Ismerkedés a fajtával 15 év volt. A Siroccó kennel történetében évszámok jelzik, hogy milyen állomások voltak, mielőtt igazán elkezdődött volna a tenyésztés. 1970-1980-1985. Sokszor meghallgattam a történetet így hát elmesélem.
Minden a kutyaiskolán kezdődött, hiszen a két barát ott ismerkedett meg a munkakutyázás rejtelmeivel. Egy kiképzési nap alkalmával, azt mondta Fehér Gyula, hogy fiúk, nektek rottweiler kellene, az lenne a hozzátok való kutya. Ő az akkori kor elismert szakembere volt munkakutyás körökben, világlátott, okos, tájékozott ember hírében állt. Ekkor még csak szóban indult el az ismerkedés a fajtával.
Az milyen kutya – kérdezték a fiúk?
Erős, határozott egyéniségű, kemény kutya, nagyon jó őrző-védő. NDK-ban láttam, amikor ott jártam a hadseregnél, erősítette meg a fajta jellemzését Gyula bá’. Szemből a kép jobb szélén láthatod Fehér Gyula sporttársat, aki a tipp adó volt anno. Középen Kovács Károly-Karcsi bácsi , a IX-k. KKI iskola vezetője látható.
A két barát keresgélt, kérdezősködött, de bizony itthon nem volt ilyen fajta még! Mozgósították a kutyás ismerősöket, majd Pacsai Vilmosné, Éva néni új-funlandi tenyésztőn keresztül meg lett a kapocs, Csehszlovákiából két szukát tudtak venni. Azért két szukát, mert nem volt eladó kan akkor, pedig Győző azt szeretett volna.
Attiláé lett Bona, Győzőé Beni.
Nagyon remek munka kutyákká cseperedtek, tényleg kiváló őrző-védő volt mindkettő. Az egyik szuka, még nyomkövetésben is jeleskedett, nagyon tehetséges kutya volt. Mindkét szuka KII. munkavizsgáig jutott. Kiállításon kitűnő, CAC, Derby győztes címet kaptak.
ITT < < még több kép
Beni z. Babskehó Vrchu Met. Rott.2.
T: t: Süli Attila Felvezető: Krausz Győző
1971. Engedelmes
KI. munkavizsga
KII munkavizsga.91+79=85 jó
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskolavezető: Kovács Károly
Továbbra se tettek le róla, hogy kan is legyen, mert az, lett volna az igazi számukra. A mintát egy kiállításon látták meg.
Világkiállítás 1971. Budapest – Rico – R.CACIB kan – Fargo ze Stárkova dvora
Ő Beni és Bona apja volt, azért róla készült fotó. Hát persze, jutott eszembe a régi történet, ezért örültem 30 éve, hogy felfedeztem a Pinkoß könyvben a fotóját! Akkor kezdett érdekelni, mi is van a származási lapon! Az én igazi ismerkedésem a fajtával csúszott egy kicsit, Győzőhöz képest.
Ő “Rico” forrás : A. Pinkoß Rottweiler könyv.
Nem volt egyszerű dolog, végül nehezen, de sikerült egy kant venni NDK-ból. Ő nem volt olyan minőségű kutya, mint a világ győztes, de viselkedésben ő is tudta a „legendát.” Sebaj, majd tenyésztenek maguknak olyan kutyát!
Indult az elhatározás.
4 év múlva, több sikertelen próbálkozás után, megszületett az első rottweiler alom Magyarországon. Két kiemelkedő képességű és formájú kan született, akik tovább éltették a” legendát.” Mindkettő szép és jó! Alkon ICH= Inter-Champion, Arnold HCH=Hungária-Champion mindketten MK/2 =Munkakutyavizsga/2 középfokon képzett, munkavizsgával.
ICH Neckermanni Alkon Met. Rott. 3.
T:Süli Attila t: Kovács Károly( Beles)
1975.07.27. Engedelmes Bíró: Kovács Károly
1975.08.03. KI. Bíró: Lung Györgyné
1975.09.21 KII. Bíró: Fehér Gyula, Kovács Károly
Vizsga helye: IX. k-i KKI.
Iskolavezető: Kovács Károly
Alkon és Karcsi
Híre ment a kutyáknak és más is felfigyelt a fajtára.
Az ismerkedés jól sikerült. No, nem a munkaképesség, mint inkább a jó pénzkeresési lehetőség izgatta őket. Előny volt a keménységük, a jó őrző-védő munkájuk. Magasan lepipálta az akkor már elterjedt őrző-védő kutyákat, semmi szakértelem nem kellett hozzá, „magától” tudta a feladatát.
Kevés egyed, “új ” fajta itthon, ez mindig meghozta a tenyésztési kedvet. Megindult az import. Az import szónak varázsa van, hiszen a német juhászkutya fajtában ennek bevált gyakorlata volt már akkor is.
Teltek múltak az évek és mivel tényleg nagyon jó kutya volt a ROTTWEILER (még a közepes példánya is) hamar és tartósan népszerű lett. Megismerték, keresték, többnyire házőrzőnek.
Működött a dolog, de hamar jött a változás
Egy idő után feltűnt és nyilvánvalóvá vált, hogy az importált kutyák, már nem tudják azt a legendát, amiről a rottweiler szól. Persze a különböző nézetek, már akkor is összecsaptak és ment a harc a tenyésztők között.
Hallgattam a sok vitát, és nem tudtam kinek, lehet igaza, mert mindenre volt magyarázat és mindenki fújta a magáét. Én azt tudtam, hogy az első kutya, akit pici korában neveltem, majd a családunk tagja volt, szeretni való, gyönyörű kutya. Nagyon erős, és nagyon határozott, kemény kutya. Minden szituációban, azonnal védett! Ezzel engem sokszor rémületbe ejtett, mert nem tudtam megtartani. Nem is sétáltattam csak ritkán, mert nem szerettem magyarázkodni és bizony zavart, ha néha, számomra váratlanul, ilyen védelmi szituba kerültünk. Azaz megtámadott egy kutyát, vagy embert. Ami pusztán annyit jelentett, hogy ha túl közel jött a kutya miközben pózolt, berzenkedett, bizony a földön találta magát, Arnold meg ráfeküdt és csúnyán morgott. Vezényszóra egy pillanat alatt befejezte a küzdelmet, mert Győző erre kiképezte.
Nekem ez nehéz feladat volt
Csakhogy én nem tudtam határozottan utasítani, ha kritikus harci helyzet alakult ki, reszkettem, féltem, elgyengültem, fenemód zavarba jöttem a balhétól. Uram isten, milyen nagy baj lesz – játszódott le bennem. Ilyen esetek szórványosan fordultak elő, de mégis nagy nyomot hagytak bennem. A kedves, nyugodt, hízelgő kutya egy villanás alatt megváltozott! Évek teltek el, mire megtanultam úrrá lenni ilyen helyzeteken is.
Az utána következő kutyáink már mások voltak, mert addigra egy csomó dolgot megtanultam. Azaz az évek alatt, tapasztalatra tettem szert a kutya irányításában, gondozásában. Volt, hogy növendék, felnőtt kutyát vettünk. Soha eszembe se jutott rettegni, félteni a gyerekeket.
A gyerekeknek se volt fenntartásuk a kutyák felé
Egyszerűen betartottuk a kutyatartás elemi szabályait és figyelembe vettük a kutyát. Az egyéniségét, az igényeit. Nem akartuk átformálni, tudomásul vettük, hogy milyen és úgy viszonyultunk hozzá. A fiam maximálisan elfogadta a kutyázás szabályait, a lányom kevésbé, így ő kétszer kapott figyelmeztetést. Egy-egy oda kapás formájában. Az egyik egy rottweiler volt, a másik egy orosz agár.
Soha ez után se félt a kutyától. Annyit viszont megtanult, hogy van egy pont, amikor semmilyen kutya nem tolerálja az ő erőszakosságát, azaz azt, amikor mindenáron „kiképezni” akar. Mert akart. Tünde volt, hogy két kutyát kormányozott egyszerre, te ide ülj, te menj oda, maradj ott. A kutyák engedelmeskedtek neki.
Fontos!
Tíz éves korukig, nem voltak egyedül kutyával, felügyelet nélkül SOHA! Nem a gyerekeké volt a kutya és a komoly nevelés és képzés Győzőre, az apjukra várt. Ő járt kutyaiskolába továbbra is, amikor csak lehetőség volt rá. Mivel elkezdtünk tenyészteni, a kiskutyák gondozása, rám várt. Azaz egyre többet vettem részt ebben is. A gyerekek nagyobbak lettek, több idő jutott idő a kutyázásra nekem is.
Aktív időszak kezdődött el
Nagy segítségemre volt Crisztosz kutyánk, aki egy borzasztóan fegyelmezett, hatalmas lelkesedéssel dolgozni akaró kutya volt. Gyorsan és „észrevétlenül” tanult. Egyszer kellett valamit megmutatni neki és ő tudta és végre hajtotta a gyakorlatot. Apportot szerette, de nem volt apport őrült. Maximum négy apport gyakorlatot csinált meg lelkesen és szabályosan. Az ötödik gyakorlatnál, „már nem ismerte fel az apportfát”. Kiszaladt, elment mellette és látványosan elment hugyozni! Győző, ha rászólt visszahozta, de én nem szóltam rá.
Miért?
Soha nem szerettem, ha valamit erőszakosan kell megtanítani, vagy végrehajtani. Én szerettem a kutyát, és azt gondoltam, hogy neki is van joga van az önálló döntésekhez. Az őrző-védőben még nem mertem megtartani, mert azt gondoltam nem maradnék talpon. Ám ez az idő is eljött, mert Crisztosz egy nagyon jól irányítható kutya volt. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy elkezdtem megtanulni a munkakutyázás elméletét is. Nem csak tenni, de érteni is akartam, mi miért történik.
Spes Borbolya Crisztosz Met. Rott. 211. T: Szablé Pál t: Krausz Győző
1984. 07.21. Engedelmes bíró: Kovács Károly
Vizsga helye: IX. k-i KKI. Iskolavezető: Kovács Károly
1986. 01.26. KI 89/95 nagyon jó bíró: Oláh Béla
Felvezető. Krausz Győzőné Vizsga helye: Pestlőrinci KKI
Szerettem, erősen kötődtem a kutyáinkhoz, de nem azért, mert vizsgázott vagy a kiállításon eredményes kutyák voltak! Egyszerűen jó volt velük élni, jó volt kutyásnak lenni és természetes volt számomra, hogy ők a családunk részei. Nem tiltakoztam, hogy a hozzájuk kötődő feladatok, befolyással vannak a hétköznapjainkra. 1985-ben Budapest-Pestlőrincre költöztünk, folytattuk a tenyésztést. Azóta sem hagytuk abba, nem váltottunk fajtát, inkább a tenyésztést tanultuk meg. Így több évtized után is örömmel, elégedetten vagyunk rottweiler tulajdonosok. (2010.)