fajtájában tevékenykedik, azon fáradozik, hogy ott eredményes lehessen. Nem azzal akar előnyt szerezni, hogy a másik fajtát ledegradálja, rossz hírét kelti! Sőt, vannak szakembereik, akik elmélyültek a fajtában, tudják mi is a tenyésztés és a tenyésztésirányítás. Azon munkálkodnak, hogy tudásukkal segítségére lehessenek a fajtabarátoknak, tenyésztőknek. Így zajlik ez “náluk” sok-sok évtizede, egymás munkájára építkezve.

Nálunk?

Ezt bárki megválaszolhatja, ha egy kicsit több időt tölt el a kutyázásban, és véletlenül komolyan veszi a tenyésztést. Ne adj isten, komoly szándékkal céltudatosan keres kölyökkutyát. Elég, ha csak a “magyarfajta” kutyákat szemügyre vesszük. Nekik nincs lehetőségük folyamatos importtal, frissíteni és feljavítani az állományt.

Mindezen eszmefuttatás, végén, kanyarodjunk vissza a rottweilerhez, mert folyamatosan hallom a kritikát, kérdéseket, ami más fajtások részéről érkezik. Sőt, az újkori rottweileresek részéről is.

Az első bosszankodás után, csak jókat kuncogok, amikor azt hallom, hogy bezzeg X fajta jobb, mint a rottweiler! Azért ez nem semmi! A rottweiler valóban egy remek kutyafajta volt Magyarországon, ami sokáig tudta a legendát. Felsorakozott a német juhászkutya, dobermann, boxer mellé.

Hiszen az átlag kutyásnak, egy erős, jó képességű házőrzőre volt szüksége, amely képzés, és különösebb felkészítés nélkül is tudta a dolgát. Okos, nyugodt, a családban nagyon kedves, viszonylag problémamentesen tartható fajta volt.

A kutyaiskolai képzésben eredményesen vett részt, nem kis irigységet keltve más fajtások körében. Előszeretettel figurázták ki a lassúságát, amely a temperamentumából és a tömeges, zömök testalkatából is adódott.

Erre a rottweiler tulajdonosok zöme megvonta a vállát, mert pont így szerette a kutyát. Na, meg pont ezért. Nem volt hektikus, nem ugatott sokat, nem igényelt sok-sok órás elfoglaltságot a nevelése. Észrevétlenül jó kutyává cseperedett. Határozott, domináns természete okozott ugyan egy kis kalamajkát a kutya közösségekben, de fegyelemmel ez is kontrollálható volt.

Mindezt miért írom múlt időben?

Hát nem is tudom, talán azért, mert látom mennyire, nem felelnek meg a mai kutyák ennek az ideálképnek. Sem formában, sem viselkedésében.

Ez leginkább a fejekben okoz zűr-zavart. Miért nem olyan, mint régen és mitől lesz az? Kell- e, olyannak lenni?  Pont olyannak nem, de azért nem árt, ha nem lesz “másik” fajta belőle.

A rottweiler helye és szerepe, ma, egy egészen frissnek mondható standard szerint, mely a  Nemzetközi Kynologiai Szövetségnél (FCI) letétbe helyezett rottweiler-standard a 147/ 19.06.2000 / D sorszámot viseli.

A rottweiler tenyésztés arra törekszik, hogy egy olyan, erőtől duzzadó kutya fejlődjön ki, amely súlyos egyéniséget tükröző összmegjelenésében ne legyen híján nemes vonásoknak, és különösen alkalmas legyen kísérő, őrző-védő és munka kutya feladatok ellátására.

A kutya általános megjelenése: A rottweiler zömök, közép nagy, -nagy kutya, sem elnehezült, sem könnyű, nem magasra állított és nem levegős. Helyes arányaiból, enyhén nyújtott zömök és erőteljes alakjából nagy erőre, mozgékonyságra és kitartásra lehet következtetni.

Viselkedés és jellem

Barátságos és békés alaptermészetéből eredően a rottweiler gyerekszerető, nagyon ragaszkodó, szófogadó, engedelmes és szívesen végez feladatokat. Megjelenése őserőt sugároz: viselkedése magabiztos, erős idegzetű és rettenthetetlen. Nagy figyelemmel reagál környezetére.

Szóval, olyan, mint régen, nem is lehet, mert, megváltozott az élet, de még a fajtaleírás szerinti kívánalom is.

A régi leírás szerint

MEGJELENÉS: Kitűnő őrző, kísérő, szolgálati kutya. Tenyésztési cél: Erőteljes, arányos felépítésű legyen, vörösbarna, vagy világosbarna jegyekkel. Erős alkata ellenére sem nehézkes, de a világért sem magasra állított, levegős. Zömök, erős alkatú. Intelligens, rendkívül ragaszkodó, nagy munkakedvvel párosult tanulékonyság jellemzi. Megvesztegethetetlen és igen kitartó. Megjelenése bátorságot, nyugodt tekintete jóindulatot, hűséget sugároz. Az izgága, túl heves temperamentum túl távol áll tőle. Sohasem alattomos vagy hamis. Látszólag alig van eltérés, pedig néhány lényeges elem megváltoztatja a fajta helyét és szerepét a családban, a kutyatársadalomban.

A régi ajánlás szerint a rottweiler természete
Mindig segíti gazdáját, és együttműködik vele. Természetét a munka fejlesztette ki és nemesítette. A rottweiler odaadó, hűséges, szófogadó kutya, amelynek vérmérséklete közepes, és közepes az élessége. Bátor, sokáig meg tudja tartani nyugalmát, de azután villámgyorsan és tekintet nélkül támad. Harci készségét a harcban lelt örömmel párosítja, azonban hamarosan nyugalmi állapotba megy át.

Az idegrendszer erősségét mutatja minden helyzetben, de se nem láncos, se nem ól kutya! A fogság rontja a természetét. Mindezeket a tulajdonságokat szem előtt kell tartanunk, ha rottweilert akarunk tenyészteni.

A rottweiler helye ott van, ahol nem csak a külső és az elegancia számít. A rottweiler tulajdonságai élesen elhatároltak. A bizalmatlanság (úgy, mint más fajtánál) nincs nála erősen kifejlődve. Figyelemmel, de fenntartással viselkedik minden iránt, ami idegen. Igen tanulékony és jól alkalmazkodik a környezetéhez. A munkabírásra tenyésztették ki, és fejlődésének minden szakaszában tulajdonképpen szolgált. Feltűnő vonása, tekintettel, arra hogy nagy kutyáról van szó- az összeférhetőség, mely nagy türelemmel párosul.

A rottweiler kemény kutya

Ne hagyjuk ki a keménység meghatározását sem, mert ezt sokszor tévesen, vagy más értelemben használják.

Keménynek azokat a kutyákat nevezzük, melyek hamar elfelejtik a kellemetlen és fájdalmas élményeket és további fejlődésüket az előbb említett élmények, nem befolyásolják

Ezzel szemben, ma már ezt hangsúlyozzák

Barátságos és békés alaptermészetéből eredően a rottweiler gyerekszerető, nagyon ragaszkodó, szófogadó, engedelmes és szívesen végez feladatokat.” “A rottweiler tenyésztés arra törekszik, hogy egy olyan, erőtől duzzadó kutya fejlődjön ki, amely súlyos egyéniséget tükröző megjelenésében ne legyen híján nemes vonásoknak, és különösen alkalmas legyen kísérő, őrző-védő és munka kutya feladatok ellátására.

Ennek igazolására, fotók tömkelege mutatja be a rottweilert gyerekkel, a családban. Ami nem baj, mert eddig is megállta a helyét ebben a szerepkörben, csak a propaganda nem erről szólt. Leginkább az őrző-védőben nyújtott teljesítménye kapott hangsúlyt. Az a képessége, ami eltérővé tette más fajtákkal szemben. Olyan fajtákkal szemben akiknek az őrző-védő képessége, már nem tündökölt régi fényében.

Mitől is lesz ilyen jó őrző-védő 

Véletlenül? Tervszerű tenyésztéssel? Én az utóbbira szavazok, a tervszerű tenyésztésre. Na, de hogyan? A fajtaadó ország tenyésztési szabályzatát, vizsgarendszerét megismerve, évek óta meg van az a törekvés, hogy itthon is ugyan úgy történjen a rottweiler tenyésztése, mint az ADRK berkein belül. Csakhogy van ennek egy igen komoly akadálya! (a technikai hiányosságokon túl) Itthon, a fizetőképes kereslet, nem igényel ilyen kutyát!

Milyen kutyát is? 

Tettre kész, aktív, munkára termett kutyát, amelyik olyan képességekkel rendelkezik, hogy a mai vizsgán, versenyen felállított követelményeket teljesíteni tudja! Nem a gyakorlatok végrehajtására képtelen, hanem a bírálat elvárásait, nem tudja teljesíteni. Ami olyan végrehajtást kíván, hogy: pörög, szökken, lendületes, majd azonnal egy feszült, látszólagos nyugalomba megy át.

Lehet ilyen kutyát tenyészteni, van is, de gyakorlatból tudjuk, hogy az átlag kutyatartó felkészültsége ehhez kevés, sem szabadidőben, sem fejben nem képes azokat a feladatokat elvégezni, ami az ilyen kutya felneveléséhez, tartásához szükséges. A segítségére levő szakembergárda is hiányzik. Persze erre mindenki azt mondja, hogy ez nincs így, mert csak akarat kérdése az egész.

Valóban, több akarat is kellene, de mi is motiválná a tenyésztőket? A megváltozott igény?

Na, az, végképp nem, mert ilyen igény nem abból a körből jön, akivel ő találkozik. Amíg a vevők, nem keresik, azokat a “más” típusú kutyákat, a tenyésztő nem is törekszik változtatni. Kevesen vannak az olyan tenyésztők, akik azt is eltudják, mesélni, miért és miben más az ő rottweilerük, milyen tenyésztési koncepció alapján tenyésztenek.

Az igény ma, erre van

Egyrészről legyen egy barátságos maci, másrészről legyen a régi rettenhetetlen, harcos, kemény rottweiler! Ne kelljen szakember segítségét igénybe venni ahhoz, hogy, a kutya tudja a feladatát! Illeszkedjen jól be a családba, és legyen jó házőrző! Egy igen pici és szűk réteg, az, aki munkakutyaként tekint a rottweilerre! 

Na ők azok, akik nem a fizetőképes kereslet kategóriába tartoznak!

Hiszen a plusz költségeket, ami az ilyen kutya tenyésztéséhez kell, nem akarják, és nem tudják kifizetni! Nem is rendelkeznek azzal a tudással, ami az ilyen kutya kiválasztásához kell.  Követik a német juhászkutya fajtában évtizedek óta változatlan formában bevált gyakorlatot. Kissé gunyorosan és leegyszerűsítve, ezt így fogalmazhatjuk meg: Fedeztessünk német import kannal, aminek sok vizsgája van, majd tartsunk meg egy kölyköt. Jelentsük ki, hogy mi versenyzőnek készülünk és mi nagyon komolyan, vesszük a munkát. Ezért nagyon szakszerűen és látványosan, a leteendő vizsgákra készülünk.

El nem készülünk sosem, mert nekünk a 100 pontos gyakorlat az egyedüli cél, addig nem is lépünk nyilvános vizsgán pályára, amíg ez össze nem jön. Na, jó azért néha meg kell mutatni, hogy létezünk, remek kutyánk van, erre lehetőséget ad, a ma már igen nagy népszerűségnek örvendő egy fázisos verseny. Ahol több- kevesebb sikerrel, eredményesen szerepelünk.

Ezzel párhuzamosan, azért megcsináljuk a tenyészthetőséghez szükséges minden feltételt (tenyészszemle, HD röntgen), lazán, könnyített vizsgálatokon, mint bárki más, és nincs akadálya a fedeztetésnek és a “tenyésztésnek” Mindenki úgy tudja, hogy mi munkakutyások és lelkiismeretes tenyésztők vagyunk! 

Tényleg?

Nem. Ez sem más, mint kutyaszaporítás, ugyan olyan, mint, ami a kiállítási eredményeken alapszik. No persze, ezt nem látja más, csak aki gyakorlott kutyás és egy kicsit tovább is lát az orra hegyénél. A két tábor, aztán jókat vitatkozik egymással. Az egyik úgy néz ki, mintha az a fajta lenne, a másik meg úgy dolgozik, de nem úgy néz ki!

Ezt látja a kívülálló úgy, mint kutyás politika. Civódások a kiállítás, a munka és a fajta körül.

Most kell munka vizsga a tenyésztéshez vagy sem?

Attól lesz egy kutya tenyész kutya, ha vizsgával rendelkezik vagy még sem? Melyik utat kövessük? Nehéz kérdések.

Mindenkinek magának kellene megtalálni a választ és a szerint menni előre. Eközben nem a másik tenyésztőt kellene árgus szemekkel figyelni mit is, csinál rosszul. Azt majd az idő eldönti.

Senki nem lesz jobb tenyésztő attól, ha a másikról azt akarja folyamatosan bebizonyítani, hogy rossz úton jár!

Hiszen evidens, hogy nem kell azonos utakat bejárni! Van választási lehetőség! Van az ADRK-nál is, csak ezt erősen tagadják, sarkítva tálalják az itthoni “szakembereink”. Igen nehéz faladat áll a tenyésztők előtt, változtatni kell, mert az eddig követett gyakorlatuk nem vált be.

Azaz bezárult a kör

A rottweiler állomány mára már nem tudja, sem ezt, sem azt a feladatát, mondják a fajtát kívülről szemlélő szakemberek. Jószerivel azok, akik ezt a helyzetet előállították, szakmai irányításukkal ide juttatták a fajtát. (fajtákat) Bizony, így van ez, állomány szinten, mert igen nagy bajban van, aki itthon fedező kant keres.

Mit találhatunk?

CACIB, CAC, HCH, kiállításon eredményes, “tuti” import ősökkel, jó HD, esetenként vizsga eredménnyel, egy nagyon hervadt, éppen hogy megfelelő munkával. (tenyészszemlén bemutatott) A munkaképességet, sehol nem is láthatjuk. Bár az utóbbi időben, azért egymás macerálása miatt, erre több esetben, videó felvétel alapján sor került.

Versenyen

Aztán az üdítő színfoltként megjelenő rottweilerek a versenyeken, akik esetenként kitűnő munkát mutatnak be. Hurrá! Csak hogy ők sem tenyészkutyák! Vagy azért, mert tenyésztésből kizáró hibával rendelkeznek, vagy azért mert a vonaluk, eredetük ellenőrizhetetlen, bizonytalan, kinézetük meg sem közelíti kívánt formát! Pont, mint a német juhászkutya fajtában. Az egyik úgy néz ki, mintha az a fajta lenne, a másik meg úgy dolgozik, de nem úgy néz ki, ráadásul még az eredete is bizonytalan! Ki is merne tenyészkutyaként tekinteni rájuk?

Én biztosan nem.

Így az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök a jól dolgozó rottweilereknek, de használni nem merem, a sok hiba miatt ami látszik, és ami még benne lehet!

Mit tehetünk?

Más mit, tesz, nem tudom. Azt tudom, hogy mi mit tettünk és ez után is mit teszünk. Továbbra is tenyésztési cél, a jó, egészséges, és szép rottweiler. Az a kutya, amelyik jó társ, jó barát tud lenni, kísérő kutya és házőrző funkcióban is helyt áll. Rendelkezik azokkal a képességekkel, ami jó munkakutyává teszi.  

Milyen az ilyen kutya?

Magabiztos, bátor, rettenhetetlen, okos, születetten jó ösztönös képességekkel rendelkezik, mert ez egyszerűbbé, élvezetesebbé teszi a vele való munkát. Domináns, vezető típusú, erős, nagy.

Miként érjük ezt el?

Igyekszünk jó tenyészpárokat találni, az alomból, biztos szemmel választani. Majd felnevelni és bízni abban, hogy minden várakozásunknak megfelelően alakul. Ennyi évvel a hátunk mögött, már határozott elképzeléssel rendelkezünk arról, hogy mi milyen kutyát szeretnénk. A tenyésztési törekvésünk is az ilyen kutya.

Na, és honnan látjuk, hogy milyenek a kölykök?

Több éves gyakorlatból! Megtanultuk, figyelni, értékelni, a kölyökkori viselkedést. A napi játékból, a falkában elfoglalt helyéből, a kezdeményező készségéből, idegen helyen való viselkedéséből, és még egy sor másik “tesztből” ami segítségünkre van.

Viszont jövőbe látók mi sem vagyunk, ezért mindenre nem tudjuk a pontos választ. Az majd csak hónapok, évek múlva derülhet ki, az elvégzett munka után. Addig csak azt gondoljuk, hogy lesz egy jó kutyánk. Majd van egy jó kutyánk. Majd a végén, volt egy nagyon jó kutyánk. Amikor az- az ideális helyzet áll elő, hogy jó volt, szép is volt, és nagyon eredményes is volt, minden adott volt az életünkben, azt a munkát elvégezni.

Most kell vizsga a tenyésztéshez vagy sem? Attól lesz egy kutya tenyészkutya, ha vizsgával rendelkezik vagy sem? Na igen, most visszakanyarodtunk ehhez a kérdéshez. Erre megszületett, az én válaszom, már nagyon régen.

Nem, nem kell vizsga a tenyésztéshez.

Nem attól lesz egy kutya tenyész kutya, hogy vizsgával rendelkezik.  Hiszen a vizsga ténye, még nem ad teljes képet a kutyáról. Nem derül ki, miben erős. Nyom, fegyelmező, netán őrző-védő? Sokszor még egy rutinos kutyás sem tud eligazodni a pontszámok és teljesítmény megítélésében.

Hogyan is tudna egy érdeklődő, laikus kutyás?

Ő csak a benyomásai alapján dönthet. Ám a profi teljesítményhez, pofi tudás is kell, már a kölyök választásnál! Majd később, a látott munka értékelésénél is. Azért tud vizsgát tenni, mert jól tenyésztették, majd elvégezték azt a sok szakszerűséget is igénylő munkát, ami az ilyen vizsgához, a felkészüléshez kell.

Volt egészséges, alapképességeikben megfelelő kutyájuk, volt szabadidejük, volt akaratuk, volt segítségük, önzetlen sportbaráti, szakszerű, és mindezt hobbiból, munka mellett, véghez is tudták vinni.

Mert a pályán, az iskolán töltött idő, mindenképpen hasznos és élvezetes elfoglaltság.

Sok feladatban és helyzetben helyt kell állni a kutyának, a gazdának. Igazán csak akkor lehet megismerni a kutya valódi lényét, tehetségét a munkában. Hiszen a rottweiler valóban munkakutya, a szó nemes értelmében.

Munkára termett, feladata ma is van

Az igazán tehetséges és szorgalmas gazdik, egy jó kutyával, akár versenyen is sikerélményhez juthatnak. Ez a sport, nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik, komoly tudást és felkészültséget igényel. Mind fizikailag, mind szellemileg fitten tart, kutyát, embert egyaránt. A “profikkal,” csak profi szinten lehet felvenni a versenyt, amihez profi kutya is kell. Ilyen kutyát pedig csak akkor “találunk”, ha bizonyítottan sok-sok munkaképes ős van a családban.

Mi öröklődik?

A képzettségi fok, ugyan nem öröklődik, de az ösztönös jó adottságok, nem hiányozhatnak. Ezt meg akkor láthatjuk, ha sok kutyát láttunk dolgozni a családban. Tudjuk is értékelni, a látott munkát. Aki ennyi időt szán legalább a fajta megismerésére, tanul, érdeklődik, akár tenyésztésbe is kezdhet.

Na ez az utóbbi mondat egy idillikus kép, hogy hogyan is kellene, a tenyésztésbe fogni. Ezzel szemben a magyar valóság, hogy emberek két-három kiállítási győzelem után, már úgy gondolják, hogy ez az a kutya amit “feltétlen” tenyészteni kell. Olyan gyönyörű, a bíró is mondta!

Ma már ezzel párhuzamosan, az önjelölt versenyzők is legalább ilyen tudással rendelkeznek. Hihetetlen szakértelemmel, ledegradálnak mindent és mindenkit. Azt gondolják, hogy a bölcsek köve az ő zsebükben van! Pedig dehogy! Az már évszázadok óta vándorol!

ui: A szöveg megvágásához, részletek kiemeléséhez nem járulok hozzá! A másoláshoz sem! Ez úgy kerek és összefüggő ahogyan le van írva. Dolgozat, cikk, blog? A gondolataim ami a témához kapcsolódnak.
Eredeti írás 2007. okt. Kné Tünde

Fotókkal kiegészítve 2018-ban az új honlapra is felkerült, pici szerkesztéssel bejegyzés formájában.

Milyen is a jó őrző kutya?