Munkakutya tenyésztőként, kiemelten fontos, hogy erre a területre is oda figyeljünk! Így két téma kapcsolódik egybe. Termékenység, Nemzőképesség , Fertilitás és ami erről eszembe jutott. 

Bár a kiképzésben, a vizsgákra készülésben, a kiállításokon való szereplésben, látszólag ez a terület nem játszik szerepet, de minden eredményes munkának alapja! Ez olyan ösztön csoport, ami a kutya lét alapja! E nélkül a faj kihalna! 

A szaporodási ösztön

Természetes körülmények között többféle viselkedés egymáshoz kapcsolódásában jelenik meg:

harc a nőstényért,

udvarlás,

párzás,

utódgondozás.

Itt kell megemlítenem, hogy az ember az említett viselkedések közül már csak a párzást, (a nemi aktust) bízza a kutyára, így nem jöhet létre a természetes szelekció. Már nem a legerősebb hím párosodik a legerősebb nősténnyel, hanem az ember választja ki a neki megfelelő egyedeket.

Pedig az evolúció törvénye az, hogy a gyengének, betegnek pusztulnia kell, hogy az egészséges egyedek tudjanak szaporodni. Ez a természetes kiválasztódás, a minőség alapja. A kiképzést ez az ösztön nem segíti, de az eredményes munkának ez az alapja.

http://rottweilerclub.network.hu/blog/rottweiler-klub-hirei/osztonok-es-osztoncsoportok

Szerző: Tremmel Nándor 2008. Az azóta meg szűnt kutyahírek. hu oldalon jelent meg. 

MÁSIK FONTOS ÍRÁS 

Termékenység, nemző képesség

JUDIT BALÁZS írása 2018. FEBRUÁR 27.

Mindennek az alapja. Mielőtt még érintenénk a konkrét kérdéseket, mint ivari ciklus vagy akár az asszisztált reprodukciós technikák és a kiskutyák megszületése vagy a konkrét tenyésztési technikák stb. stb.. Azzal kell kezdeni, ami minden tenyésztésnek az alapja kell, hogy legyen, tehát egy fertilis kutyával (vagy fertilis állománnyal).

Mi is a fertilitás?

Egyszerűen termékenységet vagy nemzőlépességet jelent. Tehát a kannak legyen spermaszáma és képes legyen fedezni, vagy legalább leadni a spermát, a szuka tüzeljen, legyen petesejtje és képes legyen megtermékenyülni és életképes utódot tudjon produkálni. Ezen nincs is mit cifrázni.

Alapvetően ez egy másodlagosnak tekinthető tulajdonság, amit sokan figyelembe se vesznek és teljesen alárendelődik az elsődleges értékmérőknek (kutya esetében küllem, jellem, munkaképesség stb.) pedig lassan elkezdhetnénk komolyabban venni, mert nincs gond, ha van, de nagy a probléma, ha nincsen.

A fertilitás tehát minden tenyésztés alapja, hisz ha nincs, akkor nem is beszélhetünk tenyésztésről. Nincs kölyök, nincs vonal, nincsenek utódok így nincs is tenyésztés.

Gondolhatnánk, hogy ez egyszerű dolog, de sajnos azt kell mondani, hogy nem az.

Sajnálatosan egyre gyakoribbak a szaporodásbiológiai gondok, és sajnos sokan elsiklanak a probléma felett, ami egyedek esetében még elfogadható is lehet, de állományszintű probléma esetén már kihagyhatatlan tényezővé válik.

„Legyen ez a haszonállat tenyésztők problémája”

Pedig nem lehet ezt így kijelenteni és el kell fogadnunk, hogy ezt nem csak a haszonállatot tenyésztőknek kell figyelembe venni, hisz szaporodnia a kutyáknak is kell.

„Az angol pásztorok alapvetően fertilisek és náluk ritka az ilyen probléma”

Hallottam sokszor több fajta tenyésztőjétől. Nos, ez egy hatalmas tévedés. Fertilitási problémák minden fajtában vannak sajnos hol gyakoribbak, hol kevésbé gyakoriak, de nincs olyan fajta, ami nem érintett benne.

De miért is van ez?

A fertilitási problémákat nagyon sok minden okozhatja:

Helytelen etetés. Sok hormont tartalmazó étel, rossz mikro tápanyag és vitamin bevitel. Rossz vízminőség, egyes területek vizének bel tartalmát is figyelembe kell venni mind a hormonszint tekintetébe mind egyéb szennyeződések tekintetében.

Nem megfelelő tartási körülmények (vicces módon ide sorolható a túlzottan steril környezet vagy a nagyfeszültségű távvezetékek a fejünk felett, sőt a kennel helytelen megvilágítása is!

Ugyanis egyes fénycsövek nem olyan spektrumban sugározzák a fényt, ahogy arra az állatnak szüksége van és ez is befolyásolhatja a reprodukciós képességet. Valamint a padlófűtés is ide tartozik, ugyanis növeli a herék hőmérsékletét, ami rossz hatással lehet a spermaszámra. De a túlzottan szennyezett környezet is természetesen ide tartozik.

Stressz, a fedeztetéssel járó stressz, az utazás stb. megnövekedett stressz hormon szintet eredményezhetnek, ami érzékenyebb szuka esetében rossz hatással van a termékenyülésére.

Szervi problémák, ilyen lehet a nem megfelelő méh alakulás vagy hüvelybemenet.

Fertőzések pl. mycoplasma vagy herpesz stb.

Vagy ”sperma ölő” PH-jú hüvely vagy magas gennytartalmú kan ejakulátum, ami elpusztítja az egyébként akár nagyszámú és minőségi spermiumot.

Pajzsmirigy gondok, ciszták, rákos daganatok és sajnos genetikai háttere is lehet a dolognak.

Ha egy szuka két szaporodási ciklusból sem vemhesül, nincs peteérése, nem tüzel, vagy egy kan több szukát is üresen hagy illetve sperma vizsgálat esetén torz spermákat lát az orvos vagy alacsony, sőt esetenként nincs is spermaszám, akkor el kell fogadnunk, hogy bizony gondok vannak, és ki kell vizsgálni a problémát. Ami jó esetben kezelhető rosszabb esetben pedig sajnos ki kell venni az adott egyedet a tenyésztésből (vagy kiszelektálódik magától, ha egyáltalán nem is képes a megtermékenyülésre illetve a fedezésre).

A másik eset pedig sajnos eléggé kérdőjeles. A szuka képes a megtermékenyülésre (vagy a kan a fedezésre) de rendre alacsony alomszámokat produkál, vagy üresen marad és/vagy hosszabb orvosi kezelések hatására (pl. hormon injekciók adagolása mellett) képes megtartani a vemhét, de akkor is nehézségek árán…

Az igazi gondok pedig itt kezdődnek.

Kellenek ezen ezek a problémás kutyák a tenyésztésbe? Mikor egy szukának már az anyja is ugyanazzal a gonddal küszködött kell e nekünk az a szuka? Jó ezen az, ha generációról generációra görgetjük magunk előtt a problémát? Nehéz kérdések és talán nincsenek is rá jó válaszok.

Sok esetben egy kutya küllemi és egyéb adottságai olyan értéket képviselhetnek, hogy talán igenis érdemes újra és újra próbálkozni, főleg ha a nagy nehézségek árán megszülető kiskutyák is öröklik ezeket a pozitív tulajdonságokat. Valamint ha hatalmas mázlink van az utódok nem is öröklik a szülő ilyen jellegű problémáját. De megéri ezen ez? Tényleg nincs más lehetőség? Nem lenne egyszerűbb kivonni ezt az állatot a tenyésztésből és elfogadni, hogy ezt a kutyát, sőt akár ezt a vonalat így nem éri meg folytatni? Talán igen talán nem, ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie.

A fertilitás, mint érték, és mit tehetünk, ha rossz?

A megtermékenyülés és megtermékenyítés képessége jelenleg a legtöbbek szemében nem egy értékmérő tulajdonság (persze kivétel akkor, ha az adott egyed teljesen alkalmatlan a tenyésztésre ilyen szempontból). Pedig igazából ez lehetne egy fontos momentum, amire bizony oda kellene figyelni. Hajlok arra, hogy igyekezni kéne olyan állatokat tenyésztésbe vonni, akik igenis képes reprodukálódni ellenkező esetben hamar semmi se lesz a kezünkben.

De ha megvan, a probléma hogyan lehetne javítani a dolgon úgy, hogy a vonal se vesszen el?

Szerencsére mivel mind a két nem örökítheti a fertilitásért felelős géneket (bár elmondható, hogy az anya fertilitását gyakran öröklik a lányai) javíthatunk azzal ha, olyan párosításokat tervezünk meg ahol a kevésbé fertilis egyedet egy jobb reprodukciós képességekkel rendelkező egyeddel párosítunk) és az utódaik jó esetben már jobb képességekkel fognak rendelkezni.

Számításba kell venni a jó fertilitási mutatókkal rendelkező vonalakt még olyan esetben is, ha nem illik bele a tenyésztési elképzelésinkbe és ezek egyedeit be-be vonni a tenyésztésünkbe, és ezzel javíthatunk az állományunk genetikai sokszínűségén és fertilitási mutatóin is.

Sajnálatosan viszont elmondható, hogy bár ez mind szép és jó, de alapvetően a termékenység kifejezetten rosszul öröklődik és nagyon fontosak a környezeti tényezők kiemelendően itt a megfelelő táplálást (mikroelemek és vitaminok szerepe). Egy jól megválasztott etetési program sokat javíthat az állomány reprodukciós képességein.

Genetikai korrelációk

Ez itt a szívás helye. Haszonállatoknál egyértelműen vannak tulajdonságok, amik javítják, illetve rontják a fertilitást. Pl. a testmagasságra való szelekció (csökkenés) egyértelműen rontja, de pl. teheneknél a magas tejtermelésre való szelekció is rontja a fertilitást. Kutyákban erre csak tippjeink lehetnek (bár behúznám vele a Joker kártyát, hogy a testméret csökkenése egyértelműen rontja a fertilitást).

A kutyákat érintő nagyobb átfogó fertilitást vizsgáló kutatások nem igazán vannak (szponzorálás híján). De a haszonállatokat vizsgáló kutatások nagyon érdekfeszítőek és lehet, érdemelnek majd egy két további gondolatot későbbi cikkekben. A kutyafajták sajnálatos módon nem rendelkeznek akkora egyedszámmal, hogy azokból messzemenő következtetéseket lehessen levonni és átfogó statisztikát lehessen készíteni és ennek a háttere sem adott. De ez persze nem jelenti azt, hogy a problémákat akár kicsiben is ne tudnánk felismerni és nem próbálhatunk meg legalább a saját állományunkon javítani.

A leírtakból azt hiszem, látszik, hogy ez nem egy egyszerű dolog, de fontos és figyelmet érdemel a tenyésztők részéről.

El kell gondolkodnunk azon, hogy a tenyész párok kiválasztásánál a másodlagos tulajdonságoknak is nagyobb figyelmet szenteljünk hisz nem mindegy, hogy egy állomány képes ezt az utódot létrehozni és azt egészségben felnevelni, mert minden tenyésztésnek az alapja, hogy a következő generáció is képes legyen világra jönni és továbbvinni a fáradtságos munkát, amit belefektetünk.

Balázs Judit Kaleido Star kennel