Rottweilert szeretnénk, hangzik el gyakran, de nézzük, mi előzi ezt meg. Évente több ezer kutya kerül újgazdához, akiknek jó része egyszerűen csak szeretné jól felnevelni a kis jövevényt, de lesznek köztük olyanok is, akik kiképezni is megpróbálják, sportolni szándékoznak vele, vagy akár majd tenyészteni is szeretnék.

Talán kezdjük azzal, hogy eldöntöttük a családdal a következőt: most, hogy van biztos megélhetésünk, lakásunk, házunk kerttel, valamint jócskán van szabadidőnk is, megvalósítjuk régi álmunkat, és veszünk egy kutyát! Igen ám, de milyet? Elolvasunk egy könyvet, melyben megtalálható a különböző fajták fényképe és leírása, ennek alapján szűkítjük a kört. Négy-öt fajta is szimpatikus, de nem tudunk dönteni. Kitartóan érdeklődünk ismerőseinktől, kutakodunk az interneten, és kiderül: mindenképpen őrző-védő típusú kutyát szeretnénk. Biztos, hogy előbb-utóbb ráakadunk arra, akinek van némi fogalma és rálátása e kutyák valódi értékére, az országban fellelhető populációjára. Mondjuk, hogy szerencsénk van, és az ismerősök között találunk valakit, aki ért az őrző-védő fajtákhoz, és hajlandó is segíteni.

Nagyon fontos, hogy ez a személy

A továbbiakban egyszerűen segítő, régi, tapasztalt kutyás, becsületes ember legyen, aki nem fog “eladni” minket egy kutyái eladásával küszködő szaporítónak. Tehát itt tartunk: megtaláltuk az ideális segítőt, aki elvitt minket mindenféle jó nevű kutyaiskolába, hogy testközelből is megnézhessük és kiválaszthassuk a számunkra ideális fajtát. Néhány hétvége, és már meg is van a kollektív döntés. Az ész, az erő, valamint a megjelenés összegsége alapján nálunk a rottweiler felé billent a mérleg nyelve.

Segíthetünk?

Hát ezzel akkor meg is volnánk – mondhatnánk, de természetesen ez csak a lavina első kis ártatlan hólabdácskája. A neheze, és a segítő munkájának oroszlánrésze még hátravan. Éppen ezért innen kezdődően megpróbálunk mi az Olvasó segítői lenni, a vásárlás, felnevelés, valamint a “kutyázás” különböző szegmenseinek megismertetése terén. Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy nem akarunk axiómákat felállítani. Mindössze a harminc év kutyás tapasztalatával, mint afféle révkalauz, próbálunk segíteni a jövő kutyásainak, hogy lehetőleg a jó oldalon kössenek ki.

Ezek után térjünk vissza a kályhához.

Már tudjuk, hogy a vásárlandó kölyök rottweiler lesz. Na de ezen belül milyen nemű? Mekkora? Milyen temperamentumú? Van-e esetleg távoli cél vele? Területőrzés, személyőrzés, vagy mindkettő, esetleg kiállítás, sportkutyázás, (őrző-védő), agility, ring sport stb. netán továbbtenyésztés? Minden kérdésre több százszor válaszoltunk már, de bevezetőnk mottója szerint most ismét megpróbáljuk – egy kicsit bővebben, és összefogottabban, mint ez idáig tettük.

Az első kérdés: szuka vagy kan?

Megfigyeléseink szerint a családok férfi tagjai hajlamosak körömszakadtáig ragaszkodni a kan kutyához, kivéve, ha már eleve a tenyésztési szándék vezeti őket. Mindig mindenkinek el szoktuk mondani a kan kutya előnyeit. Például: nagy, erős, impozáns, általában az életének már korai szakaszában kezdi őrizni a javakat, hamarabb, mint a szuka. Mihelyt a serdülőkorba ér – amit a lábemeléses vizeléssel való területjelölés árul el -, már készen áll a terület őrzésére: ugat, jelez az idegen közeledtére. Viszont éppen a jelölések tönkre is tehetik a díszkertet. A kan hajlamos a dominancia fitogtatására, sok és határozott foglalkozást igényel. Kezdő kutyásnak, kisgyerek, vagy korlátozott fizikai lehetőségekkel rendelkező idős emberek mellé nem javasoljuk. Felnőttkori ivartalanítással sokat javíthatunk e hátrányokon.

A szuka kisebb, finomabb felépítésű, hajlékonyabb, kedvesebb, és sokkal inkább “kertbarát”. Nem tör dominanciára, toleránsabb a gyerekekkel és öregekkel. Bár őrzőhajlama legalább olyan intenzív, mint a kanoké, az jóval később, úgy másfél éves korában kezd komolyabban kialakulni (ez általában a harmadik tüzelés utáni időszak).

A második kérdés: mivel jár az ivarzás?

A tüzelés szinte a legsúlyosabb kifogás, amit a szukával kapcsolatban említeni szoktak. Valós probléma, évente kétszer huszonegy napig tart. Ez idő alatt a szukát, ha a kert nincs börtönkerítéssel körbezárva, biztos helyre kell bezárni. Ez nem vicc: láttam már kóborló “Casanovák” által szétbontott kerti házat, kerítésen macskaként felmászó eb lovagot, sőt családi ház tetején közlekedő kutyaakrobatát is! Ha nincs kifejezett tenyésztési szándék, itt is sok bosszúságtól kímél meg a felnőtt kutyaivartalanítása.

Végezetül a szuka vagy kan kérdéséhez homályoszlató gyanánt még annyit érdemes hozzátenni. Amikor a kan kutya életében egyszer sem párzik, nem lesz semmi baja, nem őrül meg, nem fog elszökni. Sőt, mivel nem párzik, azt sem fogja tudni, hogy miért is kéne elszöknie, s ahogyan öregszik, egyre jobban viseli a párzási időszakot. A szukáknál ugyanez a helyzet.  Semmi hátránya nem származik a szukának abból, ha egész életében nem ellik. Az, hogy egy “okos” szomszéd vagy “jó barát” valamit hallott valakitől, és jó szándékkal továbbadta a téves információt. Ez nem lehet indok arra, hogy egy falka kutyát gyártsunk a menhelyeknek!

A harmadik kérdés: mekkora kutyát vegyünk?

Természetesen itt most nem arról fogunk olvasni, hogy a standard mérethatárain belül mekkora kutyát vásároljunk. Inkább az életkor és a tartási cél összefüggéseiről szeretnénk néhány gondolatot megosztani. Induljunk ki abból, hogy valaki szeretne egy ebet, mely a család minden tagjával megközelítően azonos módon viselkedik. Barátságos, toleráns, szófogadó. Ebben az esetben jó, ha az ésszerűség határain belül, a lehető leghamarabb a családba kerül a kiskutya. Az ajánlott időpont 7-12 hetes kor között van. Ez nem azt jelenti, hogy aki nem akar a pici kutyával együtt járó problémákkal szembesülni, ne vehetne valamivel idősebb növendéket.  Ám itt már fenn áll az a veszély, hogy a kutya nem nő olyan szorosan hozzá a gazdájához, a családhoz, s kimaradnak az életünkből azok a mindennapi örömök is, melyek az éppen nyiladozó értelmű, bumfordi, csetlő-botló kölyök nevelésével együtt járnak. Ennek a kérdéskörnek a legfontosabb pontját hagytuk a végére.

Vigyünk-e haza felnőtt rottweilert?

Általában azt szoktuk mondani, hogy ne! Kivéve, ha például rutinos kutyás az illető, és őrkutyát szeretne (kutyás őr, szolgálati célra), vagy garantált tenyészállatot, mely rendelkezik a tenyésztéshez szükséges paraméterekkel. Mindkét kivételre érvényes, amit a szuka és a kan kérdéskörében már taglaltunk.  A szuka felnőtt korban is hajlékonyabb, kezelhetőbb. Felnőtt rottweiler beszerzése azonban csak annak javasolható, aki jól ismeri a fajtát, és rendelkezik megfelelő hellyel, ahol a kutyát megfelelő óvintézkedésekkel elszállásolhatja a beszoktatás idejére, vagy akár az eb élete végéig.

Az eredeti írás megjelent 

Rottweilert szeretnék sorozat írása óta sok év telt el. A kutyás környezet megváltozott, teljes átalakuláson ment át. Így az írások archív, történelem besorolás alá kerültek.  Ezért gondolatébresztő, tájékoztató jellegű írások, de sok eleme “örök” és változatlan jó tanács. Ezért marad a honlapon , de friss információkért tovább kell kutakodni.

Rottweilert szeretnék I.

Az újszülöttnek minden vicc új” – szokták mondani. Évente több ezer kutya kerül új gazdához, akiknek jó része egyszerűen csak szeretné jól felnevelni a kis jövevényt, de lesznek köztük olyanok is, akik kiképezni is megpróbálják, sportolni szándékoznak vele, vagy akár majd tenyészteni is szeretnék.

Rottweilert szeretnénk I.