Kettős felvezetés a kutyakiállításon, még ma is bevett gyakorlat, pedig több éve tiltott, az FCI rendszerben.  Ma már kicsit beletörődtem, de kezdetben minden Klub kiállításon bosszankodva szemléltem, itthon milyen komoly tudománnyá nőtte ki magát,  a kötelező  érvényű szabály figyelmen kívül hagyása.

Mitől kettős a felvezetés?

Attól, hogy a kutyát minimum kettő, de sokszor 4-5 ember mutatja be a bírónak. Egy a körben és többen a körön kívül. Vagy felváltva hol az egyik a körben, hol a másik.

A körön kívüli ember feladata

A kutya figyelmének fenntartása, az előnyös pozíció elnyújtása. Ehhez különböző kellékek tárházát vonultatják fel. A legjobban bevált és nélkülözhetetlen mára a labda. Van kicsi, nagy, bőr, műanyag, füles, zsinóros, lovaknak készült, piros, zöld, kék, sárga, hogy csak a hirtelen szembetűnöket említsem. A labdához tartozik, kutyánként egy, vagy két ember, akinek feladata a kutya figyelmének fenntartása, hogy a legelőnyösebb pózban álljon a kutya az egész bírálat alatt.

Amikor az összevetés van, mindenki egyre izgatottabb, egyre nagyobb és nagyobb intenzitással próbálja a kutyára ráerőltetni a labdát, mindenki azt hiszi, hogy ezzel célt ér el. Kiabál, szaladgál, pufogtat, tör, zúz, utat tör. Az elképzelés az, hogy a kutya „akarja” megszerezni a labdát, és ettől élénken, kifeszülve, figyelmesen áll.

Mi a cél ezzel?

A standard póz elérése, fent tartása, hogy különbnek látszódjon a többinél! Élénk, figyelmes, erőtől duzzadó kutya lenne a kívánatos, ezért ilyennek akarják láttatni a kutyát! Be mutatni, hogy toppon van és a szépek között ő a legszebb és még a futás után is friss, üde! Nyernie kell!  Sokszor nem az történik, amit az ember szeretne, ezért csak a hangorkán, az izgatott szaladgálás fokozódik!

Mit is látunk?

Az egyik kutya kezelhetetlenné válik, a másik túlpörög, de a többség leereszt, mint a lufi, nem lehet figyelemre bírni. A kifáradás jelei látszanak rajta. Akkor a hangorkán erősödik, még jobban pufog az egyre nagyobb labda.  Nem érik el a célt, mert a kutya egyre kevésbé koncentrál. Teljesen logikus, hogy így történik.  Aki jártas a kiképzésben márt hallott erről a jelenségről. Pici idézet, hogy mi is történik ilyenkor.

Az aktivitás specifikus és az inger specifikus kifáradás

Nem szívesen terhelem az olvasót újabb szakkifejezésekkel, de az előző fejezetben tárgyalt inger összegződés és funkció javulás nem működik olyan egyszerűen és automatikusan, mint szeretnénk. Van ugyanis egy „ellen játékos”, a kifáradás. Aktivitás specifikus ki fáradásnak hívjuk azt a jelenséget, amikor az ösztönös cselekvés befejeződése után rövid idővel az ösztön központ ugyanolyan erősségű ingerre csak gyengébben reagál. A viselkedés intenzitását csak egyre erősebb ingert alkalmazva lehet azonos szinten tartani. Az állat nem fizikailag fárad ki! Az aktivitás specifikus kifáradás miatt „az ösztönnek van szüksége pihenésre .Ez a jelenség jellemző a legtöbb (pl. a táplálék-felvételi, szexuális stb.) funkcióközbe tartozó ösztönre. A kitérő-menekülő ösztön nem fárad, nem fáradhat ki. Tehát a menekülési reakció addig ismételhető, amíg az izomzat el nem fárad.

A kifáradás másik formája az inger specifikus kifáradás. Egy konkrét ingerre adott válaszkészség csökkenést jelenti. Ha ez az inger többször egymás után éri az állatot, egyre kisebb intenzitású lesz a válaszreakció. A tanulási folyamatoknál tárgyalt habituáció (hozzászokás) is ingerre csökkenő aktivitás egy formája. Az alapvető különbség, hogy míg a kifáradásnál a pihenést követően az ingerre adott reakció újra erős, a hozzászokásnál – ha a megerősítés elmarad – az aktivitás alkalomról-alkalomra csökken, végül a reflex teljesen kialszik.

Forrás: Etológia mindenkinek II. rész Simó Gergely előadása pontosan és részletesen 33. o. ITT

Miért érdekes ez?

Aki valóban képez ki kutyát, rendszeresen megfordul a kutyaiskolán, előbb utóbb eljut odáig, hogy elméleti képzésen is részt vesz. Odafigyel az előadásokon és megtanulja a kutyakiképzés elméletét. Tanul egy sor dolgot a kutyáról, amit alkalmazni is tud.

Kevés ilyen rottweilerest ismerek, a többség csak másol neki tetsző dolgokat, mert azt hiszi ez a siker kulcsa, az izgatott labdadobálás, kiabálással megspékelve. A labdák egyre nagyobbak, egyre felszereltebbek, egyre több ember alkalmazza ezt a “tuti” technikát, csak a kutyák figyelmessége, élénksége csökken egyre látványosabban. Foghatjuk a csillagok állására, a frontra, a rossz napra, a pechre, de sajna egyik se lesz igaz.

A folyamat több évtizede elindult, most már megállíthatatlanul ideért és mindenki számára látható lehetne. Már nem csak a kiváló őrző-védő képesség hiányzik, de olyan alapképességek is, amik élhetővé, szerethetővé teszik a kutyát.

Okos, figyelmes, élénk, munkaszerető, kitartó, terhelhető, bevethető. Szavak tartalom nélkül, ha a kiemelt címre aspiráló állományt szemléljük.

Miért baj ez ?

A laikus szemlélő ugyan nem tudja, de látja, érzi, valami nem stimmel. Ő nem ilyennek képzelte el eddig a rottweilert. Számomra ez azért baj, mert sajnos a tenyésztők sem tudják, mi miért történik, hogyan vesznek el bizonyos képességek.

Toporgunk egy helyben több évtizede és pont a lényeg veszik el. Szerintem nem nagy kérés, hogy legalább megtanulhatná minden kiállításra járó, mi történik valójában. Talán kevesebbet ártanának a fajtá(k)nak, na meg kevesebb emberben keltene visszatetszést ez a nagy csinnadratta.

Nem az a baj, ha valaki szereti a kiállítások világát, szeret nyerni, részt venni! Az a baj, ha kiállítóként, tenyésztőként nem méri fel, milyen hatással van a tevékenysége a rottweiler állományra.

Ebben segíthetnének a bírók, a klubok, a közösség, de ehhez változtatni kész, ismeretre vágyó emberek is kellenek.

Szóval olvasd a linken lévő anyagot, még ha unalmasnak, túl elvontnak találod is! Előbb utóbb megérted és hasznodra lesz, miért csapod be magad ezzel a felvezetési technikával. A kettős felvezetéssel elért minősítés, címek  megszerzése hamis látszatot keltenek. Olyan, mintha a kutyában lenne, tűz, akarat és kitartó figyelmességét a pályán is kamatoztatni tudná. 

Mostanában a kutyák temperamentuma, figyelmessége nem remek munkakutyára utal, hiszen ha azok lennének a nevük elhangzására is felfigyelnének. Nem kellene nagyobb és nagyobb inger a figyelmességüket kicsikarni. 

Kné Tünde 2007-től folyamatosan napjainkig aktuális téma 

Kettős felvezetés