1988-ban vált lehetővé, hogy szabadon, korlátozás nélkül külföldre mehessünk. Az akkori trendi- a bevásárló turizmus- helyett mi Rottweilt választottuk. Régi vágyunk volt, hogy „igazi” rottweilert lássunk. Juhász Laci, Anikó a felesége, Győző és jómagam keltünk útra. Az ADRK Klubkiállítás 1988-ban Rottweileben volt így kettős a kapcsolódás. A város melyről a fajta a nevét kapta, a kiállítás, amelyen megnézhettük milyennek kell lenni a rottweilernek valójában.

Mi motivált még? 

A hazai bírálatok már akkor sem adtak igazi támpontot, hogy a tenyésztésben merre haladjunk. Szűkös valutakeret, csillagászati árak, hosszú autóút, de bevállaltuk és elindultunk. Soha véget nem érő autóút után / 15-óra/ megérkeztünk a kiállítás helyszínétől 3o km-re, itt sikerült szállást találni. Egyik ámulatból a másikba estünk, sok-sok dologra rácsodálkoztunk, nagy várakozással néztünk a másnapi kiállítás elé.

Rottweil gyönyörű kisváros. 

Az ottani sportcentrumban rendezték a kiállítást. A szebbnél szebb autó csodák után, szebbnél szebb kutyákat láttunk. Tiszták, csillognak-villognak, erőtől duzzadó nagy kutyák. 200-nál több rottweiler! Fantasztikus! Az egész légkör, az emberek, ahogy a kutyáikkal bántak, felvezették, más az itthon megszokottnál. A kiállításra nem kellett belépőt fizetni, négy körben folyt a bírálat.

A bírálat menete 

Talán nem lesz unalmas, ha leírom a bírálat menetét. Ez ma is így folyik, és igencsak eltér a hazai gyakorlattól. A körbe behívják az összes kutyát és elkezdődik a bírálat. A bíró kezében egy mappa van, ahova mindig ír. Sorban megnézi a kutyák fogát, a kutyát, jegyzetel. Majd startszám szerint egyenként lebírálja a kutyát állásban és egy rövid mozgásban. Folyamatosan jegyzetel, de minősítést még nem ad ki. A körben a bírón kívül még két ember segédkezik. Ring titkárok, segédbírók.

Semmi kapkodás, hangoskodás.

Nagyon kulturált és figyelmes, segítő szándékú udvarias bírók. A kutyák néha össze hördülnek, de egy erőteljes vezényszó után fegyelem van. A bíró nem turkál a kutya szájában, de elvárja hogy a gazdi kézben tartsa a kutyát. Már akkor is tilos a kutyának a bíróra támadni. Amikor az összes kutya sorra került, a bíró különböző csoportokat állít fel.

Akkor még nem tudtuk miért, de hamarosan világossá vált. A jó minősítésű kutyák még futhatnak egy kicsit jobb helyezésért, a nagyon jó minősítésű kutyák, azért hogy a végső szűkítésbe beleférjenek, futhassanak a kitűnő címért, „futhassanak a győzelemért”.

Elkezdődött a futás; futottak, futottak, volt olyan kutya, akit több ember váltva futtatott. Megálltak, pózolás, a körön kívüli segítők ”síppal-dobbal” labdával stb. igyekeztek segíteni (ma már ez a hangzavar tilos, sokkal csendesebb, visszafogottabb a külső segítség) A bíró nézi a kutyákat, némelyiket előre, némelyiket hátrább helyezi. Két-három csoport alakul ki, a sorrend a csoporton belül is fontos.

Végül bent marad egy csoport.

Ők ismét futásba kezdenek. Látható a felfokozott izgalom, itt már tétre megy! Szinte kifogástalan küllemű kutyák. Most dől el ki lesz az adott osztály első négy helyezettje. Futás, pózolás, futás, pózolás. Kialakul a sorrend. Szinte egyforma kutyák az első tíz helyen.

Mi dönt?

Fogazat, forma, felépítés „szépség”, a mozgás és a kifogástalan idegrendszer. Utána olyan „apróságok” mint a pigment, szemszín, a jegyek színei.
Fiatal osztályban és növendék osztályban nincs kitűnő minősítés, nyílt osztályban is csak az első négynek. Munka osztályban és győztes osztályban már több kutyának van kitűnő minősítése.

A klubkiállítás mindig két napos, szombaton a fiatal, vasárnap a felnőtt mezőny kerül bemutatásra. A fiatal és a felnőtt Klub győztes cím kiadása vasárnap történik a díszkörben, majd itt kerül sor a fajta győztes cím kiadására is. Majd a Tenyész csoportok díjazása és vége a kiállításnak, du 5-6 óra körül.

Meghatározó élmény volt a bírók munkáját figyelni, mennyire szeretik és értik a rottweilert, nyelvtudás nélkül is egyértelmű volt számunkra, hogy mi miért történik.


Majdnem minden osztályban az a kutya nyert, ami nekünk is tetszett.

Az már csak itthon derült ki a fotók, a videó és az ADRK újság böngészése után ki miért lett első illetve második harmadik, negyedik. Minden eredmény és az első négy kutya bírálatának leírása megjelent az újságban.

Hazaindultunk, másnap haza is értünk.

Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé. Na meg az anyagi fedezet, sem állt korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre. Akkor még a hazaihoz képest csillagászati árak voltak “odakint.”  

2010 megjegyzés: Ennyi sok évvel az események után, örömmel fedeztem fel, hogy az 1989-es ADRK Klub kiállítás videója felkerült a világhálóra. Érdemes megnézni. Nagyon sok kutya,”legendák”, akik a mai kutyák ősei, láthatók rajta. Nyomon követhető, hogy a tenyésztés iránya hova vezetett, a régi és a mai kutyákat összehasonlítva. Nekem ma is, a “régi”, a minta.

Nagy, erős, harmonikus, sportos kutyák. Van tartás bennük, a belső erő is visszatükröződik, elég csak megfigyelni, hogy a bírók mennyivel másként viszonyulnak a kutyákhoz, mint ma.   VIDEÓ ITT

 


1989-es ADRK Klub

1988-as ADRK Klub kiállítás részlet
ADRK KS’1988 Rottweil