Már a mi kutyánk, hallgat a nevére is! Néhány hét után már kialakul egy napi rutin, kezdünk a lakás, kert, utca területnél, nagyobb távolságokban gondolkozni. A negyedik hónap környékén, többnyire túl vannak a gazdák a nehezén és úgy érzik, nyert ügyük van. Tüneményes, okos, szeretetreméltó kis rottweilerük van, és az tuti, hogy kiváló nagy kutyává fog fejlődni. Tenyésztőként, megtapasztaltam a sok kutya nevelése során, hogy ekkor még nem a „hátra dőlök” időszak jön, a neheze hamarosan következik. Az alomból kikerülve folytatni kell a kutya szocializálását, elősegíteni a helyes szociális viselkedés elsajátítását saját fajtársaival. Nem csak a rottweilerekkel, de más fajtával kötelező megismerkedni!
Más kutyákkal, más állatokkal, idegen emberekkel, idegen helyszínen való szocializáció, azaz a társas viselkedés szabályainak elsajátítása nem maradhat el! Ezt segítheti egy jól működő kutyaóvoda, de magunk is kereshetjük más, hasonló korú kutyák társaságát.
Hathónapos korig 3-6 hónapos korig tart az az időszak amig minden rottweiler beilleszthető a kutyás közösségbe, minden erősebb villongás nélkül. Utána már, a kamaszkor kezdetén a dominanciára való törekvés előre tör és a rottweiler ki áll önmagáért! Sokszor félelmében, vagy sorozatosan elszenvedett kényelmetlen helyzetben, agresszív megoldást választhat. Kitámad, odakap és mindenki már csak azt látja meg, hogy a kutya agresszív, de az előzményeket senki nem látta, pedig sokszor csak válaszol az inzultusra.
A kiabálás, az ideges rángatás, szidás, azaz értelmetlen büntetéssel, tiltással ez nem megoldható „probléma”, de határozott iránymutatással és beavatkozással meg szüntethető pl. ha kihívjuk a kényelmetlen szituációból. Kap egy másik megoldást és elfogadja, hogy mi irányítunk helyzetekben nem ő.
Két legyet egy csapásra
Szabad játékból behívás gyakorlása, plusz a nem szeretem helyzet megszakítása, ami így nem vezet konfliktushoz.
Ezért javaslom mindig, hogy találjanak, egy jó óvodát vagy olyan kutyás közösséget ahol mindezt megtehetik és gyakorolják. Fontos, hogy olyan hely legyen, ahol jól is érzik magukat, baráti a társaság és a légkör! Mi 12 hetesen, alap immunizálás után, vittük őket először kutyaiskolába. Már az első rottweilerek óta ez a rutinunk, az kutyaóvoda akkor még nem létezett.
Nálunk előny, hogy több kutyánk volt mindig, de ezt a szocializációs szakaszt sose hagytuk ki.
Picit rövidebb idő volt, és hat hónapos kor után idegenekkel nem erőltettük a barátkozást. Akkor már úgy is elkezdtek az vadidegenek felé bizalmatlanságot mutatni, így kapóra jött, az ösztönös védelemre ráerősíteni. Mi nem mindenki számára megfelelő, ölelgetős, plüs macit szerettünk volna nevelni, de velünk kedves, idegennel távolságtartóan barátságos kutyákat.
