Gyerek, kutya, harapás és a rottweiler. A kulturált kutyatartást, az állatokkal való helyes bánásmódot elsősorban a felnőtteknek, szülőknek kellene megtanulni és azt gyerekeiknek átadni.
Sajnos kutyásként engem is bosszant, hogy mennyire rosszul működik ez nálunk, és mennyire nincs hatása az okos szónak, kutyás kiadványoknak. Talán iskolásoknál még nem késő elkezdeni, bár szerintem ezt sokkal kisebb korban kell kialakítani.
Fontos lenne, hogy saját félelmeinket ne adjuk át gyerekeinknek, mert egy csomó jó élménytől fosztjuk meg őket.
Mit tegyünk?
Lehetőséget kell adnunk, hogy megismerjék, megszeressék a körülöttünk élő állatokat, így a kutyát is. Rendszeresen tapasztalom, hogy az érdeklődő, pici gyereket „jaj vigyázz, harap!” felkiáltással figyelmeztetik, még akkor is, ha a kutya teljesen nyugodtan, pórázon vezetve közeledik a gazdájával.
Az már egy másik véglet, amikor a kutyás senkivel és semmivel nem törődve, szabadon engedi kutyáját és az enyhén neveletlen eb, így kelt riadalmat.
Csecsemő, pici baba, óvodás, kisiskolás, felügyelet nélkül ne maradjon együtt a kutyával, még két percre sem! A legmegbízhatóbb, legbarátságosabb kutya is csak kutyául tud viselkedni, bármennyire is szeretjük őt emberi tulajdonságokkal felruházni. Ha valami sérelem éri, morog, majd harap. Van, amikor csak odakap, de ez is komoly sérülést okozhat az ijedelmen kívül.
Mit érthet félre ?
A kutya félreérti a gyerek mozdulatát, viselkedését , fájdalomra reagálhat, amit a gyerek véletlenül is okozhat.
Viszont ha harap, nem gyilkos indulatai vezérlik, mert ilyen nincs neki. Sajnos vannak nem körültekintően tenyésztett, rosszul szocializált, rosszul nevelt rottweilerek is.
A félős, ijedős, gyáva, indokolatlanul agresszív példányok, az őket ért inzultusra, hamarabb reagálnak harapással, ha nincs módjuk kitérni. Ilyen inzultus lehet, erős zaj, autó, busz, sikító, hadonászó, egymással verekedő gyerekek.
Jó szocializáció fél siker
Egy körültekintően tenyésztett, jól szocializált, jól felnevelt rottweiler nem harap ok nélkül, mivel alapvetően intelligens kutya. Tenyésztése során mindig az ember szolgálatára, kísérésre, sport célokra használták.
Ösztönösen is védi a „falka”, a család, a gazda területét. Tehát tilos a kerítésen benyúlni, pláne a kerítést rugdosni, dobálni, hergelni a kutyát. Kikötött kutyához ne menjünk oda, bármilyen barátságosnak is látszik.
A gazdával sétáló kutyát talán simogathatjuk, ha erre a gazda igent mond. Azaz mindig kérdezzük meg, hogy szabad-e simogatni, mielőtt a kutya felé nyúlnánk.
A kutya nem játékszer, bár jókat lehet játszani vele!
Érző, értelmes lény, jól alkalmazkodik hozzánk, de cserébe elvárja, hogy mi is legyünk tekintettel rá. Lehet álmos, fáradt, beteg, nyűgös, lusta a játékra, ezt egy rottweiler jól megérteti velünk! Először morog, és csak a legvégső esetben kap oda, vagy harap.
A rottweiler egy öntudatos, jellemes kutya, kiválóan alkalmas családi kutyának is.
Viszont erős jellemű, határozott ember, kell hozzá, intenzív temperamentuma és akarata révén, ezért nem mindenkinek ajánlott. Figyelmetlen, aggódó, határozatlan ember mellett a kutya is elbizonytalanodik, ezért fokozottan fontos, hogy magabiztos kutyát válasszanak, ha a fajta mellett döntenek.
Mielőtt kutyatartásra adnánk a fejünket, számos kérdést, kell tisztáznunk. Önismeret az első lépés! 
Az írás dátuma 2003. A fotók tíz évvel később készültek. Így került fel a honlapra 5 évvel később. Az első, a második honlapról hoztam át ide a harmadikra.