Tenyésztési irányról, melynek bevezetése egy idézet az 1970-es fajtaleírásból, amire felfűzöm a gondolataimat. Bekerült a fajta Magyarországra és hosszú utat járt meg, amit a kezdetektől követtünk. Kísérőkutyaként, igazi barátként tartottuk. Évetizedekig ez volt a sorvezetőnk, lásd az idézetet.
Rottweil am Neckar-nak a régi sváb városnak, kedvező fekvése folytán a múlt század elején fellendült az állat kereskedelme. Mészárosok, marhakereskedők virágzó piaca volt itt. Mind a terelésben, mind az állatok őrzésében kutyák segítették az állat kereskedőket, sőt őket is védték, hiszen pénz is volt náluk. Rottweil-i mészároskutyaként kezdték emlegetni a kutyákat, amelyek hamarosan a környező városokban is népszerűvé váltak. Eredetileg nyájőrző, hajtó és hadi kutyák voltak az ősei. Még ekkor nem beszélhetünk tudatos tenyésztésről.
A fajtát évszázadok során megőrizte a dél-német parasztság. Fokozatosan kiküszöbölték a gyengébb egyedeket és létrehozták az erős idegzetű, erőteljes, szükség esetén jól fogó Rottweilert. A múlt század második felében lassanként feleslegessé vált, “vásári-terelő” kutya, a mészárosok inkább, mint házőrző kutyát tartották. Messzi híressé vált őrző-védő hajlamával. Ma már szigorú elvek alapján tenyésztik. Németországban elterjedt, de a tenyésztő központja ma is dél-Németország. Kísérőkutyaként, igazi barátként tartják.
MEGJELENÉS:
Kitűnő őrző, kísérő, szolgálati kutya. Tenyésztési cél: Erőteljes, arányos felépítésű legyen, vörösbarna, vagy világosbarna jegyekkel. Erős alkata ellenére sem nehézkes, de a világért sem magasra állított, levegős. Zömök, erős alkatú. Intelligens, rendkívül ragaszkodó, nagy munkakedvvel párosult tanulékonyság jellemzi. Megvesztegethetetlen és igen kitartó. Megjelenése bátorságot, nyugodt tekintete jóindulatot, hűséget sugároz. Az izgága, túl heves temperamentum túl távol áll tőle. Sohasem alattomos vagy hamis.
Részlet, abból a tájékoztatóból, ami Magyarországra, tenyésztőtől vásárolt két rottweiler szukával érkezett. Három oldalas ismertető, standard, és etetési útmutató. Ezen a három oldalas ismertetőn kívül, nem volt más szakanyag a rottweilerről akkor. (1970.) Eligazodást az akkori kinológusok, gyakorlott kutyások adták a kiképzéshez és a tenyésztéshez.
Egyetlen könyv volt ebben a témában.
Sárkány Pál szerkesztette: A kutya. 1975-ös kiadás. A következő kutyás könyv 1986-ban jelent meg. Dr Kovács Zsolt: Kutyaiskola. A MEOE folyóirata, “a Kutya “közölt még kinológiai tárgyú cikkeket. A többi tudomány “szájhagyomány” útján terjedt. Azaz nem igazán terjedt, mert mindenki titkolózva őrizte a tapasztalatait, főleg a tenyésztésben.
Már akkor is a kiállítás volt az a fő hely, ahol szakbírálatot adtak a kutyáról.
Hittük, hogy szakemberek, akik bírálnak, miért is kételkedtünk volna?További iránymutatást a szukák és utódaik adták, akik ezt a leírást viselkedésükben, és formájukban bizonyították. Úgy a kiképző pályán, mint a napi életben, a kutyakiállításon. Majd az ő utódaik is helytálltak a különböző megmérettetéseken.
Mi ez alapján tenyésztettünk, ez volt a tenyésztési cél.
Akkor se változtattunk ezen, amikor szembesültünk vele, hogy bizony nem minden rottweiler ilyen! Pedig mennyi mindenki próbált meggyőzni minket, arról, hogy másmilyen a rottweiler. Na meg arról, hogy a fejlesztett, tanult képességek előbbre valóak, mint az ösztönös, született képességek.
Arról is folyt a vita, mi a fontosabb.
A szépség vagy a belbecs? Legyen sokszoros győztes, vagy legyen jó kutya? Legyen néhány embernek elérhető, vagy mindenki számára legyen megfizethető. Azaz, legyen kevés, de minőségi, vagy legyen tömeggyártás? A “nagymami” is tenyészthesse, tarthassa a legeldugottabb faluban is, lehetőleg úgy, hogy olcsón jusson hozzá?
Hajaj!
Vérre menő vitákat folytattunk, az akkori “tenyésztőkkel”. Nem sikerült meggyőzni senkit, semmilyen ész érv nem hatott. Ép testben, ép lélek, EZ A FONTOS, nem a kiállítási címek hajszolása a fő cél, se nem a minél nagyobb profit szerzés. ÉRVELTÜNK. Azt képviseltük, hogy olcsón, tömegben eladott kutyák nem jelenthetik a megoldást! Ezeknek, az akkor tömegtermelésben szaporított kutyáknak egyetlen erényük az volt, hogy rottweilernek látszanak és legendát mesélhetnek róluk. A rottweiler érték, a tenyésztésnek komoly anyagi vonzata van, így ajándékként is hiba osztogatni a kutyákat. Mi lehet a helyes irány?
Komoly, összehangolt tenyésztés, aminek sokféle útja létezik.
Egyedül maradtunk a véleményünkkel, így elhatároztuk, magunknak csinálunk kutyát. Így biztosan olyan kutyánk lesz, MINDIG, amilyent mi szeretnénk. A leírás 1970-ben érkezett. 1980-ban kezdtünk tenyészteni. Az első almunk után, öt év múlva volt a második 1985-ben.
1988-ban a világútlevél bevezetésével kitágult a világ. Rottweilerbe mentünk.
Egy új fejezet és egy új tanulás kezdődött el.
1989. Willi Faußner, Adolf Ringer, Wolfgang Gaa, Martin Winkler, ADRK tenyészkönyv, szakkönyvek hatására komoly elhatározás született.
1992-ben új alapokra építkezve folytattuk a tenyésztést. A régit se dobtuk el, hiszen ők is jók voltak, de ők egy más állomány, más kutyák tenyésztési eredményei voltak. Egy olyan minta volt előttünk, az ADRK-val amit, addig nem láttunk, csak “sejtettünk” gondoltunk, elképzeltünk a leírások alapján.
Továbbra is Győző irányításával.
EZZEL párhuzamosan, az első általam választott, nevelt és képzett kutya is a tenyésztésünk része lett. Mára az ő unokái, Wendi kutyánk dédunokái határozzák meg a tenyészetünket. Negyedik- hatodik generációs Siroccó kutyák.
1992.(4) 1994. 1995.(4) 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2006. 2010.(2)2012.(1)
Fenti sor azok az évek, amikor új kutyákat neveltünk fel, az “öregek” mellett. 2006-ban Roxy haza jött (Viktor fiam nevelte fel) Abban az évben veszítettük el Koxit és Konant is.
19-megtartott kutyából 5 nem nőtt fel nálunk “tenyészkutyának”. Az egyik sérülés, a másik foghiány miatt, a harmadik a viselkedése miatt, a negyediket, ötödiket, külföldre adtuk el. Négyen családi kutyák lettek. 1996. 1997. 1999. 2001. 2001-2003-ig a súlyos betegségek évei is. Egymás után veszítettünk el kutyákat. Kettőről, a saját kutyáiról, Győző szigorúan döntött. Kényszerűség a sok megtartott kutya, mert nincs összehangolt tenyésztés, nincs partneri viszony a tenyésztők között és nincs bizalom-mert mindenki eredménye, igazmondása megkérdőjeleződik.
Az évek alatt a fajta és a tenyésztési irány változott, más lett a követelmény. Ezt igyekeztünk követni, hiszen követtük, figyeltük az ADRK munkáját. Nem úgy, hogy másoltuk (a lehetetlent). Hangzatos szlogenek helyett, kiállítási címek gyűjtése helyett, több ezer km-t utazva, kiváló fedező kanokat választottunk és egészséges, kiváló utódait tartottuk meg, neveltük fel.
Képeztük őket, dolgoztunk velük mindig a kutyaiskolán!
Nagyon kritikusan szemlélve a természetüket, vézenüket. Minden új fedező kan, új tulajdonságokat és formát is hozott. Na meg minden szuka is, hiszen a kombinációk száma végtelen, és kiszámíthatatlan a tenyésztés során. Ehhez a mindenkori szakirodalom nagy segítségünkre volt! Hiszen örökösen tanultunk, fejlődtünk is e közben!
Na, meg éltük az életünket, mert mindezt nem főállásban, a kutyázásból élve tettük. Mindig dolgoztunk mellette. A kutya a hobbi, ami aztán az életünk meghatározója lett. Mert, őket mindig, minden körülmények között, etetni, gondozni, betegségben ápolni kell. Soha nem dobtuk ki, nem adtuk menhelyre, el sem adtuk azért, mert az életünk nehezebb lett, vagy megváltozott.
Súlyos, menthetetlen betegség esetén bizony a kegyes halált választottuk, szépen elengedtük a kutyát. Zokogva és összetörve, de megtettük a kutya érdekében.
Tisztességgel tenyésztettünk és adtunk el kutyákat.
Nem voltak “hibátlanok”, de nagyon sok örömet szereztek sok-sok tulajdonosnak. Minden segítséget megadtunk a kutyásainknak, nagyon sokukkal életre szóló barátságokat kötve. Ma sem tesszük másként. Csak kisebb intenzitással, mert az élet, az ország, komoly változáson ment át. Senki nem vonhatja ki magát ez alól.
FIGYELEM! Elsősorban 1992-2007 között
Nyugodtan, tessék mellé tenni más tenyésztők munkásságát, eredményeit ezen idő alatt. Hiszen lecserélődött a régi állomány, ami a rendszerváltás előtt meghatározó volt. Mindenki új kutyákkal folytatta, vagy kezdte. Az “ADRK” és “Holland” import beindult! Nem harminc és húsz éve, régen és egyszer, talán…1992-2007. Nálunk, a mostani kutyáink ezeknek az éveknek a munkájából születtek.
Minden ősük ott van a formájukban, a viselkedésükben, hiszen a sokszor “szlogenként”, “reklám fogásként” emlegetett genetikai bázis ezt jelenti. Látható, ellenőrizhető, annak aki látni akarja.
Szervezeti élet hatása
2003-ban erősen hangadó , irányítani akaró kutyások zöme 1993-ban, egy nagyon sikeres időszakban kapcsolódtak a fajtához. A népszerűsége csúcsán volt a rottweiler. Iszonyatos “tenyésztési ” , “szaporítási” kedv volt jellemző arra az időszakra. Biztos nagy piac, keresett volt a rottweiler. Még akkor, viszonylag magas ára volt, ami a tömegtermelés hatására a 1995-1996 évekre jelentősen csökkent.
Onnan, kezdődött a komoly kiszorítósdi. Minden új kutyás nyomult és a régieket, majd a másik tenyésztőt akarta megsemmisíteni, legyőzni. Különböző érdekszférák alakították a szervezeti életet, hol barátságban, hol egymással szembe fordulva, új szövetségeket kötve. Ennek lenyomatát ma is láthatod. Ide jutottunk, ide vezetett, a tudás alapú előrehaladás hiánya. Rengeteg esély , előny a kicsinyesség áldozata lett.
Eközben mi, folyamatosan népszerűsítettük a fajtát .
2009-től tenyésztőként sem, és társadalmi munkásként sem vettünk részt az irányításban, a közösségi életben. Sőt a fajta alakításban sem, hiszen a többség egy egészen másfajta irányba ment. Nem tettünk mást, mint tenyésztettünk, kutyát tartottunk, ahogy mi gondoltuk. Magunknak, a magunk örömére, de a kötelező minimum szabályok betartásával. Egészségügyi szűrés, tenyész minősítés, eredmények, kutyák, nyilvánosan, azaz láthatóvá téve, a technika segítségével.
2010-től Még felneveltünk három kutyát. Tanultam egy csomó dolgot , új kiképzési technikát sajátítottam el. Honlapot szerkesztettem, blogot írtam, bemutattam az almokat, nevelés, kiképzés alapjait írtam le. Segítettem kutyásoknak eligazodni a rottweiler tartás, nevelés, kiképzés rejtelmeibe családi kutyaként. Majd 2017-ben a tenyésztésnek vége szakadt. Szukák megöregedtek, nyugdíjba vonultak.
Az írás tudás megmaradt, amit megtanultam, az se veszett el. Az unokahúgom Niki, harmadik “új” honlapot csinált nekem, így mindig van egy újabb cél. Például a régi anyagokat átmenteni, frissítve, szerkesztve. Ez az írás is frissítve, kiegészítve került át. Az eredeti 2007-ben született. Kné Tünde 2019.