“Marad” tanítása Dezsinek. Bevezető rész gyakorlat, hogy megértse a szabályt. Fekszik , amiből nem kelhet fel kedve és hangulata szerint. 

A tanítás sokadik változata 

Természetesen a gyakorlás előtt, sétáltunk egy nagyot. Megálltunk a tisztásnál, felállítottam a fényképezőgépet. Dezsi pórázon. Az én pórázom másfél méteres, mert ez több mindenhez jó. Ez a pórázhosszúság az, ami lehetővé teszi, hogy ne azonnal feszítsem, húzzam vissza a kutyát, mert ő sokkal nagyobbat lép, mint én, és bizony lendületesebb is alapból. Ezzel akár ki is köthetem egy rövid időre… stb

Alapállásból kezdünk gyakorolni.

Amikor felvettük a szabályos alapállást, azaz kigabalyodtam a pórázból, Dezsi szabályosan, figyelmesen ül, kapja a dicséretet (klikk). Most jön a helyben maradás gyakorlat elkezdése. A kezdők kedvedért van a falat és mutogatok is. Ő már csak szóra is le tudna feküdni, de ugye most az alapoktól akarom bemutatni, hogyan használjuk a lábunkat és a pórázt, hogy helyben tartsuk a kutyát.
Kezemben a póráz és a nyakörvnél, a póráz tövében lépek rá, azzal akadályozom meg, ha fel akarna állni, el akarna mozdulni onnan. Kicsi kényszer, az aktív , nem tud nyugton lenni  kutyákhoz. Ha nem tud hibázni, korrigálni sem kell, pláne nem kell büntetni! 

A fekvését megerősítem a lába közé tett falattal és klikk hanggal is. 

Lábam marad a pórázon és ide oda mozgok, de a vezényszóval „fekszik”, értésére adom, mit várok továbbra is tőle! Mivel nem mozdul, jutalmazom klikk+ falat. 0:54 környékén mutatom, hogy lábam a pórázon és mivel a kezemben van, továbbra is használhatom a pórázt, ha fizikai kényszerre is szükség lenne. Bizony, ha fel akarna állni Dezsi, esélyem se lenne lent tartani, de így, hogy teljes testsúllyal rá terhelhetem magam + szükség esetén a pórázt felfele húznám, elég erőt tudnék kifejteni, hogy ne hibázhasson a kutya . Amikor egy pillanat alatt feláll, én már csak mennék az események után, egy rossz dolgot kellene helyrehoznom, ahelyett, hogy a jót tanítanám neki.
Itt a videón, nincs semmilyen elvonó inger, de ha megjelenne egy ember, vagy egy kutya, bizony Dezsi is felpattanna azonnal, hiszen négy lábon állva természetes neki ismerkedni.
Sem a buszon, sem a vonaton, meg még számtalan helyen nem praktikus a felpattanós, ösztönös kutyaismerkedés.  Ezért is tanítjuk a helyben maradást! Akkor vezényszóra a kívánt pozícióban tudjuk tartani. Addig ott kell maradnia, amíg a feloldó másik vezényszót meg nem kapja.

Fiatal kutyánál, azért nem hívjuk el a helyben maradásból, mert még nem stabil, nem megtanult a helyben maradás.  Az állandó elhívogatással nem is lenne megbízhatóan végrehajtott soha.  

Nézd ! 3:13-nál fekszik vezényszóval erősítettem meg a pozíciót, hogy ne jöjjön utánam és leléptem a pórázról. A cél az lett volna, hogy Dezsi ott maradjon. DE! Belegabalyodtam ismét a pórázba és meghúztam a lábammal azt! Na, ná hogy eljött Dezsi!
Nem ő hibázott, hanem én és már hiába mondogattam a fekszik vezényszót. Ugyan lefeküdt tessék- lássék módon, de mivel nem olyan formában szerettem volna , korrigálnom kellett. 

OTT MÁR Dezsi a maga szelíd módján megmutatta, hogy ő másként szeretné folytatni, és keresztbe feküdt elém! Én meg ráhagytam, ahogyan a kezdő gazdik rendre tenni szokták! Mindegy is, akár így is feküdhet, gondoltam én.

Jó ez ? 

Ilyen ráhagyom, mert úgy is jó lesz, feladat végrehajtást majd a vizsgaszintű kiképzésnél el kell felejteni, de a vonatozáshoz mindegy, akár eldőlve is aludhat, ha úgy van kedve. Ha azt szeretnéd, hogy elaludjon, ne nyüzsögjön, kevés ingert kell adni neki!  Falatot eltenni, nem hozzászólni, nem kalimpálni a kezeddel, csak ritkán klikkelni egyet (falat hozzáadás nélkül) Lábbal „leszögezve” a pórázt lent tartani végig megoldható az úton és nem szökdécsel, meg zizeg a kutya. Egyszer csak feladja és elpihen. 

Nem teszel rosszat vele, ha fegyelemre, önuralomra szoktatod, sőt jó lesz neki. Sokkal több helyre viheted magaddal. Amit kölyök korban megtanul, később se felejti el.