Ismerkedés a fajtával 1970-1980 + 5 év

Egy kiképzési nap alkalmával, azt mondta Fehér Gyula, hogy fiúk, nektek rottweiler kellene, az lenne a hozzátok való kutya. Ő az akkori kor elismert kinológusa volt munkakutyás körökben, világlátott, okos, tájékozott ember hírében állt. Ekkor még csak szóban indult el az ismerkedés a fajtával. Az milyen kutya – kérdezték a fiúk? ? Erős, határozott egyéniségű, kemény kutya, nagyon jó őrző-védő. NDK-ban láttam, amikor ott jártam a hadseregnél.
Keresés indult 
A két barát keresgélt, kérdezősködött, de bizony itthon nem volt ilyen fajta még! Mozgósították a kutyás ismerősöket, majd Pacsai Vilmosné, Éva néni új-fullandi tenyésztőn keresztül meg lett a kapocs, Csehszlovákiából két szukát tudtak venni. Azért két szukát, mert  nem volt eladó kan akkor, pedig Győző azt szeretett volna.  
 

Attiláé lett Bona, Győzőé Beni.Nagyon remek munka kutyákká cseperedtek, tényleg kiváló őrző-védő volt mindkettő. Az egyik szuka, még nyomkövetésben is jeleskedett, nagyon tehetséges kutya volt. Mindkét szuka KII. munkavizsgáig jutott. Kiállításon kitűnő, CAC, Derby győztes címet kaptak.

ITT még több kép 

Bona z. Babskehó Vrchu Met. Rott.1.
T: t: Süli Attila
1971.05.30. Engedelmes
1971, 09. KI.munkavizsga
1971.10.31.KII. munkavizsga 
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskola vezető: Kovács Károly

Beni z. Babskehó Vrchu Met. Rott.2.
T: t: Süli Attila Felvezető: Krausz Győző
1971. Engedelmes
KI. munkavizsga 
KII munkavizsga.91+79=85 jó
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskolavezető: Kovács Károly

Kan is kell

Továbbra se tettek le róla, hogy kan is legyen, mert az, lett volna az igazi számukra. A mintát egy kiállításon látták meg. Egy fotó is készült, aminek a történetét nem jegyeztem meg, csak ennyit- Világkiállítás 1971. Budapest.-Rico-

Most rákérdeztem ismét. Ő Beni és Bona apja volt, azért róla készült fotó.  Hát persze, jutott eszembe a régi történet, ezért örültem 30 éve, hogy felfedeztem a Pinkoß könyvben a fotóját ! Akkor kezdett érdekelni , mi is van a származási lapon ! Az én igazi ismerkedésem a fajtával csúszott egy kicsit .

R.CACIB kan . Fargo ze Stárkova dvora -ő “Rico” forrás : A. Pinkoß Rottweiler könyv. 

Nem volt egyszerű dolog, végül nehezen, de sikerült egy kant venni NDK-ból. Ő nem volt olyan minőségű kutya, mint a világ győztes, de viselkedésben ő is tudta a „legendát.” 

Sebaj, majd tenyésztenek maguknak olyan kutyát! Indult az elhatározás. 4 év múlva több sikertelen próbálkozás után sikerült,megszületett az első rottweiler alom Magyarországon.

Kiválasztás 

Két kiemelkedő képességű és formájú kan született, akik tovább éltették a” legendát.” Mindkettő szép és jó! Alkon ICH, Arnold HCH mindketten MK/2  munkavizsgával.

 
Neckermanni Aidosz Met.Rott. 4.
T: Süli Attila t: Krausz Győző
1975. 07.27. Engedelmes Bíró: Kovács Károly
1975. 08.03. KI. Bíró: Lung Györgyné
1975.09.21.KII. 74/88, jó, Bíró: Fehér Gyula, Kovács Károly
Vizsga helye: IX. kerületi Kutya Kiképző Iskola.
Iskolavezető: Kovács Károly

Neckermanni Alkon Met. Rott. 3.

T:Süli Attila t: Kovács Károly( Beles) 
1975. 07.27. Engedelmes Bíró: Kovács Károly
1975. 08.03. KI. Bíró: Lung Györgyné
1975.09.21 KII. Bíró: Fehér Gyula, Kovács Károly
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskolavezető: Kovács Károly
Alkon és Karcsi

Híre ment a kutyáknak és más is felfigyelt a fajtára. Az ismerkedés jól sikerült. No, nem a munkaképesség, mint inkább a jó pénzkeresési lehetőség izgatta őket. Előny volt a keménységük, a jó őrző-védő munkájuk. Magasan lepipálta az akkor már elterjedt  őrző-védő kutyákat, semmi szakértelem nem kellett hozzá, „magától” tudta a feladatát. 

Kevés egyed, “új ” fajta itthon, ez mindig meghozta a tenyésztési kedvet. Megindult az import. Az import szónak varázsa van, hiszen a német juhászkutya fajtában ennek bevált gyakorlata volt már akkor is.
Teltek múltak az évek és mivel tényleg nagyon jó kutya volt a ROTTWEILER (még a közepes példánya is) hamar és tartósan népszerű lett.  Megismerték, keresték, többnyire házőrzőnek. Működött a dolog.
Változás 
Egy idő után feltűnt és nyilvánvalóvá vált, hogy az importált kutyák, már nem tudják azt a legendát, amiről a rottweiler szól. Persze a különböző nézetek, már akkor is összecsaptak és ment a „harc” a tenyésztők között.
Hallgattam a sok vitát, és nem tudtam kinek, lehet igaza, mert mindenre volt magyarázat és mindenki fújta a magáét. Én azt tudtam, hogy az első kutya, akit pici korában neveltem, majd a családunk tagja volt, szeretni való, gyönyörű kutya. Nagyon erős, és nagyon határozott, kemény kutya. Minden szituációban, azonnal védett! Ezzel engem sokszor rémületbe ejtett, mert nem tudtam megtartani. 
 
Nem is sétáltattam csak ritkán, mert nem szerettem magyarázkodni és bizony zavart, ha néha, számomra váratlanul, ilyen védelmi szituba kerültünk. Azaz „megtámadott” egy kutyát, vagy embert, Ami pusztán annyit jelentett, hogy ha túl közel jött a kutya, pózolt, berzenkedett, bizony a földön találta magát, Arnold meg ráfeküdt és csúnyán morgott. Vezényszóra egy pillanat alatt befejezte a küzdelmet, mert Győző kiképezte.
Nekem nehéz feladat volt
Csakhogy én nem tudtam határozottan utasítani, ha kritikus harci helyzet alakult ki. Reszkettem, féltem, elgyengültem, fenemód zavarba jöttem a balhétól. Uram isten, milyen nagy baj lesz -játszódott le bennem. Ilyen esetek szórványosan fordultak elő, de mégis nagy nyomot hagytak bennem. A kedves, nyugodt, hízelgő kutya egy villanás alatt megváltozott ! Évek teltek el, mire megtanultam úrrá lenni az eseményeken, ilyen helyzetekben is. 
Gabi , Viktor, Tünde, Crisztosz

Az utána következő kutyáink már mások voltak, mert addigra egy csomó dolgot megtanultam. Azaz az évek alatt, tapasztalatra tettem szert a kutya irányításában, gondozásában. Volt, hogy növendék, felnőtt kutyát vettünk. Soha eszembe se jutott rettegni, félteni a gyerekeket. A gyerekeknek se volt fenntartásuk a kutyák felé!

Szabálykövetés 

Csak egyszerűen betartottuk a kutyatartás elemi szabályait és figyelembe vettük a kutyát. Az egyéniségét, az igényeit. Nem akartuk átformálni, tudomásul vettük, hogy milyen és úgy viszonyultunk hozzá.  A gyerekeink is!
A fiam maximálisan elfogadta a kutyázás szabályait, a lányom kevésbé, így ő kétszer kapott figyelmeztetést. Egy-egy oda kapás formájában. Az egyik egy rottweiler volt, a másik egy orosz agár. Soha ez után se félt a kutyától. Annyit viszont megtanult, hogy van egy pont, amikor semmilyen kutya nem tolerálja az ő erőszakosságát, azaz azt, amikor mindenáron „kiképezni” akar. Mert akart. Már amikor nagyobbacska lett.

10 éves kor  alatt 

Tíz éves korukig, nem voltak egyedül kutyával, felügyelet nélkül SOHA. Tünde volt, hogy két kutyát kormányozott egyszerre, te ide ülj, te menj oda, maradj ott. A kutyák engedelmeskedtek neki. Ennek ellenére, nem a gyerekeké volt a kutya és a komoly nevelés és képzés Győzőre, az apjukra várt. 
Ő járt kutyaiskolába továbbra is, amikor csak lehetőség volt rá. Mivel elkezdtünk tenyészteni, a kiskutyák gondozása, rám várt. Azaz egyre többet vettem részt ebben is. A gyerekek nagyobbak lettek, jutott idő a kutyázásra is.

Budapest CACIB kiállítás, munka osztály
Aktív időszak kezdődött el 

Nagy segítségemre volt Crisztosz kutyánk, aki egy borzasztóan fegyelmezett, hatalmas lelkesedéssel dolgozni akaró kutya volt. Gyorsan és „észrevétlenül” tanult. Egyszer kellett valamit megmutatni neki és ő tudta és végre hajtotta a gyakorlatot. Apportot  szerette, de nem volt apport őrült. Maximum négy apport gyakorlatot csinált meg lelkesen és szabályosan. Az ötödik gyakorlatnál, „már nem ismerte fel az apportfát”. Kiszaladt, elment mellette és látványosan elment hugyozni! Győző, ha rászólt visszahozta, de én nem szóltam rá.

Minek is?
Soha nem szerettem, ha valamit erőszakosan kell megtanítani, vagy végrehajtani. Én szerettem a kutyát, és azt gondoltam, hogy neki is van joga van az önálló döntésekhez. Az őrző-védőben még nem mertem megtartani, mert azt gondoltam nem maradnék talpon. Ám ez az idő is eljött, mert Crisztosz egy nagyon jól irányítható kutya volt. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy elkezdtem megtanulni a munkakutyázás csínját-bínját. Nem csak tenni, de érteni is akartam, mi miért történik.Tudatosan

Spes Borbolya Crisztosz Met. Rott. 211.
T:Szablé Pál t: Krausz Győző
1984. 07.21. Engedelmes bíró: Kovács Károly
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskolavezető: Kovács Károly
1986. 01.26. KI 89/95 nagyon jó bíró: Oláh Béla
Felvezető. Krausz Győzőné
Vizsga helye: Pestlőrinci KKI

Szerettem, erősen kötődtem a kutyáinkhoz , de nem azért , mert vizsgázott vagy a kiállításon eredményes kutyák voltak ! Egyszerűen jó volt velük élni, jó volt kutyásnak lenni  és természetes volt számomra, hogy ők a családunk részei. Nem tiltakoztam, hogy a hozzájuk kötődő feladatok, befolyással vannak a hétköz napjainkra.
 
Arnoldról és Criszről már írtam pl. ITT is.
Arról is írtam , mi történt a két alom, között eltelt öt évben. 
Röviden
1985-ben Pestszent-lőrincre költöztünk, folytattuk a tenyésztést. Azóta sem hagytuk abba, nem váltottunk fajtát , inkább a tenyésztést tanultuk meg. Így több évtized után is örömmel, elégedetten vagyunk rottweiler tulajdonosok.
Kiegészítés
Mivel a közös történetünket írom, a régi dolgokat a saját emlékeimből merítem. Amire nem emlékszem , azt Győzőtől kérdeztem meg.
Le is írtam, utaltam rá az 1994-ben összállított kennel történetben, amit a Rottweiler szaklap számára készítettem. Győzőnek nem volt lehetősége tenyészteni , sőt önállóan kutyát tartani sem. Így Beni egy barátjához került, ott született alom tőle.
 
Nem indult sikeresen a tenyésztési szándék, mert először fedeztetni nem sikerült a kutyákat, rendre üresek maradtak. Mire sikerült egy kant importálni, már négy évesek voltak. Bona gazdája , Süli Attila fiatalon meghalt, rá egy évre a kutya is utána ment. Beni nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mint tenyész szuka. Nehezen vemhesült, kevés utód született tőle. Az idő távlatából, azt gondolom, hogy a többszöri gazdaváltás is közrejátszhatott ebben,de ez csak feltételezés részemről.
 
1974-ben induló kennelek a két szuka révén: Bona- Neckermanni, Beni-Attila Telepi, 1975-Cápa, 1976-Vérbosszú, 1977-Kvassay, 1978 -Lörincmenti 1980 -Vipera-Vidéki . 1981-Spes 
 
 
Így foglaltam össze a kezdeteket sok éve, mert sokan nem tudták, hogy a rottweiler valóban munkakutyás ajánlására érkezett Magyarországra.