Baráti találkozón összeszólalkoztunk Dezsivel.

Agresszív viselkedés formájában tört ki, ami  érdekes látvány lehetett. Nem örültem neki, de megtörtént. Az ilyenfajta agresszió mindenkiben mély nyomott hagy, bennem is , de én már régen tudom mi miért történik.

A külső szemlélő nem tudja.

Kialakult napokkal később egy párbeszéd, ami rávilágított arra, hogy milyen könnyen ítélkeznek az emberek , milyen téves elképzelésük van egy kutyáról,  egy öt perces esemény láttán. Picit olvasmányossá tettem a párbeszédet, talán hasznos lesz, mint történet, mint ” tanulságos mese”. Virtuális beszélgetés volt, írásban zajlott.

-Szia. Hogy halad a kutyád? Lejjebb adott e már a vehemenciából?

-Szia.- ? Nem értem a kérdésed.

– Tudod, amelyik olyan önfejű? Sikerült már valamit alakítanod rajta? Mit lehet ilyenkor tenni vele?

Akkor már értettem mire kérdez rá , szemtanúja volt Dezsi agresszív viselkedésének és annak, hogy én nagyon nehezen tudtam kordában tartani az akció alatt. Azonnal válaszoltam is.

– Teljesen rendes, jól nevelt kutya, bűbájos kedves, könnyen kezelhető. A dominancia ellen én nem harcolok, annak örülök, mint ahogyan a védőösztönnek is. A körülményeket nem én szabom, mint ahogyan nem én vezetek rá egy morgolódó kutyát a másikra.

– Aha, értem bocs hogy kérdeztem. – vonult vissza azonnal a kérdező, feltételezve a határozott válaszom kapcsán, hogy érzékeny területet érintett. Nem így volt, ezért válaszoltam. Magyarázatot adtam az esetre.

Valóban agresszív viselkedés volt ?

Mindenképpen, de mi  volt a kiváltó ok? Ez az amit , csak a kutya vezetője tudhat, ha jól ismeri a kutyáját. A külső szemlélő meg azt adja tovább, ami benne nyomott hagyott, amit az eseményről feltételez. Ezért a választ így folytattam.

-Nem tudhatod, hogy milyen előzménye volt a dolognak, így csak arra kérdezhetsz rá amit te gondolsz az esetről, amit láttál,ezért nem haragszom, hogy kérdezel.

Nekünk nagyon domináns , határozott, erős védő és harci ösztönű kutyáink vannak. Azt szeretjük. Ő fiatal 9 hónapos kan, még nem annyira jól nevelt, hogy én ezt szóval, vagy erővel fékezni tudjam. Pláne nem idegen terepen, idegen emberek társaságában, ahol magam is feszült vagyok picit.

Meglepett az erős reakció, mert itthon nem ilyen Dezsi, semmi oka nincs az agresszív viselkedésre.  Elaltatta a figyelmem egy kicsit, váratlanul ért a heves kitörés.  Azt ugyan tudtam, hogy a két tüzelő szuka mellett, nagyon öntudatos őrködésre váltott, de ennek nem tulajdonítottam jelentőséget ott.

A legtöbb kutya gazdinak fogalma sincs, milyen egy erős, határozott, domináns kan. Megtéveszti őket a nyugodtan szemlélődő, közömbösnek látszó kutya. Ezért bátran rávezetik a saját kutyájukat. Persze, tudom, hogy mindenki csak a saját tapasztalatából indul ki, ezért én ritkán kerülök ilyen helyzetbe, mint ott. Minden ilyen helyzethez két ember kell! Mindkét kutyásnak tekintettel kellene lennie a másikra!

Ez figyelem, tudás, udvariasság kérdése.

– Igen azt is láttam hogy meglepődtél a helyzettől.

– Igen, mert úgy vettem ki az autóból, hogy körülnéztem és nem volt ott egy kutya sem. Azért vettem ki az autóból, hogy megmutassam Melindának. Meg is mutattam, megszimatolta őket, lazán elvolt, nyugodtan. Egyszer csak ott termett a kutya a hátam mögött és nekem már csak a talpon maradás volt a cél. Dezsi előbb vette észre a kutyát , mint én és azonnal intézkedett volna. Én szorosan fogtam, feszítettem a nyakörvénél fogva, igyekeztem kiemelni két lábra, hogy el ne rántson és eltudjam fordítani. Esélyünk nem volt tovább menni, mert előttünk kerítés , mögöttünk domboldal, jobbra egy gyerek, balra egy család kutyával.

– Értem nem vagyunk egyformák, mint ahogy két egyforma kutya sincs, mert itt speciel én nem a kutyázására gondoltam, hanem arra, hogy amikor reguláztad volna, és neked is visszafordult.

– Dezsi részben szabadulni akart, mert korlátoztam, részben védekezett, mert fojtogattam és fájdalmat okoztam neki.

– Ja akkor azért.

– Ha megakart volna harapni, meg is tudott volna, de nem akart engem bántani, csak ment volna verekedni. Acsarogva, fogát csattogtatva ment volna neki a  kutyának , miközben rántotta volna ki magát a szorításból.  Én gyenge vagyok, ez a kutya meg erős, de nagyon.  Így nagyon ijesztő látvány lehetett az egész szituáció. Soha még ilyen helyzetbe nem kerültünk, így ezt a meccset, akkor és ott kellett megvívni.

Normál esetben belátom a terepet és időben tudok váltani, nem megyek bele ilyen küzdelembe. Mivel szűk hely, egy árokszerű partoldal volt ott, nem tudtam kitérni se jobbra, se balra, se felfele, előre meg kerítés volt, örültem, hogy talpon maradok.

Minden erőmmel azon voltam, hogy megtartsam Dezsit, aki már másodszor került szembe egy bizalmatlanul, fenyegetően közlekedő felnőtt kannal. Hiszen reggel az első sétánál , már élesen reagált egy közeledő kanra, pont ugyan erre! Már akkor tudtam, hogy ez a nap, nem a nagy barátkozások napja lesz, de nem számítottam második esetre. Ismerem a kutyáimat, tisztában vagyok Dezsi képességeivel , csak az itthoni környezetben jól tudom kezelni, végtelenül kedves, nyugodt kutya egyébként.

Képek a rendezvényről 

Választhattam volna, hogy elengedem és lesz, ami lesz, de féltem a kutyám, és egyáltalán nem lehettem biztos benne, hogy a másik gazdi uralni tudja a helyzetet. Egy növendék kutyának nem hiányzik egy esetleges negatív élmény. A sérülés lehetőségéről meg nem is beszélve.

Nem könnyű

Sok-sok éve nem neveltem kant, nem véletlen, hogy szukát választok magamnak, ismerem a fizikai korlátaimat. Most véletlenül alakult így, mert Lilu kutyám betüzelt és nem akartam kutya nélkül menni a találkozóra. Ez a pár perces mozzanat, fárasztó volt, megmutatta, hogy még mindig nem vagyok elég erős egy kanhoz! De egy év múlva egy ilyen helyzetben elengedem és hagyom, hogy tegye a dolgát.

Mert két lehetőségem van: továbbra is elkerülöm a necces helyzeteket, én vigyázok mások kutyáira, ” mert az enyém nem bánt ” – kutyások uralják a terepet, vagy eszembe sem jut vigyázni és megmutatom, mi történhet, “mert az enyém bánt”, azaz meg tudja védeni magát.

Amikor felnőtt a kutyám, nem azért aggódom, hogy a kutyám ne tudná megvédeni magát. Nincs is szükségem arra, hogy ezt nap, mint nap bizonygassam, de baleset, váratlan helyzet bármikor előfordulhat. Sok éves rutinom van ebben és nem lankad a figyelmem, ha kutyát sétáltatok. Nem is voltam ilyen helyzetben sok-sok éve már. Ám ez nem jelenti, hogy még nem leszek.

A kutyanevelés, a kutya fegyelmezettsége nem öt perces, varázspálcával megoldható mutatvány! Idő és sok munka!

Na, ez vár rám.

Tudom a sok tejbetök, barátságos kutyával ez egy egyszerű feladat, de bizony nem az, egy erős, karakteres, domináns és magabiztos kutyánál, amikor az ösztönök vezérlik és azonnal támadó magatartást mutat a provokálóan közeledő konkurenciára. Egy közelítő másik kanra! Az én fejemben, lejátszódik a verekedés és nem tudok higgadt maradni. Én is ösztönösen feszült és ideges leszek.     (2013. julius az eredeti írás )

Agresszív viselkedés