Ismerkedés a fajtával 1970-1980 + 5 év
Nagyon remek munkakutyákká cseperedtek, tényleg kiváló őrző-védő volt mindkettő. Az egyik szuka, még nyomkövetésben is jeleskedett, nagyon tehetséges kutya volt. Mindkét szuka KII. munkavizsgáig jutott. Kiállításon kitűnő, CAC, Derby győztes címet kaptak.
ITT még több kép
Beni z. Babskehó Vrchu Met. Rott.2.
T: t: Süli Attila Felvezető: Krausz Győző
1971. Engedelmes
KI. munkavizsga
KII munkavizsga.91+79=85 jó
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskolavezető: Kovács Károly
Továbbra se tettek le róla, hogy kan is legyen, mert az, lett volna az igazi számukra.
A mintát egy kiállításon látták meg. Egy fotó is készült, aminek a történetét nem jegyeztem meg, csak ennyit- Világkiállítás 1971. Budapest.-Rico- Most rákérdeztem ismét. Ő Beni és Bona apja volt, azért róla készült fotó. Hát persze, jutott eszembe a régi történet, ezért örültem 30 éve, hogy felfedeztem a Pinkoß könyvben a fotóját !! Akkor kezdet érdekelni , mi is van a származási lapon ! Az én igazi ismerkedésem a fajtával csúszott egy kicsit .
R.CACIB kan . Fargo ze Stárkova dvora -ő “Rico” forrás : A. Pinkoß Rottweiler könyvNem volt egyszerű dolog, végül nehezen, de sikerült egy kant venni NDK-ból. Ő nem volt olyan minőségű kutya, mint a világ győztes, de viselkedésben ő is tudta a „legendát.”
Sebaj, majd tenyésztenek maguknak olyan kutyát! Indult az elhatározás. 4 év múlva több sikertelen próbálkozás után sikerült,megszületett az első rottweiler alom Magyarországon.
Két kiemelkedő képességű és formájú kan született, akik tovább éltették a” legendát.” Mindkettő szép és jó!
Alkon ICH, Arnold HCH mindketten MK/2 munkavizsgával.
Neckermanni Alkon Met. Rott. 3.
1975. 07.27. Engedelmes Bíró: Kovács Károly
1975. 08.03. KI. Bíró: Lung Györgyné
1975.09.21 KII. Bíró: Fehér Gyula, Kovács Károly
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Alkon és Karcsi
Kevés egyed, “új ” fajta itthon, ez mindig meghozta a tenyésztési kedvet. Megindult az import. Az import szónak varázsa van, hiszen a német juhászkutya fajtában ennek bevált gyakorlata volt már akkor is.
Teltek múltak az évek és mivel tényleg nagyon jó kutya volt a ROTTWEILER (még a közepes példánya is) hamar és tartósan népszerű lett. Megismerték, keresték, többnyire házőrzőnek. Működött a dolog.
Egy idő után feltűnt és nyilvánvalóvá vált, hogy az importált kutyák, már nem tudják azt a legendát, amiről a rottweiler szól. Persze a különböző nézetek, már akkor is összecsaptak és ment a „harc” a tenyésztők között.
Hallgattam a sok vitát, és nem tudtam kinek, lehet igaza, mert mindenre volt magyarázat és mindenki fújta a magáét. Én azt tudtam, hogy az első kutya, akit pici korában neveltem, majd a családunk tagja volt, szeretni való, gyönyörű kutya. Nagyon erős, és nagyon határozott, kemény kutya. Minden szituációban, azonnal és gondolkozás nélkül védett!
Az utána következő kutyáink már mások voltak, mert addigra egy csomó dolgot megtanultam. Azaz az évek alatt, tapasztalatra tettem szert a kutya irányításában, gondozásában. Volt, hogy növendék, felnőtt kutyát fogadtunk be. Soha eszembe se jutott rettegni, félteni a gyerekeket. A gyerekeknek se!
Csak egyszerűen betartottuk a kutyatartás elemi szabályait és figyelembe vettük a kutyát. Az egyéniségét, az igényeit. Nem akartuk átformálni, tudomásul vettük, hogy milyen és úgy viszonyultunk hozzá. A gyerekeink is!
A fiam maximálisan elfogadta a kutyázás szabályait, a lányom kevésbé, így ő kétszer kapott figyelmeztetést. Egy-egy oda kapás formájában. Az egyik egy rottweiler volt, a másik egy orosz agár. Soha ez után se félt a kutyától. Annyit viszont megtanult, hogy van egy pont, amikor semmilyen kutya nem tolerálja az ő erőszakosságát, azaz azt, amikor mindenáron „kiképezni” akar. Mert akart. Már amikor nagyobbacska lett.
Tíz éves korukig, nem voltak egyedül kutyával, felügyelet nélkül SOHA. Volt, hogy két kutyát kormányozott egyszerre, te ide ülj, te menj oda, maradj ott. A kutyák engedelmeskedtek is neki. Ennek ellenére, nem a gyerekeké volt a kutya és a komoly nevelés és képzés Győzőre, az apjukra várt.
Ő járt kutyaiskolába továbbra is, amikor csak lehetőség volt rá. Mivel elkezdtünk tenyészteni, a kiskutyák gondozása, rám várt. Azaz egyre többet vettem részt ebben is. A gyerekek nagyobbak, önállóbbak lettek, jutott idő a kutyázásra is.
Nagy segítségemre volt Crisztosz kutyánk, aki egy borzasztóan fegyelmezett, hatalmas lelkesedéssel dolgozni akaró kutya volt. Gyorsan és „észrevétlenül” tanult. Egyszer kellett valamit megmutatni neki és ő tudta és végre is hajtotta a gyakorlatot. Apportot is szerette, de nem volt apport őrült. Maximum négy apport gyakorlatot csinált meg lelkesen és szabályosan. Az ötödik gyakorlatnál, „már nem ismerte fel az apportfát”. Kiszaladt, elment mellette és látványosan elment hugyozni! Győző, ha rászólt visszahozta, de én nem szóltam rá.
Minek is?
Soha nem szerettem, ha valamit erőszakosan kell megtanítani, vagy végrehajtani. Én szerettem a kutyát, és azt gondoltam, hogy neki is van joga van az önálló döntésekhez. Az őrző-védőben még nem mertem megtartani, mert azt gondoltam nem maradnék talpon. Ám ez az idő is eljött, mert Crisztosz egy nagyon jól irányítható kutya volt. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy elkezdtem megtanulni a munkakutyázás csínját-bínját. Nem csak tenni, de érteni is akartam, mi miért történik.
Spes Borbolya Crisztosz Met. Rott. 211.
T:Szablé Pál t: Krausz Győző
1984. 07.21. Engedelmes bíró: Kovács Károly
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskolavezető: Kovács Károly
1986. 01.26. KI 89/95 nagyon jó bíró: Oláh Béla
Felvezető. Krausz Győzőné
Vizsga helye: Pestlőrinci KKI
Le is írtam, utaltam rá az 1994-ben összállított kennel történetben, amit a Rottweiler szaklap számára készítettem. Győzőnek nem volt lehetősége tenyészteni , sőt önállóan kutyát tartani sem. Így Beni egy barátjához került, ott született alom tőle.