Siroccó Rita és a szülei.

Amikor egy kutyáról mesélünk, fontos minden  mozzanat, nem a születéssel kezdődik a dolog. Nem véletlenül és nem előzmény nélkül születik egy kutya. Így volt ez Siroccó Rita esetében is. Az R betűs alom előzményét már leírtam egyszer, most ismétlem magam, bemutatom Noris vom Grüntenblicket, az apját. Mesélek az elhatározásról, hogy fedeztetünk vele. Miért ő lett a fedező kan. Eközben az anyjáról is szót ejtek, hiszen szuka nélkül nincsen tenyésztés.

Amikor egy elhatározás megszületik.

Végre is kell hajtani. Keresed a módokat, hogyan lehet. Azok a szukák, akik itthon voltak, ilyen olyan indokkal már nem tudták teljesíteni a tenyész szuka elvárásait. Nem sikerült fedeztetni, rendszeresen üres maradt, vagy az utód ellenőrzésnél nem tolerálható hibákat hozott. Vagy egyszerűen, az új utakhoz új alapok kellenek.

Sok pénz

Mivel Németországból kölyökkutyát hozni, nekünk megfizethetetlen volt, ráadásul a kockázat is aránytalanul nagy, növendék kutyában gondolkoztunk. Egy szukában, aki megbízható tenyészetből származik, alap képességeiben jó, kiváló természetű, küllemében mutatja a véglegesnek tekinthető formát. Nagyméretű, túl van a fogváltáson, maximálisan egészséges, természete magabiztos, határozott, de kiegyensúlyozott.

Ezt a kutyát már nem itthon kerestük, mert addigra kiderült, hogy egészen más kutyát tartunk és szeretünk, mint tenyésztőtársaink. Kutyás kapcsolataink révén Csehországból hoztunk egy szukát, Wendi Kralyzki Snezik-et, azaz Vandát.

Az ő tenyésztőjéről annyit kell tudni, hogy már 30 éve tenyésztett abban az időben.  Az első rottweiler szukák is az ő közvetítésével kerültek be Magyarországra. Maria Lokniska több saját tenyésztésű kutyát hozott kiállításra, a budapesti CACIB –okra. Azt is tudni lehetett, hogy Csehszlovákiában a „bonitáció”, azaz a tenyész alkalmassági vizsgálat mindvégig kötelező volt. Nagy hangsúlyt fektettek a kutyák munkaképességére. Legendásan jó munkaképességű kutyákat tenyésztettek a „csehek”. Így neve tenyészete, nekünk némi garanciát jelentett.

Vissza nyúltunk az ismerthez

A múltban,(1970, 1980-as évek) minden új dolog csak kelet felől jöhetett, így az 1988-as év mérföldkőnek számít, akkor sok dologra rácsodálkoztunk, új dolgokat tanultunk. Győző választott, döntött, ő hozta haza a kutyát.

Szóval, lett egy szukánk, aki 10 hónapos volt, 61 cm magas, izmos szikár, igen jó temperamentummal. Jól teljesített őrző-védőben. HD mentes, sötét szemmel, pigmenttel, korrekt testfelépítéssel, de nem volt klasszikusan szép. Biztos nagyon jó küllemmel rendelkezett, ami nem az itthon köztudatban lévő nagyon jó minőség. Picit határozottabb stop, mélyebb és teltebb mellkas, jobb szögelések és akár sokszoros győztes is lehetett volna.

Reálisan

Nem erőltettük, a kiállítási karriert. Röntgen, emelt szintű szakosztály tenyész szemlén –tenyészthető minősítés volt az össze eredménye. Gyakorlott, elismert bíráktól, akik szigorú mércével mértek.  Nekünk teljesen természetes volt, hogy Szakosztály tenyészszemlén, az akkor még NEM KÖTELEZŐ, csak ajánlott HD röntgennel, vezettük fel, bemutatva nyíltan a kutyát.

Határozott elképzeléssel

Igaz ugyan, hogy addigra már tudtunk annyit, hogy nem kellett a bíróktól várni, hogy elmondják milyen a kutyánk és min kellene javítani. 19 év volt mögöttünk, amiben folyamatosan részt vettünk a rottweileres életben, kiállításon vezettünk fel kutyákat, minden szabadidőnkben kutyaiskolába jártunk, tenyésztettünk. Hazai és külföldi kiállításon elért kitűnő kevesebb nagyon jó minősítésű, Klub győztes, CACIB, HFGY, tenyészszemlén felvezetett, vizsgákkal is rendelkező kutyák sora igazolta a tenyésztési elképzeléseinket, eredményeinket.

Amikor tenyész korba került, (1992) adott volt a lehetőség, hogy itthon fedeztessük a saját kanunkkal, (Siroccó Gigi) de rábeszéltem Győzőt, hogy vigye ki Németországba és fedeztesse be Norisszal. Sok út és sok pénz német márkában fizetve, amit azonnal a fedezéskor le kell tenni, de kockáztassunk, mondtam én. Hogyan ismertük meg Wolfgang Gaat és Noris von Grüntenblic-et? ITT

Ő akkor még nem volt sztár kutya. Itthon senki nem tartotta favoritnak később sem. Egészen más kutyák és vonalak felé orientálódtak az akkori „menő” tenyésztők.

Hol hallottunk róla?

Norisról Wolfgang mesélt először, az agresszivitás téma kapcsán. Kell-e harapni, szabad-e harapni, avagy miért harap a rottweiler?  A történet a csontevésről és a figyelmetlenségéről szólt, ami máshol is oka lehet a harapásos baleseteknek.  Mesélt arról, hogy Noris fiatal kutya, számára nagyon kedves, új reménység. Úgy gondolja, hogy remek munkakutyává neveli majd, mert jó képességei vannak, a kiképzésben sem fog csalódást okozni, sőt! Mindamellett szép is, de ez őt kevésbé izgatja fel, mert náluk inkább a felesége, aki a „küllem vonalhoz” ért. Neki a munka az első. (1989.)

Még ebben az évben, Győző Kempteni útja után, erről az egy kutyáról áradozott, hogy hű, meg haj!  Norist olyan rottweilernek látta, akit szívesen haza is hozott volna!  A többi kutyát azért elég kritikusan írta le, ami konkrét kifogásokat takart.

Egy év múlva,1990-ben, nekem is lehetőségem volt látni őt. Nem csak fényképről, nem csak videóról, de teljes testi valójában. Otthon, a házban, majd idegen környezetben, a kiállításon. Sok ember, sok kutya között.

Életben látni

1990. Ez az esemény, ADRK 20. Klub kiállítás, ahol Fiatal Klub győztes lett!  Bővebben ITT

1991-ben  Klub győztes!

A katalógust és a képeket kaptam meg, Volyka Janiéktól. így erről is van emlékem. Nagyon örültünk a fantasztikus eredménynek! Ebben az évben azért, személyesen is sikerült látnom Norist. Dortmundban, a Világkiállításon. Somogyi Jani barátunkkal, az ő bullmasztiffjával mentünk kiállításra.

1991 Dortmund Világ kiállítás

Az élmények hatására kerestem az alkalmat, hogy lássam, halljam azt a sok jó dolgot, amitől a kutyáik látványa több volt a hazai rottweilereknél. ADRK újság, körung kazetták, német utak, szakirodalom böngészése. Kérdés, ami mind megválaszolásra várt.

Nem volt bizonytalanság bennünk, hogy Norist választani jó döntés e! A kutyát személyesen megismerve , megtapasztaltuk, hogy  ő áll legközelebb ahhoz a képhez, amit a rottweilerről gondoltunk, amit munkában és küllemben képviselt. Wolgang-ék ugyan azokat az értékeket képviselték, amit mi is gondoltunk a rottweilerről. Később a minősítések megszerzésekor, a körungon mutatott munkáját nézve, tudtuk nem csak mi látjuk így.  Komoly szakemberek  pont ugyanazt látták.

Ennyi évvel a hátunk mögött, ismerve a magas árakat, a német tenyésztők hozzá állását, egyértelmű volt, hogy első választású kutyát, csak saját alomból tudunk választani és abból is akarunk! Így kézenfekvő volt, hogy Norist, azaz Noris típusú kutyát, legegyszerűbben a fedeztetéssel nyerünk.

1992 telén erre is sor került. Márciusban megszületett az alom. 10 szuka és egy kan.

Számomra Rita volt az első választású szuka.

Formában és viselkedésben, ő állt hozzám a legközelebb! ITT TÖBB


Testvérei: Rubin ITT   Rás-Dolly ITT

Nagyszülei : Falko vom Grüntenblick és …..ITT  Ősök még ..ITT

Sokadik generáció, a mi tenyésztési eredményünk szelete : ITT  

Fedező kan-Noris