Mindenki belefuthat abba az előítéletbe, hogy ugatós, tiltakozó kutyáját agresszívnak mondják. Pedig a dolgok soha nem feketék vagy fehérek, hanem sok színűek. A legtöbb ugatós rottweiler nem agresszív, mint inkább feszült, ideges. 

Őket láthatjuk kutyás megmozdulásokon úgy, hogy már az idegen kutya látványától is szétszórtak, nyugtalanok, szinte kezelhetetlenek lesznek. Olyankor senki nem érti, miért változott meg, az egyébként otthon nyugodt, viszonylag szófogadó kutya.

Amikor a nyugtalan viselkedéshez ráadásul ugatás is társul, hamar „agresszív” jelzőt kap a kutya. Vagy büszkén dominánsnak titulálják.

Teljesen téves megítélés! Nem agresszív, nem dominás, hanem félre értett!

A feszített póráz, a folyamatos inger ami kiváltja az izgatott vagy dühödt ugatást. Mindig szituáció függő az ugatás jelentése. Belülről jövő ösztönös reakció és egy “beszédre” való hajlamú kutyánál hamar kiváltódik.  Majd lesz belőle viselkedés zavar, ha rángatás, büntetés az ember válasza erre. 

Pedig “csak” annyi történik, hogy az ilyen viselkedésű kutyának nem volt lehetősége megtanulni a helyes kommunikációt, csorbát szenvedett a fajon belüli szociális viselkedés megtanulása, avagy az izgatottságát , feszültségét ugatással vezeti le.

Lássuk mit tehetünk? 

Mindenféleképpen kerülni kell a durva kényszerítést, az erőszakot! A szétszórt, nyugtalan, ideges magatartást durván büntetni a legnagyobb hiba! Ilyenkor a fokozatosságot kell szem előtt tartani, fejleszteni muszáj a kutyát, kideríteni mi okozza a kiegyensúlyozatlanságot! Zaj, tömeg, szokatlan, vagy éppen kedvenc tárgy, másik kutya látványa? Akármi is az,  lassan, tervszerűen kell hozzászoktatni az ingerekhez. (deszenzibilizációs tréning)  Szokták az ilyen kutyákat címkézni, úgyhogy térjünk ki erre is. 

Kemény kutya

Az a kutya amelyik nem fájdalom érzékeny, még a fizikai bántalmazást is nyom nélkül viseli.  Ő az aki látszólag megtörhetetlen , bármilyen büntetést eltűr.

Nos, ha a keménység intelligenciával párosul, a sok igazságtalanság az ilyen kutyában is nyomot hagy. Csak látszólag marad nyom nélkül, így előfordulhat, hogy szakad a cérna és tiltakozásul, bizony visszaharap! A morgás még nem, de a harapás  valódi agresszió és büntetik a kutyát érte, pedig az embert kéne! Ő az oka a kutya helytelen viselkedésének! 

Puha kutya

A puha kutya is eltűri az erőszakot, de garantáltan összezuhan, és felhalmozódik a stressz benne. Ő félelemből, tiltakozásul haraphat vissza. Az ilyen kutya sem lesz olyan kutya, aki idegen kutya társaságban, idegen helyen olyan szeretetre méltóan vidám, könnyen kezelhető lesz, mint  otthon , nyugodt körülmények között. 

Régen ezzel nem volt gond, mert szerették, ha a rottweiler nem társaságkedvelő. Ma viszont elvárás a barátságosság.

Igaz régen is elvárás volt a kiegyensúlyozott, szocializált viselkedés, de az idegen emberrel, idegen kutyával azonnal barátságos nem!

Fegyelemből megoldható volt a kemény, stabil idegrendszerű kutyáknál, ha kimaradt a korai szocializáció, el lehetett érni, hogy mindenhol viselkedni tudjanak. Legalább a közömbösség látszatát teljesíteni tudták. 

Amikor nem, hamar verekedés alakult ki. Az ellenkező nemű kutyákkal nem volt gond, de az azonos neműeknél igen. Az sem okozott akkora ribilliót, mint ma, főleg azoknál, akinek a kutyája “nyert”. Az büszkeséget váltott ki,  de a “vereség ” bosszantó eseménynek, a gyávaság meg egyenesen bűnnek számított.

Egyre több gyáva, szocializálatlan kutya okán, aztán megszületett a “megoldás”. A szégyenkezést megelőzendő, hamar a harcos kutya képére kezdték formálni a kutyákat. Heccelték, uszították, hogy senkinek ne jusson eszébe számon kérni a bátorságot! Így született meg a harapós rottweiler bélyeg. A hibás viselkedést erénynek állították be és legendát szőttek a kutyák köré. 

Miért hátrány ez?

Hosszú távon oda lesz a bizalom a kutya felé, majd leírják a fajtát “alkalmatlannak”. Elmarad a tenni akarás, hiszen senki nem azért akar kutyát, hogy küzdelem legyen vele az élet !  Rossz módszer választásával a “leszoktatás” se sikerülhet. 

Ami biztos 
  1.  Se a kemény, se a puha kutya nem lesz felszabadultan vidám, élénk, figyelmes kutya, aki érdeklődve tekint a neki felkínált játékra. Nem sikerülhet jól a standard pózba állítás sem. Lazán, elfogulatlanul, nyugodtan tempózva se fog futni. Tuti nem lesz ,szabad, folyamatos mozgása, amit  szeretnének a kiállításra járok, a bírálati lapon leírva is látni. 
  2. A kutya kiképzése se sikerülhet, mert ha egy ilyen alap dolgon nem tudunk túljutni, hogyan is juthatnák el a vizsgáig? Nem csak a komoly munkavizsgára készülés maradhat el, de a könnyített tenyész alkalmassági vizsgára sem biztos, hogy belátható időn belül felkészíthető lesz a kutya.
  3. Nem fogjuk szeretni a kutyás világot, mert ki az, aki tartós kudarcélményre rendezkedik be?
  4. Elfordulunk vagy gonosszá válunk, vagy megpróbáljuk a saját képünkre formálni a kutyás világot. 
Szeretnénk ezt elkerülni? 

Meg kell tanulni a kutyanevelés, kutyakiképzés alapjait, haladni kell a korral, és mindig ellesni egy korszerűbbet, jobbat!  Eddig a rottweileresek pici százalékának sikerült ez. Nem lehetne végre megpróbálni, széles körben terjeszteni a valóságot, a helyes megoldást ?

Kulcsszavak ehhez 

Szocializáció, kommunikáció, társas viselkedés, szociális viselkedés, kiegyensúlyozott idegrendszer,  karakter, jellem, nevelés, kiképzés, kutya ismeret, a fajnak megfelelő tartás és foglalkozás , tudás alapú tenyésztés. 

Az ugatás és a valóság 

Az ugatás a kutyának azon tulajdonságai közé tartozik, melyet a domesztikáció során sajátított el. A farkasoknál csak a kölykök ugatnak, a felnőttek üvöltéssel érintkeznek egymással.

Kezdetben ősember inkább a sokat ugató ebeket válogatta ki, mivel ez jelezte a közeledő ellenséget, és ezzel aktivizálta az embereket.

Későbbiek során a kutyák csahos és kevésbé csahos csoportokra váltak szét: keveset ugatók a nyájőrzők és a terelők, a vízi vadászatra, valamint a nyomkövetésre alkalmas ebek. Csahosak a falkakutyák és a házőrzésre alkalmas fajták.

Ma is nagyjából ez a helyzet. Az apportozó- és a vadat álló kutyák kevésbé, az őrző védő ebek, a terrierek és a spiccek az ugatósabbak közé tartoznak.

A kutya “tudatos nyelve” alatt bizonyos hangokat, testbeszédet értünk, amelyeket az emberrel vagy más kutyával való érintkezésben használ. Idegen közeledtekor az ugatás nagymértékben ösztönös.

Ezért gyakorlatilag nem lehet abbahagyatni, mivel az ösztönök csak embertelen eszközökkel szüntethetők meg. Ilyen esetben akárhányszor büntetjük a kutyát ugatása miatt, idegen közeledésekor újra és újra jár a szája. Ha a gazda ilyenkor rá ordibál a hangoskodó kutyára ez olyan, mintha ő is bekapcsolódna az ugatásba, ezért az állat izgatottabb lesz, és még harsányabban „csahol.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3975

ÉS MÉG  

 „Tanszékünkön közel egy évtizede folyó vizsgálatsorozatban azt tűztük ki célul, hogy az ugatást, mint esetleges kommunikációs viselkedésformát vizsgáljuk. Ennek során kiderítettük, hogy a kutyaugatás sok információt hordoz az ember számára mind az adott szituációt, mind pedig a kutya belső állapotát (motiváltságát) tekintve.

A kutyaugatás akusztikai jellemzői egyedre, belső állapotra illetve kontextusra nézve jellemzően különböznek egymástól.

További etológiai és élettani vizsgálatokkal kiderítettük, hogy az ugatás a többi kutya számára is informatív, ugyanis azok képesek megkülönböztetni az ugató egyedeket, illetve különbséget tudnak tenni különféle szituációkban felvett ugatások között.

Ezek az eredmények alátámasztják azt a feltevést, hogy a kutya domesztikációja során az ugatás nem funkció nélkül lett a kutya legjellemzőbb vokalizációja, hanem meglehet másodlagosan, de többféle kommunikációs funkciót is nyert egyben”

Dr. Pongrácz Péter (ELTE Etológia Tanszék): Miért ugat a kutya? Mit tegyünk, ha kevesebb is elég lenne?

FORRÁS:

http://kutyakutatas.blogspot.hu/2010/05/iv-v-kutyaviselkedes-terapia-szimpozium.html

 Végül, néhány példa egy “beszédes” kutyára 
Variációk ugatásra