Előzményként leírom, hogy az ajándék miként válik jelentős szemlélet változás eszközévé. Fontos kérdés, hogy miért éppen Willi Faussner szemlélete erősített meg bármiben is. Bevezetésként egy fotó, amelyik mindig előhozza  az emlékeket.
1988-ban Klubgyőztes kan Garry von Grüntemblick

Összevetésnél, az ő győzelmére tippeltünk. Harmonikus testfelépítésű, nemes, nagy kutya, de nem nehézkes, nem burkolt fejű, nem masztiff jellegű. Lazán, erőlködés nélkül futott, futás után is figyelmesen  pózolt, élénk, tiszta, okos tekintetű kutya volt.
Rottweilerbe mentünk Klub kiállításra 1988.
Ott két bíró bírálata tetszett, erősen hatott rám. Az egyik Faussner úr volt. A másik Freiburg úr, na és az általuk kiválasztott kutyák! 
Majd itthon már,  azt is felfedeztem az ADRK szaklapban, hogy Garry von Grüntemblick Mesterbajnokságon – DM- indult és 13-dik lett!
Akkor fogalmaztam meg, hogy olyan kutyát szeretnék, ami szép is és jó is. Kiállításon, munkában  kifogástalan.
Nem az egyik vagy a másik, a kettő együtt!  
Nyilvánosan megmutatható, DE nem csak az én és baráti köröm elismerését vívja ki ÉS NEM A “MENEDZSELÉS” ÁLTAL ISMERIK EL. Ráadásul mindezt megtoldottam még egy kívánsággal, hogy saját tenyésztésű legyen! Siroccó kutya, ami az enyém!
Hiszen szép és jó kutyánk már eddig is volt, nem egy nem kettő, de ők nem az enyémek voltak, vagy ha igen, valamelyik része nem volt kifogástalan  a szigorú szemmel mérve. Nem én választottam ki magamnak, vagy ha igen, nem tudatosan, valami apróságot hiányoltam.
Az jóval később, sok-sok év múlva jött el, hogy meg tudtam fogalmazni, pontosan milyen kutya az ami nekem való! Addig, Győzőre hagyatkoztam, mert ő volt a profi, ő értett hozzá.
Egy úton már elindultunk
Azt  tudtam, hogy eddig sem jártunk rossz úton, hiszen 1988-ban Rottweilben, az ADRK TENYÉSZKIÁLLÍTÁSÁN tapasztaltak ebben erősítettek meg. A kutyák formája , viselkedése, a bírálatok, ahogyan a gazdák kezelték a kutyákat , mind  megerősítést adtak, na erről beszélünk , ” ez a rottweiler” erre kell haladni!  A szakkönyvek, szaklapok sem szóltak másról, mint amit , mi, én gondoltam a fajtáról.
Szóval hamarosan saját utat is választottam, amiben hittem, bíztam és erősen akartam megvalósítani. Persze nem volt varázspálca, hogy hipp-hopp meglegyen,  ezért néhány évet várni kellett, míg sikerült.
Na, nem a csodára vártam, de tettem érte
Elgondolkoztató eseményekeken át vezetett az út

Egy kiállítás

Egy tenyész szemle 

Egy ajándék könyv

A tenyésztés révén

Miért térünk mindig vissza a múltba? De unalmas ! Mindig csak az ősrégi dolgokról beszél, szüntelenül visszatérünk ide, kit érdekel ez? Most más van, most kell megmutatni és oda állni!

Igaz, de amit a kezdő nem tud

Az, az, hogy ilyen körforgásban zajlik a kutyás világ. Minden kezdővel, aki felfedezi magának hogy létezik tenyésztés, munkakutyázás, szervezeti élet, meg kell vívni a napi csatát. Neki a jelen a valóság , az a mértékadó. Ő azt hiszi el amit lát, ő most lelkes és a ” MA ” igazát tartja helyesnek. 

Számtalan esetet tudnék mesélni, hogy valaki azért járt kiállításról kiállításra, azért készült éveket , sok évet muka vizsgára vagy versenyre, hogy bebizonyítsa, az ő kutyája igenis jó ! Lám, azt mondja “X”, hogy nem jó, de “Y ” mégis megadta neki a győztességet, ” Z ” meg átengedte a vizsgán , vagy a tenyészszemlén ! Na ugye , hogy jó!
Pedig nem jó, a tenyésztés számára
Értem én, neked jó -érvelek, ha te így szereted és elégedett vagy vele. Ám ez nem jelenti, hogy a tenyésztésben is szükség van rá és tenyész kutyaként is tud majd bizonyítani!  Fogalmaztam meg magamnak majd másnak is, egy mondatba sűrítve, miért kell kritikusan szemlélni a saját kutyánkat, ha tenyésztési szándékunk van vele.
Értékek
A tenyészérték egy egészen más érték, mint hányszor nyert és hány vizsgája van. Ezt megérteni csak az tudja igazán aki tenyészett valaha. Mindegy, hogy kutyát, halat, madarat, haszonállatot, bármit csak tenyésztés legyen. Tenyésztés, ami több, mint utódokat létrehozni, azaz szaporítani , venni meg eladni .
A tenyész értéket előre megsaccolni nem lehet! Az bizony a tenyészidőszak végén, az utód ellenőrzéssel válik véglegessé ! 

Itt jön képbe az ajándék. Hosszú bevezető után meg is mutatom a fotóját.

Na, ezt sikerült nekem Willi Faussner úr által megérteni, akitől egy ADRK tenyész könyvet kaptam ajándékba. A törzskönyv, a teljesítménykönyv …. minden ami összefügg a tenyésztéssel egy kötetben évente kiadásra kerül. Nyilvános és hozzáférhető, segíti a tenyésztést. Adatok, érzelmek nélkül. Nem rangsorolja a tenyésztőket de lehetővé teszi, hogy megismerd a tenyésztési eredményeiket. 
Szemben az itthoni szokásjoggal

Ami nem más, mint csupa gáncsoskodóval megáldott klubélet . Csak a szépre , jóra akarok emlékezni, a sok gáncsoskodó, pletykáló, új és régi generációs kutyásokat, klub életet , oly sokszor leírtam és bemutattam, hogy ez is unalmas lehet. Talán az írások nem adják vissza azt a sok küzdelmet, amit a rosszindulatú ostobasággal kellett harcolni eközben. Erről dokumentumokat is feltettem a képtáramba , meg a korabeli újságokban megjelent írások is erről szóltak, sok évvel ezelőtt! Hiszen egyértelművé vált, hogy nagyon rossz irányba halad a rottweiler tenyésztés és a szervezeti élet is.

Már nem dicsérték a fajtát
A fajta támadása, lejáratása megkezdődött, az ellenlábas tenyésztők meg örültek és egymásra mutogattak, hogy az övé szar, de bezzeg az enyém csodálatos !! A MÁRK , a MEOE Klub  felváltva volt gyengébb és erősebb. Itt vagy ott , vagy mindkettőben voltak tagok, az önmagukat meghatározónak gondoló emberek, meg az előre törő törtetők. Amikor a Klub életből kimaradtunk 1992-1996 között,  nem hagytuk abba a kutyázást és a tenyésztést sem. Tettük a dolgunkat, “csak ” nem mentünk Klub rendezvényre, mert az új vezetőség egyértelművé tette, hogy más úton indul el, a pénz orientáltság lesz a legfőbb szakmaiság . Természetes módon visszaállt  a rend , az 1986-os évek stílusa köszönt vissza. Aki fizet, aki valamilyen pozícióban van, az előnyöket élvez , lehetőséget, kiemelt reklámot kap. Amikor újból részt vettünk a klub életben, ismét közgyűlésre mentünk,  döbbenetes volt  számomra, milyen hatása volt ennek, milyen emberek tartoztak a krémhez, akik döntenek a rottweiler fajta tenyésztési irányáról.
Ők határozták meg a jövőt   

Makacsul ragaszkodott mindenki a saját elképzeléséhez. Olyan szakmai érvek hangzottak el, hogy:  sötét szem, sötét pigment a nyerő, nagy fej kell, nem jó a hátvonala, nyert a kiállításon, ez a menő most , ettől lehet kölyköt eladni, “Gödöllőn készült röntgene van, “Mezősi”, “Mihalik” röntgene van. MÁRK Ztp-je van, német bírónál nyert, multi kitűnő, multi champion , év kutyája stb-stb. Ennyi fantasztikusan eredményes kutya volt és a rottweiler népszerűsége mégis  zuhanó repülésbe ment át.

Akkor még küzdöttem ellene, mert sehogy se akartam elfogadni a hibás utat. Mindig és újból nekirugaszkodtam, hogy szakmai érvekkel alátámasztva meggyőzzem a régieket a kezdőket. Győző is ezt tette a saját stílusában.

De, nem és nem!

Akkor még rá lehetett fogni a szaporítókra, az olasz kereskedőknek termelők hadára a minőségromlást. Mára már ez is megszűnt, NINCS KIRE FOGNI! Bizony az elmúlt húsz év “elképzeléseinek” lenyomata a mai rottweiler állomány.

Ami rossz hír

Megszűnt a frissítés lehetősége, mert az ADRK berkeiben is megszűnt. Nem én találtam ki, komoly szakemberek mondják , akik benne voltak, benne éltek a rendszerben. Az egy dolog, hogy mi látjuk nagyon régen, hiszen a felvezetett, ma sztárolt kutyák mindent “elmesélnek”.

Formájuk, munkájuk árulkodó.

Tudom hihetetlen , de én látom , értem mi történik a pályán és a kiállításon. Nem csak elgondolom és szerintem így lehet, de tanultam sokat. Igényem volt rá, tudni akartam. Szerettem volna szakszerűen és nem csak érzelmekkel értékelni a kutyát.
Természetesen nagyon sokan vannak, akiknek ez az új formájú, viselkedésű  rottweiler tetszik.

Szeretik, elégedettek vele

A világ  a bájos, könnyen kezelhető, természetes  őrző-védő képességet nem mutató kutyákat szereti, és ehhez remek ideológiát lehet találni. Kényelmes is, nem kell megtanulni egy karakteres, erős  kutya vezetését.  A ,” hű, ez aztán veszélyes kutya, mert rottweiler” legendája bőségesen elegendő. Nem kell bíbelődni , azzal sem, hogy hogyan oldjuk meg a napi sétáltatást , ebben a leszűkült városi létben, ahol az emberek továbbra sem tudják, hogyan kell közelíteni egy kutyához.
Mert a legszomorúbb, hogy ma is ugyan azokkal a laikus kérdésekkel, vélekedésekkel kell megküzdeni, mint 40 éve!

Mintha megállt volna az idő !

A kutyáról is keveset tudnak az emberek, de a rottweilerről határozottan tudják, hogy az veszélyes fajta ! Olyan ember is adja tovább , akinek hirtelen az sem jutott eszébe, hogy hogyan néz ki a fajta, amikor visszakérdeztem!

Ma már nem küzdök, nem is érdekel más kutyája

A magaménak örülök, arra továbbra is büszke vagyok. Senki visszaigazolása nem kell, hogy ő is szépnek és jónak lássa. Aki megtapasztalja, az tudja, hogy okosak, szépek és tudják a dolgukat.