Sütöttem ma csirke combot. Gondoltam megkínálom vele a Tökmagot. Kíváncsi voltam vajon mit szól hozzá? Morog majd? Egyedül van, nincs kitől félteni a húst .

Nyalogatta, nyalogatta, de nem tudta mit kezdjen vele. Na, ja a táp etetés hátránya, nem ismeri fel a húst . Bár az első alkalommal az anyjuktól és egymástól lesik el a technikát. Itt meg se a mama , se tesó nincs. Ezért eltéptem és kézből nyújtottam az első falatot. Onnan már tudta mit kell tennie. Ízlett neki.

Egy nagyobb darabot elvettem és a háta mögött tettem le.

Előbb végzett a könnyen megszerezhetővel, majd az egész darabot is megkereste.

Teljesen nyugodt volt, nem őrizte a húst, amíg el nem kezdtem macerálni, simogatni. Mivel az első jelzésre nem vonultam vissza , egyre erősebben morgott, fenyegetett. Védte az ennivalóját A HÚST ! SOHA ILYENT TÁPPAL MÉG NEM CSINÁLT! Ösztönös és később tanult viselkedés az ennivaló “féltése”. Nagyon régen tudjuk ezt, mert számtalan alomnál kipróbáltuk! Csak a hús, a csont vált ki ilyen hatást-meg a “zsákmány” birtoklása, amit szintén az anyjától tanul!
Ezt a történetet szoktuk elmesélni, amikor valaki panaszkodik, hogy a pici kutya harap, morog, őrzi az ételt, a csontját és a kedvenc zsákmány játékát.Természetesen idővel megtanítjuk mi is, hogy adja át, engedjen az ennivaló közelébe. DE!
Nem haragszunk érte, nem akarjuk leverni, terrorizálni, “csak” tudomásul vesszük, hogy a kutya kutyaként viselkedik, ezért a mi szabályainkat meg kell tanítani neki. Pont úgy, ahogyan az apja, vagy az anyja tenné!
A második ami érdekes ebben a filmsorozatban, a kicsi kutya orr használata. Hangosan szimatol, keres, nem adja fel addig míg rá nem lel.
Egy nagyobb létszámú alomnál is hasonlóan történik. Három évvel később így: katt >ITT