Egy csapat kiskutya rászabadul a kertre, ott kő kövön nem marad. Vajon hogyan lehet a kertet is és a kutyát is megtartani? Mondogassuk unos untalan , ne menj be a kertbe?

Nem, a szó itt hatástalan

Nem könnyű feladat, de ha eltökéltek vagyunk, felkészültek, sikerülhet megóvni a kertet! Nekem annyira nem fontos, de azért, az ember vágyakozva gondol a rendezett, csinos virágos kertre. Nálunk úgy valósult meg, hogy több részre van osztva a kert, így van olyan hely, ahol nem tartózkodnak állandó jelleggel kutyák. Vannak növények, virágok, amit tilos pusztítani, amin jó, ha nem gázolnak keresztül! Viszont ott is közlekednek, így van egy szabály, amit meg kell tanulniuk!

Kutyabarát megoldás

Néhány éve készítettem erről is egy videót, hogy tiltás, büntetés, kiabálás helyett milyen kutyabarát megoldás létezik, mennyire együttműködőek a kutyák, ha megértik mit is akarunk.

A felvétel készítését megelőző napon, megengedtem nekik, hogy randalírozzanak a kertben, így amikor előre engedtem őket, ugyan azt tették, boldogan ugrándoztak, száguldoztak át a növényeken. Ösztönösen, hiszen az nekik egy természetes akadály. A fogalom, hogy díszkert számukra nem létezik.

Azt sem tudták, hogy én közben mást gondoltam ki, és „tiltani” fogom a kert pusztítását. Nekem se volt még konkrét tervem, próbálkoztam. Csalogattam, hívtam őket!

Hívó jel

A kattogásom a kaja hívó jel, ez sokszor bejön, rohannak a kaja ígéretéért hozzám. Ám az teli hassal nem volt nyerő! Már reggeli után voltak, így nem volt elég motiváció, hogy az érdekesen lengedező, újdonságnak ható növényeket ott hagyják.

Ilyenkor azonnal váltok fejben, mert látom, nem működik a motiváció. Itt csak a felvétel kedvéért próbálkoztam ilyen kitartóan! Messze voltam, a szokásos jel nem működött, de nem lettem mérges. Tudom a kutya nem gondolatolvasó, sőt azt is tudom, nem makacsságból nem reagál, pusztán nem képes koncentrálni rám.

Így nekem kell az értésére adni, mit is szeretnék!

Nem kiabálok, nem vagyok ideges, de eltökélt vagyok, hogy a növényt, fát nem rághatja! Olyankor nem akarom megvesztegetni, nem dugdosok falatokat az orra elé, de határozottan értésére adom, hagyd a növényt békén!

Hogyan ?

Közelebb mentem, nemmmm mondtam, és elirányítottam a fenyőcsemetétől. Kézzel toltam el szelíden, de határozottan. Most pont kapóra jött, hogy rajta volt a nyakörv, mert azzal penderítettem el a fa rágástól a legerőszakosabbat. A többségnek elég volt a hangom, a mélyebb tónusú „nem” kíséretében. DE!

Ahogy egy pici távolságra kerültek a fától, a növénytől már biztattam őket, rá bírtam a követésre, a velem való “együttműködésre “ A rám irányuló figyelmüket fokoztam egy tapsikolással, biztatással, hogy az ingerlő fenyő csemetétől mennél messzebb kerüljenek.

Ott dicsértem meg őket nagyon, ahol nem volt félteni való növény.

A velem való “játék”, náluk bónusz jutalom, hiszen ismerik a hangom, tudják mit jelent a dögönyözés, picit mindig meg masszírozom, át gyúrom őket, amit szeretnek. Öt kutyával nem egyszerű, eggyel szerintem könnyebb, de nagyon eltökéltnek és céltudatosnak kell lenni akkor is.  

Én is meglepődtem, hogy a következő tíz percben, amíg elől voltak, már nem rongyoltak be a növények közé.

Résen kell lenni

A virág ládáknál még kellett a tiltás és a szelíd erőszak, mert az más helyszín, más növény= másik inger! A kutya nem tudja, hogy az ugyan olyan félteni való növény, mint a másik, azt csak mi emberek tudjuk. Szemem rajtuk volt, korrigáltam, ha kellett, 10 perc volt, amíg hiba nélkül teljesítettek.

Mi volt a korrigálás?

Leguggoltam, hogy ne csak a lábam lássa, de a mimikámból is olvasni tudjon és hívtam magamhoz, mikor azt láttam a szemük a csemetére, vagy egy növényre állt rá! A figyelmüket magamra irányítottam, egy kellemes ingert egy szintén kellemes ingerre váltottam. Szidás, korholás hatására biztos nem a velem való együttműködést választották volna!

Rövid idő, nem órák

Nem éltem vissza a türelmükkel, ezért hátra vittem őket, ahol tovább rohangálnak kedvükre. A mozgás, a felfedezés, a kicsi kutya lételeme!

Majd még sokáig minden nap így teszek, hogy megtanulják a szabályt, hogy az úton közlekedni kell, a kertet figyelmen kívül hagyni, mert én annak örülök!

Az én szabályom

Ez az út arra van, hogy érjünk el oda, ahol már megint nincsenek tilos dolgok! Ilyen kicsi lépesekkel jutunk el a végleges szabály felé, hogy vannak tiltott területek, vannak, szabályok és azt be kell tartani!