1980-ban vidékre költöztünk, két kutyával. Nekünk teljesen természetes volt, hogy a kutyákat naponta sétáltatni kell, mert „otthon” ez így volt szokás. Városban, bérházban laktunk a kutyákkal, így a napi négy- öt séta sose maradhatott el. Vidéken, kertes házban ez már kényelmesebb volt, „csak” napi egy nagy sétát kellett tenni. Hétvégén, meg hatalmas kirándulásokat a közeli erdőbe, mezőbe! A gyerekekkel, hiszen a mozgás a friss levegő nekik is kell.
Úgy néztek ránk a helyi lakosok, mint az ufóra.
Mi ez? Kutya pórázon? Sétál? Bolond Pestiek, gondolták, majd mondták is, amikor beszédbe elegyedtünk velük.
A közvetlen szomszédok hamar meg szokták és megszerették a kutyáinkat, mert látták mennyire okosak, mennyire jól védik a környéket, megszűntek, az apró tolvajlások. Persze volt olyan sötét lelkületű ember, akit a sárga irigység kerülgetett, hogy ilyen flancos kutyánk van, az ő három házőrzője bezzeg sokkal különb. A kutyák tudták, hogy ez nem így van, mert tisztes távolságból acsarogtak a kutyáinkra, amikor arra sétáltunk.
Ez annyira felbőszítette az egyik bácsikát, hogy az egyik alkalommal, karóval rontott ki és csapta fejbe a fiatal, alig kilenc hónapos kutyánkat. Olyan erővel, hogy az megszédült, azt se tudta hol van.
Bácsi se maradt talpon, de nem a kutya intézte el.
Szegény kutya akkor még nem tudta, hogy az emberek bánthatják is. A kutyában nem hagyott nyomot ez az eset, bennem annál inkább. Ennyi év után se felejtem el. A gyerekek se, hiszen nekik is jó lecke volt, milyen gonoszak is tudnak lenni az emberek.
Három évig éltünk ott.
Sokan megtanulták a kutya fajtáját, rottweiler! Akkor ott, azon a környéken fogalommá vált, mint minden helyen ahol laktunk. Kaptak egy olyan kutyatartási mintát, amit addig sose láttak, sose hallottak róla. Bennünk meg megfogalmazódott, hogy vissza kell költözni Budapestre.
Visszaköltöztünk. Egy átmeneti lakás után lakótelepre, összkomfortba. Két gyerek, két fenőtt, egy kutya. Rövid idő után lett egy másik, majd egy harmadik kutya is.
Vidékre költöztünk, vidékről Pestre, mert nekünk szülővárosunk Budapest és bizony nagyon hiányzott. A tenyésztés folytatása egy megvételre ajánlott egy éves szukával realizálódott ismét.
Hosszú idő után az első alomról, Itt írtam.