A tenyész engedély

Talán csak azért, mert érdektelenné vált a téma, oly  kevesen akarnak tenyészteni. Aki nagyon akar, az készen kap egy megoldást, ami nem annyira szakmai, mint emberi tényezőkön alapszik. Van két klub és annak külön külön meg vannak a bírói, segédei, felkészítői, akikre számítani lehet. Van egy kötelező minimum, amit teljesíteni kell, ez azonos mindkét klubnál. Az elnevezés, a fogalmazás tér el, de a tartalom ugyanaz.

Van az alacsony és van a magasabb követelmény. 

Az alacsony- kötelező minimum, ami sokszor kiveri a biztosítékot, kígyót-békát kiabálnak egymásra a sportban elkötelezett szakemberek. Az alacsony követelményt mindenki használja, ám a magasabbnak van rangja. Engem is állandóan foglalkoztatott a téma, hiszen tenyésztőként, szervezeti tisztség viselőként, csoportvezetőként kutyaiskolán, kérdéseket tettek fel a kutyások, akik fontolgatták a tenyésztést. Klub szinten kiemelt vita volt, a helyes követelmény kidolgozásáról. Egy ilyen ezredszer is elhangzó beszélgetés kapcsán, sokadszorra is nekem címeztek egy állítást, hogy nem értek hozzá, nem látom át azt a hatalmas szakmai tudást, ami egyesek mögött van. (2016.)

A téma, a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlata volt

Akkor miért csak ilyen könnyített követelmény volt, a tenyész engedély megszerzéséhez?

Azért, mert 1 évesen a kutya felvezethető volt  tenyész szemlén, és nem akartak ugorhatatlan akadályt gördíteni a kutyások elé. Azt tartották, hogy úgyis csak az ösztönös képességek számítanak, a kutya képzettségére nem voltak kíváncsiak. A szándék az volt, hogy a kiállítási eredmények ne legyenek elégségesek a tenyésztéshez, mert ott csak a kutyák küllemét bírálják, a vézenét-azaz munkára való alkalmasságát, őrző-védő képességét nem. Itt jön a képbe a champion címhez előírt munkavizsga. Annak megléte, nem volt elégséges bizonyíték, mert erős kétely merült fel a vizsgák valódiságát illetően.

Korrupció, csalás derült ki

Mindenki a másikat figyelte, azt feltételezte és terjesztette, csalt vizsgája van. Pedig a champion cím megszerzésére kevesebben törekedtek, de ők voltak a sikeresek, elismertek, mint elkötelezett tenyésztők. Már akkor is látszott, hogy a szép küllem nem jár kéz a kézben a jó teljesítménnyel. Így az őrző-védő fajtákban kötelezővé tették a minimum tesztet.  Sok őrző-védő fajtánál, további könnyítésként, nem kellett megfogni a védőkart, de legalább bátran előre kellett mozdulni a támadásnál. Ez elégséges bizonyíték volt az ösztönös képességek meglétére. Nem menekül, tehát bátor, így védelemre kész. Az ösztönös védő készség benne van, ergo tenyészthető.  

Igaz ez vajon?  

A valóban váratlan, meglepetésszerű támadás, tényleg ösztönös reagálásra készteti a kutyát, nincs ideje latolgatni az esélyeket. Az idő tört része alatt további ingerek érik, mert legalább ekkora a meglepetés ereje, idegen segéd láttán is. Egy ember, aki másként mozdul, másként reagál, mint amit, addig megszokott, ráadásul mély tónusú fenyegető hanggal támad a kutyára. Az lehet egy valódi teszt, HA NEM CSAK ÁLCÁZZÁK VÁRATLANNAK ÉS TÁMADÁSNAK! (ma köze nincs a váratlan támadáshoz- fenyegető szembe támadáshoz sem)

A természeténél fogva bátortalan kutya, azonnal menekülőre fogja, elkerüli a harcot, nem mer szembe szállni a segéddel! Ez még pórázon tartva is nagyon egyértelmű mozdulat. Mindenki felismeri.

Akkor meg is születik az ítélet, hogy nem tenyészthető. 

Ezt senki nem szeretné. Ugye nem kell magyaráznom, hogy ezt mindenki szerette volna elkerülni ! Ez nagyon ciki és a kárörvendő arcok ott ugrálnak mindenki szeme előtt. A tenyész szemlék rendszerében, ez az őrző-védő rész volt a legfontosabb. Aki itt csődöt mondott, hiába teljesített küllemben, mérés felvételnél, lövésnél, csoportba zárásnál viszonylag jól, tenyésztésre nem alkalmas minősítést kapott!

Úgy is lehetett tenyészteni, de dupla díjszabása lett a törzskönyvezésnek és egy hatalmas pecsét díszelgett a származási lapon. Ez hívták felülbélyegzett törzskönyvnek. (ma már regiszteres származási lapra van csak lehetőség a visszarendeléssel)

Nem alkalmas

Az egy örök érvényű, végleges, de minimum egy évre szóló megállapítás volt. Természetesen az ilyen minősítést, nem fogadták megnyugvással, örömmel a kutyások, volt háborgás, tiltakozás ezerrel. Kicsi kapuk ezrei nyíltak, hogy élét vegyék ennek a kényelmetlen szembenézésnek, hogy az őrző-védő kutya nem őriz és véd!  Nem bátor!  

Idő kellett, amíg megtalálták a kibúvókat

Addig is “ölték” egymást, szekér tábor szerű harcok jellemezték a tenyésztés háza táját. Mindenki köpködött mindenkire. Azt ugyan még ma sem értem, hogy miért nem az okot kutatták miért nem bátor a kutya, vajon miért nem sikerült teljesíteni ?! Sokkal nagyobb energiákkal a bírókat  győzködték, hogy jónak lássa azt is, ami nem az ! Saját segéd, saját bíró így honosodott meg később.  Az egyik kibúvó hamar meglett

Visszarendelve, minősítés formájában.

ADRK ZTP-ken is használták a bírók, így tuti szakmai, ezért zöld utat kapott. Ezzel kapott haladékot a gazdi, esélyt a gyakorlásra, hogy a kutya kiképzési hiányosságait pótolja.

Hiszen addig a  tenyész szemlén  csak három opció volt lehetséges, kiváló, megfelelt, nem felelt meg. A visszarendelve minősítéssel kibővült négyre. Ettől kezdve nem haragudtak olyan nagyon a bíróra, amikor az csóválta a fejét, a kutya teljesítményét látva. Esély volt újból felvezetni a kutyát, egy másik rendezvényen. Csökkent a vita, de csak a tenyész szemlék helyszínein.

Nem így az egyéb fórumokon 

Egymásra licitálva bizonygatták, hogy kinek a rendezvénye szakmaibb, ki tudja jobban, hogyan is kell tenyész engedélyt adni. A kutyások eközben meg megtanultak sakkozni, hova, kihez érdemes nevezni. Egy idő után nem arról folyt a beszélgetés, hogy hogyan  is lesz jobb képességű egy  kutya, hanem arról, hogy milyen feltételek legyenek, melyik bíró ad tenyész engedélyt és melyik miért nem ad. A kutyások már nem jó képességű, jól kiképzett kutyát akartak, hanem csak biztosan átmenni egy tenyész szemlén! 

Így maradt ez a gyakorlat és lett  cél a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat megtanítása a kutyának. A nagy megoldandó feladat során, pedig elveszett a szakma. Eredménye  látszik.

A vizsgaszabályzat követelménye már senkit nem érdekelt!

• Az sem, hogy a pontszámok jelzik  a gyakorlatok erősségét, fontosságát, a kivitelezés módja és az értékelés is kidolgozott. 
• A valósághoz közelítő képesség felmérés az eredeti célja minden vizsgának, de ki emlékszik már arra?
• Mára tenyésztői berkekben, csak reklám célra használt feladat.
• Miért siklott el, hogy a vizsga szabályzat teljes gyakorlatsora mutathatja a tényleges képességeket?
• Ráadásul ezek is csak árnyaltan és szakmai tudás kell a teljesítmény helyes megítéléséhez. 

Vannak néhányan akik még emlékeznek

Mire? Arra, hogy a  kiképzési hiányosságot valóban lehet pótolni, de egyéb, öröklött, születésnél még nem látható, de jelenlévő ösztönös képességek nem pótolhatók. Dominanciát, határozottságot, harckészséget, keménységet, utólag nem lehet  bele tenni a “rottweiler” fajtába sem, hiába tartja magát a legenda, hogy a fajta ilyen.