1983-óta foglalkozom nyomkövetéssel. Természetesen én is az első lépéseket a nálam tapasztaltabb kiképzőktől tanultam. Az elmúlt évek során jó néhány módszerrel ismerkedtem meg és ezekből a módszerekből a számomra hasznosakat beépítettem a munkámba. Kezdetben nem fogalmaztam meg mi is a nyomkövetés .

Amivel jelenleg is dolgozom azzal már számos kutyát képeztem ki. Ha valami működik és hozza, az eredményeket az nem lehet rossz, nem „dobható” el. Azzal dolgozzunk, ami a legjobban megfelel elképzeléseinknek és a nyomkövetés megvalósításában a legeredményesebben működik. A módszerek alkalmazása a legnehezebb, hiszen ezt nekünk kell az általunk képzett kutyával megvalósítani.

Nagyon fontos, hogy tisztába legyünk a kutya egyéniségével, keresőösztönének, milyenségével, valamint, hogy megfelelő kapcsolat jöjjön létre köztünk és a kutya között. Mindig csak egészséges kutyával dolgozzunk!

Szerintem kényszerítés és fegyelem nélkül nincs kutyakiképzés. Ez mindhárom ágazatra, így a nyomkövetésre is érvényes, ha ezt nem, vesszük, figyelembe sok nehézséget okozunk magunknak a kiképzés folyamán.

Kényszerítés alatt nem a kutya fizikai bántalmazását értem, már az is kényszerítésnek számít, ha a kutya tempóját a pórázzal befolyásolom.

A kiképzés során célom olyan nyomkövető kutyát kiképezni, amely segítség nélkül mélyen lehelyezett orral, normál tempóban a lehető legeredményesebben dolgozzon és képes legyen a vizsgák, esetleg a versenyek követelményeit megfelelő szinten teljesíteni.

Ennek érdekében az elvégzett munka rendszeres elemzését és kiértékelését rendkívül fontosnak tartom. Szerintem a nyomkövetést már 6-8 hónapos kortól el lehet kezdeni. Heti egy-két alkalommal szoktam nyom követni általában. Egy kezdő kutyának kb. 40. lépéses nyomot fektetek, ez 3-4 percig tart. A nyom kidolgozása sem tart tovább, de szerintem ezeket az első próbálkozásokat nem is nevezhetjük nyomkövetésnek. A 3-4 perces munkától egy növendék kutya nem fáradhat el, ha elfárad, akkor már elég nagy baj van. Egy egészséges kiskutya élénk, érdeklődő a nap jó részét játékkal tölti, én nem szeretnék olyan fiatal kutyát magamnak, amelyik 3 perc nyomkövetéstől elfárad.

Milyen területen kezdjük el?

A nyomterület megválasztásánál a búzával, vagy hasonló kultúrnövénnyel bevetett területet tartom ideálisnak. A puha szántással az a tapasztalatom, hogy a legtöbb kutya néhány alkalom után szemmel is keres. A néhány centis hóval is ez a gondom. Egy-egy területhez igazán nem is ragaszkodhatunk, mert jó időben a növények gyorsan fejlődnek, ezért újabb megfelelő terület után kell néznünk.

A nyomfektetését a szimatkatlan kialakításával kezdem.

Mindig ugyanazon a típusú talajon alakítom ki, ahol a nyomot fektetem, ha vetésben kezdek, akkor a szimatkatlan is a vetésben van. A szimatkatlan egy kb. 30×50 cm-es terület, melyet kissé kitaposok és kb. 5-7 mp.–i g tartózkodom benne. A szimatkatlanba nem helyezek jutalomfalatot, az első jutalomfalatot az első lépésnyomba a sarkammal kimélyített helyre teszem, a továbbiakban rendszertelenül rakom le a jutalomfalatokat a saroknyomokba, de sohasem túl távol egymástól. Jutalomfalatnak általában kis kocka alakú párizsit használok, akkorát, amekkorát a kutya könnyedén fel tud venni. A jutalomfalat lehelyezése nemcsak motiválja a kutyát, hanem rászoktatja a mély orral való keresésre.

Kezdő kutyának a nyomot általában vetésbarázdába fektetem. 

Majd a kutyát rövid pórázon , először a kutya mellett, majd később a kutya mögött kísérem a nyomon . A nyom végére lesüllyesztve lerakom a tárgyat. A nyom kidolgozása alatt, amikor a kutya a tárgyhoz ért és rászagolt a tárgyra lefektetem,majd megdicsérem. Felveszem a tárgyat, a kutyát felültetem, ezután megkapja a labdát és játszom vele. Ahogy a kutya fejlődik, az első szár hosszát mindig 10-15 lépéssel növelem, ha elértem kb. száz lépésig, akkor fektetem az első 90 fokos törést. Az egyik nyomfektetésnél a törést balra, a másik alkalommal jobbra alakítom ki.

A törésben minden lépésbe teszek jutalomfalatot, ha eltér a törésnél megállok, megtartom a pórázt, várok, hogy a kutya korrigáljon, ha nem javít, segítek neki. Én még olyan kezdő kutyával nem találkoztam, amelyik úgy a száron, mint a törésben ne szorult volna segítségre. A kutyát meg szoktam dicsérni, ha jól dolgozik, amikor kezd önállóvá válni egyre kevesebb támogatást kap tőlem.

A kutyának a nyomon nyugodtan kéne elindulni lehetőleg laza pórázon, de sajnos a kezdő kutya ezt a szívességet nem teszi meg nekünk. Az erős kereső ösztönnel rendelkező kutya bizony haladni akar, jobbra – balra kitér, jutalomfalatokat hagy ki és sokszor a nyomon is megfordul, hallani, hogy az orrával milyen aktívan keres. Az ilyen kutya mögött álló felvezető úgy érzi magát, mint egy vízisíző. Ezeket a kutyákat kezdetben elég nehéz kezelni, de ha megérti a kutya, hogy mit várunk el tőle, akkor fokozatosan lelassul. Ezt helyes pórázkezeléssel, és a nyomfektetésével lehet befolyásolni.

A második száron kb. 60 lépés után beépítem a második törést, a törés után 15-20 lépésre leteszem a második tárgyat, ami a nyom végét jelzi. Későbbiek során ezt a harmadik szárat is fokozatosan növelem. A tárgyjelzést hamarabb kezdem tanítani, mint a törés kidolgozását. A tárgyjelzést az első száron lehelyezett tárggyal kezdem és a kutya apportkészségére alapozom. A nyom végére eleinte a kutya kedvenc tárgyát / labda stb./ rakom le. A tárgyat lesüllyesztem a talajba úgy, hogy csak kis része legyen látható. A tárgy előtt három lépéssel nem teszek jutalomfalatot és a tárgyra sem.

Kutyának a tárgyjelzést fektetéssel tanítom, ilyenkor törekszem arra, hogy a kutya mindig szabályosan feküdjön le a tárgy előtt. Nem engedem a kutyát oldalt feküdni és azt sem, hogy másképp jelezze a tárgyat. Le kell feküdnie esőben, nedves talajon és hóban is. Csak a„szimat” vezényszóra folytathatja tovább a keresést. A fenti feladatok csak fegyelmezett kutyával oldhatók meg.

Többszöri gyakorlás után, amikor a kutya az első tárgyat már korrektül jelzi a törés után a második szár végére helyezem el a második tárgyat, időközben a szárak hosszát is lassan növelem. Elkezdem a kutya számára ismerős tárgyakat kisebb alakú más tárgyakra cserélni /fadarab, gyufásdoboz, stb./. Először az első száron cserélem ki a tárgyat, ha ezt rendszeresen bejelzi, akkor lecserélem a nyom végén lévő tárgyat is.

Szerintem a kitartás legalább olyan fontos, mint a precízség.

A kutyát meg kell tanítani, hogy koncentráltan keressen, a motivációt az egész nyomon fenn kell tartani, de ezt csak a rendszeres munkával lehet segíteni és elérni. Ha tehetik érdemes a nyomkövetéseket alkalmanként videóra felvenni és otthon kiértékelni. A videó felvételt visszanézve lehet igazán észrevenni a hibákat, egyben a kutya fejlődését is figyelemmel lehet kísérni.

Mindig csinálok nyomvázlatot, a vázlatban felírom a nyomfektetésének időpontját, bejelölöm a szimatkatlant, a szárak lépéshosszát, a tárgyakat, a törések irányát és szögét, stb. Ez a pontos munkát segíti. Nem csak a reggeli órákban nyomkövetek, hanem a nap más időszakaiban is. Amikor a kutyán a fásultság jeleit veszem észre, akkor kihagyok 2-3 hetet, hogy kipihenje magát. A koncentráltság hiányát az is okozhatja, hogy vizsgára készülve mindhárom ágazatban dolgozunk a kutyával és a kutya elfárad. Pozitívan befolyásolhatja a kutyát, ha többszöri saját nyom után idegennel fektetünk nyomot, természetesen csak olyan személlyel, aki ért a nyomfektetéshez.

Azt a tévhitet mindenképpen szeretném eloszlatni, hogy a nyomkövetés tanítása egyszerű feladat lenne. Csak abból áll, hogy lerakom a jutalomfalatokat, lehelyezem a tárgyakat, kialakítom a töréseket. Sok éves tapasztalat kell ahhoz, hogy észrevegyük azt, hogy mit és mikor kell változtatni a munkában, hogy a kutya önállóan tudjon dolgozni. Éppen ezért nagyon fontos az is, hogy tisztába legyünk saját képességünkkel, mert ha a kutya stagnál, nem fejlődik nem biztos, hogy minden esetben a kutya tehet róla. A legkönnyebb dolog kijelenteni azt, hogy a kutya alkalmatlan a kiképzésre.

Az, hogy milyen munkát végeztünk úgy is akkor derül ki, ha a nyomról elvesszük az összes segítséget, és ilyenkor semmit sem számít, hogy ki milyen módszerrel készítette fel a kutyát. A vizsgák időpontja előtt kb. két hónappal fokozatosan kezdem csökkenteni a lerakott jutalomfalatok számát. Először az első száron és az első törésben, majd a második szár és a második törés következik, és így haladok tovább. Abban az esetben, ha a kutyának valamelyik száron és törésben problémája van, visszahelyezem a jutalomfalatokat és kezdem az egészet elölről. Ilyenkor már öt méteres pórázzal haladok a kutya mögött, de a vizsga időpontjáig el kell érnem, hogy a tízméteres pórázon is folyamatosan dolgozzon.

A nyomfektetések alatt többször találkozunk vadak által keresztezett zavaró nyomokkal, a kutya kezdeti időszakokban átválthat a nyomra, ilyenkor megállok, megtartom a pórázt, hogy a kutya visszataláljon és folytassa a keresést.

A felsőfokú IPO III vizsgáig fokozatosan felépítek még két szárat, két törést és egy tárggyal is több kerül a nyomra, ha a kutya végig kidolgozta a nyomot és amikor az utolsó tárgyat is bejelezte, megkapja jutalmul zsebemből a labdáját. A IPO III – as nyomfektetésnél általában 90 fokos törést alakítok ki, mert ez a vizsga feltétele, de ebben az időszakban már elkezdem a nehezítéseket: hegyes és tompaszögű törés, ívek, zavaró nyomok. A kitűnő adottsággal rendelkező kutyákkal, ha van energiánk, akkor meg lehet próbálkozni NyK 1 és az FCI FH vizsgára való felkészítéssel. Pillantsunk vissza, hogy az évek során miképp változtak a verseny- és vizsgaszabályzatok szerint a nyomszárak.

                               1987. évtől  1995.évtől  2003. évtől

Alapfokú I. vizsga 400- 500   350-400        300 lépés

Középfokú II. vizsga 600- 700      600          400

Felsőfokú III. vizsga 1200-1400    800          600

Azt hiszem ebből egyértelműen látható, hogy a mai kutyáknak sokkal könnyebb dolguk van.

Palló Imre

 

Palló Imre – Nyomkövetés