A rottweiler őrző védő fajta, vajon hogyan határozhatjuk meg, mint őrző kutya? Mert, mint kutya, a hétköznapi életben, le van állítva, nem lehet az emberekkel ellenséges, azokat nem támadhatja meg, nem haraphatja meg! DE! PONT EZÉRT VAN AZ ŐRZŐ-VÉDŐ MUNKA ellenőrzött keretek között, hogy a kutya vezényszóra, azaz szóra is harckészültségbe jöjjön, ha a helyzet úgy kívánja! A kezed, a póráz, a csendesen kimondott, izgalommal teli, biztató hangsúlyú szó, az, ami közvetíti a kutyának, mit vársz abban a helyzetben.

A kutya nem gondolatolvasó

Nem tudja, hogy te engednéd, akár a harapást is, mert rossz embernek gondolod, azt, aki megjelenik! Mi, akik régóta tartunk, képzünk, őrző-védő fajtát, tudjuk ezt és úgy is vezetjük a kutyát, amikor az őrzés-védés a cél!

Így lesz egy nem hamis, de megbízható, jól kezelhető, védeni képes, fegyelmezett rottweilerünk. Aki, ha kell, aktívan intézkedik az oldalunkon! Segít a bajban, segít, ha támadás ér, vagy csak kétes a szituáció, amibe bele kerültünk.

Hamis vagy valódi

A “hamis ” kutya ugatva támad mindenkire, nagy zajjal van és a dühös acsargása riaszt el mindenkit.

A valódi védőkutya meg csendben van, de bizton számíthatunk rá a veszélyhelyzetben, mert képes harcolni, akcióba lépni, hiszen ezeket a szituációkat gyakoroljuk az őrző-védő munka során.

Ám ahhoz, hogy mondhassuk neki, felismerje a “harci jelet” meg kell tanulnia a vezényszavakat, meg kell tanulnia mikor, lehet harcba szállni! Ezeket az éles helyzeteket modellezzük az őrző-védő munka során. Lehetőséget adunk a kutyának, hogy használhassa a fogát “haraphasson”, “harcolhasson” egy imitált küzdelemben.

Nem mi tanítjuk

Nem mi tanítjuk meg, hogy hogyan kell őrizni és védeni, de lehetőséget adunk neki, hogy képességeit mellettünk, értünk használhassa! Területvédelem, önmaga védelme, a családja védelme ösztönösen jelen lehet, a tanulás pusztán rásegít erre.

Miként és hogyan

Régen, a 70-es években alap elvárás volt a kutyától, hogy bátor legyen, mutassa egy magabiztos, tettre kész eb jellem vonásait. Egy éves kor alatt nem volt fejlesztés, fogás biztonságra törekvés, sőt őrző-védő felkészítés sem, vizsgára. A képesség próba igen egyszerű volt, megfenyegették a kutyát neki előre kellett mozdulnia, ki kellett támadnia. A rotweilereink tanítás és fejlesztés nélkül kart fogtak, ritka alkalmakkor éles fogásra is lehetőségük volt. Ez volt az alap, innen indult a felkészítésük, hogy szituációkban bevethető kutyák legyenek.

Bemutatókon láthattunk csibésszel őrző-védő munkát, hiszen kiképzésen csak rendőrségi kutyák estek át és annak hatására alakultak a kutyakiképző iskolák is .

Ezzel párhuzamosan

Már létezett vizsgára való felkészítés is, mert a vizsgával rendelkező kutyák ebadó kedvezményt kaptak. Másik terület amiért a vizsgázás kitűzött cél lett, a tenyészértéket növelő Hungária Champion cím elérése.

Változások

A 80-as évek végére jelentős szemléletváltáshoz értünk. A munkakutya versenysport, ami addig is létezett, előre tört, népszerű lett. Sürgetően fogalmazott meg egy igényt, felhívta a figyelmet egy sor anomáliára, ami a kutyák  képességbeli hiányosságait érintette.

Ehhez jött a világútlevél bevezetése

Tágult a világ, erős minta és lehetőség került a középpontba, komoly szakemberek által közvetítve. Tanfolyamok, vizsgaszabályzatok, világversenyek, a fajtaadó ország tenyésztésbe vétel szabályainak megismerése. Új kiképzési technikák, metodikák bevezetése. Segédképzés, kiképzésvezető képzés ekkortól indult széles körben. Mindeközben persze továbbra is elvárás volt, hogy a rottweiler jó házőrző is legyen.

A versenyhelyzet, a másolás

Ez eredményezte azt, hogy a 90-es évek végére a címek, minősítések kerültek középpontba és mindenki ehhez igazította a kutya felkészítését. Kezdetben ez nem igazán sikerült, hiszen a kutyák képességbeli hiánya megmutatkozott. Viszont a küllemük látványos javuláson ment át, így a CH címhez meg a 10 éve kötelezően bevezetett tenyészszemléhez továbbra is szükség volt a munkaképesség bizonyítása.

Most ma

Eljutottunk odáig, hogy a legfőbb cél az őrző-védő munkával, a tenyésztéshez, versenyzéshez, vizsgára való felkészüléshez szükséges formai elemek megtanulása. Kezdik mindezt kölyök kortól, fejlesztéssel. Aki mindezt nem szeretné, kénytelen beérni a fajta “legendájával” és elhinni azt, hogy a rottweiler, mint fajta őriz és véd. Sok esetben így is van, de sok esetben nem. Viszont a hit sokat segít. Pontot is tehetnénk, az írás végére, de ide kívánkozik egy saját vélemény.

Ez indította el az egész gondolatsort

Civil képzésben, tenyész, sport, vizsga, versenyszintű képzés van, előírt forma gyakorlatokkal. Különböző vizsgaszintek vannak hasonló követelményekkel. Tanult, képzett segéd ezekhez a vizsgákhoz igazodva építi fel az őrző-védő munkát.

A felépített őrző-védő munka tanítása, egy jó ideje hasonló tematikával zajlik. Avagy a videó felvételeken azt látjuk, hogy első és legfontosabb elem a hosszan tartó ugatás. Ezzel pici korától arra tanítjuk a kutyát, hogy, ha meglát egy védőfelszerelésben levő embert ugatni kell.

Legyen itt az, amiért én nem szeretem, hogy felugatással kezdődik az őrző-védő munka tanítása.

A harc „előfeltétele” az ugatás, ami tulajdonképpen bekapcsolja a kutyát! Nyilván minden új helyzetben ösztönösen reagál, de hamar tanult módon fog viselkedni és azonnal ugat. A sokat gyakorolt elem lép életbe, hiszen a spontán, ösztönös reagálást szinte sose engedjük a kutyának!

Mi pont azt szerettük mindig, hogy a rottweiler nem ugatós!

Akkor örültünk, ha domináns őrzéssel, kihívó nézéssel várja, mikor kap engedélyt a fogásra. Amikor stabilan és jól fogott, akkor tanítottuk a felugatást, hiszen az kevés pontszámot érő gyakorlat, az összes többi őrző-védő elem lényegesen értékesebb pontszámokban is. Ráadásul a szakszerű módszerek megismerésekor, látható, hogy az első elem tanítása, a fogás minősége, a kutya magabiztos fellépése a munka kezdetekor elengedhetetlen feltétel, amire építkezni lehet.

Egyéni döntés

Mi nem csak azt várjuk el a kutyától, hogy sport kutya legyen, remek kürt mutasson be, nálunk alapelvárás, hogy kísérő, védő kutya legyen. Ezért úgy választunk, olyan képességeket veszünk figyelembe a kiválasztásnál, ami több, minthogy jó sport kutya legyen.

Ezt a különbséget elmondani nem lehet, ezt az ember a felnevelt kutyáin keresztül tanulja meg. Nem minden kutya rendelkezik azzal a plusszal, amitől kivételes kutyaként emlékezünk rá.

Rutinosan

Telnek az évek és egy idő után az elméletet már magabiztosan alkalmazzuk, és elkezdjük látni a különbözéseket. Tudjuk, hogy nincs univerzális kutya, amelyik minden területen egyformán helyt áll! A kutya nem gép, amit beprogramozunk, és gombok nyomogatásával működtetünk!

Mi a házőrzőnket úgy neveljük, hogy annak a feladatnak is megfeleljen!  Ők nem mindenki kutyái, rajtam és a Győzőn kívül senki nem parancsol a kutyának és nem is barátkozik velük felnőtt korban.

Ez nem jelenti azt, hogy utcán, idegen társaságban ne tudnának viselkedni. Ez csak annyit jelent, hogy másként kezeljük a helyzeteket, mint ahogy az emberek általában teszik. A mi kezünkben nyugodt, fegyelmezett a kutya, távolságtartóan barátságos, nem ugrik mindenki ölébe bezsebelni egy kis simogatást! Nem is őrjöng dühösen, nem ellenséges, sokkal inkább közömbös kutya látszatát kelti.

Saját területén

Itthon a saját területén a védő viselkedésére mindig dicséretet kap! Nincs olyan, hogy leállítjuk az idegen kedvéért, nem gyömöszölheti, simogathatja. Netán fenyegeti, amire a kutya kitámad, mi nem szidjuk, de az irányításunk alatt marad a kutya! Mivel a kutyáink fellépése olyan volt, ezt a szabályt mindenki tudomásul vette. A kutyáknak saját kert része van, ahova idegen nem mehet be! Ezt kombinálva az őrző-védő munkával, néhány szituációs gyakorlattal, felnőtt korára azt eredményezi, hogy fenyegetésre bátran harap (na). Felismeri, mikor kell, mikor olyan a helyzet, hogy ténylegesen védeni kell.

Megtanultam

Én már tudom, hogy  a vizsgaszerű, sport képzéssel tanult őrző-védő, nem ad tiszta képet az örökletes képességekről. Főleg nem, ha csak a kar megfogására koncentrálunk.

Minden egyéb kitételnek ott kell lenni, ami a vizsgaleírásban kifejezett ÖMT-ösztönös magabiztosság terhelhetőség-ként szerepel! Az életszerű helyzetben való helytállás egyébként más téma, mint az IGP sportképzésben való eredményesség. Civil kutya élesben, az utcán, csak a móka kedvéért, nem foghatja, haraphatja meg az embert! A támadó ember szintén nem a segéd mozdulataival hívja fogásra a kutyát!

Ott a kutya fellépésének olyannak kell lenni, hogy ne merjen támadni az ember, de ha mégis megteszi, a kutya egy pillanat törtrésze alatt reagáljon, lépjen akcióba! Így végig gondolva, a hétköznapokban a kutyának csak visszatartó ereje van. A tényleges harcra, szituációs gyakorlatokon keresztül, fel kell készíteni a kutyát.

Őrző kutya