Mottó: A kutya nem játékszer, de jókat lehet játszani vele!

Rendre előbukkan a kérdés, hogy rottweiler való e gyerek mellé. Természetesen való, de néhány szabály betartásával. Az első és legfontosabb, hogy kutyát, nem a gyereknek veszünk, hogy ő majd gondozza, neveli!  Ez bizony a felnőtt családtagokra vár. Utópisztikus elképzelés, hogy a gyerek, aki maga is nevelésre szorul, felelős gazdi tud lenni! Önmagát sem tudja felnevelni, miként is birkózna meg a kutya nevelésével? Fokozottan így van ez egy nagy testű kutyánál, de a kistestűek sem kivételek ez alól. A rottweiler se különleges eset, de egy nagy, erős őrző-védő fajta nem gyerekjáték! No, de csapjunk bele, néhány gondolat, példa, a gyerek és a rottweiler kapcsolatáról. Személyes példával kezdem.

Nálunk adott egy élethelyzet, azt fogom bemutatni elsőre. 2008. 

Tévedés azt hinni, hogy mindenki úgy születik, hogy szereti a kutyát és azonnal boldog a társaságában. Az sem igaz, hogy minden kutya szereti a gyerekeket, sőt gyerekszerető fajták sem léteznek. Minden kutya és minden gyerek egyéniség. A kutyának, a gyereknek, esélyt kell adni az ismerkedésre, valakinek be kell mutatni őket egymásnak. Ideális esetben egy gyakorlott felnőtt teszi ezt meg.

Most a lenti két  példában én vagyok ez a koordinátor.

Az alábbi két videón  Kende unokánk 8 éves, nem nagy kutyarajongó születésétől kezdve. Nem velünk élt így ritkán találkozott kutyával. Majd haza költöztek. Nálunk kötelező kutyássá válni, de nem erőltettük rá, tudomásul vettük az ő igényeit. Szépen fokozatosan szoktattuk hozzá a kutyákhoz, mindig igazodva az ő tempójához. Ugyan így tettünk a kutyákkal is. Senkit nem erőltettük a másikra. Addig voltak együtt, amíg mindenki jól érezte magát. Mindezt nagyobb nehézségek nélkül oldottuk meg, mert a környezetünk úgy van kialakítva, hogy mindenkinek van tere, van elvonulási lehetősége.

Magabiztosan

Ezeken a videókon már a magabiztos, kutyaszerető Kendét láthatjuk. Ennek ellenére ott vagyok mindig a közös játékuk közben. Figyelek, beavatkozom, ha kell!  Hamar megértik a kiskutyáink, hogy a gyerek nem játékszer! 2012. április 

                                       

Kölyökkutyának sétákkal, szabad rohangálással kutyatársaságban, lehet és kell a feles energiáit levezetni, nem a gyerekkel való futkározásban! Ez  a futkározás kényelmesnek tűnik, mert lefárad a kutya, ám ez csak látszólag jó játék. Nem attól érzi igazán jól magát a kutya, ha megpróbáljuk szórakoztatni a saját igényeink szerint. Sok ember képzeli azt, hogy a kutya felhúzható és kikapcsolható igény szerint, neki kötelessége jól viselkedni! NEM így van! 

Rossz szokás

Amikor megtanítjuk egy hibás viselkedésre, ugyanannyi idő átnevelni egy jóra! 
A rohanást, elkapást a kutya jobban bírja és a gyerek fogakkal való megtartását, a nadrág cibálást egy idő után sikítás követi. A kutyának ez olyan, mint a harci jel és nyugtalan lesz tőle. A tiltás, a durva hang, a grabanc rázás csak időleges megoldást hoz, többnyire harckészültséget eredményez. Ráadásul a kutya hamar túlnövi a gyereket, úgy fizikailag, mint fejlődési ütemében. Akkor szembesülhetünk vele, hogy fellöki, figyelmen kívül hagyja, nem tiszteli eléggé a gyereket és ez akár balesetekhez is vezethet.

Gondolkozzunk előre!

Lássunk  konkrét példákat, mit játszhat a gyerek és a kutya. Nézd  e szerint újra a videót ! Sok-sok plüss tettem ki, ami érdekes és cipelni való, arra tereltem a kiskutyák figyelmét. A gyerek nem önmagát kínálja fel játékként! Közös játék a cél, ahol a kölyök is és a gyerek is tanul! Megtanulják, hogy nem egymás játékszerei, de ha együtt vannak, kölcsönösen figyelnek egymásra! Sem a gyerek, sem a kutya nem tudhatja, mi lenne a jó megoldás. Meg kell tanítani nekik!  Persze itt is kell egy irányító, ez én vagyok, még ha nem is látszom a videón.

Dorka, Gerda – Kelly 

2012. december. Gerda unokám öt évvel fiatalabb Kendénél, ő születésétől kutyaszerető, kutyákkal nőtt fel. Ennek ellenére, ő sem tud mit kezdeni a helyzettel EGYEDÜL. Dorka, a nővére, már profi kutyás, ő jó mintát ad, de kell a felnőtt segítség itt is. Most Viktor fiam, a koordinátor- apa tudja-, rá hallgat mindenki. Megtanítja Gerdának, hogy üljön le, legyen nyugodt a kiskutya közelében. A harapdálás, az érdeklődés, a puha játékokkal való huzakodásban csillapodhat le, tanulja Gerda, és Kelly kutya is. Számtalan élet adta lehetőség, megoldás, amit mindenkinek magának kell megoldania. Bizony fel kell készülni erre! Senki ne várja, hogy majd a kölyökkutya tanítás és irányítás nélkül tudni fogja, és hibátlan kutyává cseperedik! A kölyök kor az alapozás, amit itt elmulasztunk, az később sokszorosan visszaüt.

Mi van akkor, ha a kutya előbb volt, mint a gyerek? 

Picit egyszerűbb dolgunk van, ha jól nevelt, jól szocializált kutyának mutatjuk be a gyereket. Meg kell őket ismertetni egymással és először a kutyának, majd a gyereknek is meg kell tanítani mit várunk tőle. Fontos! Kicsi gyerek nem maradhat felügyelet nélkül a kutyával! Rövid időre sem! Mindig kell a kontrol, a figyelő szem! Legyen erre is néhány példa. Bosko felnőtt kutya volt, amikor Zsófi megszületett, ők így ismerkedtek, Anya gazdi irányításával.

                                           

Majd szépen sorban, a testvérek is.

Zsófi maradt az örök kedvenc.      

Lucifer kiskamasz volt, amikor Norbika megszületett. Apa gazdi feladata volt kormányozni a kutyát és remekül sikerült az összeszoktatás. Lucifer és Norbika 2015-2016. 

                                         

Számtalan példát említhetnék még, sok videót ide tehetnék, de a titok nyitja nem más, mint a jól nevelt kutya, kiegyensúlyozott, nyugodt gazdi, jól irányított, kutya és gyerek!

16 évvel ezelőtt így írtam erről a témáról . 

Gyerek és rottweiler