Két munkakutyás világbajnokról Jürgen Rixen írása >> Nagy dolgokban egyezség, a részletekben sok különbség .

Mario Versliype belga nemzeti és az FCI-VB-n lett győztes 2003-ban Malinois kanjával. A finn Reijo Lattu a német juhász VB-n nyert kan kutyájával ugyanebben az évben. A munkakutya újság felelős szerkesztője meglepődött azon, hogy mennyire más utakon lehet eljutni a csúcsra. A két bajnok ugyanis sok lényeges apróságban másként gondolkodik a kutyázásról.

A 43 éves belga, kikötőmunkás.

A kutyázást 16 évesen kezdte a belga Ring sportban. Négy év után otthagyta a Ring sportot. Kételkedett az ott uralkodó módszerek helyességében: nem megy a régi metódussal, hát el kell adni a kutyát, és újjal kell próbálkozni – ugyanúgy! Mario-t mélyebben foglalkoztatta a viselkedéstan. A ring sportosok azonban gyakran megmosolyogták, ha olyan dolgokról beszélt, mint zsákmány, vagy agresszió. A malinoiak után volt német juhásza is, majd visszatért első fajtájához. Több világbajnokságon is részt vett, míg az igazi áttörést elérte Yagus van de Duvetorre-val, kinek már az apj a is az övé volt.

A finn határőr, 47 éves.

Kisgyerekként a Rin Tin Tin című filmet látva szeretett bele a német juhász fajtába. Első kutyája egy szuka volt, melyet 1977-ben kapott ajándékba feleségével. Finnország azonban nem olyan könnyű, mint Németország – jegyzi meg a szerző–nincs minden sarkon egy kutyaiskola. Így három éves koráig egy könyv segítségével, saját érzéseire hagyatkozva képezte a kutyust. Csak ezután keresett fel egy iskolát, ahol a finn vizsgarendszer szerint dolgoztak, majd az országos bajnokságon is indult. 1979-ben lett határőr. Komoly tapasztalatokat szerezve 1988-ban egy kannal második lett a finn bajnokságban.

1994-ben a határőrség kapott egy rendkívül problémás, domináns, agresszív szukát (!). Több kézen átment már a kutya, és senki sem bírt vele. Az elaltatás várt rá. Ekkor jött Reijo, hazavitte, és megtalálta vele a hangot. Ő lett a társa szolgálatban, és attól kezdve megtört a régi szabály, miszerint a munka után a kutyának a kennelben a helye. A másik finn alaptételt is átírta Reijo egy kutya-több gazda.

Kizárólag egy gazda – mondta a világbajnok.

Nem sokkal később ismerkedett meg barátjával a segéd Reijo Kojoval, akinek révén eljutott a későbbi bajnokhoz, Bacteroides Xabarovsk-hoz, akit Kimmo-nak nevez. 

Yagus hét hetesen került Mario –hoz. 

A Campbel-féle teszt segítségével választotta ki. A kölyök már ebben a korban is nagyon engedelmes volt, zsákmányoló ösztöne kitűnt, ugyanakkor egy, még kívánatos dominanciát mutatott a leendő gazdával szemben.

Mario nem olyan kutyát akart, amelyik könnyen összetörik, és három hét pihenő kell neki, hogy újra kiegyensúlyozott legyen. A belga bajnok az első négy hétben feltétlenül szükségesnek tarja, hogy a kiskutya legyen minél szorosabb kontaktusban a gazdával. Ezért ezt az időt bent a házban tölti a kutyus, kizárva ezzel sok kellemetlen élményt, melyek pl. a kennelben érhetik. 

A nyolc hetes Kimmo eredetileg Reijo feleségéé lett volna, ám az egyheréjű kölyköt ő nem akarta. Ez a probléma a férjet egyáltalán nem zavarta, ő munkakutyát keresett, és a kicsi ilyen téren nagyon biztatóan indult. Később a második here is “előkerült”. A várakozásoknak megfelelően Kimmo megfelelt a finn határőrvizsgán, majd különleges engedéllyel a sportkutyás versenyeken is elindulhatott.

Yagust klikkerrel, a Shaping-módszerrel –ennek lényege, hogy már a megfelelőre való törekvést is megerősíti – képezte ki. Mario először minden gyakorlatot zavaró körülményektől mentes, “steril” környezetben gyakorolt. Csak akkor lépett tovább, ha már tökéletesen ment a feladat. Ekkor már “zavarhattak” emberek, kutyák, autók, zene stb.. Az ilyen nehezítés mellett gyakran volt kevésbé szigorú a malinoiá-val.( A fokozatosság elve. )

Sajátos, egyedi

Módszereket alkalmazott a már tökéletesen begyakorolt feladatok versenyszerű kivitelezéséhez. Az utolsó feladattal, az előreküldéssel kezdte. A végrehajtás után klikk, és megerősítés. A következő lépésben a ferde palánkon apportíroztatott, majd a tökéletes végrehajtásért, “megerősítésként” jött az előreküldés- klikk és jutalom. Így folytatta : apport 1 m-es akadályon át, megerősítésként apportírozás a ferde palánkon át, ennek megerősítésére előreküldés – klikk, jutalom. És így tovább.

Mario maga is meglepődött, mennyire aktív lett a kutya ezzel a módszerrel. A belga bajnok tudta azonban, hogy a klikker – és a kizárólag pozitív megerősítés – önmagában kevés a sikerhez. Ezért alkalmazta már a kölyök Yagus-nál is az elektromos nyakörvet. Ez annyit jelentett: figyelj, ezt ne csináld!

Az engedelmességi fázis nem erőssége Kimmonak.

Amikor világbajnok lett, akkor is csak 91 pontot kapott. Munkájából hiányzik az öröm, a tenni akarás. Ezt jól tudja Reijo is. A hiba azonban nem a kutyában van – vallja be őszintén a finn. A német juhász jól indult, de az apportírozás tanításánál a gazda hibázott. Nagy kedvvel szaladt az apport után, fel is vette, de elengedni már nem akarta semmilyen módon. Ekkor jött a kényszer apport, ami hiba volt. Ez vezetett a kényszeredett munkához – látja most már világosan a bajnok.

A klikker Mario-nál a legfontosabb megerősítő eszköz.

Az időzítés szerinte így a legjobb. Ő ugyanis nem a delfinoktatásból átvett módszer szerint dolgozik. Jól csináltad, megjutalmazlak!  Yagus számára a klikk azt jelenti: jelzem, most jó, amit csinálsz! A kis különbség miatt azonban egy alkalommal komoly negatív tapasztalattal gazdagodott a belga. A 2002-es szlovéniai vb-n hibátlan fürkészés, és felugatás után a kutya feküdt a helyén a menekülő segédre várva. Ekkor a nézőtérről klikk hallatszott. Yagus, ahogy kell ki is lőtt, ez neki ugyanis azt jelentette: oké fogd! Szerencsétlenségükre a segéd nem mozdult 89 pont.

Mario módosított a módszerein.

Kb. egy hétig arra tanítja a kölyköt, hogy a klikk hangjára mindig jutalomfalat jön. Később a falatka helyett valami, a kutya számára kellemes dolog lesz a jutalom.

Őrző – védőnél pl. a fogás.

Fontos azonban, hogy ne a kutya jutalmazza saját magát. Tehát csak akkor foghat, ha engedélyt kapott. Ezt pedig úgy éri el, hogy késlelteti a jutalmazást, vagy beépít egy második klikk-jelzést.

Nyomkövetésnél Mario nem használ klikkert.

A nyomok, félrevezető szagok. a kutyavezetőnek szinte teljesen követhetetlenek. Ez a kutyák világa, ezért itt csak jutalomfalattal erősíti meg a jó munkát a tárgyaknál, és a nyom végén. A keresés tanításánál Versliype az ősi farkas viselkedéshez tér vissza. Minden lábnyomba falatka, Ő is így kezd.

A tárgyfelismerést külön tanítja klikkerrel.

Hibázásnál alkalmaz kényszert (hang, elektromos-nyakörv). A nyom végén lefekteti a kutyát, néhány lépésre eltávolodik, majd hagyja, hogy a kutya a kezében tartott kolbászdarabot “levadássza”, halálra rázza, cipelje. És a végén egy nagyobb porció eleség a jutalom, mint a farkasoknál.

Reijo nyolc hetes korban kezdi a nyomkövetés tanítását.

Ugyanúgy, minden lábnyomba helyezett falatkával. Ezt addig folytatja, míg már törésekkel is pontosan megy. Csak ezután lesz kevesebb a lerakott jutalom. Nagyon figyelve arra, hogy a falat nélküli szakaszok is jól ki legyenek dolgozva. Kimmo a finn-orosz határon dolgozik. Az erdős rész más munkát igényel, mint a földeken nyomozni. A kutya mindkettőhöz remekül alkalmazkodik. Gazdája szerint pontosan tudja, mikor milyen munka következik. Az “éles keresés” előtt legtöbbször egy kolléga által fektetett figyelemfelkeltő nyom van tárgyakkal, a végén labdázással.

Az IPO nyomkövetésnél használ kényszert, munkanyomon sosem.

“A legrosszabb, amit az ember tehet a kényszert alkalmazni, ahol nem szabad”- mondja a finn. “Éles nyomon” pedig nagyon nehéz észrevenni az igazi hibát. A bajnok szerint a nyomkövetés komoly állóképességet kíván a kutyától. Ezért fut Kimmo kb. heti 3 alkalommal 14-15 km-t, nyáron, pedig csónak mellett úszik edzés gyanánt. 

Az engedelmességi feladatokat, mint bárki más, úgy gyakoroltatta Mario is.

A különbség másokhoz képest a részletekben rejlik – mondja a belga.

Persze világbajnok csak egy nagyon jó kutyával lehet az ember – vallja be őszintén. Mario minden egyes feladatot “darabjaira szedett”, majd a tökéletes darabokat összerakta. Az apportírozás tanítását, pl. megelőzte a tökéletes behívás tanítása. Ezt a szájból repül falatka módszerével érte el. A gazda előtt pontosan ülő kutya kapta csak meg az apportot. Így könnyebben meg tudta akadályozni a felesleges rágcsálást. Ebben a helyzetben megtanította, a tartsd, és az ereszd vezényszót. A következő lépésben lefektette Yagus-t, az apportfát keresztbe elé tette, hogy könnyen felvehesse. Kb.10 m-re eltávolodott, majd kiadta, a hozd utasítást. A kiképzésnek ebben a szakaszában persze még más, segítő hangjeleket is alkalmazott.

Az egyszeri “hozd” csak sok-sok gyakorlás után épült be.

Közben az apport minden lehetséges helyzetben a kutya elé került, Mario kutyától való távolsága is fokozatosan nőtt, míg egyszer csak eljutottak a vizsga alaphelyzetéhez.

Az előre küldés tanítása is ősi farkas szokásokra épül a belgánál. Biológusok megfigyelték, hogy a falka visszatér azokra a helyekre, ahol már vaddal találkoztak. A feladat gyakorlása feltételezi, hogy a szabadon követés tökéletes, és a kutya minden helyzetben azonnal fekszik.

Helyszín egy focipálya.

Mario szabadon követéssel elindul egy kis lyukba ásott, de jól látható labda felé, ami kb. a fél pályánál van. A labdától két méterre megáll, karjelzést ad a kutyának a labda felé. Amint a kutya megtalálta a labdát, szól a klikker, és kezdődik a játék. Közben óvatosan egy másik labdát helyez a lyukba. Majd amikor a gyakorlatot megismétlik, “véletlenül” újra lesz ott játékszer. A lyuktól való távolságot folyamatosan növeli, és az “előre” vezényszó csak akkor hangzik fel, ha a kutya már az egész pályát befutja. Abban a pillanatban, mikor a labdát felvette. Legelőbb kb. további 40 gyakorlás után, jön csak az előreküldés pillanatában kiadott “előre” utasítás.

Reijo Lattu a fiát hívta segítségül ennek a feladatnak a tanításakor.

A gyakorlópálya végén focizgató fiúra hívta fel Kimmo figyelmét, és küldte hozzá erőteljes hangjelzésekkel. Ott aztán a kutyának kiadós játékban volt része. A távolság folyamatosan nőtt, a játék egyre kevesebb lett, majd lassan eljutottak a versenyfeladathoz. A fektetéssel sose volt problémája a gyakorlás során. A labdához azonban a mai napig is mindig visszatér a bajnok.

Mario azon a véleményen van, hogy minden kutyásnak alaposan meg kell figyelnie négylábú barátját, és ennek megfelelően kell kiválasztania a hozzá illő kiképzési módszert. Yagus tanítása az őrző-védő feladatokra is különbözött másokétól. A fogváltás után 3 alkalommal dolgozott segéddel, hogy megfigyelhesse a kutyában rejlő ösztöntulajdonságokat. A harmadik alkalommal Yagus már kart fogott. Ezután nagy szünet következett. Kb. a kutya egy éves koráig. Ezt az időt a pórázon követés tökéletesítésére, a fürkészés tanítására használta fel. Ekkor tanulta meg a kutya a felugatást is labda, és zsákmányhurka segítségével. “

Az őrző-védő munka titka a tökéletes kontroll a kutya felett, ha ez meg van, már nem lehet semmi probléma.”- vallja a bajnok. Erre az alapelvre építette a gyakorlás egészét. Az első edzések alkalmával a segéd a pálya közepén állt. Mario szabadon követést gyakorolt (figyelve, hogy a kutya a gazdát nézze). A jó feladat végrehajtást aztán klikkerrel, és fogással erősítette meg. A fürkészést, a felugatást ekkor már tudta a kutya, csak egy ismeretlen segédre volt szükség. Akár csak az engedelmesség tanításánál itt is a teljes feladat végén jött a végső megerősítés. Egy második segéd ad fogást a pályán kívül, az autónál. Itt kapja meg a kart, a pályán soha. 

Tehát lépésről lépésre így épült fel a gyakorlatsor.

Állítás, felugatás, fogás, eresztés, jelentés a bírónak, a pályán kívül a “jutalom, fogás”. A következő lépésben jön egy újabb fogás a pályán , és így tovább. Egy-egy újabb lépést 50-60-szori gyakorlás előz meg. “Sokan mondják, ez a módszer túl lassú. Ám a kutya ilyen kis részletekben képes tanulni, mintegy magától megérteni a feladatait.”

A legtöbben azt akarják, hogy a kutya már a tanítás elején kemény ösztönviselkedést mutasson. Mi nem.

Alacsonyabb ösztöntevékenységnél a kutya jobban tanul!

A magas ösztönviselkedés nem hagy időt a tanulásra.”- osztja meg gondolatait az olvasókkal a világbajnok. Yagus kb. egy évesen, kezdte el a fogást gyakorolni, és két és fél évesen indult az első vb-n. A siker Mario-t igazolta.

Kimmo őrző-védő feladatait Dr. Helmut Raiser módszerei alapján gyakoroltatta Reijo. A finn szerint, csak egy ösztön előhívása ( zsákmányszerző ) önmagában nagyon kevés. Két ösztön együttes megjelenésére van szükség. Zsákmányszerző -, és aktív védőmagatartás jellemző a jó munkakutyára – vallja a finn sportember.  

Két világbajnok, mindketten “őrültjei” a sportkutyázásnak – ha más-más módon is.

Der Gebrauchshund 2004/2. szám. Magyarra értelmezte: Kékesi Mihály, Dunakeszi. forrás: Dog-fit kutyaiskola honlapja  2007-ben tettem fel a honlapomra , talán 2006-ban akadtam az írásra .

http://www.chienplus.com/result-fci-ttr-wavrel-2003.htm

http://www.schaeferhunde-sportinfo.de/WUSV/WUSV2003_1.htm

http://www.der-gebrauchshund.de/
kiegészítés 2017.

Két munkakutyás világbajnokról