Egy kis történelem 1

Van nekünk egy klubunk, a MEOE, amely több mint száz éve alakult; olyan emberek alapították, akiknek hobbijuk volt a kutya, avagy üzleti lehetőséget láttak az ebtenyésztésben. Elhatározták, hogy egymást segítve, közösen dolgoznak, mert ezzel egymás munkáját segítik. Alapszabályban rögzítették a további célokat, majd elkezdték a munkát. Tették a dolgukat, felkarolták a kutyák tenyésztését. Aki egyetértett a tevékenységükkel, tag lehetett a szervezetben, és ő is azon fáradozott, hogy jó munkát végezzen, mert akkor kivívta társai elismerését. Mivel a világban sokan hasonlóan gondolkoztak, hasonlóan kezdtek el a fajtatiszta kutyák tenyésztésével foglalkozni. Nemzetközi szervezet alakult FCI.

A mi elődeink is csatlakoztak a nemzetközi szervezethez, és ettől az időtől kezdve a nemzetközi szervezet tagjaival karöltve, közösen tenyésztették a kutyákat, tudták használni az adott fajta “idegen” egyedeit a saját tenyészetükben. Nem kellett mindenkinek hatalmas állományt tartania, hogy eredményes munkát tudjanak végezni.

Olyan jól dolgoztak, hogy egyre több és több ember csatlakozott hozzájuk, és eljött az idő, hogy muszáj volt egységes szabályzatrendszert kialakítani. Így nemzetközi szinten egyforma keretek között zajlott a kutya killítás, ami kezdetben a legfőbb szakmai rendezvény volt, ahol a tenyésztők munkájuk eredményét bemutatták. (Lásd: kutya.hu, Kiállítások története Eifert Anna 2001.)

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5031

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5032

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5035

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5036

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5039

A kutyatenyésztés komoly iparággá nőtte ki magát, ám közbejött a világháború. Majdnem minden fajtában komoly károkat okozott. Sok idő eltelt, míg újra talpra álltak.

Itthon új társadalmi rend, új ideológiák, vasfüggöny, szocializmus. Kezdetben nem a kutyatenyésztés volt a legfontosabb. Újra kellett építeni az országot. Az 1960-as években a MEOE ismét talpra ált, a sok- sok kutyás akaratából, akik együtt képzelték el közös “kutyázásukat”. Olyan jól dolgoztak, hogy egyre több és több ember csatlakozott hozzájuk, és mivel a nemzetközi kapcsolatok tovább éltek, lehetőség volt a világba kitekinteni a vasfüggöny mögül.

A kezdeti néhány fajta után egyre több és több fajta tenyésztése kezdődött meg. Egy szervezet, egységes feltételekkel, gyűjtőszervezetként kezelte a fajtákat. Azért, mert együtt erősebbek, gazdaságilag életképesek voltak.

Ha egy üzlet beindul

Itt is hihetetlen fejlődésen ment át a kutyatenyésztés. Bár az “átkosban” a pénz, az üzlet, a tulajdonjog szigorúan tilos fogalmak voltak, mégis működött a dolog. Mint az egész világon, Magyarországon is 1970-1990-ig nagyon népszerű volt a kiállítás és a kutyaiskolák.

A munka kutyasportban viszont az eltérő kiképzési módszerek, bírói szemlélet éles vitákat váltott ki. Úgy alakult, hogy a kiállítás és a munka élesen kettévált. Amíg a “kiállítás” felkarolói, irányítói fejlődtek, a munkakutyások lemaradtak. Az egyik oldalon volt ész és intelligencia, a másik oldalon bizony mindez hiányzott.

A világútlevél bevezetésével tovább tágult a világ, és mindenki számára kiderült, hogy “ők”, a nyugat, sokkal nagyobb fejlődésen mentek keresztül, mint “mi”, a kelet. Nem volt ez másként a kutyatenyésztés terén sem.

Kezdetben csak a saját fajtámra koncentráltam, és azt láttam, hogy a fajtánk anyaországi helyzete, a tenyésztés minősége a teljes populációra nézve sokkal egységesebb, egészségesebb, használhatóbb képet mutat. Jaj, de jó! Ez igen, így kell csinálni!

Azt gondoltam, azok, akik rajtam kívül ilyen rendezvényekre mennek, látják ezt a munkát, és hasonló következtetésre jutnak. Nekiállnak tenyészteni, mint ahogyan én megpróbáltam. Tanulni kell, megérteni, miért működik jól, és azt átültetni a hazai gyakorlatba.

Ámde nem, tanulni egyáltalán nem akartak. Kiderült hamarosan, hogy legtöbben nem a tanulás, fejlődés miatt nézelődnek, hanem mert elvarázsolta őket a siker, a nemzetközi szinten is bezsebelhető elismerés, és az ezzel járó anyagi “megbecsülés”, ami a kölykök árában a kiállítási győzelmek számával, az “import” és “genetikai bázis” szlogenekkel, tehát a reklámmal egyenes arányban nő.

Senkit nem izgatott, hogy ez csak látszatsiker. Boldog és elégedett volt mindenki. Csak úgy dőlt a pénz. Tízezres nagyságrendben születtek a rottweilerek évente! A munka-rész nem nagyon izgatta őket, mert arról már itthon is rég leszoktak. Azaz hozzá sem szoktak, hiszen a rottweilert nem a tulajdonságai miatt vették, szaporították ezek az emberek, hanem azért, mert jó üzleti lehetőséget láttak benne. Keresik, eladható, nem is fizetnek rossz pénzt érte. (csak érdekességként az arányokról: amíg egy német juhászkutyát már 500 Ft-ért is lehetett kapni, addig a rottweiler induló ára 5000 Ft-volt)

Kezdetben volt a rottweiler

Nézzük csak hogyan indult! Külföldön járt kynológus, munkakutyás teljesítménybíró (Fehér Gyula) ajánlására két fiatalember behozza a fajtát. Tenyésztői közvetítéssel, tenyésztőtől. A hazai nemzetközi kiállításon (CACIB) néhányan felfigyelnek rájuk. Érdekes, ritka fajta, mit tud? Jó őrző-védő? Igen. Mennyibe kerül? Tényleg? Ilyen drága? Keresik? Persze, van érdeklődés, mert remek kutyák. A kutyaiskolán, a napi életben bizonyítják: tudják, amit a fajtaismertető tartalmaz. Nehezen, de elindul a tenyésztés is. Az első alom utódai tovább viszik a legendát. Ők is remek kutyák.

Sajnos a fajta meghonosítója fiatalon, az első alom után meghal, rá egy évre a szuka is elpusztul. Két szuka és egy kan az induláskor. A másik szuka sem lesz igazán tenyész szuka, nehezen vemhesül, többször üres marad. Nem igazán lesz utóda. Néhány ember agya elkezd kattogni. Ketyegnek a forintocskák. Nagyobb biznisz, mint német juhászkutyát eladni: a néhány száz forintos német juhászkutya-vételárral szemben több ezer forintért elkel. Adott a lehetőség: NDK-ból olcsó, a tenyésztésből ott kizárt felnőtt kutyákat behozni. Az üzlet beindult! A jó képességű kutyák megteremtik a legendát, egyre többen kezdenek el rottweilert “tenyészteni”. Az olcsó import lehetőségét többen felmérték. Nagy ütemben el kezd szaporodni a rottweiler. A csehszlovák és NDK import a legnagyobb csáberő, az “import” szónak varázsa van. Kiállítás, győzelmek, vereségek, címek, a “tenyésztők” vitája arról, hogy milyen is a jó rottweiler, merre kellene haladni.

1985-ben megalakult a Rottweiler Fajtaszakosztály, hogy összefogja a rottweilertenyésztőket, népszerűsítse a fajtát, és képviselje őket a MEOE berkein belül, az akkori szabályok alapján.  A vállalt feladat kevésbé izgatta a vezetőket, saját előmenetelük sokkal inkább. Pozícióból kezdték el építeni a saját tenyésztői karrierjüket.

Mindeközben a MEOE berkein belül sürgetővé vált és teret kapott a változás igénye. Megalakult az MNJK, majd az MKSZ, “disszidens szervezetként”. Elérték, hogy 1987-ben felfüggesszék a MEOE elnökségét, főtitkárát, és egyesületi biztost nevezzen ki a Földművelésügyi Minisztérium. Ez 1988-ig elhúzódott, akkor rendeződött valamelyest a helyzet. A MEOE elnöke Dr. Bródy Tibor lett.

1989 februárjában a szervezetek tisztújító közgyűlést tartottak, így a MEOE Rottweiler Fajta szakosztálya is. Természetesen akkor sem volt egység a rottweileresek között, így a választáson nem mindenkinek alakult úgy, ahogy szerette volna. A szakosztály volt vezetői “vereséget” szenvedtek. Volt száz tag, és a kasszában mínusz 100 Ft.

A folytatás ITT és az írás bevezetője is. 2007 –ben ezt így fogalmaztam meg, a Kutya szövetség újság részére. A rottweilert szeretnék 19 részes sorozat lezárásaként, ez volt a 20. rész.

 

Van nekünk egy klubunk