Mikortól lesz szófogadó a kutyám? Nyilván csak akkor, ha megtanulta a szavakat, amivel irányítjuk őt. Amikor a falat, a játék, a kéz és testjelek irányítják még nem szófogadó, akkor csak az ingerekre reagál. Ha nem hagyjuk abba idő előtt a kutya pallérozását van esély a szófogadásra.

Eljön az idő, amikor a nevelésben, kiképzésben tovább kell lépni és meg kell követelni a tanultakat, szoktam én mondani. A meg kell követelni, nem kérlelhetetlen szigorúságot, durvaságot, erőszakot, hanem tudatosságot, következettséget, céltudatos nevelést, kiképzést jelent. Sehogy másként nem lesz szófogadó, csak ha tudatosan foglalkozunk vele.

A kiképzésben használt technikák, bevált módszerek, a hétköznapokban ugyan olyan jól működnek, a kutyát fegyelmezetté teszik, ő örömmel engedelmeskedik nekünk. Rajtunk múlik, hogy mit tudunk kihozni belőle. Ne féljünk a szótól, hogy kiképzés, ezt szórakoztató játékként is felfoghatjuk.

Vezérfonalként ott van a vizsgaszabályzat, a tanítható gyakorlatok leírásával. A katonás rend, a vonalas menetelés, alaki gyakorlatok segítenek jól kommunikálni a kutyával. A vizsgarend szerinti engedelmes gyakorlatok, kivétel nélkül alárendelő feladatok, tanítása, végrehajtásának pontos kivitelezése , mind a vezető pozíciónkat erősíti meg. Azt közvetíti a kutyának, hogy mi erősek, céltudatosak vagyunk, neki muszáj úgy működni, ahogyan mi kérjük tőle.

Ezért javasoljuk egy éves korától a kiképzést, feladat végrehajtást vezényszóra, még akkor is, ha “csak” házőrzőként tartjuk a kutyát. Egy éves kortól két, két és fél éves koráig tart a kiképzés, utána egy minden helyzetben jól működő, irányítható kutyánk lesz.

Megalapoztuk, megtanítottuk, a kutya nem felejti el a tanultakat, de hosszabb kihagyás, gyakorlás, tréning nélkül bizony ” kioltódik ” a tanult elem, jelentőségét veszti a kutya számára a precíz végrehajtás. Így több kevesebb rendszerességgel gyakorolni kell a tanultakat.

Lásd a videón, mi történik, ha kimarad a gyakorlás!

Hosszabb kihagyás után hogyan néz ki, az egyébként jól megtanult elem. Lilu nem felejtette el a tanultakat, de az elmúlt hónapokban a vemhesség, a kölyöknevelés volt fontosabb, nem gyakoroltunk rendszeresen, így nem lehet mindent ott folytatni, ahol abbahagytuk. Bizony a bemelegítés, pici visszalépés szükséges a “régi” formához való visszatéréshez. Most csak azt akartam megmutatni, hogy mindent figyelembe véve kell a gyakorláshoz hozzáállni.

Tudni kell, hogy a kutya nem szándékosan hibázik, csak másként “gondolkozik”, mint mi emberek. A kutya számára a tanulás nagy hatású, pozitív illetve negatív ingerek összekapcsolását jelenti bizonyos helyzetekkel, tárgyakkal, helyszínekkel, személyekkel kapcsolatban. Nem direkt és kiszúrásból hibázik, nem is makacs és nem is önfejű!

Vizsgagyakorlatként értékelve, amit látsz, az egy sor hibát rejt. Fogom a nyakörvet, hogy ne ugorjon ki, míg leesik az apportfa, ferdén ül, lassan jön vissza, ferdén ül be elém, rám dől, meglök, nem tartja. szorosan a fát, “rágcsál „, mozgatja a fejét. Lassan megy ki a fáért, lassan hozza be, nem fogja a fát, csak tartja a szájában, lefekszik.

Én tudom, hogy Lilunál ezt azt jelenti, nem elég motivált, bújna ki a kötelező feladat végrehajtás alól. Nem adhatom fel kedvetlenül és hagyhatom rá a kutyára, hogy jó, ha nincs kedved, hát ne csináld! Kell a “kényszer”, csak azért is úgy legyen, ahogyan én szeretném! Nem ő dönti el, hogy hogyan oldja meg a feladatot!

Én irányítom, nem ő engem! Megkövetelem, de durvaság, pórázon rángatás, szögesen fojtogatás nélkül! Több motiváció, pici visszalépés a tanulás elejére, azaz részfeladatok gyakorlása, áthidalják a dolgot, így megmarad köztünk a bizalom.

“A kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad! “

Akkor hagyjuk abba a gyakorlást, amikor jól végrehajtott egy pici részfeladatot, így én fejezem be az adott apport gyakorlást nem ő! Ez után, nem teljesen hagyjuk abba a gyakorlást, de más feladatra térünk át. Pihenésképpen, helyben maradást gyakorolunk. Bár itt is előjönnek a hibák. Vizsgagyakorlatként értékelve, a hibák: oldalra szimatol, füvet rág, elnéz, minden másra koncentrál, nem fegyelmezett, figyelmes helyben maradásra!

Hogyan tudnám rávenni, hogy helyben is maradjon, de koncentrált, figyelmes legyen? Megparancsolom neki? Hogyan is lehetne parancsra élénk és figyelmes? Sehogy. Csak a belső hajtóerő, a motiváció eszközével érhetem ezt el. A zsinóros harang egy kedvelt és ismert tárgy, pont jó eszköz lehet erre.

A harang látványa jó motiváció lett volna.

Ám ez most, első körben, arra volt elég, hogy felpattanjon Lilu és odaszaladjon a harangért hozzám!

Természetesen nem kapta meg, de egy lábhoz vezényszóval visszavittem a helyére, lefektettem ismét. Fekszik, ott maradsz a-határozott vezényszó és eltávolodtam. Muszáj volt többször megerősíteni a fekvő pozíciót a vezényszóval, mert a harang mutogatása olyan erős inger, ami bármikor felpattanásra készteti, hiszen a harangot használom a behíváshoz a gyors futás elérése érdekében is.

Már megtanulta a helyben maradást, elvonó inger mellett is, ezért megkövetelhetem, legyen fegyelmezett és maradjon ott! Az első sikertelen helyben maradás után, a fegyelmezettsége életbe lép, a tanultak nem törlődtek ki, az utasító hangsúly, az én testtartásom, “kitartásom ” elég “kényszer” számára, hogy ott is maradjon.

Nem nyújtom órákra a helyben maradást, rövid idő múlva feloldom a feladat alól. Ezt a megtanult módon teszem, ami szintén a vizsgarendben meghatározott formai elem. Mellé lépek és csak vezényszóra ülhet fel.

A helyben maradás után játék, lazulás.

Majd jöhetnek a pici alaki gyakorlatok motivációs tárggyal, de precíz és pontos végrehajtást követelve. A “követelés” annyit jelent itt, hogy csak a jóra kap dicséretet! Jobbra át, balra át, ül, áll, fekszik, kis kör jobbra, balra, lazán, játékosan, de “hibátlanul” kivitelezve, ennyi és nem több egyszerre. Még egy kis séta, aztán be az autóba és haza megyünk.

Ide tartozó gondolat, hogy otthon is fegyelmezzük a kutyákat, hiszen meghatározott rend szerint élnek. Vársz, ül, gyere, helyedre, nem, fújj rossz, fejezd be, mind megtanult vezényszavak, amik irányítják őket, naponta többször elhangzik! Így pontosan ismerik a jelentését, ezeket használom a séták során, pont úgy megkövetelem a végrehajtást, mint otthon!

Azonnal, egy szóra, gyorsan, vonakodás nélkül reagálva!

Tisztában vagyok vele, hogy nagyobb elvonó inger mellett ez nem működik azonnal, gyorsan, flottul, mint otthon. Pont ezért pici kortól, céltudatosan gyakorolunk idegen helyeken is.

Az így nevelt kutya bármilyen szituációban, szóval irányítható, váratlan eseményeknél is a mi irányításunk alatt marad. A mieink így lesznek szófogadók, hogy valóban megtanulják a szavakat, amivel nap, mint nap irányítjuk őket.

Kertes házban lakunk, de a séta nem maradhat el, mert igénylik a kutyák. Szeretnek velem jönni, autózni, új helyeket megismerni, de megszokott régi helyeiken is rendre “boldogan” szimatolnak, élvezettel ellenőrzik, ki járt arra.

A séta után, közben, a végén, beiktatok mindig egy kis gyakorlást, mert nekünk ez a “játék”, a kutyáink élvezik a feladatokat, bár nem mindig úgy működnek, ahogyan azt én elképzelem.

Ők is, mint mi emberek, más hangulatban, más motiváltsággal és bizony önálló “elképzeléssel” teljesítenek.

(2014.)