Vezető pozíció. Mi is az? Semmi egyéb, mint a kutyát jól irányító, céltudatos gazda. Sokszor elhangzik a kérdés, hogy hogyan kell biztosítani a vezető pozíciót, miként lehet elérni, hogy kutyánk végrehajtson dolgokat. Mitől lesz szófogadó, a gazda kívánságát lesö kutya? Mikor fogja a tanított dolgokat mások, családtagok kérésére is végrehajtani? Miért nem csinálja, pedig iskolába is járt, kölyök korában?

Az egyszerű és rövid válasszal kezdem.

Kölyök korban még csak alapokat rakunk le és arra alapozzuk a tényleges kiképzést, amikor a forma gyakorlatokat is megtanítjuk neki. Amit mi tanítunk, azt másnak nem hajtja végre automatikusan a kutya.

Hogyan érhetjük el mégis? 

Két út lehetséges:

1. A másik ember pont azokat a vezényszavakat, pont ugyanolyan ritmusban használja, mint mi és pont ugyanolyan követelményt állít a kutya elé, mint mi.

2. Újakat tanít a kutyának és kitartóan gyakorol, míg a kutya valóban elsajátítja a tudást!

Vezető pozíció

A vizsgarend szerinti engedelmes gyakorlatok, kivétel nélkül alárendelő gyakorlatok. Tanítása, végrehajtásának pontos kivitelezése, mind a vezető pozíciónkat erősíti meg. Azt közvetíti a kutyának, hogy mi erősek, céltudatosak vagyunk, neki muszáj úgy működni, ahogyan mi kérjük tőle.
Ezért javasoljuk egy éves korától a kiképzést, azaz feladat végrehajtást – vezényszóra -, még akkor is, ha “csak” házőrzőként tartjuk a kutyát.

Egy éves kortól, felnőtt koráig

Azaz kettő és fél éves koráig tart a kiképzés, utána egy minden helyzetben jól működő, irányítható kutyánk lesz. Persze ehhez napi rendszerességgel gyakorolni kell. Amikor a hét egy napján gyakorolunk és a másik napokon csak kényeztetjük, pont a tanultak ellen kondicionáljuk, tulajdonképpen félre neveljük .  Akkor biztosan nem leszünk eredményesek!

Mitől lesz szófogadó, a gazda kívánságát teljesítő kutya?

A felállított szabályoktól, azok következetes betartásától, betartatásától!  Amit céltudatos neveléssel és alap kiképzéssel érhetünk el.

Megalapoztuk, megtanítottuk, a kutya nem felejti el a tanultakat, de hosszabb kihagyás, gyakorlás, tréning nélkül bizony “ kioltódik “ a tanult elem. Jelentőségét veszti a kutya számára a precíz végrehajtás. Lazák, felületesek vagyunk, a kutyának úgy is jó lesz, de utána ne őt okoljuk, hogy neveletlen lett! Ráadásul, ha még meg sem tanítottuk semmire, miként is lehetnének elvárásaink!?

Többször volt ez téma már 

Most legyen, itt mire is gondolok, mint kioltódásra? Hosszabb kihagyás után hogyan néz ki, az egyébként jól megtanult elem. Lilu nem felejtette el a tanultakat, de az elmúlt hónapokban a vemhesség, a kölyöknevelés volt fontosabb, nem gyakoroltunk rendszeresen, így nem lehet mindent ott folytatni, ahol abbahagytuk. Bizony a bemelegítés, pici visszalépés szükséges a “régi” formához való visszatéréshez. Most csak azt akartam megmutatni, hogy mindent figyelembe véve kell a “munkához” hozzáállni.

Fontos

Tudni kell, hogy a kutya nem szándékosan hibázik, csak másként “gondolkozik”, mint mi emberek. A kutya számára a tanulás nagy hatású, pozitív illetve negatív ingerek összekapcsolását jelenti bizonyos helyzetekkel, tárgyakkal, helyszínekkel, személyekkel kapcsolatban. Nem azzal kell és fekszik, hogy szándékosan minket szívasson, fejünkre nőjön! Pláne nem uralkodni akar felettünk!

Vizsga gyakorlatként értékelve, amit látsz, az egy sor hibát rejt.

Fogom a nyakörvet, hogy ne ugorjon ki, míg leesik az apportfa, ferdén ül, lassan jön vissza, ferdén ül be elém, rám dől, meglök, nem tartja szorosan a fát, “rágcsál „, mozgatja a fejét. Lassan megy ki a fáért, lassan hozza be, nem fogja a fát, csak tartja a szájában, lefekszik.

Én tudom, hogy Lilu nál ezt azt jelenti, nem elég motivált, bújna ki a kötelező feladat végrehajtás alól. Nem adhatom fel kedvetlenül és hagyhatom rá a kutyára, hogy jó, ha nincs kedved, hát ne csináld! Kell a “kényszer”, csak azért is úgy legyen, ahogyan én szeretném! Nem ő dönti el, hogy hogyan oldja meg a feladatot!

Én irányítom, nem ő engem! Megkövetelem, de durvaság, pórázon rángatás, szögesen fojtogatás nélkül!

Pici vissza lépés

Több motiváció, pici visszalépés a tanulás elejére, azaz részfeladatok gyakorlása, áthidalják a dolgot, így megmarad köztünk a bizalom. “A kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad! ” Akkor hagyjuk abba a gyakorlást, amikor jól végrehajtott egy pici részfeladatot, így én fejezem be az adott apport gyakorlást nem ő! Ez után, nem teljesen hagyjuk abba a gyakorlást, de más feladatra térünk át. Pihenésképpen, helyben maradást gyakorolunk.

Itt is előjönnek a hibák.

Vizsga gyakorlatként értékelve, a hibák: oldalra szimatol, füvet rág, elnéz, minden másra koncentrál, nem fegyelmezett, figyelmes helyben maradásra!

Hogyan tudnám rávenni, hogy helyben is maradjon, de koncentrált, figyelmes legyen?

A harang látványa, elég motiváció lett volna, ám ez ma, arra is elég volt, hogy fel pattanjon Lilu és oda szaladjon a harangért hozzám!
Természetesen nem kapta meg, de egy lábhoz vezényszóval visszavittem a helyére, lefektettem ismét. Fekszik, ott maradsz a-határozott vezényszó és eltávolodtam. Muszáj volt többször megerősíteni a fekvő pozíciót a vezényszóval, mert a harang mutogatása olyan erős inger, ami bármikor fel pattanásra készteti, hiszen a harangot használom a behíváshoz a gyors futás elérése érdekében is.

Már megtanulta a helyben maradást, elvonó inger mellett is, ezért meg követelhetem, legyen fegyelmezett és maradjon ott! Az első sikertelen helyben maradás után, a fegyelmezettsége életbe lép, a tanultak nem törlődtek ki, az utasító hangsúly, az én testtartásom, “kitartásom ” elég “kényszer” számára, hogy ott is maradjon.

Röviden

Nem nyújtom órákra a helyben maradást, rövid idő múlva feloldom a feladat alól. Ezt a megtanult módon teszem, ami szintén a vizsgarendben meghatározott formai elem. Mellé lépek és csak vezényszóra ülhet fel.
A helyben maradás után játék, lazulás. Majd jöhetnek a pici alaki gyakorlatok motivációs tárggyal, de precíz és pontos végrehajtást követelve. A “követelés” annyit jelent itt, hogy csak a jóra kap dicséretet!

Jobbra át, balra át, ül, áll, fekszik, kis kör jobbra, balra, lazán, játékosan, de “hibátlanul” kivitelezve, ennyi, és nem több egyszerre. Még egy kis séta, aztán be az autóba és haza megyünk.

Ide tartozó gondolat, hogy otthon is fegyelmezzük a kutyákat, hiszen meghatározott rend szerint élnek.

Vársz, ül, gyere, helyedre, nem, fújj rossz, fejezd be! , mind megtanult vezényszavak, amik irányítják őket, naponta többször elhangzik!
Így pontosan ismerik a jelentését, ezeket használom a séták során, pont úgy megkövetelem a végrehajtást, mint otthon!
Azonnal, egy szóra, gyorsan, vonakodás nélkül reagálva kell teljesíteniük! 

Idegen helyen

Tisztában vagyok vele, hogy nagyobb elvonó inger mellett ez nem működik azonnal, gyorsan, flottul, mint, otthon. Pont ezért pici kortól, céltudatosan gyakorolunk idegen helyeken is.
Az így nevelt kutya bármilyen szituációban, szóval irányítható, váratlan eseményeknél is a mi irányításunk alatt marad. Ha csak a pórázra és a kényszerítésre támaszkodnék , fő elvem a büntetés lenne, bizony a kutya engem is kerülne, nemhogy lelkesen gyakorlatozna velem.

Kertes házban lakunk, de a séta nem maradhat el, mert igénylik a kutyák. Szeretnek velem jönni, autózni, új helyeket megismerni, de megszokott régi helyeiken is rendre “boldogan” szimatolnak, élvezettel ellenőrzik, ki járt arra.
A séta után, közben, a végén, beiktatok mindig egy kis gyakorlást, mert nekünk ez a “játék”, a kutyáink élvezik a feladatokat, bár nem mindig úgy működnek, ahogyan azt én elképzelem.
Ők is, mint mi emberek, más hangulatban, más motiváltsággal és bizony akár önálló “elképzeléssel” teljesítenek. Ahogy a temperamentuma, élessége szerint, az adott helyzetben képes, az őt ért ingerre reagálni.

Vezető pozíció