1.Formagyakorlatok nélkül tanultunk akadályt ugrani, helyben maradni, aztán séta tovább. Végig szabadon, egy rövid szakaszon, pórázon, ahol a repülő modellezők mellett haladtunk el. Nem volt feszes menetelés, csak laza pórázon, izgalom nélküli haladás, meg meg nézve a magasban berregő repülőket. Minden egyes mozzanata tanulás. Autózás után, sétáltunk a mezőn eseményei röviden.
2.Újabb autózás után, új helyszínen.
Másik tanulás. Közlekedés a vaslépcsőn. Az elmaradhatatlan labda, jutalomként!
3.Egy másik nap , más környezetben.
Kimentünk pórázon a grundra, sétáltunk szabadon a temető melletti úton. Nem fordultunk vissza az út végén, de a temetőt megkerülve, lakott területre értünk, hogy egy forgalmas utcán is tanuljunk viselkedni. Rövid szakaszokon, szabályosan jött láb mellett Dezsi, amikor emberek vagy kutyák mellett kellett elmenni, egyébként hosszú pórázon volt, hogy kedvére szimatolhasson. Nyilván nem a tömeget választottam a sétához, nem nehezítettem a magam és a kutya dolgát.
Tanulni csak nyugalomban lehet
Így, azt az időszakot választottam, amikor kevesen vannak az utcán és azt az útvonalat, ahol kevés kutya van a kertben elől. Nem szerettem volna, ha a környék a folyamatos kutyaugatástól hangos, mert én sétálok.
4. Találkozó egy parkban.
A parkban nem volt természetes akadály, ezért egy mobil akadályt eszeltem ki. Így tudtuk tanítani Visonak az akadályugrást, laza játékos feladatként. Két hegyes végű vas, vagy farúd, egy darab anyag. Ez a takaró ponyva maradékából készült. Én varrtam. Aki nem tud varrni, ragaszthatja is, de csíptetővel is rögzítheti. Akár a mező közepén is felállítható, ha a talaj is megengedi !
5.Csaba, így színesítette a városi sétákat.
Eszközök nélkül, a lába és a keze, no meg az elhatározása kellett ehhez. Azért a jutalomfalat kellett az irányításhoz, hogy kerülje a lábát Míra, de igazából a szeretet, a kötődés motiválta Mírát a legjobban.
6. Kutyásokkal találkozva.
Lazításként, kíváncsiságból jutalomfalat tartót kerestettünk. A lányokkal kőkupacot használtunk rejtekhelynek.
7. Gyakoroltuk, hogy hogyan tudja a kutyák figyelmét magáról elterelni.
Én felügyeltem az eseményeket. Kende nem szereti, ha nyálas lesz a keze és azt sem, ha a kutyák túl hevesen akarnak vele játszani. Ezért kapóra jött a tél és a kesztyű.
Kendét és a két kutyát is én irányítottam. A hógolyó és a táp volt ebben segítségemre. Kende nem volt ügyes a tápszem adagolásában, ezért azt találtam ki, hogy a táphoz kell irányítania a kutyákat és megmutatni nekik jutalomként, hogy ehetnek. A hógolyó eldobásánál meg arra kellett felhívni a figyelmét, hogy a kutyák orra előtt dobjon, hogy lássák is a hógolyó mozgását, mert csak úgy mennek utána. Ő már nagyfiú, de kisebb korában én irányítottam mindent, a kutyákat arra tanítottam, hogy le kell nyugodni, le kell csendesedni, Kende közelében.
8. Kende és a kölykök.
Sok-sok plüss tettem ki, arra tereltem a kiskutyák figyelmét. A kölyköknek ezek a tárgyak érdekesek, könnyű cipelni való. A gyerek nem önmagát kínálja fel játékként!
Közös játék a cél, ahol a kölyök is és a gyerek is tanul. Megtanulják, hogy nem egymás játékszerei, de ha együtt vannak, kölcsönösen figyelnek egymásra! Persze itt is kell egy irányító, ez én vagyok! Sem a gyerek, sem a kutya nem tudhatja, mi lenne a jó megoldás. Meg kell tanítani nekik!
“
9. Számtalan lehetőség van, amire taníthatjuk a kutyát.
Szórakoztató “semmiségek”, ami vidámmá, élvezetessé teszik a hétköznapokat. “Kapcsolatépítő tréningek” ami hasznos és ezzel nem tanítunk hibákat. Sőt ! Eredményesebbé teheti a későbbi komoly munkát is, mert megismerjük általa a kutyát és egy picit, a saját képességeinket is a kutyakiképzéshez.