Milyen is a jó őrzővédő kutya teszi fel mindenki magának a kérdést. Ami a jó őrző kutya meghatározása, egy igen sok vitát kiváltó, nagyon eltérő vélekedéssel kommunikált szöveg. Talán a legtöbb téveszme kapcsolódik ehhez. Kinek meggyőződése, kinek porhintése, amit a témáról mond, vagy terjeszt. Milyen is a jó őrző-védő kutya?
Nem mindenkinek ugyan az!
Az őrző-védő fajták feladata sokrétű, mint ahogyan a felkészítésük is más, hogy egy adott feladatban alkalmasak legyenek. Viszont a rottweilerek, több fajta mellett az IGP vizsga, versenysportban elkötelezettek több évtizede. Ők egy egységes keretrendszer-vizsgarend szerint mutatkoznak be, eszerint tesznek tenyész alkalmassági vizsgát, így az egyedek összehasonlításának alapja ezen a vizsgán való bemutatkozás.
Nincs azzal semmi gond, amikor egy szolgálati kutyát látunk dolgozni. Ott természetes, hogy a kutya használja a fogát! Hiszen a kiképzése erről szól! Tudja megállítani és leszerelni a bűnözőt! Ám elszállt aggyal harapni, marcangolni, már ott sem szabad! Döntően szájkosárban kell dolgoznia, és csak igen éles helyzetben kerülhet le róla ez a védőfelszerelés. Akkor is csak úgy, ha minden helyzetben irányítható, kontrollálható!
Ugyan ezt a civil életben nem teheti meg.
A kutyának gyakorlatilag ma már csak visszatartó ereje van. A látvány, a gondolat, hogy a kutya képes harapni, már elrettenti a rosszban sántikálókat. Ám ehhez a látványnak is olyannak kell lenni! A gyakorlott kutyások felismerik, hogy az ilyen kutya miként viselkedik bizonyos helyzetekben. Magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott, minden félelem nélküli. A fenyegetésre nem hátrál meg, még akkor sem, ha nem kapott kiképzést, őrző-védő felkészítést. Önmaga, a falka, a területe védelme, ösztönös képesség, melyet évszázadok alakították ki a kutyában. Ám a falkában a vezető, irányító szerep, csak a legkiválóbbaknak járt! Ha gyenge volt, elnyomták, a sor végére került. A deviáns viselkedést nem tolerálták, elűzték, vagy megölték! Kutyáink már rég nem élnek falkában, de a hierarchikus rendet, az ösztönös viselkedés jegyeket érdemes megtanulni.
Van ami máig nem változott.
Az iskolán látott és gyakorolt őrző-védő munka egy kűr, ahol bemutatnak sok mindent, ott tulajdonképpen egy felkészítés folyik. Tanulása olyan feladatoknak, amit majd egy vizsgán kell bemutatni. Azon a vizsgán, majd magasabb szinten egy versenyen, aztán szakemberek értékelik a kutyák, a felvezetők, kiképző csapat teljesítményét. Ők jó esetben a tanult viselkedés mögött, meglátják a kutyák ösztönös képességét is. Hiszen ők tudják, hogy ilyen szintű vizsgára csak jó képességű kutya juthat el. Evidens, hogy csak akkor lehet eredményes, ha rendelkezik az alap képességekkel.
Nézzünk néhány meghatározást, mi kell ehhez az őrző-védő munkához. Bátorság
Ez egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság, ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson.
A nem igazi bátor kutya
Már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében /de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.
Ingerküszöb
A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől.
Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani.
Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, amelyiknek alacsony az ingerküszöbe. Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető. Ez megmutatja nekünk, hogy a tanulással szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van.
Ez több évtizeddel ezelőtti megállapítás, vélemény. Csak a megfogalmazás változott, vagy más is?
Ezeket a megállapításokat, kár lenne vitatni és tagadni, de hogyan tudhatjuk meg, hogy egy kutya mit örökölt és mit tanult? Milyen, amikor bátor és milyen, amikor fél. Mi az, ami jó és mi az, amit kerülni kell? Szerettem volna bemutatni, fellelni milyen egy bátor kutya, de arról nem igazán találtam leírást. Az valahogy természetes ha, egy kutya rendben van. Arról azt gondoljuk, hogy jól nevelt, jól képzett, na és iskolába is járt.Vagy azokat látjuk a filmeken. Ezzel egy olyan mintát adva, ami megint sok félreértésre adhat okot.
A kutya
Van egy általános, minden kutyára érvényes viselkedésrepertoár, ami a kutyára, mint fajra jellemző. Ezt aztán a fajták tenyésztésével módosították, úgy, hogy szelektáltak, megerősítettek vagy elnyomtak bizonyos tulajdonságokat. Ezzel párhuzamosan, a formát is alakították, hogy külsejében is, a kívánatos feladatra alkalmas legyen. Az idegrendszert, viselkedést fajtánként a standardban rögzítik, az első helyen, majd ezt követi a forma leírása. Azt, hogy az adott kutya mennyire közelíti meg ezt a leírást, országonként, fajtánként, eltérően vizsgálják. A német őrző-védő fajták vizsgálata, komoly, kidolgozott rendszer keretében történik. Minden fajtának, amelyik rendőrkutyaként elismerést kapott, hasonló feladatokban kellett helytállni. Ezért a tenyésztésük is hasonló szisztéma szerint történt. Ami eltérő, a kutyák temperamentuma, élessége, fizikai és szellemi képességeik alapján a bevethetőségük.
Megváltozott szerep
Később, azaz napjainkban ez a szerep jelentősen megváltozott, mint ahogyan a viselkedéstudomány is előrébb lépett, nagyobb jelentőséggel és fontossággal bír. Tovább, bonyolítja a helyzetet, ez a megállapítás: A környezet befolyása, az örökölt hajlamra 80%-ban meghatározó, ezért a kutyák elbírálása komoly szakértelmet igényel. A szolgálati képzést, felváltotta a civil életben a sport kiképzés, a munkakutya versenyek, vizsgák. Komoly felkészültséget igényel, mind a kutyavezető, mind a kutyák részéről. Kötelező tanulni, hogy eredményes a standardnak megfelelő kutyák legyenek. Ezek a kutyák aztán több, kevesebb sikerrel a házőrző funkciót is jól ellátják. Hiszen magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott kutyák, akik tanulják is, hogyan kell helyt állni a harcban.
Az itthon is népszerű rendőrkutyák mellett vannak az angol és egyéb nemzet, na, meg a magyar őrző-védő fajták,
akik szeretnének ezeknek a fajtáknak a konkurenciái lenni. Sokszor nem is akarnak konkurálni, csak összehasonlítási alapként hivatkoznak ezekre a fajtákra, hogy az ő fajtájuk miért nem olyan. Szóbeszéd tárgyát képezik rendkívüli képességeik, amit valójában nem tudnak bemutatni. Több száz, ezer éves legendákra hivatkoznak és ezeket a tulajdonságokat a mai kutyákban is meglevőnek tartják, felfedezni vélik.
Hogy hogyan? Azt nem tudom.
Hiszen soha bemutatni nem merik, sőt egyenesen tiltják ennek gyakorlását. Minden kinológiai tudomány által rögzített viselkedés repertoár más elbírálás alá esik, bizonyított törvényszerűséget cáfolnak, érdekes magyarázatot kap, legdöntőbb érv, hogy az X fajta ilyen, ez fajtajellegzetesség. Kifejezetten tilos, a nagytestű őrző-védő kutyák kipróbálása, ezen feladatban, mert veszélyessé válhat! Majd tudja az a kutya éles helyzetben, hogy mit kell tennie. Érdekes módon, ilyen éles helyzetben ezeknek a kutyáknak a döntő többsége csődöt mond. Azaz mégse, ez nem csőd, hiszen, ha teheti fel sem veszi a harcot. Ez soha nem kap nyilvánosságot, ám a mese átalakul kissé.
Gyerek szerető
Akkor jön az a jól hangzó érv, hogy jobb is hogy ilyen, legalább nem bánja a gyerekeket. Úgy csinálnak, mintha a gyerek kedvéért akartak volna őrző kutyát. Rögtön a legfőbb érték a gyerek, szlogen kap erőteljes propagandát részükről. Persze azért a kutya eladásakor tovább hangsúlyozzák házőrző voltát, mert számítanak arra, hogy a vevők legalább olyan tudatlanok ebben a kérdésben, mint hajdan ők maguk. Majd később, ha már megszerették a kutyát, ráérnek megtudni a valóságot, hogy egyáltalán nem őriz és véd. Azért, ha mázlijuk van, pont az igényeiknek megfelelő kutyává cseperedik. Valójában az emberek zöme nem várja el a kutyától a valódi védelmet, csak a hit élteti, hogy képes lenne rá! Elég, hogy jelezzen, ugasson, elrettentő magatartást produkáljon.