Őrző-védő gyakorlatokról egy kis elmélkedés. Lásd, nincs szöges egyik kutyán sem! Tudjuk irányítani, de természetesen a tanuláshoz idő kell! Mivel az inger igen nagy, hamar magas ösztönállapotba kerülnek a kutyák és a kontroll még nem működik. Majd fog, szöges nélkül is. Okos, értelmes kutyák, ők hamar megtanulják a vezényszót. Mielőtt elkezded tanítani, ismerd meg a módszert, olvasd el ! 

Az IPO őrző-védő ágazat első gyakorlata a fürkészés, állás, felugatás , így a tréningek is így épülnek fel. 

A heccelés stílusa: A segéd lehetőleg mindig nyugodtan és passzívan viselkedik. Ez a kutyánál fokozott aktivitást vált ki. Ő határozza meg, hogy mi történik. A kutya dolgozik a segéddel, nem a segéd a kutyával.  


Kényszermentes őrző-védő:

Így gyakorolva nincs szükség kényszerítésre, az eresztés gyakorlatnál. A kutya megtanulta, hogy a segéd csak akkor lesz ismét aktív, ha ő eresztett. Nincs engedetlenség, hiszen parancs sincs.
Pozitív beállítottság:
A kutya szívesen ereszt, nem kell kényszert alkalmazni. Nyugodtan és tiszta fejjel, mégis motiváltan és energikusan tud így dolgozni. 

 Fogás, terhelés, palánk mögül támadás, eresztés 



Másik módszer rábírni az ugatásra, hogy kikötve, a területvédő ösztönét kihasználva csaljuk ki az ugatást. Mennél magabiztosabb a kutya, annál nehezebben sikerül ugatásra bírni. A háttérből hallatszó kutyák nem ugatnak fenyegetően, csak izgalmukban „csaholnak”. Ők már ismerik ezt a szituációt, de mivel nem velük dolgozik a segéd, azt jelzik izgatottan, hogy szívesen csatlakoznának , ők is részt vennének a harcban.

 
Aktivitás:

A kutyában azt az érzést keltjük, hogy Ő kontrollálja, hogy mi történjen a pályán. Minden gyakorlat úgy van felépítve, hogy a kutya legyen az, aki kiváltja az akciókat.
Hagyományosan a kutyát a zsákmány átengedésével jutalmazták meg. A zsákmányt a kutyavezető ismét elvette, és ha a segéd készen állt, folytatódott a gyakorlat. Dildei szerint ezen változtatni kell, mert így a kutya csak védekezik, ahelyett, hogy cselekedne, csak reagál.
Ahhoz, hogy a kutyát cselekvésre bírjuk, másképp kell felépíteni a tréninget.
A kutyának lehetőleg sok kontrollt kell adnunk. A zsákmánnyal jutalmazott kutya addig tarthatja a szájában azt, amíg szeretné. A segéd addig visszahúzódik és várja, amíg a kutya elejti a kart. Annyi időt ad a kutyának, amennyi csak kell ahhoz, hogy önként letegye a kart. Amint ez megtörtént, a segéd visszatér a kutyához és folytatja a munkát. Ez a kutyának hatalmat ad és cselekvésre készteti. Nem csak védekezik, hanem a kar eleresztésével provokálja a segédet. Lépésről lépésre kialakul a kutyában az érzés, hogy ő irányítja, hogy mi történik a tréning során. Ez arra ösztönzi a kutyát, hogy önként átadja a kart, ahelyett, hogy a zsákmányért harcolna. Ez egy nagy előny. 

Kényszermentes őrző-védő:

Így gyakorolva nincs szükség kényszerítésre, az eresztés gyakorlatnál. A kutya megtanulta, hogy a segéd csak akkor lesz ismét aktív, ha ő eresztett. Nincs engedetlenség, hiszen parancs sincs.




Ha nem olvastad el előre a tanács ellenére sem, most pótolhatod, kattints a bővebben szóra!😃