Gondolatok Joan Blackmore- tól, aki így foglalta össze a könyvében: A rottweiler nagyon érdekes és értékes kutya, de csak bizonyos vérmérséklettel rendelkező emberek kezében. Ne vállalkozzunk arra, ha ezt az egyaránt erőteljes külsejű és okos fejű fajtát tartsuk, ha nem szánunk elegendő gondolatot és érdeklődést magára a kutyára!
Biztos kell legyünk abban, hogy az állatot ellenőrzésünk alatt tartjuk és a kutya a képességeit értünk, és nem ellenünk veti latba. A rottweiler a mi oldalunkon csodálatos lény, de ha ellenünk dolgozik, maga az ellenség. Ezt a fajtát tartani költséges is, jó étvágyuk van és jó minőségű ételre van szükségük.
Alaposan meg kell fontolni, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy ilyen nagy kutyát tartsunk és megfelelő kerttel vagy udvarral rendelkezünk-e ehhez. Akik a kutyát az udvaron, láncon akarják tartani, hogy a rosszban sántikálókat távol tartsák, szintén bajban lesznek, mert ez a fajta a szeretet és foglalkozás hiányában hangosan vonyít, legrosszabb esetben megharapja azt az embert, aki szenvedését okozta!
Milyen típusú ember tartson rottweilert?
A tulajdonosnak késznek kell lenni arra, hogy megtanítsa a kutyát az összes alapvető dologra, amelyre annak szüksége van. Meg kell, találja a kutya helyét a családban. Egy átlagos családban kialakított szabályok, alá kell vetni a kutyát. Legyen érzéke a “fair play” iránt és rendelkezzen azzal a képességgel, hogy tetszését és nemtetszését erőteljesen érzékeltesse a kutyával. Meg kell győződnie arról, hogy a család többi tagja is ugyan úgy szereti, akarja és becsüli a kutyát. Mindezeket betartva a rottweiler jó környezetben nagy örömet jelent. Amikor semmi nem történik, alszik, de ha veszély fenyeget, a kutya kész szembenézni vele!
Ez a kutya nem ugat oktalanul, ha ugat, menj, nézz utána, valószínűleg jó oka van rá! Ha szereted a gyengéd gesztusokat, rottweilered szintén szeretni fogja, mivel nagyon lágyszívű a családdal és a barátokkal. Néhány közülük nem szereti, ha idegenek túlságosan bizalmaskodók, különösen nem a “minden kutya szeret engem” típust. Ha a kutyád ilyen helyzetben találod, lépj közbe és állítsd le a “sértő” személyt. A kutya elmondja neked, hogy haragszik: szemébe “sötét” kifejezés költözik és igen csendessé válik. Ez az a pont, ahol- ha nem állnak meg a kutya éreztetni fogja, hogy nem szereti az ilyen bánásmódot.
Nem könnyű azt mondani a barátoknak, hogy hagyják békén a kutyát, de ha rottweileres tulajdonosok vagyunk, ugyan olyan egyenesnek és keménynek kell lennünk, mint kutyáinknak!
A kutya irányításáról
Ez a fajta dolgos, bár nem engedi, hogy a legjobb kutyavezetőnek képzeljük magunkat. Ha meg is tanul valamit, megőrzi büszkeségét és ritkán viselkedik szolgai módon. Inkább egy jó társ szerepét tölti be! Általában véve a rottweiler szereti otthonát és családját, nem érez vágyat arra, hogy elkóboroljon. Irányítás és olyan “vonalak” nélkül, amelyeket nem szabad átlépniük, képtelenek a szabályok felismerésére.
Ennek a fajtának a hím egyedei igen agresszívek lehetnek más kutyákkal, ezt jobb ha elfogadjuk és igen szigorúan lépünk fel az első próbálkozások alkalmával. A gazdán múlik, hogy a kutya tudomására hozza, nem tűri az ilyen viselkedést. A rottweiler különleges kutya, egy jól nevelt példány állandó gyönyörűség és mindenki szereti. A félreértett, elnevelt, teljesen elrontott rottweiler viszont a fajta szégyene, a legrosszabb esetben, pedig veszélyt jelent! Ne feledd, hogy a kutya mindig olyan, amilyennek neveled, alakítod. Ha nincs elegendő időd és türelmed ahhoz, hogy tanítsd a kutyád, ne tarts rottweilert, mert ez a fajta nem megfelelő számodra.
Ez a fajta nem való tudatlan érzéketlen emberek számára.
A rottweiler tulajdonos pozitív módon tudjon reagálni, nevelő módszerei legyenek világosak, legyen tréfás, de becsületes és szigorú is! Elég keménynek kell lennie, hogy amikor szükséges, büntetést alkalmazzon. Ugyanakkor dicsérje meg és fejezze ki szeretetét, ha a kutya helyesen viselkedik. Ne legyen kétséges mi a helyes viselkedés!
A könyv 1986-ba íródott, 1989-ben közzétettük ezeket a részleteket belőle.
Semmit nem veszített az aktualitásából és ma is érvényes megállapításai vannak! Nem hiszem, hogy azért mert, lassan harmincöt éve írta, már nem lenne korszerű és követendő. Hiszen ismerve a magyar átlagkutyás hozzáállását, tudását, kutya tartási kultúráját, még ehhez fényévekre van!
Javaslom elolvasni a könyvet!
Joan szavaival az ADRK-ról. A 20-as évek elején alakult meg az “Általános Német Rottweier Klub” ADRK. Sokat tesz azért, hogy biztosítsa a fajta szellemi, érzelmi tulajdonságát, stabilitását, egészsége és felépítése megóvását. Szigorú szabályokkal él a tulajdonosok és a tenyésztők felé. A kutyák csípőszűréséhez és a tenyésztésre való alkalmasságot szolgáló tesztek elvégzéséhez, valamint ahhoz, hogy csak a legjobb példányokat szaporítsák, jobban ragaszkodnak, mint a legtöbb kutyatenyésztő egyesület.
Ha az embereknek röntgenfelvétellel kellene bizonyítaniuk a kutya ép csípőjét és bemutatni bátorságát, jó viselkedését, akkor biztosak lehetnénk benne, hogy a rottweiler fajta soha nem fog degenerálódni.
Rajtunk múlik, hogy biztosítsuk unokáink és azok gyermekei számára, hogy a rotttweiler fajtát ugyan olyan jónak találja, mint az elmúlt időkben, örökletes betegségektől mentesen és ép szellemi képességekkel, megőrizve a nyugalom, a bátorság, munkabírás alapvető belső tulajdonságait, és külsejében is az igazi rottweiler, erős, egészséges benyomását adja.
Fotó illusztráció Gary vom Grüntenblick
