Egy kutya élete, egy évtized. A legígéretesebb kutyát is szocializálni, nevelni, majd kiképezni kell. Ehhez a környezet, a segítők felkészültsége legalább annyire fontos, mint a gazda elköteleződése.
Az embernek kell, hogy motiváltan, jó érzéssel menjen kutyás közösségbe, akarjon és tudjon felkészülni bármire is. Nem azért mert valakiknek ez az anyagi érdekük, de azért, hogy a kutyából kihozhassa a maximumot.
Ez nem csak a tenyész kutyáknak jár, de a családi kutyáknak is.
Használni, fejleszteni kell a munkakutya képességeket! Így lehet 10 közös évünk, amire mindig örömmel fogunk emlékezni! Tíz év felett, minden közösen töltött év bónusz jutalom, mert a nagy testű kutya átlag életkora 9-10 év.
Segítség nélkül ez csak keveseknek sikerülhet.
A jó képességek csak megadják az alapot! A kutya nem önmagától lesz jól nevelt és kiváló kutya, bár jó képességekkel észrevétlenül ragad a tudás rá, ha az ember nem ragaszkodik a saját téveszméihez, hogy zseninek születik minden kutya! Tetszik, nem tetszik, az adott kor szervezeti élete, az irányítók munkássága meghatározza mindenki motiváltságát, hogy rottweilerével hol, miként foglalkozik, milyen céljai lesznek. Viheti előre, de jelentősen megakadályozhatja, hogy az ember előre lépjen. Sajnos nekünk nagy hátrány volt, hogy mindenki előtt jártunk vagy tíz évvel, kutyás generáció viszonylatában meg hússzal. Mi már akkor ismertük a rottweilert, amikor a többség elkezdte. Így akadályozás mindig volt ezer, segítség nem.
A szervezeti élet alakulása, az emberek hozzáállása soha nem a közösségi kutyázást segítették, de inkább akadályozták azt, mert mindenki a saját csalódását, rosszul sikerült döntéseit akarta szigorú szabályozással megismételhetetlenné tenni. Azt gondolták, hogy a genetikára olyan befolyással lesznek, hogy csak hibátlan és tuti tenyész kutyák születnek. Nem tudták megélni a jót, mert hibakereső üzemmódban csak a nem kívánatos dolgokat nagyították fel. Más szemében a szálkát, sajátjukban a gerendát sem látták meg.
Az örök körforgás
Lesz egy rottweilered. Megszületik, kiválasztod, neveled, kiképzed, kiállításra viszed, tenyész szemlére készülsz, vizsgára készülsz, követsz egy álmot, hogy talán versenyző is leszel, talán tenyésztő leszel. Az évtizedek alatt aztán sok minden változik, az ember bölcsebb lesz. Így tekintettem vissza a régmúlt időszakokra és írtam le Úzó történetén keresztül bemutatva egy folyamatot.
Többször említettem már az írásaimban, hogy nálunk az alomban a kiskutyáknak még nincs nevük, nem ruházzuk fel őket születésüktől egy elképzelt személyiséggel, egyformán “kicsi kutya” státuszban vannak. Nem színre, meg fejformára választunk az alomból, nem is nagyságra, de persze az erő, az egészség, a vitalitás és a szín is fontos, mint minden, ami az “ideális” rottweiler ismérve. Nagy hangsúlyt fektettünk a kutyák viselkedésének elfogulatlan szemlélésére, ebben nagyon határozottan és évtizedeken át következetesek voltunk.
A viselkedés, születéskor és néhány naposan még nem látszik!
Ez ugye csak akkor derül ki, ha a kiskutya már “viselkedik”. Lát, hall, mozog, felfedez, reagál, intézkedik, játszik, harap. stb.stb.
Hat – hét hetes korban számunkra már kialakul egy kép, az alomban a “legjobb” és “legszebb” kiválasztásra került. Magabiztos, domináns, vezető típusú, erős karakterű rottweiler, amelyik számunkra ideális volt. Az erre mutató viselkedésjegyek már ott vannak, de természetesen a kölyök kornak megfelelő megnyilvánulásban. ( 30 év és öt generáció ismeretében, olyan nagyon mellé nem nyúlhattunk 2003-ban) Sok évtizedes tapasztalat, a megfigyelés, apró tesztek, az alommal töltött sok-sok idő, önismeret azért nekünk is kell a választáshoz. Nekem milyen kutya való, milyent szeretnék, mi lesz a feladata, ez a kiválasztás alapja, de jövőbe látók mi sem voltunk, így a kritikus, vízválasztók minket is türelemre intettek.
2003 – ban ismételtünk egy bevált párosítást.
Volt benne egy kutya, amelyikre Győző szemet vetett, egyre többször mondta, megtartja. Jó is volt, szép is volt ezért én sem mondtam nemet. Tetováláskor ő kapta az Úzó nevet, mert ha itt marad, legalább a nevét nem kell találgatni, hívónévként is remek név. 8 hetesen az elhatározás megszületett, ő marad.
Azt már megtapasztaltuk, hogy az egyéniségeket akkor kell kiválasztani, amikor a szemünk előtt van, nem akkor, amikor mi alkalmasnak találnánk egy új kutya felnevelését. Ugyanolyan még egyszer nem születik még azonos szülőpártól sem! Hasonló igen, de a hasonló kevés már nekünk. Van egy szint, ami alá soha nem megyünk a választás során.
Szépen fejlődött, hamar “Úzó” lett, mert ez a név megtelt tartalommal, a mi kutyánkká vált.
Szocializáció, ami természetes része a mindennapoknak elkezdődött.
Szorgalmasan jártunk kutyaiskolába is.
- Intenzív növekedés – pipa, 3-4 hó
- Fogváltás – pipa, 6 hó
- Iskolán nyújtott teljesítmény – pipa, 12 hetes kortól folyamatos
- Hétköznapokban nyújtott teljesítmény –pipa. folyamatos
- Elő röntgen pipa. 7 hónapos
- Jöhet a következő cél, a tenyésztéshez szükséges állomásokra való felkészülés.
Beneveztük egy kiállításra, fiatal osztályban, hogy egy bírói szem is lássa, no meg hogy összemérjük az adott korosztály mezőnyével. Ez volt a Budapest Derbi kiállítás. 2004. Döbbenetes élmény volt, ami a körön kívül és a körben folyt, de kitűnő 2- el zártuk a napot. Egy éves volt.
A döbbenet oka a kiállítás hangulata, a szereplők viselkedése, a kutyák felvezetése, az uralkodó stílus és szemlélet, ami az akkori kutyás tábort jellemezte. Hangadók, menők, irányítók, szemléletformáló, előre törekvő tenyésztők. Régi és új összefonódása, érdekek és érdekellentétek a bírói körben és a bírói körön kívül.
Elkezdődött a szokásos vesszőfutás
Az utána következő események, aztán meg is erősítették Győző elhatározását, hogy na, ezt nem, ebben ő nem vesz részt. Nem is vett részt, de azért a rottweilertől nem fordult el. Úzót el nem adta, de szerette annak ami, kedvenc kutyájának. Ez így sikerült, minden akadályoztatás ellenére. ITT
Majd jött egy újabb szakasz, amire a közösségi kutyázás rányomta a bélyegét ismét, és ugyan úgy, mint mindig! Ennek is vége és tényleg vége! Unalmas, lélekölő ugyan abban a pocsolyában tapicskolni!