Ne, ismételd a parancsokat folyamatosan, ne legyél háttér rádió! Milyen is a háttér rádiózás? Az olyan, hogy csak azért szól a rádió, ne legyen csend. Beszél, de oda se figyelünk rá. Mi köze ennek a kutyaneveléshez?
Egy megfigyelés.
Kezdő gazdikat sokszor kell figyelmeztetni, ne ismételd a kutya nevét folyamatosan, ne mond a vezényszavakat gyorsan egymásután, mert még ideje sincs a kutyának az elsőre reagálni, te már mondod újra! Sok kezdő gazdi, csak beszél a kutyához, ám a szavainak nincs súlya, így a kutya oda se figyel rá. Olyan sokat ismétli a szavakat, attól remélve megoldást, hogy a kutya nem tudja kihámozni milyen viselkedést vár tőle.
Én magam is beszélek a kutyához, de nem azért beszélek hozzá, hogy saját magam szórakoztassam, sem nem azért, mert azt gondolom, hogy utasítgatással muszáj nevelnem a kutyát. Egyszerűen és tervszerűen megtanítom egy idegen nyelvre, hogy a kutyabeszéd mellett az emberi beszédet is értse!
Szavakat tanítok, amik konkrét cselekedeteket jelentenek
Minden tevékenységhez, amit a kutyától elvárok, kapcsolódik egy konkrét szó. Persze ehhez előbb tanítani kell a kutyát! Csak annyit várhatok el, amit valóban megtanítottam! Pontosan meg kell jelölni a kutya számára, melyik cselekvéssel vagyok elégedett, az adott pozícióhoz, viselkedés elemhez milyen szó tartozik .
Nem úgy érek célt, ha háttérrádióként működök, a nevét ismételgetem folyamatosan! Mondom, mondom, hol kedvesen, hol mérgesen, hol kiabálva “dezsiiiii, dezsi, na, de dezsi.”
Körmondatokat se használok, nem mesélem el, mit várok tőle. Ez sem jó- kiskutyámgyereidelegyéljónebosszantsnelegyélrosszmertharagszomrád szeretlek ám.
Röviden, egyszerűen szólok hozzá
Már elértem, hogy a hangom, a hangszínem jelent valamit a kutyának. Elsősorban azt, hogy rám figyeljen, tanulja meg, hogy az ember szavakkal kommunikál. Keveset beszélek hozzá, de ha megteszem, annak oka van. A kutya megtanulta, hogy az én hangomhoz sok-sok kellemes, jó élménye társul! Az én hangom jelenti az ételt, az italt, a játékot, sétát, a kizárólagos figyelmet rá, azaz mindazt a tevékenységet, amit ő nagyon szeret, amitől jól érzi magát.
Az én hangomhoz kapcsolódik a napi élet minden szabálya, és bizony a hangszíne időnként büntető, haragos, aminek súlya van! Az akarat érvényesítés nem csak a kutyának jár, de nekem is! Vannak dolgok, amiben nincs választási lehetősége! Tenni kell, mert én így akarom! Ami rá nézve veszélyes, azt én tudom az emberi világból, ő nem! Ám a mérleg serpenyőjében a jó, a kellemes sokkal, de sokkal több, mint a kellemetlen.
Szoros kötődést alakítok ki a kutyával, mert foglalkozom vele
Tanítom, nevelem, sétálni viszem, ezzel biztosítom neki, hogy családi kutyaként, házőrzőként is kiegyensúlyozott “boldog” kutya lehessen. Az egészséges test és lélek eléréséhez a mozgás, a sport, a szellemi tevékenységek is hozzátartoznak! A kutyának az emberi világban való eligazodás “szellemi” azaz az idegrendszerére ható tevékenység. Határai és korlátai vannak, hogy egy kutya idegrendszere mennyire terhelhető, mint ahogyan az is, hogy mit, hogyan és milyen stabilan képes valamit megtanulni. Kölyökként fejleszthető, edzhető ez az idegrendszer, nem csak elviselni kell és lehet a “hozott anyagot”.
Ezt szem előtt tartva, azért egy fontos figyelmeztetés!
A kölyökkutya fejébe nem lehet vödörrel önteni a tudományt! Fokozatosság, kis lépések, rendszeresség!
Testileg, fizikailag sokkal többet bír el a kiskutya, mint fejben. Amikor a kicsi kutya elvonul (na) biztosítani kell neki a „pihenést” az elvonulás lehetőségét! Lehet csak öt perc, lehet tíz, de akár fél óra is eltelhet, míg regenerálódik és ugyan olyan lendülettel veti bele magát a játékba, a tanulásba! Az erős, stabil, jó idegrendszerű kutya, a környezet ingereire reagál, magabiztosan, elfogulatlanul viselkedik minden helyzetben. Szeret felfedezni, figyelmesen, érdeklődve szemlélődik és a tanultak alapján részt is vesz az eseményekben.
Én azért tanítom, hogy a közös sétáink örömet adó tevékenységek legyenek.
Sok évre előre gondolkozom, mert tudom, hogy kölyök, fiatal korban kell megalapoznom, hogy felnőtt és öregkorban is velem együttműködő, fegyelmezett, azaz önuralomra képes kutyám legyen!
Mindent úgy, hogy egyik feladat se legyen, csak a stressz forrása!
A “behívás”- egy szóra, azonnal, gyorsan, vonakodás nélkül – no, ez a városban kulcskérdés. ERRE NAGY HANGSÚLYT KELL FEKTETNI. Balesetet előzhetünk meg, elkerülhetünk sok vitára okot adó helyzetet, ha a kutyánk hívásra, azonnal mellettünk terem.
Mindent akkor tanulunk meg, amikor semmi tétje nincs.
Hiszen tanulni, csak nyugodtan, stressz nélküli helyzetben tud a kutya. Az ember is csak akkor tud tanítani, ha higgadt, felkészült, nyugodt, céltudatos! A stabilan megtanult dolgok, aztán a stresszes, éles helyzetekben működni fognak, mert higgadtak maradhatunk, hiszen tudjuk szóval irányítani a kutyát!