Kiállítások világának kapcsolata a kutyatenyésztéshez, miért ilyen szoros?Teszem fel a kérdést sokadszorra. Talán a tenyésztéshez kapcsolódó kirakat, ami mindenkit ámulatba ejt kezdetben. Pont úgy hat, mint az ünnepi díszbe öltöztetett karácsonyi forgatag.

Régen sokan kerültek hozzá nagyon közel

1990-es évek táján, volt egy időszak, amikor sokak számára elérhető volt a fajtatiszta kutya, nem jelentett elérhetetlen vágyat, sem jelentős anyagi terhet a megvásárlása. A rendszerváltást megelőzően egyetlen civil, kinologiai, tenyésztő egyesület MEOE, működött eredményesen. Kiépült országos hálózattal, több tízezres tagsággal rendelkezett. Felügyeleti szerve egy állami hivatal volt, de az nem szólt bele a munkájába, csak akkor avatkozott be, ha a békétlen kutyások kiharcolták, hogy egymást ellehetetlenítsék.

Felfelé ívelő pálya

A kinológusok, vezetők vitája a háttérben zajlott, de a nyilvánosság előtt egy nagyon szép “kirakat ” látszott. Nem volt ez más, mint a kiállítások világa, ami  ünnepi hangulatú, látványos szakmai rendezvénynek indult kezdetben. Ott részt venni, tenyésztett, törzskönyvezett, származási lappal rendelkező kutyával lehetett. Amikor valaki fajtatiszta kutyát vett, a tenyésztőn és a MEOE-n keresztül ismerkedett meg a kutyás világgal. Voltak helyi szervezetek, voltak kutyakiképző iskolák, voltak kedvezményes áron árusító kutyaeledel boltok MEOE tagoknak. 

Szemlélet formálást tűzte ki legfőbb feladatának a MEOE

Civil szervezet, civil hobbiként határozta meg a kutyatenyésztést, miközben az FCI alapvető szabályait be kellett tartania. 1960-as években, a kezdeteknél, de sokáig még, egészen a 80-as évek közepéig, az állami engedéllyel megjelenő nyomtatott sajtó, rádió, TV volt az, ahonnan tájékozódni lehetett, nem volt világútlevél, internet sem.

A kutyásoknak volt egy folyóirata – a Kutya- az FCI tag MEOE kiadásában.

Itt hirdették és propagálták a kiállításokat, ott lehetett fajtatiszta kutyákat látni és ismerkedni a fajtákkal. Kezdetben a Mezőgazdasági Minisztérium iránymutatása alapján, az OMÉK – Országos Mezőgazdasági Vásár égisze alatt rendeztek kutyakiállításokat, hiszen a haszonállat tenyésztésnek, vásároknak, kiállításoknak nagy hagyománya volt már akkor, itthon is. Aztán 1971-ben a Vadászati Világkiállítás területén, megrendezték az első önálló kutya kiállítást, ami az FCI Világkiállítás volt Budapesten.

A haszonállatok tenyész állat kiválasztó bírálatának mintájára épült fel a kutya küllem bírálata, de kiegészült a viselkedés, jellem értékelésével. A bírálat alapja az FCI standardnak való megfelelés, a kiemelkedő forma és profi felvezetés volt. A címet kapott kutyák értékes tenyészállatoknak számítottak. 

 Ebben az írásban van mikor alakult a MEOE és mit tűztek ki célul
Az állattenyésztő szakmát a bírók képviselték

Szakirodalom nem volt elérhető, így a bírók szakértelmét senki nem kérdőjelezte meg nyilvánosan. A laikusok azért neveztek a kiállításokra, hogy ott a bíró elbírálja, minősítse a kutyájukat. Szinte válogatás nélkül minden törzskönyvezett kutyát odavittek és ott a bíró adott egy minősítést. Megfelelőtől a kitűnőig minősítéseket kaptak, majd a címekért vetették össze a kutyákat.  Szukákat nagyon jóval, a kanokat kitűnővel lehetett tenyészteni.  A címet szerzett kanoknál sorba álltak a szukások és elég jó pénzt lehetett kapni a fedeztetésért, mint ahogyan a fajtatiszta kutyakölykökért is. ( a haszonállatokhoz képest! )  

A kiállítások, a reklám, a pénz hatására mindenki tenyészteni kezdett. Volt egy séma, amit a nagy átlag követett, nem elmélkedve a miérteken. Alap sémát követve tenyésztettek kutyát, pont úgy, mint ahogy a haszonállatokat. Szaporítás, vásári eladás, pénzben mérhető haszon volt a motiváció. Na, innen, már kezelhetetlen volt a tömeges tenyésztési kedv, mert ennyi laikussal, több tízezres nagyságrendű hobbi kutyással, szakmáról beszélni, nekik szakmai követelményt támasztani lehetetlen!

Viszont dőlt a pénz, a szervezet gyarapodott.

A tömegtermelés olcsó kutyát eredményezett és nem volt elérhetetlen ára a fajtatiszta kutyáknak, főleg a jól szaporodó, keresett divatfajtákban. Ilyen fajta volt a rottweiler is.

 Címekkel jutalmazták a tenyésztést, a kiképzői munkát
Irigység, törtetés, anyagi érdek

A MEOE nagy szervezet lett, nagy bevételre tett szert, hiszen nagyon sok társadalmi munkás gyarapította a vagyonát. Ezért a bevételért, az egyéb lehetőségekért, aztán elindult felső vezetői szinten és a bírók között, a háború. Majd ez kezdte jellemezni az alsóbb szinteket is. Mire eljutottunk 1998-ig a különböző érdekcsoportok azért dolgoztak, hogy mindent elhappoljanak a másik elől, de ha mégsem sikerül, akkor legalább megkeserítsék egymás életét.

Feljelentés, békétlenség

22 év eltelt a megindított háború óta és némely körökben, teljesen elfelejtődött a szakma. A közbeszéd már csak korrupcióról, megvett bírókról, csalásokról szól. Tömegek, nézők egyáltalán nem járnak kiállításokra itthon. De talán még sokan a régi emlékek szerint vágynak a sikerre a sikerességre. Csak egy a bökkenő, hogy ez igen költséges dolog lett mára már. Bizonytalanra senki nem indul el! Így a különböző érdekcsoportok irányítanak, akik nagy rutinnal veszik kézbe az irányítást. 

Először csak rácsodálkozunk

Megtapasztaljuk a furcsaságokat, amikor a kutya a “nem megfelelő” első bírálatból, eljutt az Interchampion címig, vagy a jó minősítéstől a másnapi Világgyőztes címig. Ugyan ez fordítva, a Világgyőztes cím után a másnapi nagyon jóig. Sőt, olyan eset is történik, hogy 2500 km -t utazva a Világkiállításra kb. 10 percet töltött a kutya a körben, mert lövés próba lesz munka osztályban váratlanul és a kutya nem állja a próbát, így bírálat nélkül mehet haza! Minimum megkérdőjelezed, hogyan lehet munkakvizsgája az adott kutyának?! A legdurvább szembesülés az volt amikor egy szinte azonos nevezett állományt bírált két bíró két hét eltéréssel, lényegesen eltérően. Az egyiknél a jó, nem megfelelő minősítések domináltak, a másik bírónál, mind kitűnő minősítésű lett! A nemzetközi tekintéjű szakbíró tenyésztési eredményt bírált, a hazai “all round” bíró meg különösebb kritika nélkül értékelte a kutyákat. Egyformán szépnek látva őket.

Az ezredforduló után, aztán kiderül, hogy minden megváltozott

Mindig az adott klub, rendezőszerv azaz egy szűk tenyésztői közösség dönt arról az irányról amerre haladni szeretnének a tenyésztésben. Ehhez kell nekik a visszaigazolás, hogy győztes kutyájuk van, amelyik szakmai mércével is szép, kivállóan alkalmas, hogy tenyészkutya legyen. Ráadásul egymással versenyezni is szeretnek, halmozni a győztességeket meg egyenesen imádják. Ezeket a győztességeket kiállításokon lehet megszerezni, ahhoz szakértő kell, “külső szem”, hogy összehesonlítsa a kutyákat. Ők a bírók. Az általuk adott minősítések, címek alapján aztán lehet bosszankodni vagy örülni. Mindenki örülni szeret, ezért megtanulták a rendezők úgy válogatni a bírókat, akik jó eséllyel, nekik kedvez. Őt meg hívják bírálni, oda neveznek.  A pártatlanság kötelező lenne a bíró részéről, erről határozottan rendelkezik a nemzetközi kiállítási szabályzat, de emberből van mindenki és egy bizonyos határig befolyásolható! Intelligencia kérdése, hogy ezzel ki hogyan él vissza. Azt a bírót aki túlságosan kritikus, nem hagyja magát befolyásolni, ritkábban hívják. Hiszen a kiállítások mára már show rendezvények, előre megszűrt állományt vezetnek fel. A rutinosak felkészülten tudják mibe fér bele a kutya, nem vakon, lesz ami lesz alapon készülnek. A legkissebb esélyt adják a meglepetésnek.

Ez klub rendezvényen hatványozottan igaz

Rottweiler fajtán belül is, van lehetőség két klub rendezvényére menni.  Évi 3 – 4 CAC cím, Klubgyőztes, Kupagyőztes címek, HFGY/BOB, BOS címek  szerezhetők a Nemzeti /Nemzetközi CAC, CACIB, Championátusok, egyéb címek mellé. Kell az is, mert sikeresnek, büszkének lenni jó! Ebbe belefér, hogy van akinek semmi nem elég!

A fajtatiszta kutyások körén kívűl, más kutyás érdekek mentén sem zajlik másként

Csak ők közösen és tömegesen agitálnak a tenyésztés ellen. Így összefogva, mindenki jól értesült és azt terjeszti,  hogy tenyészteni bűnös dolog, mert pénzt akarnak kérni a kutyákért! Minő felháborító dolog!  Eljutottunk oda, hogy pont úgy, mint a 70-es években harcolni kell a fajtatiszta kutyák létéért. Akkor sem és ma sem tudja a laikus tömeg, mi is a tenyésztés. Viszont mindenki aki fajtatiszta kutyát vesz, sikereket ér el a kiállításokon, rövid idő múlva úgy érzi, hogy ő ért a legjobban az adott fajtához és neki kell irányítani mindenkit.

Ez vezetett oda, hogy megállt az idő és nincs fejlődés egyes területeken, egyes fajtákban.

Lényeges változás ma, hogy a kirakat se nem díszes, se nem örömteli és nagyon sokszor nem is szakmai. Ráadásul azt hangoztatják különböző érdekcsoportok, hogy a kiállítások világa hamis, a tenyésztők pénzéhes ragadozók. Mindez azért alakulhatott így, mert egy sikeres időszak után, áthelyeződött a hangsúly az üzletelésre, egyéni érvényesülésre. Világszinten zajlik ez, de itthon ezt megfejelte, hogy a kevésbé felkészültek, a nem annyira tisztességes emberek vették át az irányítást. Ráadásul az egész élet megváltozott, más státusza lett a kutyáknak. Sokaknak elérhetetlen vágy a fajtatiszta kutya, a kiállítások világa, ezért nekik muszáj hangoztatni minden negatívumot, meg azt is, hogy tenyészteni felesleges.

Semmi nem új a nap alatt

Az emberi természet már csak ilyen, könnyebb ujjal mutogatni, mint ténylegesen tanulni és fejlődni. Az igénytelenségre aztán van is mentsége mindenkinek. A mai íráshoz egy régebbi írásom adott segítséget, mert ez a téma is örök, ismétlődik rendszeresen. ITT A RÉGI.