A séták  alkalmával  kitalálok valami „játékot”, a terep adta lehetőségekhez igazítva. Itt egy kőtömb a tereptárgy. Miért teszem? Egy sétának se kell unalmasnak lennie, mindig lehet benne tanulandó feladat, vagy a vizsga szintű engedelmes gyakorlatok ismétlése.
2017. február
2017. március 16.
Lilu egy hónap múlva 7 éves lesz. Másik helyszín, másik tereptárgyak.
Séták még
Nem mindig ugyan ott sétálunk, de mindig kihasználjuk a terep adta lehetőséget. Színesítjük a hétköznapokat egy kis gyakorlással. A megtanult vezényszavak, bármelyik környezetben, akadályoknál működnek. Az igaz ugyan, hogy Lilu igyekszik a saját elképzelése szerint végrehajtani bármit is, de aztán kis noszogatásra, úgy is megcsinálja, ahogyan én szeretném.

Váltogatjuk a helyszínt a séták alkalmával, hogy az új, friss szagok izgalmasak legyenek Lilunak. Eközben más kutyákkal is találkozunk, de tervezetten, nem véletlenszerűen.

Sok év, sok séta

Ennél a sétánál meg váratlanul elment egy lovas kocsi az árok túlsó oldalán. Ezzel a kocsival már találkoztunk tavaly ősszel és Lilu akkor ezerrel a kocsi után szaladt, amikor elengedtem. Most is feszülten nézte, ahogyan elhaladt. Nem kockáztattam, lekötöttem a figyelmét kereső játékkal. Ez a labda egyik kedvence, így nem volt nehéz a figyelmét ráirányítani. Egy keresésnél persze nem álltunk meg. Akkor, folytattuk a sétát, amikor a kis szimatolós játék, kitörölte a lovas kocsi keltette izgalmakat. A helyben maradás, az engedelmes gyakorlatok, lecsillapították az izgatottságát.

Három évvel ezelőtt is írtam a sétákról bejegyzés. ITT
Videóra vettem, megosztottam, amikor próbálom megismételtetni Lilu spontán akcióját, amikor kíváncsiságból végigszaladt a farönkökön. Persze, ahogy megálltam, ő is megállt és a kezemben lévő telefont szimatolta, meg engem bökdösött. Mindenhova máshova figyelt azután, egyáltalán nem a feladatra koncentrált.
Később kiderült, hogy egy másik kutyás is sétált arra, csakhogy én azt nem láttam és nem is hallottam, Lilu viszont igen, azért kalandozott el a figyelme.
Séták, hétköznapok.