A kutyákkal való viszony rendezését ne úgy képzeld el, hogy te tiltasz, vagy dicsérsz és akkor a kutya egyszer csak jó viszonyba lesz más kutyákkal. A kutya olyan viszonyban lesz idegen kutyákkal, ahogyan azt megtanulta, majd az adott helyzet és az őt ért inger előhozza belőle. Most és ott! Azonnal! Nem tagnap, nem egy óra múlva, nem is majd holnap és nem a jövő héten!

Ezt a témát a nálunk vendégségben járó, saját tenyésztésű kutya viselkedése adta, ezért egy konkrét eseményen keresztül próbálom leírni miként tehetsz annak érdekében, hogy mindkettőtöknek jó megoldás szülessen. Te is és a kutya is jól érezze magát.

A történet. 

Látogatás után én vittem a kutyát és a gazdikat ki a vasútállomásra. Családi házas övezetben parkoltunk le, vasárnap délután. Búcsúzkodtunk, beszélgettünk, a kutya ott állt mellettünk. Váratlanul megjelent egy kutya kb. 50 méterre. Nem maradt észrevétlen, mert két lábon álló őrjöngéssel jelezte az autóm mellett álló kutyánk. Meglepődtem a heves reakció láttán, majd el is csodálkoztam a gazdi megoldásán.  Ő – a nem szó ismételgetésével próbálta lebeszélni a kutyát az őrjöngésről, miközben feszesen tartotta. Az volt az elképzelése, hogy  szóval tiltja a kutyát, aki ezután nem fog támadni!

Persze ez nem sikerülhetett, mert a szája és a keze más utasítást adott a kutyának! A nem szó lett volna a tiltás. Ezzel szemben a feszített póráz, szemben állva a közeledő kutyával, meg egyenesen biztatás a harcra!

Miért? 

A kutya a pórázon keresztül érzi a feszültséget, de egyben hatalmas támaszt is kap, hogy nincs egyedül! Igen űzd el a betolakodót árad felé az üzenet a pórázon át! Ugyan a gazdi most nem tekintette betolakodónak az idegen kutyát, de ezt a kutya másként értelmezte. Joggal gondolhatta, hogy vészhelyzet van, mert a gazdi ideges, mérges kiabálása ezt közvetítette számára.

A kutya  miért tekintette betolakodónak a közeledő kutyát? Azért mert felénk tartott, a mi területünkre szándékozott belépni. A védőkutya ösztönös, kódolt viselkedése, hogy a területére behatolni szándékozó idegent el akarja rettenteni, ugatással jelzi, hogy oda ne jöjjön! Ebben az esetben miért akarta fenyegető ugatással elűzni? HISZEN NEM VOLT A SAJÁT TERÜLETÉN! Azért mert eddig ezt tanulta meg. A rendszeres séták során sok ilyen szituációba került és az ilyen kitámadó, őrjöngő viselkedésre dicséretet kapott, mert valójában a fiú gazdinak tetszett, a harcias viselkedés! A lány gazdinak nem, ő meg borzasztóan elveszett és ideges volt az ilyen szituációkban. Tökéletesen megértem mindkettőjüket, de én sem az őrjöngést választanám.

Sokszor elmondtam, sokszor le írtam, de az ismétlés nem árt!  A kutya nem szóból ért,  éles helyzetekben ösztönösen és tanult viselkedése alapján reagál. Itt ösztönös volt az idegen kutyára való reagálás, de tanult, hogy arra ellenségesen kell fellépni!

A szóban forgó kutya, nem volt ellenséges, nem is akart hozzánk jönni, meg különben is ő volt otthon a saját területén. Egy kistestű öreg kan volt, aki hazafelé tartott. Még kutyánk őrjöngése sem izgatta fel. Ezért én azonnal, azt mondtam a gazdinak, hogy fordítsa el a kutyát, vezényeljen lábhoz-t, ültesse le, az autó takarásában várja, meg míg elhalad a kutya, és ha nyugodt, dicsérje meg!  Oldja fel és mehetnek tovább! Szerintem ez a helyes viselkedés!

Miért?

Az ok egyszerű. Egy kutya látványától, nem jöhet ilyen izgalmi állapotba és nem őrjönghet két lábon!

A kutya nem volt ellenséges, nem támadott, nem jelentett senkire veszélyt! Amikor a másik kutya látványától már őrjöngve támad, nem tud normális kapcsolatot felvenni a kutyákkal! Nincs esély az ismerkedésre! Ez az öreg kan, ha szabadon találkoznak, lehet fölényben lett volna, koránál fogva, és a fiatal behódol neki.  Ebben az esetben nem a méret számít, de a kor, a fellépés, amit a szimatolással tudnak meghatározni. Lehet egy nyugodt összeszimatolás után, haverkodtak volna. Viszont így csak annyit tanult meg a fiatal, hogy a kutya látványától idegesnek, feszültnek kell lenni. Nem kapott arra sem esélyt, hogy figyelmen kívül tudja hagyni a kutyát!

Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni?

Akkor tudja figyelmen kívül hagyni, ha elvesszük előle az ingert és adunk egy olyan lehetőséget, hogy nyugodt maradhasson.  Pl.: nem látja a kutyát, feladatot hajt végre vezényszóra, és arra dicséretet kap, vagyis velem kommunikál. A kutya hajkurászása helyett rám, a velem való közös munkára koncentrál.

A kutyát nem lehet ki be kapcsolni és egyszer biztatni a támadásra, máskor meg ugyan azért büntetni!  Továbbá, ha közösségben, vagy vizsgán való felvezetésre készülünk, bizony a kutyával való ellenséges viszony hátrány, mint ahogyan bizalmatlanság is. Ezért pontosan tudnunk kell, hogyan neveljük a kutyát, hogyan érhetünk el vele megbízható, jó eredményt!

Kérdések

Itt jönnek sorban a kétkedő kérdések, ellenvetések minden gazditól, hogy de miért így és miért nem másként?

Akkor én sokadszorra is elmagyarázom, hogy a módszer működik. Gyakorlatban is megmutatom a gazdát irányítva, hogyan is kell kivitelezni. A kutyaiskolákon is ezen elvek mentén hajtják végre a közömbösítő gyakorlatokat, csak talán a megfogalmazás más és a kiképzési technika.

Például

Most írásban, Dezsit, a testvér kutyát állítom példának, én mire tanítom őt.

Dezsi nem őrjöng elszállt aggyal és nem ugrál két lábon, ha kutyát lát! Kihúzza magát és egyenesen fenyegetően néz. Soha nem jutott el az örjöngésig, pedig kölyök korban ő is tett kísérletet erre. A figyelmet, a pózolást, a határozottságot, a védőösztön diktálta tettre készséget mindig dicsérem, nyugtázom, de ugyanakkor fegyelmezett viselkedést is várok tőle.

Szóval elsősorban a nyugodt, fegyelmezett viselkedését erősítem meg, arra dicsérek látványosan! Áll, vársz, ülsz, ha haladunk lábhoz, olyan tanulandó és tudott vezényszavak, amik irányítják a kutyát. Amikor az autóban mutatja a védő magatartást, ugyan így teszek. Ugat, okos jól van – mondom, de utána máris lecsillapítom, nem hagyom, hogy őrjöngésbe kezdjen.

Ismered a kutyát ?

Messziről észre veszem az idegen kutyát, egy pillanat alatt felmérem. Kora, állapota, hangulata, szándékai. Amikor gazdával van, elsősorban a gazdára koncentrálok, ő mit tesz. Megállok, pórázra veszem a saját kutyám, ha szabadon lenne, majd várunk. Ám nem várunk feszülten, hogy jaj, most mi lesz, mi fog történni!

Észreveheti a kutyát, de nincs dolga vele, ezért elfoglalom játékkal, feladatokkal. Amikor a helyzet olyan, tudtam kommunikálni a gazdival és a kutyán is látom, hogy nincs miért félteni a kutyám, megengedem az ismerkedést.

Ha bármi kétségem merülne fel az ismerkedés barátságos kimenete felől, elmegyek onnan, vagy elfordítom a kutyát, takarom testtel és arra “kérem” rám figyeljen. Lábhoz, ül, figyel, maradsz, vársz – hang, labda, vagy falat motivációval! Itt is fontos elmondani, hogy meg kell tanulni keveset beszélni, mindig azonos hangszínnel dicsérni, vagy büntetni, röviden, határozottan, mindent a megfelelő helyen és időben.

Kölyökkutyánál a gazda feladata irányítani az eseményeket és ezt én meg is teszem. Én ismerem a kutyát, fel tudom mérni a hangulatát, bele is tudom magam érezni a helyzetébe, így megfelelő helyen tiltok és dicsérek is.

Amikor még kezdő vagy

A kezdő kutyás nem tudja és nem is érzi a kutya hangulatát és érzéseit, ezért jobb, ha az utcán, parkban nem dicsér meg semmilyen védő magatartást, mert olyan magatartást erősít meg, amit másik helyzetben már tiltana, ezzel összezavarja, elbizonytalanítja a kutyát. Ezért a legbiztosabb megoldás, ha bárki konkrét feladatra dicsér, ami biztos dicséretet érdemel.

Ha azt mondod, ül és leül, akkor biztosan jó helyen dicsérsz. Ha azt mondod áll, vagy vársz és a kutya áll és vár, az is dicséretet érdemel! A lábhoz kiadott vezényszó, ami az indulást a lábnál való haladást jelenti, szintén dicsérhető, ha végrehajtja a kutya. Így egy készülő harci helyzetet, kitámadást egy határozott utasítással megakadályozhatunk.

Hiszen nem a védelmet, a harckészültséget tiltjuk, csak irányítjuk a kutyát és mi döntjük el, mi legyen. Fegyelmezzük-, ha kell- és ugyan így tudjuk küldeni is, ha kell! Később az őrző-védő munka során ezeket a helyzeteket gyakoroljuk, kihasználjuk a kutya területvédő ösztönét, zsákmányszerző ösztönét, harc készségét, amivel védelemre kész 

Fegyelmezzük, ha kell, írom, és erre azért hívom fel a figyelmet, mert lehet nem egyértelmű az eddigi írásaim alapján, hogy pici kortól szemmel tartom, irányítom, fegyelmezett viselkedésre nevelem a kutyákat, de az önállóságát, védőkészségét, határozott fellépését támogatom! Kísérő, őrző-védő kutyát nevelek, de nem hisztisen acsargó, ideges ebet!  

Közömbösnek kell lenni ?

Itt fontos elmondani, hogy városban, az utcán, emberek között, másik kutyák társaságában közömbös kutya helyett, rám figyelő, velem együtt dolgozó, az én irányításom alatt levő kutya a célom.

Nem célom, a minden kutyát szerető, pátyolgató, minden kutyával felhőtlenül játszadozó kutya, mint ahogyan nem célom a válogatás nélkül emberek ölébe bújó kutya sem! A kutyáink ismerik és szeretik a gyerekeket, de nem minden gyerek játékszereik ők, így vadidegen gyerekek sem gyűrhetik, gyömöszölhetik őket! Ettől a családban még a gyereké az elsőbbség, de neki is szabálykövető módon!

Nekem ezek a dolgok, természetesek és belülről jönnek. Én a kutyát magabiztos határozottságra, de tökéletes fegyelemre nevelem.

Szavakkal is tudom küldeni és lecsillapítani. Suttognom elég, vagy csak a pórázzal jelezni egy ilyen normál utcai helyzetben.

A sötét kinézetű alakoktól sem félek, de nem is kötök beléjük, tisztelem őket is, mint embert, tisztában vagyok a saját korlátaimmal, így aztán szépen eltudunk lenni egymás mellett. A nagyon gázos és szemtelen embereket a környezetünkben, mindig Győző tette helyre, megértetve velük azt is, hogy a felesége és a családja tabu, jobb, ha nem kötözködnek. Nem is volt gond, mert a környezetben ahol laktunk, mindig barátságban voltunk a többséggel.

Családi kutya

Nálunk a kutya, a rottweiler mindig családi kutya, házőrző, de sportkutya, tenyész kutya, szabadidőnkben városi kísérő kutya, de volt időszak, amikor munkatárs, szolgálati kutya is volt egyben. Van egy alap elvárásunk a kutya felé és ahhoz képest neveljük, alakítjuk, a magunk hasznára és magunk örömére.

Amikor tenyésztésbe kezdtünk, ez az elvárás egy nagyon magas mérce volt, ami azóta csak kibővült új célokkal, új feladatokkal.

A mi kutyáink magabiztosak, nyugodtak, már a megjelenésük is tiszteletet vált ki. Látványos zajongás nélkül is tudja mindenki, hogy jobb távol maradni!

Amit megtanultam az évek alatt.

A kutya és én is, olyan testjeleket adok, hogy az embereknek eszükbe sem jut, provokálni a kutyát. Persze ezt minden egyes kutyánál kitapasztalni és gyakorolni kell még nekem is, helyzetekben azonnali döntést hozva! Az idegen kutyák is érzik az erőt a kutyákban és nem jönnek oda!

Persze csak a felnőtt kutyával lehetek magabiztos, mert ő ad egyértelmű taszító jelet a másik kutyának. Na, meg csak annál a kutyánál működik jól, amelyik ismeri a kutyanyelvet és nincs a gazdája által “rossz viselkedésbe ” hajszolva. Így ritkán, de nálam is előfordulnak kritikus helyzetek , amit nem mindig oldok meg “hibátlanul”. Tanulok belőle és spongyát rá! Nem rágódok rajta és nem határozza meg a mindennapjaimat az aggódás.

Az első írás 2013. második 2014. sokadik 2018. Szóval mindig aktuális téma, ezért javított, átfésült szöveggel került a honlapra .

Kutyákkal való viszony