Milyen is a jó őrzővédő kutya?

Milyen is a jó őrzővédő kutya teszi fel mindenki magának a kérdést. Ami a jó őrző kutya meghatározása, egy igen sok vitát kiváltó, nagyon eltérő vélekedéssel kommunikált szöveg. Talán a legtöbb téveszme kapcsolódik ehhez. Kinek meggyőződése, kinek porhintése, amit a témáról mond, vagy terjeszt. Ismét a kérdés: milyen is a jó őrző-védő kutya? Nem minden időben és nem mindenkinek ugyan az!

Az őrző-védő fajták feladata sokrétű

Mint ahogyan a felkészítésük is más, mert ahhoz kell igazítani, ami az  adott feladata lesz. A ma rottweilere, több fajta mellett, civil területen, az IGP vizsga, versenysportban elkötelezettek több évtizede. Ők egy egységes keretrendszer-vizsgarend szerint mutatkoznak be, eszerint tesznek tenyész alkalmassági vizsgát, így a tenyész kutyák összehasonlításának alapja ezen a vizsgán való bemutatkozás. Ez igaz FCI-VDH- ADRK fajtagazda Németországban. Más országokban és itthon is, ennek alternatív másolata jellemzőbb inkább.

Gondoljuk végig mi is az elvárás a rottweilertől, mint őrző-védő fajtától

Laikusoknak, az átlag embernek az elvárás alapja, a régi legenda, hogy a kutya megvédi a családot, a gazdáját, ha baj van. Feléled benne az ősi ösztön és harcolni fog, ha kell, de egyébként egy kedves nagy maci. Sose volt így, de ebbe most ne menjünk bele. Annyit szögezzünk le, hogy képességei, jelleme szerint a rottweiler ( a kutya) kiképezhető=tanítható, az ember mellett szolgálatban is helyt áll, ha……

Nincs azzal semmi gond, amikor egy szolgálati kutyát látunk dolgozni. Ott természetes, hogy a kutya használja a fogát! Hiszen a kiképzése erről szól! Tudja megállítani és leszerelni a bűnözőt! Ám elborult aggyal harapni, marcangolni, már ott sem szabad! Döntően szájkosárban kell dolgoznia, és csak igen éles helyzetben kerülhet le róla ez a védőfelszerelés. Akkor is csak úgy, ha minden helyzetben irányítható, kontrollálható! Ugyan ezt a civil életben nem teheti meg.

A kutyának gyakorlatilag ma már csak visszatartó ereje van.

A látvány, a gondolat, hogy a kutya képes harapni, már elrettenti a rosszban sántikálókat. Róla gondoljuk, hogy magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott, minden félelem nélküli kutya amelyik a fenyegetésre nem hátrál meg, még akkor sem, ha nem kapott kiképzést, őrző-védő felkészítést. A gyakorlott kutyások régen felismerték, hogy a magabiztos, tettre kész kutya miként viselkedik fenyegető helyzetben, de ma már erre nincs mód igazán. Kiment a divatból, hogy teszteljék a kutyát. Valójában törvénybe is foglalták, hogy emberre uszítani tilos!

Pedig a kutyának önmaga, a falka, a területe védelme, ösztönös képessége, melyet évszázadok alakítottak ki. Ám ezeket az ösztönöket egyre kevesebb kutyában lelhetjük fel, hiába követelmény még ma is, az őrző-védő fajtáknál.

Mi az oka ennek?

Talán az, hogy az ember ezeket az ösztönöket elnyomja, állatvédelemre hivatkozva nem szelektál már az alomban sem, de igazából  a tenyész kiválasznál sem. Az ember a kutyát felnevelve elmulaszt egy sor dolgot, hogy bizonyos képességek felszínre jöhessenek. Kényelem szeretetből, vagy  tudatlanság, felületesség miatt a kutyát feladat nélküli plüss macivá silányítja.

Talán fél, hogy a határozott, jó képességű kutyát nem tudja kontroll alatt tartani? Sokkal kevesebb bátor, tettre kész kutya van? Vajon az ember miért nem nő fel a feladathoz, hogy megtanulja magát a kutyát, mint értelmes, érzelmes lényt? Miért inkább betiltaná még sport szinten is az őrző-védőt, a természetes, irányítás alatt álló védelmet? Csak azért mert neki úgy kényelmesebb?

Hiszen az iskolán látott és gyakorolt őrző-védő munka egy kűr, ahol bemutatnak sok mindent, ott tulajdonképpen egy felkészítés folyik. Tanulása olyan feladatoknak, amit majd egy vizsgán kell bemutatni. Amelyik vizsgán, majd magasabb szinten egy versenyen, aztán szakemberek értékelik a kutyák, a felvezetők, kiképző csapat teljesítményét. Ők jó esetben a tanult viselkedés mögött, meglátják a kutyák ösztönös képességét is. Hiszen ők tudják, hogy ilyen szintű vizsgára csak jó képességű kutya juthat el. Evidens, hogy csak akkor lehet eredményes, ha rendelkezik az alap képességekkel.

Nézzünk néhány régi meghatározást, mi kell ehhez az őrző-védő munkához.

Bátorság = Ez egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság, ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson. A nem igazi bátor kutya már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani.

A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt.

Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében /de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.

Ingerküszöb

A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől.

Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedösséghez mondani.

Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, mely balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, ahol alacsony az inger küszöb. példa: Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető. Ez megmutatja nekünk, hogy a tanulással szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van. Ez több évtizeddel ezelőtti megállapítás, vélemény.

Csak a megfogalmazás változott, vagy más is?

Ezeket a megállapításokat, kár lenne vitatni és tagadni, de hogyan tudhatjuk meg, hogy egy kutya mit örökölt és mit tanult? Milyen, amikor bátor és milyen, amikor fél. Mi az, ami jó és mi az, amit kerülni kell? Szerettem volna bemutatni, fellelni milyen egy bátor kutya, de arról nem igazán találtam leírást. Az valahogy természetes ha, egy kutya rendben van. Arról azt gondoljuk, hogy jól nevelt, jól képzett, na és iskolába is járt. Vagy azokat látjuk a filmeken. Ezzel egy olyan mintát adva, ami megint sok félreértésre adhat okot.

Nem nálam van a bölcsek köve, de én erről ezt gondolom

Van egy általános, minden kutyára érvényes viselkedésrepertoár, ami a kutyára, mint fajra jellemző. Ezt aztán a fajták tenyésztésével módosították úgy, hogy szelektáltak, megerősítettek vagy elnyomtak bizonyos tulajdonságokat. Ezzel párhuzamosan, a formát is alakították, hogy küllemében is, a kívánt feladatra alkalmas legyen. Így a tenyésztési tervben  az idegrendszert, viselkedés jegyeket a standardban rögzítették, majd ezt követte a forma leírása. Így tűzték ki a tenyésztési célt.

Azt, hogy az adott kutya mennyire közelíti meg ezt a leírást, országokban, fajtánkban, eltérően vizsgálták. A német őrző-védő fajták vizsgálata, komoly, kidolgozott rendszer keretében történt. Induláskor minden fajtának, amelyik rendőrkutyaként elismerést kapott, hasonló feladatokban kellett helytállnia. Ezért a tenyésztésük is hasonló szisztéma szerint zajlott. Ami eltérő volt, a kutyák temperamentuma, élessége, fizikai és szellemi képességeik alapján a bevethetőségük.

Aztán megváltozott a  kutya szerepe

A szolgálati képzést, felváltotta a civil életben a sport kiképzés, a munkakutya versenyek, vizsgák. Komoly felkészültséget igényel, mind a kutyavezető, mind a kutyák részéről. Kötelező tanulni, hogy eredményes vizsgák legyenek. Továbbra is ugyan az a cél, hogy  a standardnak megfelelő kutyák legyenek, de senki nem veszi figyelembe, hogy a fajtaleírás tartalma, célja jelentősen megváltozott! Mindenki nosztalgiával a régi időket sírja vissza!

Miközben a mai kutyák aztán több, kevesebb sikerrel a házőrző funkciót jól ellátják, mert ugatnak, jeleznek és ez valójában mindig is elég volt.

Legendát a kivételes képességű kutyák köré szőttek, hiszen magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott viselkedésük volt, akik tanulták is, hogyan kell helyt állni a harcban. Sokaknak viszont gyengébb képessége volt, de valójában az emberek zöme nem várja el a kutyától a valódi védelmet, csak a hit élteti, hogy képes lenne rá! Elég, hogy jelezzen, ugasson, elrettentő magatartást produkáljon.